Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-07-26 / 30. szám

4 MAGYAR PAIZS 1906. julius 26. Brassóban akár a mosoni kisalföldön: menjünk ki a falu végire. S ha ügyen már benn a községek területein meg nem találtuk, megtaláljuk rögtön a falu végén a haszontalanul düledező árkokat, gödröket s az utak mentén párhuzamosan futó sánczokat, va?y ezeknek a helyeit, melyen vegig-végig nyúlnak s át meg áthálózzák az országot nem tudom hányszor ezer meg ezer kilométereknek a hosszúságában. Hogy igazságos legyek, néhol az országutak mentén (vasmegyében alma, körte, temes- torontálban eper) van egy-egy gyümölcsfa, de megszámlálhatod. Hanem van aztán ezen kivül az árkokban, gödrökben, országúti sánczokban véges-végig az országon, bőven van a bojtorján és bolonditó csalmatag; a futó szulák és a csitt ófark; a szerb tövis, a muszka tövis és a disznó virág; a loboda, ragadály és a pukkantó; a kutyatej, a mákvirág és a papsajtja; a büdös bürök és a beléndek; a földi bodza és a levéltelen kóróknak burjánoknak nem tudom hány fajtája, — s ha van még üres hely, megtöltik azt a döglött csontok, némi folyadéknak a zöld köpönyege s disznóknak, kutyáknak ott maradt holmija. Tessék csak kisétálni a falu szélére akár Niklán, akár Zalaegerszegen, akár a szatmári Hosszufaluban, vagy tessék végig sétálni Pozsonytól Brassóig. Hazudtam é? Földművelő ország e az, ahol ennyi tengerföld kárba megy ? A földmüvelésnek legalább is igen alacsony fokán áll ez az ország. Megbizonyosodik ez az összehasonlításból. Mert felmutatok egy más képet is. Mikor azt mondjuk, hogy Osztrákország és Németország iparos országok : az egyoldalúak utána gondolják, hogy azok tehát nem földművelő országok. Tekintsünk szét egy kissé. Nézzünk csak tul a szőlőhegyünkön. Morva és Csehországban egy-egy 6 7 ezer lakosú városban, tehát félakkorában, mint Zalaegerszeg, 14 gyárnak a kéményét számláltam meg. Ezek a városok gyár városok, az ország pedig iparos ország. Ennél fogva nem földműves ország. Hogyan polna az? mikor Magyarország a földműves )rszág és nem Németország! Bizony! Azonban én élénk érdeklődéssel hallgatám régig Kollinban és Pardubitzban a söröző ityafiaknak a dicsekvéseiket, virtusos szorjalmatoskodásaiknak az előadását, hogy meyik hány szekérrel vitt ki az éjjel! Tudniillik rágyát a szántóföldre. Urhatnámság. (folyt.) Jelige.- Addig nyújtózzál, mig a takaród ér. Nézzük hogy vagyunk a fiainkkal. — Fiainkál pedig legalább is a püspökségnél kezdjük, agyait felcsigázzuk, s azért undorodik a gyeríek az apja foglalkozásától, sokszor szégyenli; - 8 ha kérdezni találják (az apja czipész) mi i édes apád? igy felel: „ortopéd". — Igy van; >k gyermek eltagadja apjának tisztességes iparát, lellyel keresi neki az élelmet mert nem „tekin:tes ur". — A fiu, dehogy űzné apja mesterséi§». A papa, meg a mama azt mondta, hogy ő tekintetes ur lesz", Mindenki tekintetes, nagyságos ur akar lenni, nem iparos, sem kereskedő. Ha van a tiunak, ha nincs a tudományokhoz hetsége és kedve, azért a szülő erőlködik, fiát 'uyargatja; különösen ha lakhelyén a íudomáos pályára előkészítő iskola is van — hogy Jr" legyen a fiu. — Mintha bizony az iparos reskedő nem volna olyan ur mint a többi. Ez sem volt régen. A fiu megtanulta apja mesrségét s ott folytatta, ahoi az atya elhagyta, iozta tökélesitette tovább, meit felismerte, hogy mesterségnek arany a feneke. Ezek a mesterKevés ideig, amig alászántják, árasztja is a kellemetlen szagot az országúton járókra is; de mégis jobb, ha künn van a határon ez az illat, mint benn a városban a lakó házak körül, kutak fundamentumául. Terem is ott dűsan a gabona, komló, répa stb. rn'nt a házi kertben, melyet óránként gondoznak. Ez tehát nem földműves ország? gondolám. És mi van a haszontalan területeken? A hol nálunk bogáncs kóró s pipacs virit, mi van ott az árkokban, gödrökben, sánczokban? Az országutak mentén mindkét oldalon árnyékot terítenek s érett gyümölcsöt hullatnak a fák a fáradt utas enyhítésére. S ami még a fán marad, minimális számitásom szerint százezereket ér a tulajdonosnak. A gödrökben, az országutak sánczaiban nincsen egy talpalatnyi tér, mely kopasz \olna, vagy amelyet békanyá'as viz boritana, vagy a melyet bitang muszkatövis éktelenitene. Sűrű tömött tiszta gyepp nő az árokban, friss menyecske ugrik ki frissen a faluból, sarlójával egy-kettőre learat az országúti sánczból egy hát füvet s viszi haza a tehénnek. Az országúti sáncznak ez a rétje szép zöld, mint a billiárd asztal; tiszta, sima, mint a billiárd asztal — és ez ilyen le egészen Bilgiumig, Hollandiáig, Wesztfalián át Brüsselig, Antverpt-nig. Ez hát nem földműves nép? Goudolám. Nem, azt mondják, mert iparos nép. És nem földműves nép azért sem, mert a magyarok a földművelők, nem a németek. Hát, kérem, homályos agyvelő kell ide. A ki összehasonlítja a felhozott példákat s mégis azt mondja, hogy a némettel szemben a magyar a földművelő, és azt mondja, hogy ha a magyar is boldogulni akar, mint a uémet, akkor változtassa át a földművelés mesterségét az iparnak és kereskedelemnek mesterségévé: az az ember nem tudja mit beszél. A semmit nem lehet valamivé átváltoztatni. Ezt a kis földművelést pedig nem szabad eldobni, bt-nem ki kell fejleszteni, s azonkívül ipart is kell csinálni. A dolog ugy áll, a mint a czikk elején mondtam, s a mint a példákból is látható, hogy a németek sokkal jobban müvelik a földet, mint a magyarok s azonkívül még nagyobb mértékbeu iparosok. A magyarnak pedig nincs mit átváltoztatni iparrá, hanem fejlesztenie kell a földművelést tovább s evvel párhozamosan meg kell teremtenie az ipart is, de nem egyiket a másiknak a rovására, hanem egyiket a másiknak a segítségével. emberek szerények; illemtudók s vallásosak is voitak, de boldogultak is. Ma orvost, ügyvédet, birót, papot, tanárt akar nevelni mindenki, hogy külömb legyen az apjánál. Iparos? az semmi. Bizony sokszor külömb is lesz, különösen mikor nem hivatás ós pálya szerettt vonza az ifjút, csak az urhatnámság, a szülei erőltetés; — s a sok fáradsággal, véres verejtékkel az ócsárolt, szégyeneit iparággal összeszerzett vagyont az urhatnámság felemészti, ugy, hogy a munkában megtörött apának nem marad más, mint az össze törődött test, a kérges kenyér ós a koldus bot. Tessék választani! A fiu nem tudja eltartani apját, meg sokszor szégyenli is a szegény iparost, mert igaz is az a közmondás: „Egy apa könnyeben eltart 6 gyermeket, mint 6 gyermek egy apát." De ha az álomból még is valami sikerül, boldog a mama, ha azt mondhatja: „fiam a tanár ur, vagy ügyvéd ur." Általános, de rossz felfogás, hogy idegenkednek az iparo3 és kereskedői pályától. Pedig egy jó iparop, kereskedő r.em cserél 6 tudományos úrral. A divatos világfelfogás előzetes, s ipari, s keresMinél erősebb az egyik, annál hatalmasabb lesz a másik. Az ipar követő társa a földművelésnek. Majd meg is előzheti. De sohasem rúghatja hátra, inkább vonzhatja előbbre. Vagy foldtnivelés vagy iparról tehát szó sincs. Hanem földművelésről és iparról legyen szó. Hogy még mindakeftő miért olyan árva? Arról a beszélgetést folytatom még. Borbély György. 1905 ben Ausztriából 1000 millió értékű csikket hoztnnk be és oda 971 millió értékűt szállítottunk ki, a mérleg tehát 29 millió behozatali többletet tüntet fel. Türelem. (Egy hölgy albumába.) A tiszta lelki nyugodtságot s önuralmat a szerencsében ugy, mint az élet kellemetlenségei s s viszontagságai közt csak azon okos ember fogja tanúsítani, aki magasabb számokkal számol az emberi dolgokkal, sőt a bajt, még ha az az ő személyét illeti is nem tekinti egyébnek egy csekélységnél a dolgok szükségszerű fejlődésének nagv menetében * oly alkalomnak, amely arra tanit, hogy a szenvedések közepette a világ berendezésében megnyugodjunk s azzal megeléged-, jünk. Ez a legmagasabb, legnemesebb türelem; mert a legtágasabb nézeteken és a természetről, valamint ennek szerzőjéből való legmagasztosabb elmélkedéseken alapszik. Valóban nagy és dieső az, aki igy gondolkozik az ő büszke önmegelógfdésében, a mindennapi élet nyomoiu-ágai között; végtelenül sokat nyer ez által saját benső értéke. A nagy tömeg által meg nem értve vagy félreértve, hanem a rokonszellemek által örömmel üdvözölve tiszta lélekkel figyeli meg a dolgok menetét — magasabb czélja tudatában. Oh sok, igen sok dolog van, ami fájdalmasan érintheti érző szivünket! Az oktalanok gőgje, a bírátok hűtlensége, a szeretetnek általunk nem okozott meghidegülése, a közeli rokonok önzése által előidezett közöny, a jószándékok félremagyarázata, ártatlan szavak elferdítése és hasonló dolgok fájnak, nagyon fájnak. — De hát csak — tüijünk és szenvedjünk ! Igen, magam is vallom ezt ós követem is; azonban mégis hozzáteszem: amit az emberek vétenek ellenünk, — tűrjük a végső hatáiig, de nem minden esetben. Nem mindig sikerül az, amit az ember akar; gyakren különféle kedvezőtlen viszonyok eilenzik azt, s minél tovább halad az életben, annál több bajjal és nehézséggel találkozik. Hogy e bajokat, betegségeket, fájdalmakat, a gyászt és keserűséget elviselhessük: ahhoz elkerülhetleniil türelemre van szükségünk. Egyedül ez mérsékli s enyhíti szomorúságunkat. Türelem nélkül valóságos kinkamrává válnék egész életünk. A férfiak — férfiasságnak nevezték el ezen erényt, a mennyiben azt csak nagy eseményeknél alkalmazzák és gyakran az, aki a legnagyobb kedői pályára csak azok mennek, akik anyagiak hiányában tovább tanulni nem tudnak, vagy azok akiknek tehetségük, képzettségük nincs hozzá. Hiszen az iparos az mumus, mert az apa a fiát ugy fenyegeti meg : Ha nem tanulsz, inasnak adlak. Ilyen felfogás mellett iparunk és kereskedelmünk mindig lenézett lesz, — s a sehova nem való elemet küldik iparosnak kereskedőnek. Pedig hát nem igy áll a dolog. Ipari előhaladásunk épen ugv megköveteli, hogy az ipari pályára, már az elemi iskolák felett elvégzett néhány osztályú középiskolai tudással érettségivel, mint Belgiumban, Németországban, sőt — menjen a tanuló, mert akkor lesz belőle értelmes, iparát jól értő iparos, kereskedő. A tudományos pálya is veszít a tehetség hiányában oda erőltetett emberekkel; növekedik a proletáriátus, hát még az ipar és kereskedelem, amely nálunk bölcsőkorát éli?! Különös rossz szokás, hogy a szülők valam, különleges, nagyszerű sorsot álmodnak fiaiknak! s a tehetséges gyermeket soha sem engedik, hogy az apja mesterségét, vagy azt melyhez kedve volua, megtanulhassa.