Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-07-19 / 29. szám

és? Zaíaegergieg, 1906. juUus 89 / f / 29. szám. tiCfuréíi ir : Sf f ém i korona. ftí érrt 2 koros*. 1 kor. gfjn ukm 8 fillér. Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY. Hirdetések dija megegyezés szerin Wyilttér sora 1 kor Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Wlassics-utcza Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK: EC E N? E IN- EI É IST T CST^TÓRTOKRÖISR ESTE. Csak ugy érünk el eredményt a magyar iparért és kereskedelemért folytatott küzdelmünkben, ha kitartók leszünk. Csináljunk magyardivatot! Magyar nap száll föl az égre : a Hortobágy, a nagy Alföld rügyfakasztó, áldásos melege árad szét a hazán. És a nemzeti föllendülés tulipánpiros hajnalhasadása álomképet sző ébredő lelkünkre egy országról, a melj egészen a miénk. Nos — én azért vettem tollat avatlan kezembe, hogy, bár csak szemernyivel is, hozzájáruljak ahhoz, hogy az álomból valóság legyen. Ebben a nagy reformmunkában a magyar nők részére kettős tevékenységi kört jelöl ki a nemzeti élet mezői felé törtető, diadalmas korszellem. Egyik a jótékonyság, másik az iparpártolás területe. Igaz, hogy ezek egyike, a jótékonyság, az egyeteme* etika talajából fakad s látszólag nem tür nemzeti kereteket, mégis a mi diadalmas, sovén korszellemünk azt parancsolja, hogy most a jótékonyságot is a nemzeti eszme szolgálatába állítsuk. Hogyan? Ha magyar szövetet veszünk, a magyar ipart pártoljuk. Ha alamizsnálkodunk, jótékonyságot művelünk. De, ha árva gyermekeket magyar ipartermékekkel fölruházunk, akkor ugy a jótékonyság, mint az iparpártolás terén megtettük honleányi kötelességünket. Az a magyar nő, aki egyszerű, Ízléses magyar öltözetei révén megtakarított pénzén magyar szövetű ruhát csináltat csak egy árvának, — eszményi magaslatban áll a nő felett, aki a fővárosi kozmopolita ragyogású szalonok típusa lett, a nő felett, a ki lioni selyemruhájának a suhogásától saját gyermeke szavát sem hallja meg. Hát a magyar selyem nem olyan szép, nem olyan erős, nem is suhog annyira, mint a lion", de a magyar ürüatnámság. Jelige. Addig nyújtózzál míg a takan'd érAz embeit bölcsőjétől élete végéig kiséri a hiúság ördöge, sokszor badar, szomorúcsekedetre ragadja követőjét. . . Az embernek ezen gyengesége még gyermekeinek nevetésében is meglátszik, s ferde, oktalan nevelés okozójává lesz. . . Az igy nevelt gyermek a mai életviszonyok közé nehezen tud beilleszkedni, s ba még talán a beilleszkedés látszata megvan, akkor az csak társadalmi kényszer, de nem hivatásszerűig. Gyermekeink nevelését alapkőnek véve a későbbi megélhetés és társadalmi kötelezettséghez, látni fogjuk a ferde — az urhatnámságra nevelés ama következményeit amely a kényszerűség igájába hajtja a jövő emberét, mely lenyűgözi szellemét, — H mert nem hivatásszerűen történik — valamely szép, jó, s a nemes Ízlésnek, — a fokozódó társadalmi követelmenyekctk megfelelő dolgot müvelrii — a boldog jólétről tanúskodó családi élet alapkövét lerakni nem képes. . . . Pályaválasztásban nem tudnak a szülők követselyem suhogásától még az idegen árvagyermek szavát is meg lehet hallani. Mennyivel tartalmasabb lenne a szalon élet is, ha ez eszmeszegény világba a magyar ipar fölvirágoztatásának nagy konczepczióju törekvése vonulna be és ha az a sok jobb ügyhöz méltó buzgalommal égő kis érzés fölmagasztosulna egy nagy érzésben: az áldozatos hazaszeretetben. Oh, csak nagy idők hordanak mellükben nagy törekvésebet! Hogy magyar iparunk legyen: Csináljunk magyar divatot! Ha a vezető körökben egyszerű, Ízléses magyar szövetű ruhát fognak hordani, egyszerre megszűnik a fényűző külföldieskedés. Ha a magyar szövet lesz a divatos, akkor az lesz a szép is. És meg vagyok győződve, hogy fiatal leányainknak jobban fog illeni a künn} ü magyar szövet, rnint a nehéz külföldi selyem. Ha pedig kereskedőink ezt az irányváltozást látják, örömmel fogják magyar gyártmányokkal fölszerelni üzletüket. Legyen szégyen, idegen gyártmányt használni ! Meglebbentette szárnyait a nemzeti Gt'niusz és a szárny csapásba tulipán erdő fakadt a magyar földből. Ápoljuk azt hazaszeretetünk melegével, hogy erős, kiirthatatlan gyökeret verjenek. Csak ugy fognak virágszirmai gyárfalakat megbírni. Ápoljuk nemzeti virágonkut, hadd legyen minél pirosabb! Épp ugy a miénk az, mint a három szín vagy a négy folyó. Isten kísértés idegen szövetre húzni a tulipánt! Mert ott elhervad. És elhervad a Tory rózsa, el a Bourbonliliom, elhervad az osztrák szegfű is — de a magyar tulipánnak élnie kell őrökké! (B. H.) Szennyey Gézáné bárónő. A bojkottot a magyar czikkek ellen az osztrákok évtizedek óta megkezdették s a magyar tulipán mozgalom nem egyéb, mint védekezés osztrák szomszédaink túlkapása ellen/fr*( í Vt A "nyomor főforrása. Sokan panaszkodnak az anyagi vagyon egyenlőtlensége miatt és elfelejtik azt, hogy a javak szabálytalan felosztása épp ugy a szellemi téren is érvényefül, valamint a testi alakban is. Az emberek tehát vagyonilag, szellemileg és alakilag is különböznek egymástól. De hát miért oly különbözők az emberek minden tekintetben? Ezen nyomós kérdésre valamint a lót, a nyomor kérdésére is csak akkor tudunk helyesen felelni, ha az Isten lényét tisztán felfogjuk fmert csak az Istenből magyarázható meg a világ mindenség i?. Minden teremtés Istentől ered; tehát mindegyik hord magában valamit az Isten lényéből. Az összes termények egymásközt többé kevésbbé különbözők. Tényleg egy falevél sem egyenlő a másikkal, annál kevésbbé egy ember más emberrel. És minél inkább különbözik valamely lény a másiktól, annál inkább egyedül áll az a maga nemében: annál jobban megközelíti az Isten lényét, vagyis annál tökéletesebb lesz az. Mit találunk az emberben legértékesebbnek? Az ő individualizásdt! Ez p ;dig nem egyébb az ő eredetifiéginéi. Oiv művésznek, szerzőnek, akinek individualitása nincsen kifejezve az ő műveiben : nincsen nagyobb értéke. Minél több individualitás lé-tzik, annál tökéletesebb az emberiség. Az ember egy szervezet. Hasonló szervezetnek, a milyen az ember — tartanunk kell az emberiséget és tovább a világot is. Valamint az embernel nem minden rész egyenlő értékű: épp oly különbségek mutatkoznak az emberiségben s azután a világ mindenség ében is. A világ az Isten szervezete. És hasonló különbségeket, mint az embernél, nyilvánulni fognak mirdig az emberiségbeu és a világmindenségben is. Igy tehát egészen tisztába kell jönnünk az iránt, hogy az egész világmozgás <JZ individumok egyenlőtlenségén njugszik. Ha az egész világ létéből elakarjuk távolítani az egyenlőtlenséget, ez annyit jelentene, mintha az egész világ léteit megsemmisíteni törekednénk. Miként egy hideg és egy meleg levegőréteg kölcsönösen egymást kiegyenlíteni törekednek ós csak ezáltal keletkezik a levegő mozgása (.azután az eső s igy az egész vegetáció): ugy van az összes ellentétes ós egyenlőtlen erőkkel az életben is. Ahol egyenlőtlen erők léteznek, ott azok kölcsönösen egymást kiegyenlíteni akarják; csak kezetesek lenni, hanem mindenki urat és úrnőt akar gyermekéből nevelni. Az apa elégedetlen az ő iparávaf, hivatalával, s már előre eltökéli magában, hogy fia, — nem fcgja követni ot az ő mesterségében, mert az őt nem elégíti ki, — szerinte társadalmilag nem elég fényes, hanem lenézett ipaiág, — hivatal Kérdezzük sorba. Hány embeit találunk aki azt mordja, hogy a fiam folytatja ott ahol én elhagytam. Mindenki ugy beszél, hogy : biteken a nyakát, ha az lesz ami az apja. Legyen belőle külömb ember mint az apjából. A mama által szőtt aranyos pókhálós tervet szövi a papa is, s táplálódik a — remény. A gyermek pedig elbizakodik, hogy ő már más ugy sem lehet, mint aminek a papája, mamája szánta „ TJr". Bizony igen eok szülő azt moüdja, hogv ő párost nem, hanem utat nevel gyermekéből. Mindkét nembeli iijuságunknál látszik ez urhatnámságra nevelés, — de <iszont látszik tudományos é'efünkbeD, iparainkon, kereskedelmünkön az urhatnámság ferde nevelésének következményei. Gyermekeink öltözetében már elhintjük magvát a munkátlanságnak, — a hiúságra nevelésnek. Különlegességet szeretjük, másképen drágábban, jövedelmeinknek nem megfelelően öltöztetjük gyermekeinket ellentétben a szülők társadalmi helyzetével, kielégítendő a táisadalom felszeg szokásait, kívánságait. . . Sokszor agyagiakkal fcűzdő szülők leánjkáikat, hogy az lefőzze Péteiék vagy Pálék gyermekét (miért is lehetne annak külömb), — ugy öltöztöztetik, f oly igényekkel nevelik, hegy annak — különösen ha egy k

;csit még csinos is, ha felserdült, — legalább is herczeget vár férjéül. A házias nevelés divatját multa. Főzés, s egyéb házi dolgok helyett a pipere asztal, toilette készítés járja, — s a mama keresi gyeimeke répzére az újságokban hirdetett szépítőszereket. A mama őrzi leányát a konyhától, inkáb elvégzi ő, de a grófra, báróra, s tudja isten kire váró kis leánykájának a konyha gőze — tönkre ne tegye jól ápolt arczár, s a házi munka megne kérgesitse kezét, mert ez ellentétben van a jó ízléssel. — E helyett idegen szók kiejtését, — kecses testtartást, — lejti táncziépést, a sikkes