Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-07-12 / 28. szám

M A "t y \ R p A I 1906. julius 12. A valódi erkölcsösség parancsolatait és elveit megtaláljuk különböző embereknek és népeknek különböző vallásaiban. Nagyok és szentek valának azok az emberek, akik terveket és képeket készítettek évszázadok óta a nemeslelkü ember épületéhez. Vizsgáljuk meg ezek közül az építés leg'jobb törvényeit és parancsolatait s kótzitsünk mi is a legfőbb tervet az igazi emberséges ember épületéhez. Az erkölcsöknek a parar^olatai az emberi természet lagjobb, legmagasztosabb törvényei; tehát térvényéi azok az egész természetnek s azon erőnek, a melynek egy része és csirái az emberben élnek ; erkölcsi törvények pedig erednek az ember legnemesebb erejéből, t. i. a jónak megismeréséből. Ha az erkö esi tudat legmagasztosabb törvénye szerint élünk, a':kor ezáltal emelkedik életünk ereje és áldott lesz a mi testünk ós szellemünk egyaránt. Azonban az erkölcsösség előmozdítóivá es az aljassággal való küzdelemben győzőkké csak akkor leszünk, ha erkölcsi megismerésünket és tudásunkat akaratunkkal és tetteinkkel bebizonyítják. Az ember értelme áital létrejöttek ós fejlődtek évszázadok folyamában az emberiség törvényei. Egy nép bölcs és hatalmas vezérének az Isten a hegyen adott táblákat, a melyeken irva voltak a parancsolatok. Sokan ezt csak erkölcsi mesének mondják; én abban történelmet látni vagyok hajlandó. De hagyjuk ezt most. Évszázadok, talán évezredek is elmultak; ismét megérkezett EZ emberfia; szája isteni volt, szivében ember lakott; s ő meghozta a legnagyobb törvényt -. emberszeretet törvényét. Az erkölcsösségnek parancsolatai azon korlátok, a melyeket alacsony ösztöneinknek a mi értelmünk állított föl ós az embertudata. Ebben ál! a bölcseség / A bölcseség egy hegység, amely magasabb a törvény Sinai hegyénél; csak kevesen képesek oda fölmenni; a néptömeg ott lent marad a síkságon és tánezol az arany borjuk ós más bálványok körül; míg a bölcs ós hatalmas megérkezik ÉS a kicsinyeknek isteni törvényeket; hoz. Sokan össze szeretnék törni a parancsolatok kőtábláit; de ez nem sikerül nekik. — Egyik másik a nép kö/ül felszáll a meredek hegyre — egész a csúcsig; keresi az Istent, a táblákat, hoey a földre lehozhassa azo! a': De csak az találja meg az Istent és az ő parancsolatait, aki az igazi embert keresi és és őstörvényeit irja. Sok férfiút, akik a hegyről jöttek megmérgezett, megkövezett és keresztrel'eszitett a fölizgatott nép — az ő vakságában és tudatlanságában. A nagy, szent ösztön minden embertörvénynek atyja, ott rejlik a nemeslelkü emberben és a ki eoiber volt a régiek között és a tökéletesség után vágyódott, az arra n törekedett, hogy a szent parancsolatokat megismerje és meg is tartsa azokat. Nem is az a legjobb ember, aki legtöbb törvényt hoz: hanem aki a legtöbbet tiszteletben tartja. Éppen azért érvényesek a legjobb emberek parancsolatai és jók azok az egész emberisegre nézve. Aki tehát szereti az embert, az m?g is tartja a parancsolatokat. Aki beesüii önmagát és fölfogja az ember méltóságát, az megtartja a törvényeket; Ő érzi magában azt, a mi isteni az emberben. Az istenségnek érzete az emberben: ez a legtisztább és tartós boldogság és forrása az igazi életörömnek. Aki tiszteli a törvényeket : az megfogja alapítani és szilárdítani embertársainak s az utóvilágnak üdvét; ez peaig az igazi boldogság, mely csak a jóhoz s a tökéletességhez vezető uton virágzik. Az emberek iránti tartozó tiszteletből, szeretetből ós hála érzetből tartjuk meg a parancsolatokat és alávetjük magunkat az emberiesség törvényének ; mert ezen engedelmesség legnemesebb koronáji az életnek De aki a törvényeket csak alacsony előnyök ós érdekek kedvéért tartja meg, annak nincsen része az emberiség érdemeiben. Az emberi szellem legszentebb megnyilatkozásai az igazi erkölcsösségnek törvényei. Aki ezen szentség ellen vetkezia, az bűntényt követ el önmaga es az összes emberiseg ellen; az ilyen ember akadályozza ós gátolja az ember fejlődését az emberben; megveti önmagát a földet és a mindenséget; ha pedig a sois csapásai érik, vigasztalást sehol sem fog találni, Aki a törvényt megveti, ai csak ugy csatangol az élvezetek és kéjeigések között, a melyeket köv-jt az unuor s a ketsógbeeses; szegény lesz testileg ós szellemileg; szegény a legfőbb jóban, mert, vakságában nem fogja látni az életnek sem a földpek a szépségét. Átkozni fogják őt gyermekei és unokái, elveaíti szabadságát és elpusztul az aljasak társasagában. Megnyeri azt, amit megérdemelt. De az igazi emberséges ember az emberiség törvényének teljesítésében és tiszteletében keresi s mégis találja az ő boldogságát; ott találja a szabadulást, a megváltást összes bajaitól; megveti az aljas önzésnek eszméjét és czéljait; szereti a jót, szépet és igazat — ezen erények kedvééi és azért is, meit tökéletességre ösztönzi az akarata. És az embernek ezen akarata ez az ő menyországa. Ezt pedig biztosítja neki az em beriesség isteni parancsolatainak tisztelete ós tel jesitése. Cselkó József. Buíorokból kivittünk 1,819610 koron értékűt s ezrei szemben a behozata 10,554,600 koronával szerepel. A nag különbözet egy év alatt való óriási ká rosodásnntat jelenti s a mennyivel m szegényebbek lettünk, annyival gazda gitottuk az osztrákot. A nyakravalótalanok országa. A bécsi lerakodmányoknak egyik legnagyobb legbiztosabb telepe Zalaegerszeg. Akármilyen kel lemetlenül hangzik is, igy vau ez. Persze csal ipari ierakodmányokat értek. De jelen esetben e még rondább Az ipari czikkeknek selejtes részeii a salakjait értem. Jártamban keltemben itt a szomszéd vasút állomáson Zalaszentivánon láttam a borzaszt* lerakódat ínyt. Ugyanezt láthattam volna a zala egerszegi állomáson is. De hiszen talán nem ki vánja a közönség a bizonyítás". Láttam. S h nem láttam volna, akkor is igaz. Anélkül i épen úgy tudom Jön a bécsi vonat, s megy Kanizsára. Síentivánoi átrakják a Zalaegeiszegra ssóló Ierakodmányokat Száz meg száz csomag alkot egy nagy halmazt nagy máglyát, melyet kedvem volaa felgyújtani és elégetni. A csomagokban, amiat a jelzés mutatja van kalap, czipő, harisnya, nyakravaló, galléi ing, nadrág, matróz íuha, gyermek ruha, nő kalap, csipke, pántlika stb. persze német jeizós sel, mindeniken rajta: Wien, Wien, Wien s pokol fenekéig is mind Wien. Ott van a megrendelőknek is a neve. Egyen ként ne emlegessük most. Mondjuk csak általa ban : Zalaegerszegi kereskedők. De a mennyire lehet, mentegessük a kereske dőket. 1. Már a közlekedési eszközt, a vasutat ugy tet veztók és végezték volt a magyar államférfiak, hog a dunántuli, de legkivált a zalai emberei könnyebben, gyorsabban ós olcsóbban érint kezzenek Ausztriával, Bécscsei, mint Bpesttel mint bármelyik más fontosabb magyar ország részszel. Nyilván annak a bölcseségnek a folyo mánya ez, hogy — mert saját magunkat ugy i; turista pajtás, ós addig rimánkodtak, fogadkoztak, mig az uraő nagy nehezen megengedte a tündérutazást. Én megvallom, nagyon tartottam tőle, hogy ebből lenn főn, vagy mászkálás közben baj is száimazhatik, ott hagytam a népes udvart, s „a viszontlátás reményében — 3 órakor! . nyakamba vet ti ED a várcst, annak környékét s elkószáltam az időt, aggodalommal eltelve, mi történik most itt a lábom aiati, az ismeretlen pokoltornáczában, s aiig vártam a d. u. 3 órát, megint becsöngettem a tündórországi bejárás udvarába. Ép akkor húztak föl ketten vigyázva egy sápadt alakot, ki ép ugy nézett ki kalapja tetejeíől le . . . a meztelen bokájáig, miut a mangalicza kocza, mikor kigázol a pocsolya füidőből. Na Fertő ur, ön hát megfelel a nevének, üdvözlöm a vödörből kilépőt, csak nem vett tán kri8táíyfürdőt odalenn valami szép tündér Ilonával. Hala Isten nem, szólott nagyot fújva, mikor vérző lábbal, de látszólag nagyon megkönnyebüive a szilárd földre lépett. — Igy húzták föl a két Czebe-testvért is, ép bőrrel ugyan, de nem kevésbbó sárosan, látszott rajtuk, hogy együtt élveztek oda lenn szép tündér országban. Kifizették az ántrét, 1—1 kor. fejenként, meg az uri borravalót a leföl-eiegető két sütőlegenynek, aztán bucsut vettünk a jó házinéptől — a többé „viszont-nemlátásra", s megpihenni betértünk a Balaton szájsóba egy kis toroköbiitőre. Hát hogy és mikép folyt le a boldog 4 óra szép tündéroiszágban, kérdem pajtósaima-;, mikor az első pohár vigan összecsendült. Jaj kérem, veszett vállalat az ilyen utazás, jói tette a hatóság, hogy betiltotta, aietévei játszik ott az ember, már mikor eresztik lefelé, hát még mikor abban a medvelyukban mászik befelé! Nem lát semmit maga körül, fejére, hátára potyog a sátos kő, meg a vízcsepp ; csak azt várja az ember, mikor szakad le e'őtte, vagy utánna. Aztán? kihúzza ki, honnan? és hová? M ikor aztán fölállhattam, kezdtem tapogatózni köröskörül, de haladni nem mertem, mig nagy kínnal meg nem gyújtottam vagy két gyertyát. Ennek fényére két társam már bátrabban mászott be hozzám, s most mind a hárman indultunk a szoba nagyságú sáros, vizes térben előre, czípőnket lehuztuk, hogy könnyebben haladhassunk a köves sárban, de nem sokáig haladhattunk, újból m gszükült a nyílás, megint mászásra kellett fogni a dolgot, csakhogy mobt már legalább hátulról beszűrődött a világosság, hát az ut nem volt oly rémítő, mint kezdetben. Értünk aztán pár nagyobb termet, melyeknek falain a csepkőrétegek most vannak erős képződésben, de a mószréteg alapja még puha sár, kézzel is lehet itt ott fejteni, hátha leválik gondolja ilyenkor az ember, s ott üt bennünket. Folytonos izgalom, félelem körös-körül, sehol semmi száraz, biztos szilárd pont. Végre egy órai dagasztás, tapogatás után elzárta utunkat egy kristály tuzta tó, oly nagy, mint a Kazinczy-tér a teplomtól a Korona szállóig, de a vége benyúlik a szikla alá, ki tudja meddig, ezt csak csónakkal lehetne kinyomozni, de hol vesszük a csónakot, mikor bemászni is csak ügy gyei-bajjal lehetett idáig. Próbáltuk megúszni, de igen hideg volt, (14 c.) nem mertük messze be a próbauszást, inkább megtelepedtünk a parton s jól ebédeltünk s ittunk a tó kristály vizéből a nagy izgalomra hűsítőnek, aztán pár kiló szebb kristályt tördelve ki, hátunkra vettük megnehezült zsákunkat s még nagyobb aggodalom közta mint jöttünk, megkezdtük a visszamászást, mi hála az égnek most sí került, de többé ez uton nem ismételnők meg A tóban csakugyan sok fekete halacska van melyek a fónyra ijedten rohantak el a:< ismeret len m essszeségbe. A kiáltás hosszan, tompán hal el, mint a égdörci'.M. jeléül annak, hogy arra befelé mé§ üregek tátongnak, de azokat ezen uton foifcdűzn nem lehet. — Eddig az alvilág utasai. Mindén esetie ésdekes kirándulás és tanulsá gos is. Most, már elhiszem, hogy van is töbl bailang, nincs is, mert ez a véletlenül felfödözöt bejárat nem alkalmas a messzebbi behatolásra Ha azonban biztosabb, kényelmesebb lejárót (pin ezét) nyitana pl. egy részvénytársaság, a nyilá sokat odabent tágítaná, jó üzletet csinálna vele. hisz a sok ezer balatoni vendégnek egy része bizony nyal megnézné azt, a kiadás már első nyáron megtérülne, hát a további felfödözés, minő hiressí tenné Tapolczát és a Balaton vidékét! Dobsim város már évenként 3—4 ezer fonmot vesz be barlangj a látogatóitól, Adelsberg 30—40 ezei frtot, Shakespeare (Sekszpir) tzülő házát folytor annyi idegen nézi meg, hogy a kis városnak ebből évenként 50—60 ezer frt a bevétele, miből ez nemcsak kiadásait fedezi, de még kultur dolgokra is bőven telik neki. Igy lószen Tapolczán is 25—30 év múlva. Bencsik János.