Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-07-12 / 28. szám

WB. ^ lalasQepszeg, i@06, julius 12, 28, szém. m&ftéd i*: íjv ért -i horoHu "is évrs 8 korona. íífTné ém 1 kor. \£]<A iMt&a 8 fiüér. AJapitó és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY Hirdetések dija megegyezés szerin iVyilttér sora 1 kor Szerkesztőség óa kiadóhivatal: Wlassics-ntcza i oielős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK EBTENKÉNT C S "X

1 Ö R T OKTÖ1T ESTE. Aki a magyar ipar és kereskedelem megteremtésében csak parányi részt is vesz, a haza iránti kötelességének legnagyobb részét rója le. Megalakult a Magyar Yédő Egyesületnek Zalaegerszegi Fiókfa. Ennek az egyesületnek a működése gyakorlatias. Ezért kettős örömmel üdvözöljük. Sok fráz

;s és hosszú vezércikk helyett röviden arra kérjük polgártársainkat: a tisztviselőket, földmivelőket, az iparosokat és a kereskedőket, hogy lépjenek be az egyesületbe. A tagsági dij 4 korona, kisgazdáknak, kisiparosoknak, tanítóknak csak 2 korena. Lépjenek be, hogy erősödjék az eszme. És arra kérjük különösen a kereskedőket, váltsák meg 4 koronával azt a „kirakati védő táblát," melyen fel lesznek sorolva hazai portékáik és igazolva lesz, hogy a külföldi cikkek Fiume magyar városunkon jöttek hozzánk. Hallgassák meg szavunkat a kereskedők. Hisz egyszer már gyűléseztek is ebben az ügyben. Itt az alkalom most. Büszkeséggel beállhatunk harczoló katonának oda, ahol gróí Batthyány Pál főispán ur a lelkes vezér. Első sorban alapitó tag lett. A gyűlésen elnököl, agitál, hogy megnyerjen bennünket a nemzeti ügy katonáivá. Az Isten is megverne, ha nem támogatnék, ha nem lépnénk a zászló alá. Az alakuló gyűlésen a jelenvolt tisztviselők mindjárt alá is irták a tagsági ivet. Rosszul esett látnnnk, hogy alig két-három kereskedő s alig két-három iparos volt ott. Pedig hát a magyar ipar pártolásáról van a szó. Ugy-e, mégis igaz az a szavunk, hogy a városi tisztviselőnek mindenütt ott kell lenni, minden áldozatnál ott kell lenni, mert ur. Azonban ne legyen tartós a szemrehányás. Nem ellenszenvet akarok kelteni magunk között, hanem szeretetet a mi közös magyar ügyünk iránt. Lépjenek be minél többen ebbe a gyakorlati egyesületbe. Az alapszabályt és az ügyrendet részletenként közöljük majda Magyar Paizsban. Nem más alapon áll a Magyar Védő Egyesület sem, mint a milyenről a Magyar Paizs szól a közönséghez már hét év óta. Vannak a kik nem helyeslik azt az eljárást, hogy a központ vezetgesse a fiókokat, hogy a fiókok nem a saját lábukon állva küldözgessék föl a tagsági dijakat a központba. Mi is jobban szeretnők, ha a megyénkénti Egyesületek önállóan járnának el, mindazonáltal egy közös szellemben egy közös czélra. De a jó ügy érdekében megnyugszunk igy is. Az eljárás igy mégis egyöntetőbb lesz. S nagy czélunk kivitelére megbecsülhetetlen eszköz az a kirakati védőtábla, melyet a központ talált fel. A védő tábla szerint ellenőrzést is gyakorolhatnak az Egyesület bizottságai. A védó' tábla olyan szer, mely világosan meg fogja mutatni, hogy „magvarok vagyunk é, vagy nem vagyunk magyarok." Vasárnap délelőtt 11 órakor a vármegyeházán gyűlést tartott a tulipán szövetség. Herteiendy Ferenczné egyik diszelnök fürdőről küldött táviratban mentette ki távoliétét. Elnökölt Gr. Batthyány Pál főispán, diszelnök, és Dr. Szigethy Elemérné. Rövid lelkes s/.ékfoglalót tartott mindkét elnök. Czobor Mátyás titkár ismertette az alopszabályokat. Pénztárnoknak pótlólag megválasztották Hoiváth Kálmánt, s ellenőrnek Bubics Tivadart. Azután Czobor M. a Védő egyesület alapszabályait ós ügyrendjét olvasta fe! s a jelenlevők közül megalakították a M. V. E.-nek Zalaegerszegi Fiókját. A védőegyesületi fiók következőleg alakult meg: Elnök : Königmayer János ós Dr. Szigethy Elemérné, alelnökök: Arvay Lajos, Odor Géza, Dr. Tbassy Gábor, pénztárnok Horváth Kálmán, ellenőr Bubics Tivadar, jegyző Horváth István, ügvósz Dr. Udvaidy Jenő ügyvéd, választmányi tagok: Szigethy Elemér, Faragó Béla, Sárközy Viktor, Thassy Kristóf, Dr. Csák Károly, Ellmán Ödön, Tersztyánszky Ödön, Paukovics György, Vizy Géza, Vörös Gyula, Preszler Gyula, Kovács László, Fángler Mihály, Czofcor Mátyás, Balassy Miklós, Balassa Benő, Garancsy György, Dr. Fritz József, Shütz Frigyes, Baly Béla, Dervarits Lajos, Borbély György, Szentistványi Sándor. Sipos József Hann János, Udvardy Vincze, Dr. Degró Miklós, Dr. Ábráhám Ernő, Kászonyi Mihály, Thassy Lajos, Breisach Samu ós öt női tag, kiket a tulipán szövetség fog ide küldeni. A tapolczai csepkőbarlang, Yagy látogatás a pokoltorDáczában. A tavasz óta többször hallott az ember hiteket a típdczai csoda-barlangról, de ezek olyan ellentmondok, hogy lehete'len rajtuk eligazodni. Az egyik szerint csudálatos szép csarnokokból csarnt kokba juthat az ember, melyeknek góthiveiről a remekebbnél remekebb c-illárok, oszlopok, változatos csepkő képződmények függenek alá; a másik bir azt mondta, szó sincs icía, pár vizes, sáros szakadék, medve-lyuk az egész, szóra sem érdemes, nemhogy életét kcczkáztassa érte az ember a kinos beveigődéssel. Irta egy c?ikk, hegy mérföldekre lehet elsétálni a remek csarnokokban, templomokban, sőt egész a Baiatcn alá lehetne jutni, ha nagy, kristálytava

1 nem állanák útját a turistának, amely tavak aztán hemzsegnek a különféle halaktól és barlangi állatoktól, melyek rémülve menekülnek aztán a fáklya-fény megpillantásakor — a szép tavaknak rejtett, ismeretlen ágazataiba. Égtem a kíváncsiságtól, hogy megtudhassam, mi igaz tebát ezektől az ellentmondó híradásokból, kapva-taptam tehát az alkalmon, mikor f. hó eltő rapjaiban egy merész kis íuristatársaság felszólított: nem volna-e kedvem velük tartania — tapolczai csodabariangba, de — legahbb 3 napra ám, mert össze skaiják járni minden .•eát-bogát, szakadékát, ha mindjárt KíSitheiyig, Füredig — Veszprémig vezetnek is annak titkos ternáczai. Körcyü Katót tánezba vinni, kétszer sem mondattam mzgamnak a kedves meghívót, hantm csak azt kérdeztem : mikci indulunk, s azz?l — e!ő a tuiistrzsákkal, beleraktam a legszükségesebb dolgokat: hőméiőket, iránytűt, barametert, mtrö zsineget, papirt, szines krétát, baltát, kalapácsot, gyertyát, jelző papirt, szeget, poharat stb, no meg — a 3 napra szánt harapni valót. Társaim: (Czebe László és Dezső, Fertő János adótiszt, mind lelkes turisták, kik összejárták már a Kárpátok bérczeit Pozsonytól Ünckőig, az utolsó még Stájer Krajna barlangjait is,,) még bővebben kikeierigyészték magukat, még k'pakrcczot is hoztak — selyem paplannak heverészni majd a — tapolczai tündérbariang : ristálv palotáiban. „Hát a hintaszék hol maradt?" kérdezém csodálkozva tőlük, mikor 6 án reggel találkoztunk az egerszegi állomáson, hogy a legelső txpressen repüljünk el . . . el . . . messze keletre a balatoni tündérek ismeretien földalatti palotáiba, hol kívülünk fán még senki sera járt, legfölebb — János Vitéz, mikor Puskáját keieste vízen, szárazon, égen, földön, föld alatt, s igy tán mngfordult a tapolczai tündérbarlangban is. „oh — lesz a tündérek birodalmában hintaszék is, meg varázsfuvola is, meg éolhárfák hangversenye is, csak oda juthassunk," — válaszoltak a nagy hátizsák alatt görnyedő felfedező ifjak. Vigan elrobogtunk, még vigabban megérkeztünk a szép Tapolczára s zaharai porfelhőbe burkolózva, melyet a vasutnft és *ra robogó szép fegatok vertek föl előttünk, utánnunk, beballagtunk a Hotel Balaton elé — mind megannyi lisztes molnárok sarkunktól a fülünk boíjáig. Meg is bámultak bennünket virágos ablakból, kőmive8 álványról, népes boltajtökból egyaránt. Ugy látszik még nincsenek szokva a turnékhoz itt a zalai borlörzén, hol a fiakkerlő is j< bb bort kap néha, mint itt-ott má

:u;t a — ba ' tfczó közönség. Majd megszokják ezt a furcsa talpaló ní'pet is, ha megnyílnak a tapolczai csodabaríang ; indér csarnokai. Indultunk aztán a fölfödőző útra, csakhogy a kezdet nem indult nagyon csalogatóan. Legelőször is azt tudtuk meg, hogy hatósági engedély nélkül — „tilos a bemenet". Tehát előre szolgabiróság, aztán városi hatóság kijárása, kérelmezése, míg végre 11 ó. után — megkaptuk a szives engedélyt, ha — a házigazda megengedi. Kisérve egy népes, bámuló uíczai seregtől megtaláltuk Tóth I. sütőmester czinos lakását; de itt — „Bévagyon a, bévagyon a rácsos kapu zárva* Becsengettünk, beeresztett egy nagyon puderos képű legény, kérésünkre mígjelent a csinos házi urnő is, de vonakodott megadni a veszedelmes engedelyt, mert az ura nincs itthon, s ha valami baj lesz, ő nem akar felelős lenni. Hát legalább azt mutassa meg m. t. úrnőm, rimánkodtam én, ho! vagyon a bejárat a tündérbarlangba? Igen szívesen! válaszolt gúnyos mosolylyal, itt ni! s lemutaiott az udvaron tátongó kútba, melynek káváján folyt a mi kedélyes társalgásunk. Tehát „kútba-estem'

1-tt játszunk? . . kérdém szivdobogva, amint a mélyeégben s innen a szép nő mély szemébe tekintettem. S hány ölnyire szállunk alá és miféle alkalmatossággal ? . . . Bele lép ön a vödörbe, mondá, két ember lassan leereszti a 14 met. mélybe, mikor a veder vizet ér, lát maga előtt egy sötét lyukat, abba beíemászik a vödörből, s halad négykézláb, mig fölállhat vaiabol. A tibbit majd meglátja. Már köszönöm s,:epen, én majd inkább csak idefön maradok, igy nem vágyom bejutni szép tttndérországba, — illetőleg a — pokoltornáczába. Hátha Plútó még ott maraszt vacsorára. De lemegyünk mink, kurjantott mind a három