Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-07-05 / 27. szám

2 MAY A R -P AIZS 1906. julius 5. produktivmunkához lát. <' közjóra ez épen száz­szoros hasznot hajt. Ez az én szerény és szintén higadt véleményem. Borbély György. Vasalókból kivittünk 8,949 kor. értékűt, behoztunk 336 129 kor. Ebből az egyszerű bázi czikkből is oly nagy a behozatalunk, bogv szégyelnünk kellene magunkat. Magyarosítás a határszélen. A vasmegyei vendvideki közművelődési egye­sület hazafias ós áldásos működését fáradha­tatlan szolgalommal intézi. Minden tanév végén a vendvidékről több tanulót heiyez el a szünidőre magyar községekben, hogy magyar nyelvi ismere­teiket bővítsék a gyermekek. Mult hó 19-én ismét a Muramenti községekből (Korong, Melincz, Kbisztricze és Cserencsóc) 36 fiút helyezett el ez a jótékony egyesület Alsó­lendva, Resznek, Baglad, Baksa és Nemesnóp községekben. A fiukat az egyesület titkára, Wil­finger Károly korongi áll. tanitó ós Szép János cserencsóczi tanitó szállították és helyezték el az egyesület költségén a fent nevezett községekben. A fiukat egyes jobb módú gazdák és iparosok ingyen fogadták magukhoz, a száliitás ós elhelye­zés költségeit pedig a vendvidéki közművelődési egyesület viselte. A tanulókat az egyesület a szünidő alatt ki­küldöttje által több izben meglátogattatja. Igy terjeszti ami édes magyar nyelvünket a vasmegyei vendvidéki közművelődési egyesület nemcsak Vasvármegyében, de Zalamegyóben is, amiért mi zalamegyeiek — kik ily egyesület működését Zalában sajnosan nélkülözzük — csak hálás köszönettel tartozunk a kazafias egyesület­nek, melynek működésére az ég áldását kérjük. Figyelő. Ostorokból 1800 korona értékű kivitelünk­kel szemben, a behozatal 84.000 korona. A hány ostort behoztunk Ausztriából, mind a saját hátunkon kellene elszaggatni élhetetlenségünkért. Panaszok. Gyáralapitás. Kedves barátom! Már régebb idő óta tervem egy gyárat fölállítani, — a falusi munkaerőt föl­használni, — amit bizony édes kevesen tesznek; még pedig azért, hogy falun nem lehet a gyár­nak oíy hírnevet szerezni, mint p. u. Bpesten. Nekünk magyaroknak az a megölő betűnk, hogy mind a főváros felé tömörülünk, a vidéket elhagyagoljuk. Bezzeg nem ugy tesz az osztrák, ők a vidéket is telerakják gyárakkal. De te ezt úgyis jobban tudod. Most csak azon kell gondolkodnom, mi lenne legjobb a falusi népnek, természetesen te­kintetbe kell vennem a vasúti távolságot Í3 ; aminek sok fuvar keil, azt itt nem lehetne fön­tartani. Én tehát már két év óta egy kötő ós horgoló gyáron spekulálok, írtam a soproni ipar­kamarának, hogy ajánljon nekem ily nemű gép­gyárakat, aki Papai Manó budapesti gépkereske­dőt ajánló'ta. Pápai Manónak kötő gépjei vannak, de azt irta, hogy horgoló gepet nem kapok Magyaror­szágon, s ő egyáltalán nem ismer, de a kötőgép­jei is valami Müblhauseni gyárból valók. Az én véleményem szerint azonban horgoló gépnek Í3 kell lenni, mert az osztrák vagy cseh sem képes 1—5 fillérért szabad kézzel egy mé­ter csipkét előállítani, pláne én adok 4 filléiórt egy meter csipkét, tehát akkor az m nnyit kap­hat érte? Mivel pedig tudom azt, hogy te kedves bará­tom, a Magyar iparnak lelkes hatczosa vagy, ennélfogva hozzád fordulok, tán tudnál nekem ily nemű gyáiakat ajánlani, ahol én kötő ós horgoló gepeket kapnék, (Pápainál roppant drá­gák a kötő gépek) mert ha ezt sikerülne keresz­tül vinnem, akkor képes lennék a körülöttem levő községeknek (Mikefa, Nova, Karácsonfa, Zebeczke, Cs.-Lakos) munkát adni, nem kellene a telet nekik átaludni, (hozzá még ha állami támogatást is kaphatnék). Megjegyzem, hogy ezt már szóvá tettem Sárközy Viktor gazdasági egye­sületi titkárnál is, de ö sem tudott fölvilágosí­tást adni ; irtam az országos ipar egyesületnek, onnan meg nem is feleltek semmit*) tehát ha egy magyar akar valamit, évek telnek bele, amig keresztül viheti tervét; tudom, ha német, vagy külföldi lengyel zsidó vállalkozó lenne, akkor irt volna az országos iparegye;ület is neki. Kérlek tehát ha tudnál valami útbaigazítást adni, igen leköteleznél, Tiert az őszszel szeretnék legalább tíz munkást előállítani. ') Síégyeo, gyalázat! Magatn sem tudlak egyenesei) kútfőre vezetni. írj még egyszer a soproni Iparkamarának. Hátha nemcsak Pápai Manó úrból áll a világ, írj a zala­egerszegi Tulipán szövetségnek, a pesti központi Tulipán szövetségnek, a Védó'egyeiületnek. Ilyen disznó nyomorú­ságban vagyunk mi! Saját országunkat nem ismerjük s tanaljuk az egyiptomi királyok névsorát, a hottentották országát s a csillagok járását. — Hát ki kell csak adni a gyárak, műhelyek, névsorát, B. A ervbe vett gyárban készíttetnék, kötött nagy és kis kendőket minden szinben, trico inget, nadrágot, vadász mellényt, női mellényt, shawlo­kat, szőnyegeket, gyermek ruháhat, kesztyűt, női és férfi harisnyát, háló sapkát stb. a horgolással pedig mindenféle horgolt áru csipkét stb. Ezek mind oly könnyű munkák, hogy minden férfi és nő, gyermek, fiatal leány és vénasszony találna munkát, ha sánta, ha süket, ha néma, ha béna, mett kézzel kell dolgozni ülve. Most pedig áttérve a „Magyar Paizs"-nak egyik utóbbi számában megjelent cseresznye ós megygy szárakra vonatkozólag, tudomásodra adom, hogy Eppstein a cseresnye-szárt eladja nagyban, ami­nek méter mázsája 200 korona; én is szívesen vennék, ha adnának, sőt pipacs virág szirmát, uti fiivet, ökör fark virágot stb. szó\al minden néven nevezendő gyógy-füvet megvennó : , ha azokat öetzeszednék, csakhogy édes barátom, a magyar nep lusta ehhe', a (cseresnve és megygy szárt ia gyógyszernek haszálják). 18 évig kereskedő segéd 8 üzletvezető minőségemben volc alkalmam meg­ismerni a népet. E gyógyfüvek összegyűjtése a magyarnak uualmas, mert ő szeretné, ha egy szál gyógyfűért 4—5 fillért adnának, pl. itt mondtam a gyerekeknek, szedjenek össze nekem szarvas bogár szarvát, megveszem, nos édes ba­rátom, fognak egy szarvasbogarat és elhozzák, most mit csináljak egy szarvas bogár szarvval f Nekem sok kellene, nem vclna baj, ha mázsa számra kapnék is. Ami országunk olyan gazdag gyógyfüvekben, hogy mi deportálhatnánk más államoknak is gyógyszeit és inkább mi veszünk milió és milió értékben a külföldekről, miért? mert lusta a magyar. Vállalkozó van, aki megvenné, de hát azt mondják, nem érdemes összeszedni, meit igen sok megy egy kilóra, jó édes barátom, azért tíz­szeres árt nem lehet érte adni. Napszámba el­jönnének, de akkor meg ha egy marékkal szedne is, azt mondaná: többet nem találtam, s jónak kellene lenni. Mikefa — tisztelő barátod Z. Czigány László kereskedő és birtokos. Hintókból 178,800 kor. kivitelükkel szemben, a behozatal 558,800 kor. Ime ebből a luxus czikkből is kül­földre szorulunk, pedig a mig mi nem tudunk teremteni, nélkülöz­hetnők is. Fejezet a modorról. Gondolkodó emberek állandó figyelemmel szok­ták kisérni a modorokat és azok jelentőségét. Kinek is nem tetszenék a kellemes modor ? Tény az, hogy a kellem,, a gráczia többet ér, mint a szépség maga. Csak ugy győzhető le a szegletes temparamentum. csak igy sajátítható el a kellemes és kedves modor, ha mindjárt a zsenge ifjúságtól kezdve sima emberekkel érintkeztünk, társalkodtunk. Éppen ezért a szülők is azon van­nak, hogy gyermekeik müveit társaságba kerül­jenek. A szép magatartás jele az erőnek. Némely jellemek yagy természetek annyira összepontosuitak ós ugy fejlődnek önmagukból, hogy minket elbá­jolnak. Oly ember, akinek szavát, vagy tettét előre jelezni, előre meghatározni nem tudjuk óa aki bensőjéből még pedig egyszerre meríti az ő elhatározásait: az olyan ember — uralkodik. A természet becsüli a modorokat. A természet legjobban tanít minket az alakra és a testtartásra. Sok ember van olyan, aki nincsen mindig a maga helyén ós azért képtelennek s kislelkünec tűnik föl előttünk. Vezessétek be őt egy uj társa­ságba: kiválik és váratlan tulajdonságokat |log ottan tanúsítani, kimutatni. A képtárakban valamely képnek előnye gyak­ran attól függ, hogyan van felfüggesztve ós az ember is csak az igazi neki megfelelő társaságban tanik ki. A kellő idő és a kellő hely dönt. Az egyik úgyszólván a falhoz szegez engem az ő modorával, a másikkal a csillagok közé emel­kedem. Az egyik hangjával maga után vonz egész seregeket, a más:k senkit sem mozdít meg. Ilyen jelenségeket nyújt nekünk a természet. Az egyik arra vonz, a másik visszataszít minket. Vannak hangok — ugatáshoz hasonlók. Nehézkes szokások ugy különböznek a gyöngédektől, mint a nyolezvan éves aggastyán a fiatal leánytól, aki minket áttekint egy pillantással! — A beszéd-hatalom; rábeszél, meggyőz, ösztönöz és megtérít. A beszéd és társalgás adományában a nő, ha talán "nem is királynő és győző, de bizonyosan törvényhozó. Az okos nő beszéde lehető leggyorsabban minket is okossá tesz. Egy férfi sem tünt ki beszédben, aki azt kiváló lelkesült nők jelenlétében még nem tanulta. A franczia nő állítólag annyira képes művészileg fölizgatni, hogy még egy buta emberből is élezet csal ki. Az igazi beszéd úgyszólván alig külömböztethető meg a tettektől. Ne féljünk oly ember mellé ülni, aki minket elárnyékol. Legyen bátorságunk beismerni tudatlanságunkat; keressünk oly társat, aki többet tud mint mi; de ne fitogtassuk előtte tudásunkat, mert akkor vereséget szenvedhetünk. Azonban vannak emberek, a kiket kiművelni éppenséggel nem lehet, a kikre semmiféle hatása nincsen a beszédnek; a kikkel ugyszólváu lehe­tetlen f z együttműködés. Ezek kedvtelen, barát­ságtalan komorhangulatu emberek; a kik folyton csak mások legyőzésére gondolnak, de soha sem az örömre, tréfára és élezre. Egyébiránt a tréfa, az élez C3ak mártás vagy csemege, de nem főeledel; külömben az ilyen lakmározásból éhesen távoznak és megszégyenít ve. Ha a társaság csak mulatságnak hódol ós tréfálkodásnak és ha minden komoly élet tárgyat kizár, akkor csak nájjá lesz, nem pedig olympussá. Az ilyen élezre senki sem röhög hangosan, hanem mosolyog önmagában. A röhögő nevetés jele annak, hogy az emberek elszakadtak azon láncától, a mellyel valami rab­szolgasághoz voltak oda kötve és amelyhez ismét vi8szatémek. Ez egy mély gondolkodónak a nézete. Ne vesztegeljünk a dolog negatív oldalán. Ne kínozzuk az embereket borongós nézetekkel a társadalomról és politikáról, ne beszéljünk a beteg­ségekről. Vannak emberek, akik oly előszeretettel beszélnek betegségekről, hogj észie sem veszik: nem fogja é el az érzékeny hallgatót az ájulás. A társaság egyik törvénye az, hogy tekintettel legyünk minden egyes emberre. Ha valaki háttal fordul mi felénk az asztalnál és ha szomszédjának valamit sugdosni kezd: akkor kötelességünk föl­kelni és onnan elmenni. A társaságnak épp ugy kell az éles kifejezésektől óvakodni, mint óvakodniok kell a szerelmeseknek a szeretkezéstől. Minden emberi társaság vezetők után néz, akik az élet művészetére tanítanak, a kik kitűn­nek böleseoógben, becsületességben, mértékle­tességben és közszellemben. A gazdagság és léhaság megrontják a nemzedéket. Az élet örömét, vigaszát és boldog pillanatait képezi a nemes érzés. Ha ezen érzésnek tárgya jó, legyen ez azután a gyermek, barát, kaland, regényes jó indulat, emberszeretet: az mégis mindig oly láng, amelv édessé vagy legalább tűrhetővé teszi azéletet. De hát jelenleg a városok­ban az érzés helyett uralkodik az érzékenység. Társadalmunknak sokat kell pótolnia és helyre­hoznia, sokat javítania; de a jó emberek mégis azon jó reménnyel kecsegtetik magukat, hogy a férfias vállalkozás, kitartás, erényes élet, jó nevelós még léire hoznak kedves, barátságos modorokat és szokásokat már most is; de dúsabban főleg a jövő nemzedékben. Cselkó József.

Next

/
Thumbnails
Contents