Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-15 / 24. szám

M. év. Zalaegerszeg, 1905 junius 15, 24. szám. Elöfiaetésri ár: •Ejt/ erra 4 korona, t'éi ém 2 koron*. Kagyed érre 1 kor. jCg-yii asám 8 fillér. Hirdetések dija megegpezés szerint Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Wlassics-ntcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETEKKÉNT CSX^TÖItTOKrÖN ESTE. A Magyar Paizs olvasóit kérjük, ujitsák meg julius 1-én az egy korona előfizetést; ugyanakkor szíveskedjenek az esetleges hátralékban levő összeget is hozzánk juttatni, hogy a lap küldése ne szűnjék meg. A szövetkezeti eszme az országházban. Beszélhete a krónika másról ezen czim alatt, mint a szövetkezeti eszmék magaskoru apostoláról, Károlyi Sándor grófról, aki minden alkalmat felhasznált annak a zászlónak lengetésére, mely az elhagyottak, a kisemberek segítségére felhívja az embereket, hogy azok védelmet nyerjenek a korlátlan kiaknázás ellen. Károlyi Sándor gróf ezen szent ügynek szentelt a napokban tartott magvas beszédében néhány szép szót, valószínűleg azért, hogy az uj Haz uj tagjainak figyelmét ráirányítsa erre a fontos kérdésre, mely talán hivatva van a szétszórtan és elszigetelten tengődő népet felszabadítani, ha sikerül az elnyomott tömeget rendezett táborba gyűjtve, az önsegély eszközeit vele megismertetni és az összetett erőket, a végpusztulás ellen az önvédelemre serkenteni. A külföldi eredmények mutatják a megmentett kincsek sokaságát, mesébe illő képét mutatják ezen eredmények a boldogulás pazar virágaitól illatozó mezőről, ha az emberek sorakoznak a közös munkára vagy védelemre. A néma kérdés is hangos lesz, ha aggódó lélekkel nézünk szomorú környezetünkre és látjuk azt a nyomorúságot, mely a nép becsületes részét ártatlanul sújtja. És ha végig tekintünk azon a nehéz küzdelmen, melyet a sors a vezető elemek nemtörődömsége folytán a magyar népre ráerőszakolt, hálával tölti el lelkünket a jó öreg Károlyi gróf minden szava, mert régen keressük azt a megnyugtató pontot, mely legalább a távlatban mutatna reményt, mely megakadályozza az elmúlást. A vezetésben eddig egy pohárköszöntőben elmondott bóknál egyéb nem történt. Nem is várhattunk azoktól többet, akik az élet bankettjén csak a teritéket becsülik, akiket ön zésük oly magasan lebegtet, hogy a kisemberek bajait, még a monoklival sem láthatják meg. Az ilyen vezérek megett egy nagy csapat állt, mely csak a vezényszóra hallgatott, saját látását, érzelmeit alárendelte vezetője befolyásának. Az egyik rabszolgacsapat nem volt képes a másik rabszolgacsapat segítségére lenni. A pártfegyelem féke alatt ugy vették körül a vezéreket a fizetett rabszolgák, mint az afrikai szerecsen királyt a legyőzöttek üres koponyái. Fájdalom, hogy ilyen hatalmasok kezéből nem jöhetett segítség egy olyan intézménynek, mely ellenértékkel nem szolgálhatott az egyeseknek. Ezeknek immár megfogyott soraiban láttuk az unottságot, midőn Károlyi Sándor gróf arra igyekezett a képviselő padon is, hogy föltámassza azt a tudást a Házban, milyen sürgős kötelessége az eddig oly bűnösen elhanyagolt kisembereknek megadni azt/N^jgii-. hez joguk van, anélkül, hogy az ország enneT kárát vallaná. Ha azt akarják, hogy a nép lelke közelebb jusson a vezetőkhöz, tegyenek azok érte azon a téren, amelyen segítségei találnak. Ennek a módját mutatta meg Károlyi Sándor grót képviselőházi beszédében, midőn kifejezte azt, hogy „a legnagyobb csapások egyike a birtok nagy szétdaraboltsága, vegyes törpebirtok keletkezése, amely miatt szükséges létrehozni a birtokminimumot; nem mondom, hogy egyet az egész országra, hanem minden vidékre, minden tájakra, az ottani viszonyokra külön-külön. Hogy minden ember liczitácziót vihessen keresztül és így kidobjon valakit, akármifyen öreg is az asszony, vagy akármilyen apró is a gyermek, az utczára dobjon és ne maradjon ennek menekvő helye, ahol végnapjait eltölthesse, az igazán Batukán idejéből való felfogás. A kisbirtoknak felette nagy érdeke, hogy az uzsorát leküzdhesse. Az uzsoratörvénynek tehát létre kell jönnie, mert nagy szükség van rá, de ez magában még nem elég, mert van sok más efféle csempészet, amely akár a telekkönyvi rendszer, akár a kereskedelmi szokások, akár pedig más eljárások alapján keresztülvihető és amely valóban uzsoraszámba megy. Ettől kell őket megvédeni: ez nagy munka talán, mert nagyon sok törvényünket kell korrektura alá venni, de ennek még is meg kell lenni. A falu védelmére kell kelni és arra való a szövetkezeti mozgalom. Arra kell az embereket mindinkább megtanítani, hogy az összetartozandóság eszméjét tudják keresztül vinni és tudjanak összetartva érvényesülni. Erre való a szövetkezetnek minden fajtája; ezeknek elmaradniok nem lehet, mert ha elmaradnak, akkor messze hátramaradunk Európától, holott egész Európában, nézzük akár Németországot, akár Angliát, akár Olaszországot, akár más országokat, mindenütt a szövetkezeti gondolat az, a melylyel megmentjük a kicsinyt. Utóvégre is ezt a menekvést meg kell neki adni, mert arról van szó, hogy egy nálánál pénzügyileg talán hatalmasabb és erőteljesebb gazdasági exisztencziának befolyásától és kiszipolyázásától mentessék meg. Ezt kell megalkotni, ezt kell becsepegtetni a közszellembe, a közigazgatásba és mindenféle intézkedésbe, amely akár törvényhozás, akár megye, akár bíróságok előtti eljárásban előfordul; ezt a szellemet, a védelmi szellemet kell belecsepegtetni és akkor uj élet tog megindulni. Hiszen a kivándorlásnak is nagy faktora az e tekintetben uralkodó állapot. SimonyiSzemadam Sándor t. képviselőtársam múltkori beszédében nagyon helyes és igaz okokat hozott fel arra nézve, hogy miért van kivándorlás de méltóztassanak elhinni, másban is rejlik a baj oka, abbau a mostoha helyzetben, amelyet jellemeztem. Ez ellen 1 a védelem és ezért ajánlom a figyelmökbe azt a szót, amelyet igen találóan használt Sir Horace Piunket, aki a földművelési ügyeket vezeti Írországban és aki a hivatalnokainak, egyáltalán az embereinek azt mondotta : Ugy tekintsék önök — már t. i. a hivatalnokok — az önök misszióját, hogy önöknek meg kell tanitaniok a népet arra, hogy bennünket nélkülözhessen." Ilyen szavak hallatára tudván azt, hogy a földmives nép legjobban rászorul a segítségre, de tudván azt is, hogy ez a nemzeti állam legbiztosabb támasztéka, ennek az osztálynak fentartására, politikai, pénzügyi, gazdasági és szocziális vezetésére sorakozzanak sokan Károlyi Sándor gróf mellé és érdemesítsék a szövetkezés kipróbált eszméjét, foglaljon az helyet programmjuk élén, mert az oda illik. Egan. Vasárnap és a munkás. A vasárnap iránti figyelmetlenség és kíméletlenség folyton nagyobbodik ép attól lehet tartani, hogv annak élvezetétől teljesen meg lesznek fosztva a munkád osztályok. Veszélyeztetik azt a napot azok is, akik azt csak a mulatság és szórakozás napjává akatják tenni, raert mihelyest ezen nap megszűnik lenni szentelt napnak : megszűnik leni.i a pihenés napjának is. Igy tehát szemünk eiőtt kellene tartanunk, hogy a vasárnap az Ur napja, tehát szent nap. Nem ismeretlen dolog az, hogy Izrael népe tudott a szombat napjáról még a törvény kiadása előtt; eppen azért a tíz parancsolatban említés történ'k a szombati napról, mint ismeretes dologról: emlékezzél meg a szombati napról. Szombat egyébként is annyit jelent, mint pihenés, nyugakm. Ez a sabbatk. íhrégi joga az az összes munkásoknak, hogy a hat napi munkáért hét napra való kenyerük legyen s ezen jog még mai napig is oly világos, becses, érvényes, mintha eddig is előttünk fénylene amaz eredeti kőtáblára vésett parancsolatnak áldott szava. Valamint Krisztus maga, ugy az ő szelleme által vezérelt apostolai is megünnepelték a hétnek első napját a világteremtes és az Ur feltámodásának emlékére. Hasonlóan cselekedtek az első egyházak. A hét első napján megjelent az Ur föltámadása után s ez a nap ki volt jelölve a nyilvános istentiszteletre, a kenyértörésre, a jótékony gyűjtésekre, meg lévén nevezve az Ur napjának (Dies domini), mint nagy kegyeleti), az igazság és szeretet napja. Az olyan embernek, aki munkára és gondokra van utalva, szüksége van pihenésre ós nyugalomra, erre pedig alkalmat njujt neki a vasárnap, az Ur napja. Megélhetésünkhöz szükségünk van munkára, de ha nem volna a vasárnap, akkor a munka rabszolgasággá válnék; a vasárnap felüdíti a testet és a szellemet egyaránt; nélküle az élet a viharzó tenger folytonos hullámveréséhez ós duzzadásához hasonlítana. De éppen a vasárnap csendes kikötőt készít és nyújt nekünk, a mi felüdtt-