Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-19 / 3. szám

2 MAGYAR PAIZS 1 905. jauu.ii 19. Csány László és a székelyek.*.) Csány Lászlót 1849. január havában az ekkor üebreezenben székelő „honvédelmi bizottmány" az erősen veszélyeztetett Erdélybe küldte a bete­ges Beö'hy Ödön helyébe polgári és katonai tel­jeshatalmu főbiztosul. Január 30-án este érkezett Kolozsvári a. Másnap már megkezdte működését azzal, hogy Kolozsvár városa gj ülésén kihirdet­tette' megbizó levelét. Erdélyben való működése alatt több rendeletet és kiáltványt adott ki. Ren­desen falragasz alakjában Ezek közül egyik legne­vezetesebb s talán legszebb is az. melyet febr. 6 -án a székelyekhez intézett Kolozsvárról. 2000 példányban, ivrét féliv nagyságban kinyomatva, a székelyek közt kios/tatott. Szól igy: -Szózat a székely nemzethez/ „A hir szerint a Székelyek 10000 fegyveres­sel jönnek rokonaik, a végpusztulással fenyegetett magyar testvérek segítségére. Bármily nagyszerű e jelenet s bármily jól esett lelkemnek a testvéiiességnek s a kötelesség tel­jesítésének ezen ritka példája, de őszintén beval­lom, hogy reám nézve váratlau, meglepő nem volt. Hiszen ki ezen kételkedet volna, az a vitéz székely nemzetet legkeservesebben bántotta é3 gyalázta volna meg. Nemzetünk ezeréves történetének sokszor borús, de gyakran fényes dicső lapjain tündöklőn állanak a székely namzet vitéz, elszánt tettei följegyezve; s bár karja súlyát, miudig igazságos ügyben erezteti elleneivel, s bár mindig a szabadságért küzdött s ontá vérét, de soha igazságosabb ügyért mióta az emberi nem él, fegyvert nem fogott nemzet mint a magyar nemzet. Királva önként egyezék bele szabidságába, megeskűvék, hegy megtartja s tartatja ; s alig uéhány hónap múlik el: rácz, horvát, o áh gyilkosok bereltet nek föl, saját kutonáival támogatja, nemcsak a hite szentségével biztosított szabadság elrablására, de a magyar faj kiirtására, mely oly gyakran tartá meg a koronát a/, uralkodó háznak. Legvadabban diihöng ez ármány erdős hazánk­ban. Tudják önök az eseményeket, a páratlan vadságot, melylyel fajunk irtatik, virágzó váro­saink semmivé tétetünk, ártatlan nők, gyermekek, öregek kínoztatnak s gyilkoltatunk. > Es ily köiülroények közt ne kelne föl a sza­bad székely nemzet, ne teljesítené kötelességét ? Az lehetetlen. A s/ukely nemzet megmutatá, hogy érez testvéreieit, érez a szabadságért. A székely nemzetnek is van számolni valója. Nem igaz szé­kely az, kinek leikéből ki \olna veszve emléke a mádéfalvi istentel nségeknek. A szabad székely a katonaxsarnok^ág ala iüá'tatott. K/.éit. számolni keli. Szabaddá k II lenni Lmét a székelynek, mint volt e\e/rfd alatt, megszűnni a katonai vas-igának. A magyar nemzet nem lesz. háladatlan hü fiai kán*. Meg fog stünui a határűri szolgálat és gondoskodni fog a/, ország a székely nemzet anyagi jólétéről és teljesítéséről. *l Noviík Mihály megjelenő köuyvéliől. A metsze Dráva partjáról jövök én Erdélybe, a kedves testvérhazáb r. Föladatom nem egyszerű, ctaknem emberi erőt haladó. Magásztosszerü felfoga­dását s annak sikerét a vitéz székely nemzet köz­remunkálására fektetérn s alapitám. És é n nem csalódtam. Óhajtom, várom az időt, midőnapzékely szabad löldre lépve, saját tűzhelyénél láthatom meg a szabad székelyt. Köszönet a haza nevé­ben. Föl, vitéz székely nemzet, tömegestül föl ! Testvéreitek a le»boizasztóbban gyilkoltatnak, rokonai'ok, véreitek a legsúlyosabb ínségnek kitétetnek ; városaink, falvaink porrá égettetnek. Föl ! Seregeijetek a szabadság hőse, Bem tábor­nok körül, ki eljö\e messze hazából küzdeni érettünk. Illő, hogy mi magunkért keljünk fel és küzdjünk. Föl, sietve hozzá Szebtii alá! A kígyónak f»jét kell megtörni!" Kolozsvár, 1849. febr. ft. Csány László s k. t'őkormánybiztos. Korteskedés. Irta: Sági János. Kezemben van egy képes heti lap, az Ország Világ legutóbbi száma. Ebből a legszebb kortes­kedést olvasom, amelyet valaha a nép érdekében, ebben a sok szót kiömlesztő és sok szavat befo­gadó hazában folytattak. Az Izabella Háziipar Egylet tevékenységének leírását olvasom, az egyetület produktumainak kepeit, nézem, s gyó­nj örkódöm a nép érdek°inek istápolását szivén hordó egyesület körtééinek — a lelkes hölgyek­nek fénykép után készített képeiben A háziipar egyesület a/t, a nálunk szokatlan célt írta zápziójára, hogy a nép erdekeit nem országgyűlési üres handabaudákkal. szinpidias politikai vigécíkedéssel, sí füle, se farka prog­ram beszédekkel, erkölcstelen paktumokkal, még erkölcstelenebb mandátum-kartellekkel, a becsü­letes nyílt szívű paraszt részére tartott nagyorku, de be mui váltott ígéretekkel, hanem eredményt felmutató tettekkel képviseli. Az ai egyesület a népnek nem üres és nagy részb-?u ostoba frázisokkal telt, a napilapok glos­siíból magába szítt frázisokat nyújt, hanem i munkát éj uz e*zel járó előrehaladást, tűrhetőbb jóletet, sok helyen bizonyára boldog megelégedest. A magyar népet különösen jellemző « közmon­dás : „A politika az urak huuczutsága", klasszi­kus igazságát szolgáltató idejében, lelkem külö­nös raohoiágíal olvasta annak a lapnak emli ett szamát, különös gyönyörrel nézegettem lebilin­cselő kepeit. A mosLani paraszt boloniitó, man­dátum gseftelő, paktáló, frázist eregető, nagysá­gos czimektít hejhászó magyar hühós közéletben több hasznot hajt az a házi-egyeeület a három vármegye népének, mint a mennyit a jelölt urak eddig tetfek s a jövőben nem tesmek az imádott haza s a bunda szagú „tisztelt polgártársak" konyhája érdekében. Az egyetület 9 évo áll fenn Pozsonyban, Iza­bella főherczegnő asszony védnöksége, mellett Célja, hogy Pozsony, Trenesón és N'yitra várme­gyék régi hímző iparát felkarolja, halottaiból föltámassza, a n 5p körében található szép m»ti­vumokat a pusztulástól megmentse a földhöz ragadt nép részére ujabb kereset-forrást nyújtson. Az egyesület élén a megyék fŐuri es más előkelő hölgyei áilanak és a fenséges asszonyai együtt korteskednek, hogy a népnek meglepően ízléses hímzései ne csak a hazában, hanem a külföldön is elterjedjenek. Izabella főherczegnő a fejedelmi udvaroknál adja el a gyönyörűen hím­zett teritőket ruhákat. Látjuk a képen a mint a nép egyszeríl leányai a német csás'.árne megren­delte takaróu dolgoznak. Az egyesület ma már százezereket juttat a csa­ládok százainak, amelyeknek szépséges munkai a stlousi világkiállításon első dijjat nyertek. A *zép ügy nemesblkü kortesei ebben a hazá­ban azzal váluak ki, hogy nevüket egyesületeik élén nemcsak dekórumnak tekintik, hanem szív­vel-lélekkel dolgoznak is a czél étdekében. A fen­séges asszony és gyermekei a háiiipar himzetle ruhában járnak, a vidéki műhelyeket személye­sen vezetik, gyűjtik és előrajzolják az eredeti munkákat, bizottságilag goudoskedeak a megren­delésről és eladásról, korteskednek, hogy ne legyen egy magyar család sem ott fenn, amel j nem visel magyar háziipari terméket. Az ilyen korteskedés a nép érdekeit szolgálja,, amelynek a javéra ime végre valakik nemcsak beszélnek, hanem tesznek is, Irigykedve olvadtam tz ország túlsó részében működő egyesület tevékenységéről szóló leit ásókat s kerdezem vájjon miért nincs a mi vidékünkön is ilyen .iruló, országokra szóló háziipar ? Miért­nem cselekesznek itt is a nép érdekében? Valamit cselekeszr.ek nálunk i«. Egyik járási mezőgazdasági-bizottság fölter­jesztést intézett a miniszter he/, a háziipar meg­honosítása érdékében. Onnan a következő érte­sítés érke*e?t megyénk alispánjához „Értesítem Nagyságodat, hogy hajlandó volnék megfontolás tárgyává tenni a járás főszolga­bírójának azon javaslatát, miszerint Vcnny. rcz,. Karmac3 ós Alsópáhok községek iuséges lakos­ságának téli időben való foglalkoztatása czél­jából nevezett községekben kosárfonó esetleg kefukötő háziipari tanfolyam tartassák. Mielőtt azonban ez ügyben határoznék, tájékozást óhaj­tok nyerni arra nézve, vájjon megvannak-e ftzo'i vidéken az t miitett háziiparágok megho-* nositására szükséges előfeltételek, úgymint a nep hijlsndőjága, a .szükséges uvers anyag, és vajjou a készítendő csikkek értékesítésére van-e tényleg kilátás és mily módon szei veztetnék az? Felhívom tehát Nagyságodat, hagy ezekre vonatkozólag mielőbb kimerítő jelentést elém terjeszteni szíveskedjék." A háziipar ü^ye tehát a hivatalos uíon van. Noha kalapot emelek a de.ék kezdeményezés és a buzgó folytatás előtt, mégsem tőit el a remény, — Huba hajléka. — (111. Folyt. | A honszerző magyaroknak főbb csapatai a Duna -Tisza közén gyülekeznek Árpád vezérlete alatt. Itt lesz a döntő ütközet Alpár messze terült síkján, hol »búsongva körülnéz a fejedelmi Zalán.« Az első 'dandárt a fejedelem elé a rohanó Kadosa vezeti, aki »nincs sok fegyverrel terhelve, de rakva sebekkel.« »Hozza hadát deli tündér­ként a nyalka Zoránd is,« testvére Kadosának. Kund nyargalt ezulán fiával, a haragos C.sörszszel »mint két Kríváni fenyőszál.« Az ötödik hadnagy Bojta szintén négyezeret vezetett, »Bojta, ki had­nak örül s a nélkül nem tud örülni.® »Vég re fehér paripán lassan futtatva előjött öszbeborult Und is. hajdan katonája 1'geknek s a |eles Álmosnak, most kísérője ti makaz istenes Und, aki »hogy hordozza vasát, most immár ötvened éve,A de kedves még a kardcsörgós agg fiilei­jiek s igy szól a nagy vezérhez: hl ti is elmegyek. A csatazaj nem riaszt vissza. »Bár fene ütközetek megszegjék életemet, csak Vérem után földet hagyhassak gyermekeimnek.« Ezek legközvetlenebb katonái valáuak Árpád­nak. I)e nem csak ennyiből állott a hadserege. Itt-ott többen is valának már letelepedve a »megbirt« földeken. A döntő ütközetre ezekről a megbírt földekről is hívott össze hősöket: a gyors nyilu Tarczalt, a zászlós Bulcsut, s apját, a jókedvű liogácsot, és hadzavaró karjzagányos Etét. „ki erőre hatalmas a hadban, leikére nagyobb, szépségre legelső." Kzek a nevezetes hősök a nagy színhelytől északra Bodrog-közben a Tisza partján laktak, "már megtelepedve. Mert nem egyszerre, — apránként ment a honfoglatás. Itt foglalva egy kis vizivárba, természetes erősségbe ültek be, hellyel — közel kisebb nagyobb csatározásokat folytatva még az autochtonokkal, egy-egy tőt— bolgári póri csapattal. Itt a Tisza, Bodrog, s kis Ticze partjai, a Mátra tövében, elég jó mene déket adtak az elfáradt hősöknek, elgyengült öregeknek, még tneg nem erősödött fiaknak, asszonyoknak és gyermekeknek. Elég nyugod­tan és megfelelő lélekkel áldozhattak itt ősi iste­nüknek a berkekbon, hüs források tövénél s temetkeztek a csendes folyók partjain. Itt lakott Mátra tövében az ősz Huba is, kinek még Ázsiában voltak kemény csatái s iszonyatos párviadalban nyerte volt vissza leendő feleségét is szép Szelemért. Útközben Kiónál verte a Kuno­kat. Most Bodrog vize partján él csendességben, áldoz az ázsiai istenuek, vendégeket fogad hajlé­kába, őzborjat rakva az asztalra »hosszas ezüst tálon.« Aztán »ébresztő bort hoz.tak bükfakupák­hau.« Mert dús vala ősz Huba, az első magyarok közölt. A Kíövi nyert'csataból hozott himzett szőnyeget, bőven aranyat s bővebben ezüstöt. »És hoza fegyvert is, leütött Bengalnak ijesztő fegyvereit: lobogós gorelyét, nagy domború paj­zsát, sastollas sisakát.« Ezekkel valának kirakva hajlékjának a falai. Ezekre néz Huba s ezek, mint tükör ragvogják vissza elmúlt ifjú dicsősé­gét. S dalva dalják a dalnokok dontői viadalát az ősz Hubának s ö hallgatja csendcs erővel, meg­megsimogatva serdülő, mosolygó, ugráló gyerme­keit : a kis Bodort, a gyönge Szöulért, s a deli Hajnát, aki már tul a játékon ébrenálmadozik s néma keservvel jár-kél a ligeten, keres és nem tudja mit keres, pedig ott van szivében, amit keres, az édes-kinos tőr, a szerelom. Így él ősz Huba énekesektől könnyezve, rozs­dás fegyverei alatt és csillogó reményű gyermekei között. »Nyugton van most fegyveri közt s .majd nézi [enyelgő Gyermekeit, majd visszasóhajt a boldog időkre.® A két gyermek játszik a jelenben : a tíz éves Bodor s a kissé nagyobb Szömér. ösz Huba már csak a múltban él. Deli Haj na, mint a kék ég a tengerbe, ugy néz álmodozva a jövőbe. Műit, jelen és jövő ! ekkora kis helyen, hogy is fér meg ebben a hajlékban ? Kérdezné Petőfi. A kis Bodor, a jókedvő gyermek játszik [öreg kardjával az apjának, döngeti pajzsát, hurczol­gatja nehéz buzogányát. Megy, meg visszakereno s fenyíti kis nénjét: Gyenge szömér, te nagyob

Next

/
Thumbnails
Contents