Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-09 / 10. szám

VI. év Zalaege^saeg, Í3S

3 márczius 9 10. BM&utfeé ár: fitft Ni 4 •m éfm X ftagvad éww 1 kor. Mtgym nta 8 flllte. Hiráetétftk dija megegyezés t/«riat jjfyiltlér j»r» 1 í«mSíerktMtö^ WlMaici-utani Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS m:HJQ-J»I-.HÍJN'I:K: HETEKKÉNT ce-CrTÖKTOicóisr KSTB:. A kis emberek hite. Isten tudja, hogy lesz, mint lesz; de az -bizonyos, hogy ma a szövetkezett ellenzék többségben van. S akár szabad nekünk politizálni, akár aesa szabad: az bizonyos, mert azt & csecsszopó gyermek is tudja, hogy a szövetkezett ellenzék nemzeti párti, — mert a kis emberek pártján van. Mert mindegy ez a két fogalom: nemzet, vagy a kis emberek sokatóga. Mert ezek teszik a nemzetet, inkább, «unt a kevés nagyok. Még ha annál eszesebbek és vagyonosabbak is azok a kevés nagyok. Ez az én hitem. A szövetkezett ellenzéknek sok águ programújában első helyen tündöklik a közgazdaság s ennek egyik része: az önálló vámterület. Ez pedig nem egyéb, mint a „Pártoljuk a honi vagy magyar ipart!" féle társadalmi lármánknak politikus nyelvre való fordítása, amely nyelv nem zengzetesebb ugyan, de tartalmasabb, mint ami társadalmi és társaiági nyelvűnk. Csak evvel az iparpártolással is mintegy millió kis embert pártolnak a politikus urak. Nem statisztikából, csak hozzávetésből mondom, hogy ennyi iparosa van a 20 milliónyi nemzetnek. Ha ennyi van, de kétennyinek kellene lenni, akkor azt a leendő másik millió iparost is pártolják a politikusok. És pártolják a 8-szor, 10-szer több földmivesek millióit a Jöldhöz ragadt szegény magyart Mert ez az el«ő pontja a mi gazdaságunknak. Az állattenyésztésnek és földmivelésnek a vállán áll az ipar. Mint oszlopon a szobor. De beszéljünk csak a magunk körében, prózaiasau. Jól esik éreznünk, hogy édes álmainknak, törhetlen vágvainknak közel van a megvalósulása. Van hitünk és reményünk, kogy közel van. Nem mondjuk, hogy mi is segédkeztünk. Isten tudja. Ha a győkérszálakba lopódzkodó föld-nedvnek van jelentősége, akkor: talán. Ha &z éneklő madár kívánsága elősegíti a zöld erdő viiulását, akkor talán mi is segédkeztünk. Tiz, tizenkét százezer kisembernek a vágya teljesül, hisszük, hogy teljesül, hogy rendezni fogják a magyar iparnak s a magyar iparosnak az ügyét. Hógy tudását érvényesíthesse, ha keli a művészet fokáig. S hogy a kontárok előtt ne keljen meghátrálnia egészen az éhh&lálig. Édes öröm tölthet el e vágyunknak teljesülésekor, s köszönettel tartozunk azoknak a nagyoknak és kicsinyeknek egyaránt, akik fáradoztak a siker kivívásáért, akik az eszmét ápolták a társaságokban, óhajtották az egyesületekben, kérték az országos kongressusokban és követelték a nagyobb törvényhatóságokban. Nem titkolom gondolatomat. Azokra az egyszerű kis iparosokra gondolok s köztök arra a zalaegerszegi kis iparosra is, akit ma szurtos öltönyében láttam műhelyében dolgozni s holnap fekete ruhában már a soproni orsz. kongresszuson tartott beszédet országos képviselőkkel egy sorban — a magyar ipar érdekében — a magyar iparos becsületére. — Becsüljétek meg társak az ilyent. És hallgassátok meg kívánságát törvényhozók. Ugy látszik, meg is hallgatjátok. Jobb jövő kezd virradni a magyar iparosra. „Ne féljetek kis emberek. Jön rátok is még boldogabb idő. Ha a jelen még nem is a tiétek, tiétek a jövő." Kicsinyek vagytok, de legyen nagy a hitetek, hogy jön változásra változás. B. Gy. Témháborn czimen Lázár Pál a Magyarországnak közgazdasági irója mondja, számítása után, hogy mi átlag 640 millió korona értékű mezőgazdasági termény-többletet adunk el évenként Ausztriának. De Ausztria ebből évenként átlag 530 millió kor. értékűt tovább elad — persze nyereségre — a vámkülföldnek. 0 tehát a miénkből csak 110 millió kor. értékűt fogyaszt el. A többin tovább nyerészkedik. 12 százalékot elfogyaszt, s 88 százalékon tovább nyerekedik, amelyet nekünk kellene megtennünk. — Ellenben Ausztria szőttes iparczikkeiből 450 millió korona értékűt hoz Magzarországba (mi ezen tovább nem nyerészkedünk,) s más piaczokra csak 75 Cézár, tavaszodik. . . Irta: Farkas Antal. — A jós beszélte: A nap ma se kél föl. Tél van. A föld pihen. — Ne hidj a jósnak, hazudik: A télből Nincs egy tenyérnyi sem. Langyos verőfény a légben, a földön lllatár párolog. Telet hazudik neked ez a börtön: Cézári otthonod, Honnan a tavasz hirdető pacsirtát Elttzik ölyveid, Hogy a tél mu'tát, a virág kinyíltál Soha ne tudd, ne hidd. — Pacsirtáról szólsz ? Nekem azt beszélték Hogy faja kiveszett; Csupán a sas, az én madaram él még — No meg a verebek. Az én fülembe csak baglyok huhogtak Vak éjszakákon át És hogy iögaim is belevaczogtak, Hirdették a halált. — Nyakadra nőtt e gőgös szolga-fajzat, Mely féli jogarod' S hogy ur lehessen dobzódása rajtad: Részeggé itatott. Tépd le a íüggőnyt, nézz ki, az Úristen Neked nem hízeleg, De hogy a tavasz rád mosolyt derítsen : Elűzte a telet. — De álmaim, a lázas éjszakáknak Eettentő álmai! A népet láttam véies koronáimnak Roncsával játszani . . . Fázom, leszketek . . . ób, ne hívj a napra. Még érzem a telet, millió ér tékűt. Textiliparából tehát mi 8f> százalékot fogyasztunk el, s a többi pi&cz csakl4-et.— Sebhői vou következtetést arra. az esetre, hogy nem halunk meg tehát, U& függetlenítjük a területet. A zalaegerszegi ipartestületnek 1904. éféraL — Irt* éi felolíftst* a köígylUéaen Klotovszky Ernőtitkár. — Tisztelt közgyűlés! Ha igaz a régi közmoaiás, hogy a rendes gazdasszony házatáján soikMem látszik meg mennyit dolgozik, a rossz gaadaaazszonyná! ellenben elijesztő módon mutatkozik,, hogy mennyit kellett volna dolgozni, — hit akkor a zalaegerszegi ipartestület adminísztratió^ háta Istennek! rendben ^van. Már ptdig tisztelt közgyűlés! tekintve azon körülményt, hogy mennyi ügyes-bajos dolog van, a testületekre ruházva az „iparhatóság" czim révén — ez olyan eredpoény, hogy su ipartestillet elmondhatja, hogy kötelességének megfelelt. Az ipartestület 1904. évi — fennállásának XIX. évi működéséről van szerencsónk jelentésünket a következőkben előterjeszteni. Az ipar általános viszonyait xí ipartestületek szinte kivétel nélkül kedvezőtleneknek festik. Csekély eltéréssel megegyeznek abban, hogv a politikai helyzet zavarai, a gazdaság politikai viszonyok állandó rendezetlensége és bizonytal«u~ nága olvan nyomást okozott, hogy annak haláaa alól a termelésnek még különben életerős válfajai sem bírták magukat egészen emancdpálnu Az általában lehangoló helyzet-festésen azowbaa átszűrődik helylyel közzel egy-egy derültebb szili, a mely a legutóbbi rossz esztendő komor egyhangúságától, némileg elütővé teszi az 1903. évi esztendejének arczulatát. Az építkezés némi lendületet kezd venni, igaz hogy az elmúlt évben az izraelita templom építkezésén kívül, monumentális épület nem építtetett, de a kisebb építkezéseknél némi élénkebb váltoxás állott be. Az év jelentősebb eseményeihez tartozott iz épitő iparosok alkalmazottainak nevezetesen a kőmives és ács segédeknek április 16-án beállott sztrájkja, a mely kölcsönös engedmények után megszűnt. Az iparhatósági biztosi állás lemondás folytáa üresedésben lévén, ez állás az I. fokú iparhatóság kinevezése folytán Duzár István ur által töltetett be; a ki fáradságot nem kiméivé tapintatos s igazságos eljárásával, a békéltető eljárásokat elnökletével 21 ízben képviselte e azok többnyire a peres felek békés kiegyezésével végződtek. Haddj e rideg, vak sötétben magamra: Nem, nem megyek veled! .... Felgyújtatok itt milliónyi lángot. Hőt lehel a fal is ... . — Megfagysz itt, Cézár, hazudnak a lángok, A hő, a fény hamis. Jöjj a napfényre, hol a szeretetnek Igaz hive fogad, S hogy vége legyen örökös telednek: Gyújtsd fel a váródat. A nép szivének, hatalmas verése Nem hallik trónodig? Nincs, aki ezt a dobogást megértse ? Cézár, tavaszodik . . .