Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-21 / 51. szám

VI. év. laiaeaerszeq, 1905 deczembep 21. 51. siAib, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS Tw

r EO-JBJI.ŰNIK HETENKÉNT CS"Ö"0?ÖRTOS:Ö3Sr EST E. • • Udv az olvasónaki Január elsejével megkezdi a „Magyar Paizs" az ő rövid és küzdelmes de fáradhatatlan pályafutásának hetedik évét. Sem vázlatos történetet, sem egyéb visszaemlékezést most nem irunk. Csak azt említjük meg, hogy egy jobb jövő reményében évről-évre meg meg ujuló lelkesült erőt vittünk bele ideális munkánkba. Hogy magyar fajunk védelmének a munkájában ne volna szükség erős karokra, bátor szivekre és egyenes gerinezre: senki sem vitathatja. Nagy szükség van ezekre. S hogy még erősebb kézzel, bátrabb lélekkel és hajlithatatlanabb derékkal folytathassa a „Magyar Paizs" a magyarság érdekében szerény de nemes munkáját: kérjük a közönségnek őszinte támogatását a hetedik évre is. Előfizetést nyitunk a „Magyar Paizs"-ra Január 1-én három hónaponként 1—1 koronával. Egész évre 4 korona, helyben is vidéken is. Kérjük a vidéki olvasó közönséget, használja fel a mellékelt posta utalványt s küldje el azzal a nem nagy összegű előfizetést. Őszintén jelezzük egyuttai, hogy eddigi hátralékok miatt igen nagy áldozatot hoztunk anyagiakban is. Szíveskedjenek ez alól felmenteni. Tudvalevő ugyanis, hogy a vidéki heti lapok kőzött a „Magyar Paizs"-ért kell legkevesebb dijat fizetni. Fogadja kedves olvasó közönségünk őszinte üdvözletünket s jó kivánatainkat a karácsonyi ünnepekre s a következő újévre. A „Magyar Paizs" szerkesztősége és kiadóhivatala. Szép álom. Szemem előtt képek vonulnak el; képek a világtörténelem nagy forradalmaiból. S előtünedeznek apróbb jelenségek is ; apróbb jelenségek egyes nemzeteknek kisebszerü küzdelmeiből. Jézus negyven napig gondolkozott, mig a forradalmi térre lépett. És oda lépett. Odalépett, mert akart. Azt én ngyan nem tudom megmondani, hogy vájjon tisztán csak a negyven napi gondolkozás volt e magva az ő nagy forradalmának, vagy pedig már születésével hozta magában a forradalom magvát ? Előbb is, vagy csak később, de bizonyos, hogy megvolt benne ez a mag, az akarat. S még bizonyosabb, hogy ennek az akaratnak eredménye lett. Eredménye lett a keresztény világ. A keresztény világ hálából visszagondol az akaratra és megünnepli azt, leginkább karácsonykor. Nem épen fődolog, hogy ehhez nem a 40 napot, hanem a születést kapcsolja. És most ugrom egyet, mert így ugrálnak az álomképek is. Az osztrákok ráírják a kocsmaajtóra, hogy: Itt nem mérnek magyar bort! S nem is mérnek. Mert ók igaz osztrákok. Az angol királynő meghagyja az asszonyoknak és leányoknak, hogy a koronázási ünnepélyen csak angol szőttesben, angol gyártmányú köntösben jelenjenek meg. És ezek abban jelennek meg. Mert igaz angolok. De látom a magyarokat is. Az országban levő kereskedők nemcsak nevöket magyarosítják s nemcsak szóvai magyarok, hanem érzéssel és tettel is. Még a budapesti kereskedők is letörlik az idegeu felírást, magyar táblákat teszuek ki. Egyik sem vásárol többet az osztráktól. Mindenik a magyarországi gyárakból s kisiparosaink műhelyeiből szedi össze közvetítendő portékáit. A bolt ajtójára kiszegzi mind nik a Magyar Védő Egyesülettől kért Vedőtáblát, hogy : Itt csak magyar gyártmányt, magyar iparczikket árulunk! — Mert igaz magyarok a magyar kereskedők. Látom, hogy az egész magyar közönség megindult, mint egy hangyaboly ; mindenki siet a boltba valamit vátárolni, még hanem kell is, csakhogy magyar portékát kérjen, hogy meggyőződjék a kereskedőnek a magyarságarói, esetleg kéuyszeritse bele a szent mozgalomba s ha nncsen ott a honi voltot bizonyító védő tábla: Nem kell! Ugyanavval a nemes tűzzel megv a grófi kisasszony, visszalöki a manchesteri bársonyt, mert neki csak magyar szőttes, magyar varrottas kell; ugyanattól a nemzeti érzelemtől felmagasztosulva megy a favágó-napszámos, magyar gyújtót kér s csak magyar dolmányt íogad el a pénziért. — És látom Zalaegerszegnek 400 iparosát nemes versenyre kelni, verejtékes munkába állani, hogy a város lakósságának s 10 kilóméter környékének a népét kielégítse különféle iparczikkeivei s látom a munka jutalmában inegmugodt, lelkeket, a vasárnapi arczokat, s az Isten házában a hálaadást. — Látom a viszonvt, hogy ha a krajczáros gyufaszálakkal is milliókat mentettünk meg az országnak, hányszoros milliókat mentünk meg a selyem-szövetekkel ! Mert ezek csak egyelőre mennek az iparosoknak s a gyárosoknak a zsebökbe. Innen könnyen visszaszáll a nagyközönségnek a zsebébe, könnyebben, mint az olmützi pogácsasütőtől. Látom tehát a nagyközönségnek is gazdagodását, nyugodt orczáját, boldog elégedettségét. Ilyennek látom az ország népét minden városban, minden faluban. Ne költsetek föl álmomból. Jézus 40 napig gondolkozott. A magyar nemzet 400 esztendő óta gondolkozik. Ne higyjétek, hogy kard kell a forrada lomhoz. Csak akarat kell. Azonban kell egy csipetnyi kis szenvedés is. De minket nem húznak keresztre, ha saját borunkat isszuk, saját búzánkból sütünk kalácsot s ha a brassói vagy zsolnai szövőszékek készítményeivel takaródzunk. — Csak az első pillanatban, táláig egy két hétig, — hónapig lenne kellemetlen érzésünk, mig hozzászokik elkényesedett testünk & durva posztónak a szúrásához. Csupán ennyiből állana a mi forradalmunk s forradalmunknak a szenvedése. Ennyicske kis szenvedést át kell élnünk, mert ennyicske kis torradalom mindig megelőzi a jobbra változást. Ki nyugtot óhajt, harczra kél; a levegő megtisztulásához kell egy kis vihar; hogy az arany évényesüljön, előbb égető tűzön kell keresztül mennie; sőt a kiumpli sem jó addig, amig forrongásba nem hozzuk körülötte a vizet. — Minden haladásnak, minden fejlődésnek, minden jobbrafordulásnak, minden uj életnek meg van a maga keresztje. Még a bogár sem fejlődik ki minden fájdalom nélkül a bábjából; a tojás széttörik, hogy életet adjon a csirkének; s hogy a fűszál napvilágra jöjjön, megreped a kőszikla. Jézusnak sem voltak kellemes perczei, mig az eszme, az élet, egy uj világ áttörte a burkolatot, s mikor a változtatásért keresztre teszitették. És mi kéjelgünk az ő teremtett világában. Micsoda' kis szenvedés jutna nekünk az övéhez képest, ha mi is egy kis változtatást csinálnánk. S boldog világot hagynánk mi is utódainkra. Hiszen szeretjük gyermekeinket, unokáinkat, a magyar nemzedéket még haláluk utánra is. Szeretjük a magyar nemzet örökéletét. Oh, ha a Megváltás ünnepén a nemzetnek mindenik tagját meglepné egyszerre az az akarat, hogy kezdjen hozzá földi életének a megváltásához! Nyomban meg is volna már. Ez volna szép karácsonya a magyarnak / Borbély György. ki életből. Fiu: (az iskolából hazamenet) „Édes papa! tégy vaiamif, a tanitó ur mindig szekíroz"Apa: No majd elmegyek hozzá. (Elmegy másnap a fiúval). Apa: „Tauitó ur a fiam panaszkodik, hagy öu mindig szekálja ! Tanitó: Szó sincs róla. Csak kérdezek tőle egyef-mást!" (A fiúhoz: mondd meg fiam hol ered a Duna? Fiu: (az apjához) Látod papa! Már megint kezdi. II. Biró : (a vádlotthoz) „Nős ön?" Vádlott: „Nem; nem is leszek soha!" Biró: „Lássa, ha maga olyan okos ember, miért lopott?" III. Jogász : (az üvé phopájához) Tháti! mo megyünk o .lánoshegyre. Tháti: „Jól van Számi, mei' Kind !" Jogász : (mikor fölérnek) Tháti! thekints le, ugv-e milyen szép ott lenn! ? Tháti: Mttchügge woszt de bist! Miért hoztál akkor Jül, ha ienn ulyan szép ? IV. Apróhirdetés: Bélácskám ! gyere vissza, eladtam a zongorát!