Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-10 / 32. szám

Hl. év. Zalaegerszeg, 1905 augusztus 10. 31. szám Etófi«téai ár: ÜK? írt* i korom. Wii ém 2 toron*. éne* 1 kor. BMÁM 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 k«r Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEQJELBNIK HETENKÉNT CSŰTÓKTOKÖN ESTE. Még egy pár szó a Efis^tüy féle felhíváshoz. f.rr ' •*• A mult^t^i feljegyzéseimnek az a veleje, hogy kezdjük elől a dolgot. Vigyük be az iskolába a hcni ipar pártolásának az eszméjét, a szere'tetét. T^mte&nk uj nemzedéket. S ha megteremted^;i^ítóagy^r ipar pártolásónak a majjl\megteremti a magyar iparost, ennek a szorgalmát, egészséges versenyét; s ebben kifejlődik maga a magyar ipar. Erre pedig ab initio rá lesz nyomva a magyar karakter, a magyar izlés, a magyar művészet. Ez a leglassúbb menete, de a legbiztosabb eredménye a magyar ipar fejlődésinek. De minthogy a valóságban nemcsak ilyen természetes ut n-módon születik egyes nemzetek számára az ipar, hanem átplántálódik külföldről is, amint hozzánk átplántálódik különösen az olasz és német izű ipar és művészet: szükséges a Feszthy fele szövetBégnek ama második munkaköre, hogy egyrészt az eredeti magyarra szebb-szebb Ízlést, másrészt az idegenből átjöttre magyar jelleget nyomjon. A leendő szövetségnek első nagy munkaköre a magyar ipar pártolásával ennek fejlesztésére vonatkozik ; másik nagy munkaköre a művésziesebbé és magyarosabbá léteiére vonatkozik. Ugy mondom, csak ugy szeretné az ember, ha a szövetség első terjedelmes munkakörében nagy, nagy gondolkozást fejtene ki a közgazdaságra nézve. 3a mély tárgyalás alá venné, hogy életszükségletünkben miért adunk ki legtöbb pénzt. Ételért nem. Mert éz részint nekünk is terem elég bővön, részint pedig a kelleténél többet nem ehetünk De bezzeg magunkra akgathatunk sok és különféle alakú, szinü ruhát, tollút, czafrangot a végtelenségig. Csináljon számítást a szövetség, mennyit kőit, és n íennyit költhet ruhára ez a húszmillió ember. És számítsa ki a szövetség, hány gyár van Magyarországon a ruhaanyagra és ruhakészitésre. És vegye hozzá azt is, hogy a kézimunkában is vakáczió van. Egynéhány székely asszonyon kivül a többi asszony már nem sző s kendert ni m termel. Remélem, tudják az urak az okát is. Nagy tétel Magyarországon ez a pénz, melyet a ruházat elnyel. Egyébre aztán, azt hiszem nem is kell pénz. A szövetség vagy n agára, vagy a Védőegyesülettel karöltve egész szellemi fönségégével nyomuljon a társadalomra, a kormányra, a gazdag emberekre, hogy legalább a hány vármegye vau, annyi ruhakészítő gyár legyen Magyarországon. Ho;y a hatás milyen módún történjék, azt én IU&I nem tudom megmondani. De hogy szükség van rá, az bizonyos. S az ország közgazdaságának ez nagyon nagy tétele. És nem kell azt gondolni, hogy minden erőt pénzen kell megvenni. Rengeteg hegyeinknek folyócskáiban patakjaiban mennyi fizikai, mechanikai erő megy veszendőbe évezredeken át! Az ésszerűséghez tartozik, hogy az erdőn fa-gyár s a kőhegyen kő-műhely álljon. Megköveteli pedig a művészet ápolása 8zt, hogy a néplélek kipuhatoltassék. Némely vidéknek a lakóssága gyerekjátékot szeret csinálni, a mási^J^lu népe szívesen készíti az ekét. Némély .heJ^&n ugy szőnek, fonnak, varrnak a magyar asszoüyok, hogy a világnak minden gépje elpirulhat előttök. Máshelyen a férfi iknak az emlékébe néha még a kezébe is, hogy ugy mondjam, vissza-vissza sir a régi tudás, a divatból már nagyrészt kiment, de az ősidőkben fényes gyakorlottsággal űzött bőr-ruha készítés, szücsmesterség, gombkötés s több efféle. Somogyban és Zalában páratlan ügyességgel készítik és czifrázzák a sétafiálczát, vagy a pásztorbotokat. Zalában az emberek nagy százalékának igen szép tehetsége van általában a fa és fémipari munkákra. S egyegy jó tehetségű pásztorgyereket nagy fáradtsággal s tenger protekczióval lehet bedugni egy ilyen fémipari iskolába s el kell neki »nenni tul az onerenozián — Gölniczbányára, — Mert Gölniczbányán van ilyen iskola, de sem Zalában, sem a többi magyar vidékeken nincs. S ezzel a kis megjegyzéssel be is végzem a mondanivalóm. Pedig volna még elég. Borbély György. Az új c aC)i plébános „Szegény jó Gábor bácsi!" Igv sóhajtott mindenki, aki csak ismerte Németh Gábort, a csá csia< derek plébánosát, mikor hire járt, hogy tőlünk, innen a szomszédból elköllözik. Szegény Gábor bácsi! Őt mordjuk szegénynek, pedig mi lettünk szegényebb k, minmagunka

1: sajnaljuK, hogy többé nem látjuk oly gyakran azt az örökké mosolygó, jóságos aiczot, az áldott jó lélek tükrét, amely egy pillanat ulatt mindenkit meghódított. De ugyan kicsoda előtt kell ő* dicsérnem? Ki ne ismerte vo'na e vidéken „Gábor bácsit", a buzgó leliiiatyát, a szereny jó barátot, a tiszteletiemé tó szelid öieg embert? Elment, mert törékeny <g<szsógi állapota s a magas kor teljes nyugalma', pihenést parancsolt reá! Adja a jó Isten, hogy zavartalan békességben, teljes jó egészségben töltse munkás életének pihenő napjait m g hosszú éveken át! A jó csácsiakat pedig alig vigasztalhatja valami, vagy valaki. De talán mégis! Az uj lelkipásztoruk! Ha majd megismerik! Mert most meg nem isméi hetik, hisz idegenből Bzakadt hozzájuk és c*ak a mult héten foglalta el uj hivatalát, „Gábor bácsi" örökségét S/éies e vidéken talán csak jómagam ismerem az uj plébánost közelebbről és régebbről, amikor még tanárom volt a 90 es években az esztergomi berczes főgimnáziumban. Ily czimen merek róla, az ő kedves, szeretitremeltó egyéniségéről egye'irást e!ái ülni. A tanítványi hála és szeretet talán ntm teszelfogulllá : Í<Z idő és tspasztalás majd csak iga/olr.i fcgja hamaroTin minden igazmondásomat. Az uj csacsi plébáncst Schedl Amulfnak hívjak. Német a neve, de magyar a sziye-lelke. Airól nem tehet, hegy egv duuántuli német ajkú községben született s ugy vittek el még kis gyerek korában „magyai szóra". Joggal lehet rá büszke, hogy mig más ember az anyatejjel szívja magába mintegy a magyar nyelvet is, néki nem a szülői házban, hanem idegenben, keserves tanulással kellett nyelvünkhöz jutnia, szinte önerejéből, a maga emberségebői lett magyarrá, amint hogy a két keze munkájával meggazdagodott ember is büszkébb lehet vagyonára, kincseire, mint akit már előkelő születés vagy öröklés tesz gazdaggá. Tanulmányai végeztével a Szent Reuedek-rend tagjai közé vétette fel magát s az akkori pannonhalmi főapát az esztergomi főgimnáziumot jelölte ki számára tanári működése helyéül. És Schedl Arnulf megtette azt, amit ritka közepisko'ai tanár mondh it el magáról : a herczegprimas székvárosában 28 éven át tanított, nevelt egyfolytában, szakadatlanul 1 S azt kéided, mik voltak a sdaktárgyai? Mir J tanított egy egész generácziót ? Azt mondhatnám miadenre, mindenfélére! Akkoriban, mikoi én jártam Esztergomban, a német nyelvre is oktatott a felsőbb osz.táivokban. Szinte játszva tudta belénk önteni a komoly ismereteket s megkedveltetni velünk tárgvát. Híny, de !:ánv jóizü ötlettel, találó mondással fűszerezte érdekes előadásait, mint (udta ügyes módszerével figyelmünket ébren tartani s fokozni munka kedvünket ! Nem emlékszem, hogy csak egyszer is haragosnak láttam volna! Szerencsés, higgadt természete könnyeden birkózott meg a tanárkodásnak nem litkán tüskés gondjaival, s a kisebb-nagyobb tanitói kellemetlenségeken mindig felülemelkedett. De azért tekintély' is tudott tartani ; őt is, tárgyait is komolyan vettük, szerettük, becsültük. A német nyelven kivül tanított még rajzoló mértant, görögpótló rajzot, természetrajzot, földrajzot, számtan', gyorsírást, franczh nyelvet! Vezette az ifjúsági dalegyesületet, nem kölöuben a gimn. segitő egyesület ügyeit ií. Szépen játszik zongorán, orgonán s a mit elsősorban kellett volna említenem: gyönyörűen s nagy passzióval fest! Lakását számos ügyesebbnél ügyesebb maga festette aquarell s olajfestmény disziti. Amilyen nagv lelkesedéssel s hozzáértéssel kezeli az ecsetet, hamarosan megörökíti majd papirou vagy vásznon Zalaegerszeget is minden szép vidékével együtt! Sokágú tanári tevókenysege mellett Esztergom városának mozgalmas társadalmi életéből is kivette a maga részét. Páratlan népszerűségnek örvendett, ismerte, szerette mindenki. Szerették főleg azért a derült jó kedvéért, azért a szeretetreméltó tréfás modoráért, amely arany fonálként fut végig tisztes papi jellemén. Senki se mondaná, hogy ennek az alacsony termetű, fürge mozdulatu, vidám lelkipásztornak. aki jó kedvvel, buzgón szereti végezni legkomolyabb kötelességeit is, ide s tova 55 esztendő súlya nyomja vállát. Talán nem is kellett volna elárulnom, mert a fiatalos hév, a lelkes természet még önmagával is feledteti az. evek számát. De elárulta őt az a lelkes ünneplés is, amelyben csak nemrég Esztergomban részesítették őt, mint egykori szeretett tanárukat azok a férfiak, akik az ottani főgimnáziumban 20 évvel ezelőtt tettek éretffégi vizsgálatot s akiknek tanításával kezdette meg 28 évvel ezelőtt a tanári •,> fíiíüdését. Mikor pedig most annyi óv után bucsut kellett mondania Esztergomnak, az egész város tiszteleíe, szeretete s hálája kisérte őt uj hivatalába, a csácsi plébániára. A jó csác;iaknak nincs mit aggódniok. Gábor bácsijukat ugyan elvesztették, teljes joggal meg is siratták, df meg vagyok győződve, hogv 'isztes öröksége nem juto't méltatlan kezekbe s az új plébános is hamarosan belopcdzik majd hiteinek igaz becsülésébe, osztatlan szeretetébe. Urbanek Károly dr.