Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-10 / 32. szám

4 magyar paizs 1905. szeptember 14. hivatása az, megértetni a kisgazdával, hugy addig is, mig gabonaraktárak lesz 'ek minden vidéken bőviben, szövetkezzenek a kisgazdák, xakják össze termésüket, vigyék egyszerre a vasúthoz, küldjék azt fel egész waggonrakomanynyal a Magyar Me őgazdák Szövetkezete czime alatt Budapestre (Aikotmány-utcza 31.) ottan megkapják a budapesti piaezi árakat és legyenek nyugodtak az iránt D, hogy az a nagy országos intézmény nem komiszkodik a mázsálásnál, mert, az nyilvános jellegénél fogva tisztességesen dolgozik. Nagy emberek állnak annak ólén, akik nem engedik beszennyezni azt az intézményt, melyhez az ő nevük hozzáfüződik. Az eljárás igen egyszerű, csak meg kell kisérteni. Fel kell jegyeztetni a szövetkezeti boltban az egyes gazdáknak eladásra szánt búzamennyiségéi, ha együtt vau égy waggonra való, a boltkezelőseg ezt bejelenti a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének é3 az minden további tanácLCsal ellá'ja őket és küldi azonnal a zsákokat és a megérkezés után a pénzt, melyet a budapesti piaczon a uapiár mellett bevett. Ha eddig illetékes körben nem törődtek a kisgazdával, törődjünk mi velük. Nekünk nem csak az a feladatunk, hogy a kisgazda olcsóbbaü megélhessen, de az is, hogy jól éljen, erre p< dig akkor képes, ha több a jövedelme. Lgan. Az életből. Az iskolában. Tanitó: Mennyi 20 kevesebb 20? .... No vigyázz, ha van a zsebedben egy huszülléres s azt elveszted, mi marad a zsebedben? Jancsi: A lyuk. II. Vizsgán. Tanitó: Mennyi 10 meg 10? ... . Hallgass ide! Hi én adok neked 10 ültért, meg a p

;óbá nos ur is 10 fülért, mennyi pénzed lesz akkoi ? Pista: Semennyi. Tanitó : Hogy hogy ? Pista: Mei' az idea anyám elveszi. III. A tudomány áldozata. „Az istenszerelméórt kellj fel már Károly! nem szégyenled migad/ hogy ilyen részeg vagy s s fetrengsz a sárban mint egy malacz ! „Ha . . . Hallgass a . . . asszony I Nem i . . i is vagyok ré . . részeg. É . . ón a tudomány áldozata va . . vagyok. Tanulmányozom a fö . . fö'd vonzó erejét. IV. Orvcs: (a beteghez) Az ivásnál vigyázzon. Tartsa magát egy kicsit. Beteg: Ugy sem tudck előre hajolva inni. V. Gondolja ciak nagysám ! Az éjjel azt álmodtam hogy ön iránt érzett szerencsétlen szerelmem miatt agyon akartam magam lőni : — Igazán?! akkor beszéljen a mamával. — Nem, nem . . . ennyit már nem álmodtam. VI. Mi kü ömbség van a kis czicza és a gyermek között? A kis cjicza játszhatik az anyja farkával . . de . . . Vil. Kohn ur! Az orrán próbálják ki a rádium gyógyító hatását! Li Tsüng. Heti hirek. Helyiek. A m kir. földmivelésögyi minisztérium rovartani állomása, Zaborszky Józsefhez hivatatalos uton .elhívást intézett titoktartás kikötése mellett annak közlésére, hogy az általa összeállított ,.tilcxera gyóriíő ós szőlőgyökér fejlesztő keverék'', mrből áü, milyen arányban és hogyan készítendő, mikor alkalmazandó és katasztralia holdanként, vagy tőkónkint mennyibe kerül ? Nevezeit, az anyag összeá litását kivéve, a többi kérdésekre megfelelő jelentést terjesztett fel. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Németh Elek és Borbély György fogadása 10 korona 10 kor. Mai gyűjtésünk 10 kor. Hozzáadva a mul kori (598 K. 21 f) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 608 K 21 fill. Szőlősgazdák harcza a íiioxerával. A Zaborszky féle tik xera pusz'ito keverékből ujabban Moórró', Zomborbcl, Gyulafehérvárról, Bácskából, Ungváiról, Alsó-Maros-Váradjárói, Nagykikindáró', Ó Moraviczárr), Alsókőröskénjiő', Roglaticzáró. ütb jött megrendelés e rövid idő alatt. A Zaborszky féle Íiloxera gyéritő és szőlő gyökér fejlesztő kd\erek erdekében a követk ző levelet kaptuk: T. Szerkesztő u>am! Nagy istenaldása iesz, ha csakugyan jónak bizonyul a íiloxera pusztítására fz a ke\eiék, amit Zaborszky József fel' a 'ált s i em utolsó dicsőségére válnék Zalaegerszeg válóéinak is. hogy itt kovácsolják a fegyveit ama romboló ellenség kipusztitá-ára, mely ízőilőinket feltartózhatatlan táboként ellepte. Am próbáljuk meg annak a keveréknek a has/rálatát, de én igen kívánatosnak taitanám, hogyha az alkalmazás előtt mnga Záborszty ur adna közvetlenül, személyesen (gy kis utmutati'st a szőlőgyöker bekeneiére nézve. Goi dolom, hog\ az ilyen próbák u án a siker biz'oiubb lenne. Nem ugy éltem, hogy minden gazdahoz elmenjen szemeljesen A gabonaértékesítés. Gyorsan ért a gabona a hirtelen bekövetkezett nagy melegtől, melytől ember és állat csak ugy tántorog. Keserves az idei ar?fás, mert a megelőző eső következtében országszerte megdőlt a vetés. — Tépelődve nézzük a termést, hogy nem rontotta e el a hirtelen érés a termés mennyiségét. Csak a gazda ellensége állit ki fényes terményjelentésekec, ő tudja, kogy miért teszi ezt, de ismerjük a jó madarakat már, nem hederitünk rájuk, az ő hamÍ3 számaikra sem vagyunk kíváncsiak. Egy hét múlva úgyis megtudunk mindent. A hamis hirek terjesztéseben előljárnak a gabonatőzsde határidő lovagjai, akik őrült nag

; termésről kiabálnak, hogv ezzel lenyomhassák az árakat, melyeket később, ha a szegény gazdától kicsalták a termest olcsó áron, ismét, fölemelje r, mert az ő egyedül i feladatuk nyerni, sokat, minél többet, a tényleges állapotok hazug meghamisításával kifosztani az elbolcnditott gazda zsebét. Mosolyogva mondják maguk közt abban a féuyes uj palotában, melyet a »ors iróniája a Szabadság-terre helyezett et, hát miért olv bura a gazda, miért engedi magát kifosztani? Miudenekelőtt azéit, mert a államhatalom védelmébe vette azokat a határidő lovagokat, akik mindent megtehettek, amit akartak és igy az árak akkor, mikor a gazda kezén van még a termés, nem a világpiacz árviszonyai szeiint alakulnak, hanem a pap ros buza kopéságával mesterségesen lenyomataik Ez a förtelmes viszony nagyban csinálódik abban a fényesen kial it^Jt palotában ugy, hogy ezt megérzi és megs.ny li az egész orsdág, a gazda társadalom apraja ós nagyja. Hát még a tényleges eladásnál hogy nézünk ki? A nagybirtokos még csak tud magán ugy ahogy segíteni, de a kisgazda még azokat a nyomott árakat sem kapja meg. Szegény ördög beviszi búzáját a piarczi , mert nagy szükségé van a pénzre és lesi, hogy mit igér érte a vásár hiénája. Elszomorodik amikor remélt áron alul 2 forintnál Í3 kevesebbet kap. De mit ér a sóhajtozás, mikor a pénz kell, tehát odaadja. Vis'/i a magtárnak nevezett hiénabarlangbau, ahol minden zsák tiz kilóval kevesebbet nyom, mint amit a falu mázsáján kimértek töobed maguk szeme láttára. Ez ellen sem találtak még orvosságo

1, mert nem Iá ja ezt a bajt az, akinek ezt látni kellene. Ha az államhatalom ezen nem segített eddig, akkor csak az Önsegély eszközeivel kell elni. De miként érhessük meg a kisgazdával, aki nem olvashat lapokat, mert neki dolgozni, fáradozni kell, hogy kenyere legyen, miként órtessüs meg vele, hogy ezen is lehet segiteni ? A fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek a Ázsia belsejében.*) ni. Iita: Zrínyi Béla. Innen csaptam át Bulgáriába, ebbe a félmüveit, de kedves, barátságos országba, hol egész nap szilvával etetik a vendéget. Itt már hegyek kozé jutottam és 2000 méter magasan jártam a tenger felett. Hihetetlenül szép vidéken jártam zöld hegyek közt, hol patakok szökelnek egy szikláról a másikra. Igy jutottam Szófiába, Bulgária fővárosába hol szintén a miniszter elnök fogadott és hol a sportegylet fáklyás zenével tisztelt meg. A naiv bolgárok ugyanis nem tudtak megérteni, — hogy egy távgyaloglónak a sporton kívül egyéb czéljai is legyenek. — itt még magyar emberekre is találtam, de különösen magyar lányokra. A magyar leány kapós port- ka, le a Boszporusig gyakran találkoztam velük. Szegény leányok mind csupa hitegető gazemberek áldozatai. Hamis czimekre hívják őket, aztán a sorsa mindegyiknek egy. Nem egy panaszkodott előttem sírva, jajveszékelve — és nincs aki segítsen ezen az égbekiáltó jogtalanságon. Bulgáriából magába a földi paradicsomba csaptam át, Maczedoniába. Maczedóniába, hol pazar a természet és hősök a fértiak. Mikor a határra értem, leszámoltam az élettel. Hisz már Szerbiában fogadtak velem, hogy nem engednek be Maczedóniába és ha beengednek, nem jövök vissza élve. Képzelhető, hogy hatott még aztáu az reám, hogy Maczcdóuiában a török hatóságok jog fentartva. Zr. lépten nyomon 15—20 fegyveres katonát adtak örizetemre és minden helyis}gben nyugta mellett adtak tovább. A nyugta ilyea formáu szólt: »Én X. Y. kajmakám elismerem, hogy Zrinyi Béla Zoltán magyar utazót épségben átvettem«. Én pedig ilyen féle nyilatkozatot voltam kénytelen aláírni: »Én Zrínyi Béla Zoltán kijelentem, hogy a török hatóságot nem fogom felelőssé teni, ha az uton a bolgár bandák engem bántalmaznának. Köpüli, 1903. szeptember 12-én«. Bizony zavaros világ van oda lent. Maczedóniában zavarognak a bolgárok, kik Maczedoniát Bulgáriához szeretné < csatolni. Ezek a bandák a Comité tagja nak nevezik magukat ós nyilvánvalóan Bulgáriától kapnak segítséget. Azt his -ik, ha lázongnak és panasszal töltik meg európa füleit, akkor egy európai konferenczia majd Bulgáriának fogja odaítélni a gyönyörű Meczedóníát. Rettenetes mészárlások vannak itt napirenden. Emlékezzenek csak vissza mily óriási feltűnést keltett annak idején, hogy a comiték tízalonikében felrobbantották az Ottomán bankot. Pedig higyjék el, cz még eseményszámba sem mehet oda lent, csakhogy ami jelentősebb ott történik, az nem jut a müveit Európa tudomására. Azt elhallgatja a diplomáczia, mely mindenképen ártani akar Törökországnak, a szegény beteg embernek. Valósággal egy nagy tábor egész Maczedónia. Vad hegyei közt, hol járatlan utakon különben is veszélyes a haladás, e hegyek közt minden szakadékban, minden fordulónál rablók és comité bandák tanyáznak, iszonyúan felfegyverezve. Minden embernél van egy Manlicher puska, s robbanó golyóra töltött revolver es dinamit és minden második embernél egy üveg méreg. Halálos folyadék ez, mely ha az üveget kinyitják a levegőt megmérgezi. Aki beszívja ezt. az halott. Ezek vannak a hegyek között. De az uton is mindenféle táborba jut az ember. Mindenfelé török katonaság tanyáz és \ív naponta rettenetes harczokat a bandákkal Ezek a török katonák jó bácsik. Mindenütt a parancsnokok fogadtak és átengedték nekem a saját fekhelyüket és én ittam \elük egy-egy csillagos éjjel 15— 20 csésze fekete kávét. Mikor én ott jártam, akkor mészárolták le a bandák egy török falu 400 lakóját és magam néztem végig egy ütközetet, melyben 24 török lovas katona elesett. Reám is kétszer lőttek a hegyek között, de a golyók valami jóságos égi kéz intézkedésére mindig elkerültek. De azért a törökök is gyakran visszaadják a kölcsönt. Keresztül mentem Vojnik városon, hol meg a törökök gyilkolták le a keresztény görög lakosságot és ninc i, ki őket azért felelőségre vonná. Engem itt állandóan lovas katonák kisértek, kik közül egyet a bandák dinamittal szintén megöltek. A török katonák mindenütt meglepő szívességgel fogadták bennem a magyar fiút, ma^uk a tábornokok, a pasák írtak emlékkönyvembe és megajándékoztak arczképükkel. Ugy vigyáztak reám, mint a saját gyermekükre és nem győzték ismételni, mennyire örülnek, hogy magyart, magyarisztándt látnak. A katonaság különben koldus, züllött és — öreg. Nem megy ott meglepetés számba, ha őrnagyot, bümbasit látnak ebédelni — az ut porában. (Folytatás következik.)