Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-27 / 30. szám

VI. év. Zalaegerszeg, *§Ü5 julius 27. Y\ 30. k*ét<n. ElöáMtési ár: én* 4 koron*, ül én* 2 koroa». Vagyad éna 1 kor. Sgyai uám 5 üi'ér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Wyilltér sora 1 kor Szerkesztősé? és kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKENT CS'CrTÖRTOElÖiq' ESTE. Szőlőbirtokosokhoz. Midőn hazánk szőlőtőkéit első izben meglepte a íiloxera, a szölömiveiéssel foglalkozó munkásnép gondolkodott a védekezésre vonatkozólag iegalaposabban és legczélirányosabban. Midőn a pusztító rovar veszedelmes nyomait látta, neki állt és kibontogatta a szőlő gyökerét borító földet és beöntözte a beteg, megtámadott gyökeret petróleummal, trágyalével, sóval, paprika val, szappanlével stb. stb. azou meggyőződésben, hogy a pusztító, de parányinak ismert rovarnak elűzésére, megsemmisítésére, a szőlőtökének megvédésére és további lentartására elégseges a közönséges „házi orvosság" is. Ezen eljárásimód, a kezdő időben majdnem czélhoz vezetett, csak a védekezésre alkalmazott anyagok voltak alkalmatlanok, vagyis afiloxeráranézve ártalmatlanok... A tapasztalat azonban erős reményt nyújt arra, hogy ezen eljárás előtérbe fog jutni a fi oxera elleni nagy küzdelemben. A szölőgyökerének közvetlen megvédése fogja csak eredményezhetni a íiloxera pusztulását és gyét ülését. A íiloxera ellen nagy idegenkedéssel ugyan, de még az egyedüli fegyverrel, a szénkéoeggel védekezünk. A szénként gnek 20—25 °/o-os síkere mellett, már a beszerzése is nehézkes; a kisgazdákra nézve majdnem lehetetlen. Kevés a szénkéneg raktár. A szénkéneg drága és még azon felül minden hordó után 30 koronát letette kell helyezni. Gépet hozzá beszerezni, segéd munkást állítani. A föld minőségének meghatározása is túlhaladja a kisgazda türelmét és tudását, nem szeret az hosszasau iciöt vesztegetni, bajm .>Jódni azzal, hogy ez a földrész kötött, erősen yagy gyengébben kötött, homokos talaj-e ?, hogy hány gramm szénkéneget és hogy azt is, hány czentiméterre alkalmazza a tokétól. Nem látott soha az egész eljárás és áldozat után Jllég csak reményt sem, hogy e munkának eredménye lehetne ; tehát nem használta, idegenkedett tőle . . . Belátta, hogy a vele való védekezés olyan, mint falon keresztül czélba löui; belátta azt is, hogy a gáz a fold természetes repedésein parányi hézagain, egér, vakond és egyéb lukakon 60—70 százaléknyi mennyiségben elillan. Belátta azt is, hogy a gyökeret is megöli, tehát a munka, az auyag, a pénz kárba vesz eredménytelenül . . . a gazdagabb birtokosok az amerikai szőlővesszőnek különféle alkalmazásával akarták és akarják a szőlő pusztulását pótolni, de tudjuk, hogy az amerikai szőlővessző is alkalmazkodik az itteni égaljhoz, átalakul; tehát ez Is felveszi a filoxerát, de meg rövid életű s drága még ma is a beszerzese. fiat évet az ültetgetésre, oltási időre kell szánni, a másik hat év, mely életére fenmarad, egyszer kétszer jég, lagy, stbivel van egybekapcsolva, tehát 4—5 évi termésre lehet csak számitaui. Ezen eljárások mind csak a pillanatnyi védekezésre és pótlásra alkalmasak. Biztosabb hatású,, gyorsabb és könnyebben kezelhető anyagot vár mindenki, hogy mindenhol, a legkisebb helyen is bárki viszonyaihoz képest, a legkisebb mennyiségben is és olcsó áron beszerezhesse azt az anyagot, mely hazai szőlőtőkénket megvédelmezi a pusztulástól. Erre legnagyobb reményt nyújt, ha a megtámadott, beteg gyökeret közvetlenül, nem pedig messziről orvosoljuk. Oda kell alkalmazni a gyógyszert, a hol a seb van. Ott kell védekezni, a hol a pusztító rovar roncsol. Ki kell bontani a szőlő gyökereit takaró földet és megadni a gyökérnek azt az anyagot, melylyel huzamosaob időn át nemcsak egy két tized másodpeiczig tud védekezni veszedelmes ellenségével a — filoxerával — szemben. A szőlőtőke gyökereinek ezer és ezer alakú repedésein tanyáz a íiloxera, ott van a biztos odúja, ott rakja le számlálhatatlan petéit is; tehát ezeket a fészkeket kell megostromolni, felfegyverezni a gyökeret lehetőleg minden részen, egy olyan állandó anyaggal, melyuek segítségével védekezhetik egy bizonyos icíon keresztül. A szőlő kibontási és gyökér bekenési munkálat sonkái kevesebb pénzt, időt és anyagot igénye', mint az eddigi védekezési módszer és sokkal biztosabb, állandóbb és gyorsabb eredményű. Az anyag, mivel a gyökér bekenetik, a hézagok megtöltetnek, a gyökér életére egy parányi veszélylyel nem jár, sőt tartalmaz olyan anyagot is, mely a gyökér fejlődését előidézi. Ezt a védőanyagot magam állítottam össze és szőlőmben egészen nyomorék s filoxerával borított tőkéken tettem kísérletet és arra a kedvező eredményre jutottam, hogy ezen év junius haváig csak 10—12 czm magasságra nőt tőkék, melyeken a kísérletezést végeztem, ma, vagyis csak egy és tél hónap leteltével, a vesszőfejlődési időszak majdnem utolsó harmadában 40—8.0 czentiméter haladást tettek a vesszők. Most, hogy mások is meggyőződést szerezhessenek, összaállitottam egy nagyobb mennyiségű anyagot és készíttettem a kezeléshez szükséges eszközöket is és megkértem Gráner Lipót Fia zalaegerszegi kereskedő urat, aki majd a jelentkezők részére beszerzési áron kézreadja a mintacsomagokat a kellő nyomtatott útbaigazítással. Próbáljuk meg minél tő! a. Záborszky József zalaegerszegi szőlősgazda. A magyar ipar érdekéten. — Feszty Árpád művésznek alábbi nagyértékü felhívását szó szerint közöljük. Nem egyszer lesz alkalmunk még hozzászólani és ráhivatkozni. Felhívás író- és művésztársaimhoz I A nemzet képviselőit kazaküldötték. A nemzeti hadsereg és az önálló vámterület kérdése megoldatlan maradt. A nemzet képviselői a vármegyéket hivtéV fel az ellenállásra és ezzel a társadalmat szólították fel a küzdelemre. Az önálló vámterülettel kapcsolatosan actu:-lis ma iparunk fejlesztésének kérdése is és ez a kérdés az, a melyhez mi, irók és művészek, a magunk hivatása és hazafisága révén hozzászólhatunk. És ez a tér az, a melyen a magyar társadalom is leginkább küzdhet, ipari küzdelmünk kérdése. E téren támadhatjuk meg ellenfeleinket legérzékenyebb oldalán, az ipari harcz mezején. Ezen a téren küzdhet minden egyes, ezen a téren a törvény kerelén beiül küzdjön a társadalom, ezen a téren biztos, mert csak a mi akaratunktól függ a győzelem. Ha a vármegyék megtagadják az adófizetést, tagadjuk meg mi is azt az adót, a melyet ipari téren fizettünk eddig az idegeneknek, mert hiszen mindaddig, a mig egy nemzet földjének termékeit és azoknak értékét ipari szükségletei fejében kénytelen átengedni másnak, addig csak adófi zető íabszoigája a nálánál ügyesebb idegennek. Ezen megalázó rabszolgaság alól fel kell szabadulnunk. De ez alól önmagában még az önálló vámterület sem szabaditana fel bennünket, mint ahogy a legjobb vár sem védelmezhet meg, ha annak bástyáit nem őrzi elszánt hadsereg. A siker főtényezője az, hogy az önálló vámterület eszméje áthasson minden magyar embert, iparunk védelmére külön-külön minden polgár síkra szálljon, ós az idegen ipartárgyak inváziójával szemben, minden egyes ember lelke egy-egy ellenálló vámsorompó legyen. Szövetkezzünk hát ez ellenállásra, zárjuk el az utat az idegen ipartárgyak elől. Czélunkat azonban csak ugy érhetjük el, ha egyszersmind versenyképessé tesszük velők szemben hazai iparunkat. A magyar társadalom, amely már nem egyszer kelt a magyar ipar védelmére még áldozatok árán is, ma is kész lenne az áldozat útjára lépni, és megelégednék egyelőre hazai iparunk mai voltával addig, a mig egy ilyen vódőszövetkezós védelme alatt iparunk kifejlődik. Ennénk cserépíányérról ha kell, és ha kell, járnánk daróezruhában, hogy az a pénz, amelyet mi itt szerzünk, itt keresünk ebben az országban, az maradjou is meg ebben az országban és ne gazdagítsa ellenségeinket. És ezt a mozgalmat meg is kell indítanunk. De ez csak az első lépés legyen, a melyet nyomban kövessen ipari fejlesztésünknek komoly munkája, hogy a közönség hazafias hevét le ne hűtse a csalódás. Nehogy a kapzsiság ós önző speculatió a közönség felbuzdulásával és áldozatkészségével visszaélve, hazafiság czimén és „hazai ipar" jelszó alatt értékteleu rossz portókát octroyálhasson reá, olyan országos védőszervezetet, ellenőrző bizottságot kell alakítani, amely szei vezetővel kiterjedve a vármegyékre, a járásokra, a községekre, ráütve bélyeget a jóra és megbélyegezve a /OSSZtít, vezretőj i l.igy&n a körtioségnek, hogy ugyanakkor, a mikor a magyar társadalom hazafisága védi a becsületes magyar munkát és a becsületes vállalkozásokat s ugyanakkor a magyar közönség is meglegyen védve a visszaélések ellen. Összekötő kapcsot kell létesíteni a f( gyasztók ós a termelők között egy olyan szervezetben, amely tanulmányozza a közönség igényeit és kívánalmait, azokra irányítsa a gyárosok ós iparotok figyelmét, viszont ráterelje a közönség figyelmét a jó magyar munkára. Mert csak a jó munkának van jogosultsága. Jó és szép legyen a munka. Ehhez kettő kell. Becsület és iilés. Az izlést és a becsületet kell tehát értékre emelnünk. Az emberiség jövő harczábau e két tulajdonság fogja biztosítani a győzelmet. Hitele is csak addig lesz iparunknak a közönség előtt, a mig e két tulajdonságban bizik, csak addig marad is meg állandó fogyasztójának. De viszont, ha a vállalkozás állandó fogyasztásra számithat, akkor az eddig tartózkodó hazai tőke is hajlandó ksz az ipari vállalkozásokra, megrendült hitelünk ia helyre fog állani, ha a külföldi pénzpiacz, amely minden mozgalomnak mélyére lát és értékelni tudja annak következmények, észre fogja venni, hogy a mi mozgalmunk czélja a „vagyoni függetlenség", törekvésünk az, hogy értékeink ezentúl az ország határain belül maradva, egy nagy nemzeti közvagyonná halmozódjanak fel. Együttesen ós egyidőben törekedjünk aira, hogy közönséget teremtsünk az iparnak és ipart a közönségnek. ej

p.E kettős irányban kü/djüok tehát. Szervezzük a védelmet, e védelem alatt pedig fejlesszük ki iparunkat arra a fokra, amelyen állva versenyre kelhessen más nemzetek iparával, és a mely méltó legyen a magyar fajnak határozottan nagy és előkelő tehetbégéhez. Teljes művészi meggyőződésem, hogy Japánt kivéve, nincs egy második nép a föld hátáü, amely annyi formaérzékkel, veleszületett művészi hajlammal bírna, és e folytán ugy ipari, mint minden másnemű'kifejlődésre annyira alkalmas volna, mint a mi népünk, a magvar. Ha az úgynevezett művelt osztály meg tudná látni azt, ha ennek értékét meg tudná becsülni,