Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-02 / 5. szám

VI. év Zalaegerszeg, 1805. február 2, 5. szám fitfftxetfei kr : éTT« 4 korona. Fél trr« 8 koron*. 3Ü«íy*d é»r« 1 kor. ggyaa Mám 6 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint., Wyilttér sor* 1 kor Szerkesztőség él kiadóhivatal: Wlassics utesa Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MIHJOJ Í5L JANIK HETENKÉNT CS-CTTÖETOEIÖN IC S T El. A magyar hegyek kincse. Erdélyről mesterségesen azt a hirt terjesztik, hogy nincs benne már elég arany. Kimerült. Pedig dehogy nincs. Ma is ugy áll a helyzet, hogy „Hegyeiben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban." Erre csak egy pár példát hozok föl. Hunyadmegyében a mussarini aranybányát megvették németországi vállalkozók ezelőtt másfél évtizeddel Fizettek érte Kmznaí brádi főszolgabírónak és Fugatta alsú-lunkoji községi jegyzenek, Veczek bányatisztnek 80 eeer ezübtforintokat, 5 évig fejtették a németek a meddő követ. Belefektettek 6 millió márkát, és mindig csak pusztában dolgoztak. Ez azt jelenti, hogy 6 millió kiadás ellenében, egy gramm aranyat sem tudtak a kőből kivasalni. Hanem a 6-ik munkaévben győztek. Ráakadtak egy ltya—3 méteres telérre. E telérben gazdag aranysávok voltak. Csodás •olt e bániának a gazdagsága. Valóságos Monté Christo-barlang. Fogalmat alkothatnak felőle a szakemberek, ha felemlítjük, hogy kitermeltek egy 40 kÜO SUÍyü termésaranyat is. E darab kőnek aran3'értéke 40 ezer frt. leit volna, de a nemzeti múzeum ha egy darabban kézhez kapja, habozás nélkül meg '> adott volna érette 100 ezer frtot. — Ám a német hamarosan szétdarabolta, kiolvasztotta s mint színaranyat beváltotta. Mit neki magyar nemzeti dicsőség? A magyar föld gazdagsága neki haszon, de nem dicsőség. A Hunyadmegyébe települt német társaságoknak abban volt haszua, ha bazájukt a küldhet lopva, kitermelt aranyat. Azért törekedtek erre, mert ezzel nagy Németország aranj termelésének hírét, dicsőségét fokozhatják. — Küldöttek is, ki tudja mennyit? Megítélhető ez abból, hogy a postán egy-egy ízben egy sült libát foglaltak le. E szegény liba abban volt „ludas", hogy belső része tele volt töltve Erdélyben termelt szinaranynya). Nagyon súlyos volt. A postán nehezen repült és igy rajta vesztett. Egy dinnye is guruit lőlünk Németország felé. Azt is elcsípték a pénzügyőrök. Meg volt lékelve. Bele is volt vájva. Meg volt töltve színarany nyal. Ezeket az epizódokat leszámítva, ki tudja mennyi arany gurult ki szőrmentében és simán tőlünk Németországba ? Nem sokat vesztettünk vele. Hiszen több is veözett — az osztráknál. A mussarini aranybányát a nagy németek ugy kezelték, mint egy kincses kamarát. Minden hóban az első héten vettek belőle, azutíín ,, beácsolták - ; weríheim lakatot tettek s megerősített őrséget helyeztek belé és a, MŐnop többi napjain másutt végeztek feljjj.ási munkát. A milliókat nem akarták egyszerre kiaknázni. Okos előre látással számítottak a holnapra is. Ugyancsak németországiak kezében van a rudai 12 apostol bánya is. Kevés fáradtsággal évente 100 ezreket érő aranyat fejtenek itt is ki. A haszon németországi részvényesek kezébe jut. Ezek szerencsések. Különben reánk nézve is haszon ez. Hiszen e bánya, a mikor a Tolda'agi grófnéjé volt, heverő, vagyis értéktelen kincset képezett. Ma legalább százakra menő munkás kezeknek ad kenyeret. Virágzó telep létesült magyar iskolával. Csak az a kár, hogy a bányakezelés németül folyik. A főbb tisztek külföldről bevándorolt németek. Ezzel nincs kimerítve a sorozat. Erdély hegyeinek mélye a kincsek óriási anyagát és mennyiségét rejti. A szakértelem, vállalkozó kedv és kitartás hiányzik csupán. A feltárási törekvések értékét rontják a „Fortuna

1--főit nem tiszta spektíácziók. Legjobb lenne, la össze allana egy nagy társaság s bányák müvelésére kis részvényeket bocsátana ki. 5—10 korona értékben. Ezeket a részvényeket azután kisorsolná, osztálysorsjáték módjara. Igy egyesek többet nyernének, mini a nagy lutrin, de nyerne a magyar bányászat, a magyar nep is. Hogy tenger kincsünk van kihasználatlan, az bizonyos. Hiszen példa erre Nagybánya mellett az a bánya, melyben egy szert ncsétlenség hírét a lapok közölték. Itt egy P" iol nevü szegény, 300 fit. fizetéssel bíró oláh Természetem. Oh, rossz az én természeten?, Uajlitui meg már nen 'eh*t.! Hogy el tudok tüuődni, !:a Megséitőnek az emberek. De ha bohgok réten, mezőn, Hol rám nevet par vad virág, Ott nem fáj ha aiezom, karom Megsérti a tüskés faág Frászt Lujza. Danika története. ('Gyermek mese ) — Irta: Kerekes (Pnnflur) Mihály. — Dtczemberi esfe volt. — Künn a vihar tépíe a száraz galyakat, tél-apó könyét: a havas esői az ablakhoz verte, csapkodta ... A kis faiu harangja esti imára hivta a híveket, bus kongásának egy-egy hangját erre hozta a szél . . . Nos gyeimekek, jertek ide közelembe, hadd üűfséljcm el nektek Danika kis testvéreteknek flzomoiu történetét. — Igy szólt az öieg Börzsön János az ő unokáihoz, miután egy-két hasáb fát detott a nyitott Kandallóba. A tüz lángja biborpiic? fzirmel jagyogta be a barátságos kis földes pamzt tzobál s világiíá meg a hófehér hajú öreg földmives barázdált arezát, s az angyal gjeimek-fejtkfet . . . No mond ch mond nagy spa — édes anyánk is említette már, hogy angyalka lett belől?. Igen, angyalka. De halljátok csak : Sok esztendőkkel eze'őtt, egy forró nyári vasárnap délelőttjén tölteni. A nap égetően tűzött alá, fák, virágok hervad! an hajrák ie poros (eveleiket, a madarak nem énekeltek, csak pihegve ültek el az árnyékos lombok közé. A templom haianaja vasárnapi imára szóíitá a híveket épen mint most. A kis Danit, ki akkor éppen 4 éves volt, ünneplőbe öiiöztetó édes anyátok mészfehér ingee-sket adott reá, uj csizmát, uj ruhát s miután hosszú, szőke, göndör, fürtös haját megfésülte, nemzetiszin szalagos, perge ka:.ipkát tett a lejére. A/, anyja is felöltözött, és elment a templomba. A Danikát hivta, de szófogadatlan volt s inkább játszani akart, mint a tenip'omba menni. Én apátokkal a mezőn a vetést néztük meg. — A gyermek tehát egyedül maradt otthon. — Délben aztán haza jöttünk mind, az ebédet már rég az asztalra 'ette édes anyátok, de a Danika helye tire<? volt . . . Vártuk, nem jött. Valamennyien felkerekedtünk, elmentünk keresni; összekutattuk az egész fUut, a.< udvai tájékát, pinczét, padlást, de mintha a föld nyelte volna el, nem veit sehol . . . Még azt is gondoltuk, hogy tán czlgányck lopták el, akik éppen akifoi húzódtak keresztül a helyiségünkön, mert akárhányszor meg történt már, hogv ezek gyermeket raboltak el, kinek kezét, lábát kicsavarták s igy nyomorékká, iéve koldultak veie — másképpen lopásra használták. De nem voit igaz. Hiába volt egész napig fáradtságunk, nem akadtunk reá; senki, de senki nem látta, hogy hová tűnhetett, merre mehetetr. Csüggedten, remény vesztve sziveinkben nagy szomorúsággal értünk este haza. Az éjt nyugtalanul töltöttük, egyikünk sem hunyta álomra a szemét. Kdes anyátok egész éjjel zokogott . . . Valami irtózatos sejtés szállta meg lelkünket, hogy mi azt a gyermeket soha. sem fogjuk többé látni . . . Másnap alig pitymallott, újra keresésére akutunk indulni; midőn nagy lihegve, ijedt aiczezsű fut a kert felői a Józsáné 10 éves Gyurija, hoay a Danika meg van! A bánat, mintha lefojták voina, arczuukról eltűnt H az öröm pirositá ki azt . . . Éde-s anyátok magán kivüi lett s reszketi* kiálta, a hogy csak szerető édes anya kebléb'51 törhet ki az érzés: Hol? hcl van az pz én kis gagyogó jószágom, szivem gyümölcse, mindene, hadd öleljem keblemre s hadd fürösszem meg az edes anya csókjaiban. - Sietve vezess fiu) lm itt hozza mái karjain a szomszéd István bácsi — meghalva . . . Édesanyja mikor meglátta as élettelen gyermeket, egy irtózatos sikollyal összeesett, apátok megtántorodott az ajtófélfához s én dermedten áliottam, mint akit a földhöz szegeztek . . . Hogy milyen volt e kép, tűnődjetek rajta . . . Igy álltunk égy pillanatig, gondolko dunk megállt, lélekzetünk elakadt . . . Felocsúdtunk aztán & rettenetes sor?-c*ap:i.-tói s nagy nehezen éle're keltettük, magához téritettük szegény édes anyátokat. István bácsi a kis holt testet bevitte a szobába s asztalra tette ie . . . Egész teste jéghideg volt . . . Szája, orra tele iszappal; meg volt fuladva. Oivost hamar! orvost a^ Istenért! Jött is az mindjárt, de hiába való volt minden éleszfrési kísérlet, kis szive megszűnt örökre dobogni. A két gyermek visszafojtott iélekzette! hallgatta a kis Danika történetét. Az öreg Börzsön p;dig folytatta: Ugy töitónhetetc a szeiencsétlen-