Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-20 / 29. szám

1905 julius 13. MAGYAR PAIZS 3 Boly Béla igy önti formába Kdének e'őbbi inditványát: Az egész képviselő testület menjen az alispán elé a polgármester Várhidy vezetésével és ő adja elő a határozatot. A képviselőtestület ezt fogadta el teljes egyhangúsággal. (Csertán alispán aznap utazott Hévízre, jelenleg még ott van.) I. A tömeg harcza * Nincs nap, hogy egyik-másik újság tele ne legyen „sírájk

4

, hírekkel. Forrong az egész ország. Strájk itt, strájk ott, strájk mindenfelé. Mintha csak izzó, az egész táisadalmi szervezetet pusztító láz fogta volna el az emberiséget. Nem egyesek haicza ez többé. Nem az anyagi jólét felé való törekvés ez már. A tömeg karcza ez! Meiy romboló dühvel izen hadat a társadalomnak, felforgatni iparkodván mindenféle jogrendet. Pusítitó hatása meglátszik mát mindenfelé. Szomorú jelenség, midőn a szabadság, a munka, az egyéni érték elismerése ö ve alatt izgató bandak járják be az országot, izgatván a tudatlan, nyers tömeget, amely hitelt ad a hangzatos szavaknak, s ádáz dühvel iont mindennek. Nincs előtte szent. Nem ismer tulajdonjogot. Kö»ös piédáuak tekint mindent. Nem ismer Istent, nincs királya, nem tekint hazát, csak egy áll előtte: akaratának keresztülvitele, ha vér árán is. Ez mái nem szociálismus, ez anarchizmus. Középkori ököljog ez, amidőn az erősebb legyőzve a gyengébbet, kifosztja ezt mindenből. Bandita hedjárak, mely a legyőzőitől ujabb és ujabb, nagyobb és nagyobb sarczot követel Fosztogatás, melyre azt hiszi, hogy szabadalma van. Hol fog ez végződni!? Egy-két esztendő s pangai fog minden. Az anyagi tönk szélére fog jutni a gyári s egyéb nagy ipar. A vállalatok nem fogják teljesíteni tudni az elvállalt kötelezettségeket, a mezőgazda, a kisiparos indolenssé lesz, mertanyeis tömeg soha ki nem elógithető molochja elnyel mindent. Az ilyen strájkok következtében a folyton dráguló s okvetlen szőkséges ipari s egyéb élelmi * Munkatársunk e czikket Baranyából a következő levél kíséretében küldte: „Mifelénk is voltak strájkok az uradalomban; az aratók és az összes cselédségek strájkoltak. Ez utóbbiak olyan furfangosak vcltak, hogv a gazdáik által kapott szép gabonát eladták s olcsó pénzen szereztek be maguknak 11-od és 111-ad osztályú gabonát s ezt mutatták jfee a hatóságnak. De ldjült a turpiságuk, mert néhány alattomban elárulta a többit. Ez faktum!" stb. A nagyravágyás soha sem lehet kielégítője az asszony boldogságának, hanem mindig csak a boldog együttelósen alapulhat azzal, kit szive kiválasztott. A boldogság további tényezői: az anyaság, a fiata'ság, szépség, műveltség, jólét. A fiatalság-szépség együtt valók ; ők egymást kiegészítik. A műveltség minden körülmények közöt. nf.gy tényezője a boldogságnak, bár annak aláásója is lehet. Ha szépség és ifjúság van vele, métsékeli a kettőnek túlságos követeléseit az élettel szemben; ha pedig nincsen, akkor megvigasztal. Azonban a milyen áldás a lelki műveltség, ép olyan szerenc^etlenség a fél műveltség. Nagyon fontos tényező a boldogságra a jólét is. A nyomor veszekedő természetű; noha a gazdagság sem biztosit a boldogtalanság ellen; a mi onnan eredhet, hogy a gazdag nőnek sok a szabad ideje és az unalom nagy ellensége a boldogságnak. A szerelem, a házasság és az anyaság első sóiban biztosítják a nő boldogságát. Férfi még boldog lehet szerelmében a házasságon kivül is, de a nő sohasem. A férfiú sokszor még akkor is boldognak véli magát, ha az ég megtagadta iőlea gyermekáldást; de a nő csak nagyon ritkán; és sok nő, mint anya elhiteti magával, hogy boldog lesz, mihelyt gyermekei annyira felnőttek, hogy megéi tik az ő szeovedeseit és hogy megvigasztalják azért, a mit • esetleg tőle megtagadott az — élet. Cselkó József. czikkeket nem szerezheti be a magyar társadalom zömét képező középosztály, meit fizetése ós keresete nem áll arányban a folyton dráguló czikkekkel. Mig a fizetése és keresete nem emelkedik, addig az utóbbiakóit horribilis összegeket ki-ll kiadni. A vége? hivatalával való nemtörődömség, elégedetlenság, adósság s végre a züllés lejtője. Tönkre fog menni a kisgazda, meit produktumaiért nem várhatja kiadásainak fedezését. Mig a buza ára most is csak olyan, mint volt ezelőtt 10—20 évvel, addig a kiadásai az akkori időnek ötszörösét érték el. S ha ez igy tart tovább is, nem lesz többé aki művelje ezt a földet. . . A földmivelő nem fog többé ragaszkodni e vérrel áztatott s apái által véres verejtékkel szerzett röghöz — s.beáü sociálistának ő is. Követni fogj ja* példáját a kisiparos, a hivatalnok, mert parancsolni fogja ezt a létfentartási ösztön. S mi lesz aztán ? Nem sötét, pesszimistikus gondolatok ezek, hanem a jövő perspektívája A mostani jelenségek levont konzekvenziája. A hatalom nem nézheti ezt tovább tétlenül. Mert jogállamban élünk s mint ilyenben ÍZ elő feltétel: az egyéni s vagyon biztonság. A folyton növekedő eiőszak ellen : erőszakot! Szemet, szemért! Szép szóval nem mehet már semmire. Hiszen szebben tudnak beszélni az izgatók, a zavarosban halászni szeretők, mint a hatalom összes urai. De segítségére kell lennie a társadalomnak is. Fel kell ébrednie lethargiájából, nem nézheti folyton tétlenül a rombolást, vérének kiszívását, Actióba, sorompóba kell lépnie, nem engedheti meg, hogy valaki fojtogassa, mellének szegezze kését s ő még kezét sem mozgatja, a veszelem elhárítására. A gazdasági egyesületek, a kereskadelmi iparkamaiák a társadalom belevonásával tartsanak közös értekezletet, hol megbeszélendők lennének mindazon teendők, melyek hivatva lennének a folyton grasszáló anarckiának gátat vetni. A cselédséget tartó gazdák felszólitandók lennének, hogy egyforma fizetést, (konvencziót) adjanak cselédjeiknek; az aratási szerződések a helyi és égalji viszonyokhoz képest legyenek egyöntetűek s egyforma szövegüek. Cselédet az egyik gazda a másiknak a tudtával fogadhasson csak fel stb. Az iparos és kereskedő pedig szintén fog találni utat és módot, amely nem eugedi a tömegnek vérének kiszopolyozását. A kormány pedig hasson oda, hogv ez a tarthatatlan állapot a többi országokkal kölcsönösen, egyértelmüleg viszonyaikhoz mérten rendeztessék. Csak igy vehetjük elejét a nagyobb bajnak. Lassan bár, de biztosan helyie fog állani a béke, mely re nagyobb szüksége van mo

n>t az országnak, mint volt valaha. Li Tsüng. Kis mesék. IV. A hiúság. (Pesti pasta.) Egy régi p< rem van a pénz.ügyigazgatóságnál. Valami adóügy, mit évekkel azelőtt leírtak, de még a mai napig sem számították be a fizetéseknél. Kedvetlenül jártam végig a hosszú folyosókat valahányszor ebben az ügyben maszkáltam. Évek óta futói Ponciustól Pilátusig s nem birok semmi eredményt sem felmutatni. A minap megint rászántam magamat s felmentem a második emeletre. Egy fogalmazónál hever ügyem s így nem is remélhettem, hogv a farsang elmulta előtt intézkedhetik. Előadtam újból — kitudja hányadszor ezt az ügyet s kértem kegyeskedjék benne végleg intézkedni. — Mikor kelt a végzés? — 1898 jan. 15. — S a száma — 2449. A. Leült az Íróasztalhoz s szőke fejével ráhajolva a papir fölé dolgozni kezdett. S befejezte. Méltóztassék az I. emeletre fáradni vele. A 2. számú terembe «leirásba fogják hozni», illetve a mai adó fizetésnél kevesebbet fizet. Barátságosan kezet szorítottunk. Még aznap ((leírásba hozta» a nagy tekintetű pénzügyigazgatóság. A fogalmazót „Nagyságos Uram"-nak szólítottam. Szigethy-Erdős írnák. Az ország dolga. Se jobbra, se balra, hanem mélyebbie a bizonytalanságnak balsejtelmü köde felé. A kinevezett Fejérváiy kormánynak bizalmatlanságot szavazott a képviselőház és az urak felső háza is, sóiban bizalmatlanságot szavaznak a törvényhatóságok is, vármegyék és városok egyaránt egyhangúlag. S minthogy még maga az úgynevezett Tisza féle „szabadelvű" párt is helyteleníti, (holott az akkori már lemondott de még fungáló miniszterelnök Gr. Tisza István aláiitaa kinevezést), és alko'mánytalannak tartja; ennélfogva egyetlen párttöredék sincs, amely támogatná. Ezért önkényuralmi vagyis abszolutisztikus, ámbár hogy a kormány és egyes tagjai azt vallják magukról, hogy ők törvényes miniszterek és törvényesen is járnak el köteleségeikben. Szemben áll egymással á két nézet. — A Tisza-pártból naponként kiáll egy-egy vezető ember, egy-egy képviselő, S^entiványi is, s többnyire a függetlenségi pártba mennek; az uj választásokon a függetlenségi párt győz. Amennyivel apad a Tisza párt, annyival szaporodik a Kossuth párt. Meddig tait s hol áll meg, nem tudhatni. A vármegyei törvényhatóságok megtagadják ez alkotmánytalan rendszerben a katonát és adót. Br. Fejérvári Géza kinevezett miniszterelnök erre „szózatot'

1 küldött szót melyben azt mondja, hogy feltetlenül megsemmisíti a vármegyék határozatait s a tisztviselőknek nem fogna fizetést adni. Erre a betegségre már előre gondoskodtak orvosságról a vármegyék az u. n. jóléti bizottságok szervezésével, melyek gondoskodni fognak a fizetés nélkül maradó tisztviselők sorsáról. Zalában pl. 60 tagból á

;l ez a bizottság. — A főispánok közül Feilits Berthold szabolcsi és Lits Gyula hontmegyei kilépett az úgynevezett pzabadelvű pátból. Az összes főispánok ezelőtt egv hónappal a Fejórváryval jött változás alatt formaszerüen lemondtak Többen okvetlenül távozni is akartak az alkotmánytalanság miatt. De a lemondást nem fogadták el. Tehát, lemondva bár, de mégis helyt maradva vannak, épen ugy mint annak idejében Gr. Tisza István miniszter elnök. Ezt a tömeges lemondást és tömeges heiytmaradást kritizálják szóbeszéddel a társaságokban ís, az újságokban is. Hogv pl. kényszer;feni senkit sem lehet a főispáni széken való ülésre. S ha mindnyájan rögtöu távoztak volna, a magyar szabadulás ügyének javára lettek volna. Ugyanígy mondja ezt a Zala megyei laptársunk is, a egyenesen felemlíti Herteleridv főispánunkat. ,,Egyikbea sem támad fel, azt mondja, a magyar lelkismsret, hogy nyíltan húzna akár a kuruc/, táborhoz, akár a Tisza párthoz". Igya Zala, ped:g a Zala nem volt ellenséges hangulattal a Tisza párt irányában. Heti hirek. Helyiek. Szőlősgazdák harcza a filoxsrával. Az a kis láthatatlan féreg milyen siralmas pusztítást visz végbe . . . mint a halál kaszája. Láttam azt a siralmas képet ezelőtt 12 évvel a Hegyalja vidékén. Előbb ott rágódott a filoxera, az i?.azi bor-hazában. Védekezni vele szemben akkor még neru tudtak. A hegyeket letarolta s az emberek orczáján barázdát húzott a kétségbeesés. Más vidékekre később jutott ez a kis állat. Addig már kitalálták ellene fegyverül a a szénkéneget. És drága kemény harczot vívnak a szőlősgazdák e fegyverrel a pokolellenség ellen. Belőnek utátia a vak földbe. Mondom drága a harcz. Ismerik a gazdák a szénkéneg árát. Beöntik vaktába a földbe, de annak alig egy pár százalék ereje hat a szőlőgyökérre, hogy elpusztítsa onnan a bogarat. A 90—95%-ot oknélkül vásároljuk. S igy alighanem többe kerül a leves, mint a hus. Ezért hát tobi nyíre ve zendőbe is hagyják a magyar fajú szőlőt s Amerikáb51 hoznak uj fajtát. De lehet gondolni, ez sem megy ingyen. Azonkívül pedig az amerikai szőlő olyan, mint az amerikai ember s mint a gyors lobogással égő gyertya: alig él egy pár évig. A magyar szőlő erős. Öt-hat annyi időt is él. A magyar szőlőt kell megmen-