Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-20 / 29. szám

2 MAGYAR PAIZS 19(5. julius 20. gyat, hogy az 1904. okt. 1. közgyuésen szóba hozták, hogy a katonaságot el akarják vinni, Csertán alispán feszólalt s Várhidyt gondosságra és nagyobb tevékenységre ösztönözte, főleg Boór őrnsgy panaszára, rendelje el a poczegödör takarítását. A polgármester hevesen kikelt, visszautasította a vádat, s ebből lett az ismeretes korfliktus. Várhidy fegyelmi vizsgálatot kert maga ellen. A jogügyi bizottság végezte elővizsgálatot. Ez meggyőződött az aktákból, hogv a polgármester törvényesen, rendelettel végezte az e körüli teendőket. A fegyelmi vizsgálat megindításának nincs alapja. Ezt magáévá tette a tanács rs, s elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek is 8 15 napig van helye a felebbezésnek. Dr. Kele Antal tag sem a jogügyi bizottságnak, sem a tanácsnak határozatát nem fogadja el; kéri a fegyelmi megindítását, mert a polgármester nem teljesítette a kötelességét: akkor is ugy viseite magát a loya'is és közügyben fel szólalt alispánnal szemben, a hogy nem illik, érthetetlen okból rendreutasitotta s egy alig megoldható viszálynak vetette el a magvát. Továbbá Csertán lemondott már október 8-án s azóta már 9 hónap mult el s még sohasem intézkedett, hogy a képviselőtestület kiegészíttessék, pedig ezt a töiveny világosan rendeli, azért vannak a póttagok. 9 hónap múlva határozott törvénysértés. Mert az azótai határozatok mind semmisek. Csak a villamosvilágitási ügyben beadott fe.ebbezésnél tüuik ki, hogy csonka a testület s nem érvényesek a határozatok s csak ebből kifolyólag rendeltetett el, hogy tisztázzák már a Csertán lemondását (közbeszólás: ez nem tartozik ide, a lemondás kérdése a 2. pont stb. Szólóval összeszólalkozik dr. Czindei István. Czicder távozik a teremből.) Nem elég az neki, hogy Várhidy mit végzett, mit nem végzett a kaszárnya pöczegödie ügye körül, sok egyeb rendetlenség is van, a julius 3-iki zendülés stb. 8 a fegyelmi vizsgálatot törvény szerint az alispánnak kell elrendelnie. — A közbeszólók értelme szerint itt nincs szólásszabadság. Leül. Dr. Szigethy Eiemér városi ügyész : A tárgy sorozaton kívül egyebet csakugyan nem lehet tárgyalni, mert Ke'e a zendülés! is felhozza. Hogy a lemondást mért nem táigyalhattuk előbb, az az oka, mert szorosan összefügg a polgármester tegyelmi ügyével, tehát nemtöitént mulasztás. Dr. Hajós Ignicz ügyvéd, képviselő: elfogadja a tanács javaslatát, sőt ismerjük el nyilvánosan i*, hogy indokolatlanul támadtatott meg a pol gárme3ter a poczegödör miatt, — de másteiől igazat ad Kelének —hogy igenis lehet kritizálui és támadni a polgármester t, s egy ügyből kifő lyólag kopc.-olatban egyeb hibát is fel lehet hozni Az életből. Mindnyájan boldogságra törekszünk; de igen különfélék a dolgok, melyeknek birtoka s használata altal a boldogságot általában megtalálhatni szoktuk. Azt mondhatnám tehát, hogy nagyon is relativ fogalom a boldogság. Ugyan ki számlálhatná meg az óhajok, vágyak B hajlamok sorát, melyeket az emberek különféle érzelme s felfogása boldogságnak ismer el, azon boldogságnak, melyet annyira hajszolnak s a melynek elérése kedveórt bármily eszközhöz folyamodnak. Elmegy ez a széles nagy világba ; megismerkedni akar idegen országokkal, emberekkel s szokásaik kai; egyedül boldogító kívánsága az, hogy nagy utazásokat tehessen a világban. Szerényebbek egy másiknak vágyai és abbar, állanak, hogy gastronomikus öíömökben részesülhessen. Ismerünk embereket, a kik finom ételekben a italokban lelik boldogságuk netovábbját. De nézzünk csak tovább ! Emez törekszik rang, tisztség ós méltóságra, állam s udvari szolgálatban ; minden előléptetés keíiemes érzelmeket idéz elő benne s boldoggá teszi őt egy rendjel vagy ma- kitüntetés, melyeket már régóta irigy szemmel nézett — másoknál. Amaz ismét szívesen s nyugodt lélekkel nélkülöz mindeu ilyen kitüntetést, mely esetleg csak hosszú s fáradságos szolgálat, sok érdem által szerezhető meg s dicsőíti az arany önállóságot, személyi szabadság helyzetében keresvén legfőbb boldog ságát. Egy harmadik a szeretet örömeiben s gyönyöreiben találhatni véli boldogságát; izzó szívvel vágyódik loiro szüreteiének tárgya után; s ennek elnyeréséért kepes volna bármily áldozatra. Amaz s fegyelmet kérni mért ne lehetne — épen a tisztviselő érdekében, h<gy tisztázódjék a kérdés s ezt Tieg kell hallgatni, mert szólásszabadság van. Ő a kedélyek tisztázáséra törekszik. Várhidy nem hibás a pöczegödrök körül. Az albpán ugyan derék ember, de be volt csapva. Volt itt egy sátán, most Amerikában van, Csentericz Bela rendőrkapitány aki lopott, sikkasztott s intriguált, felebbvatóját befeketitte, a másiknak, alispánnak hízelgett, r ágalmazott, hogy bátr abban zsebeljen sszökhe-'ték. Ami igaz, igaz. Legyen csendesség már, a két, táigy egyesittessék: legyen elégtétel Várhidynak, de az alispánt is egv küldöttség hívja meg tiszteletadással. Baly Béla tag: furcsának tartja, mit keres itt a városi képviselőtestületben a katonák pöczegödre, végezze azt el Kesseldoi fer, a polgármes ter s a rendőrség. Ö itt volt azon az október 1. gyűlésen, jól emlékszik, az alispán szelíden beszélt, a polgármester — hibája, hogy heves — heveseu megsértette az alispánt, visszautasította, rendreu'asitotta, de nem tossz indulatból tette; a kapitány a hibás: nem hajtotta végre a polgármester rendeletét. Dr. Rosenthal Jenő: elf'gadja a tanács javaslatát, de Kelével egyUtt nagy sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezt a két por.tot kapcsolatba hozták egymással. Valakinek a lemondását tárgyalni, elfogadni, vagy nem, — semmi összefüggésben ni

1 cs egy mas valakinek a poczegödör miatti fegyeimi ügyével, Eanek a két pontnak együttes elintézése olyan, hogy mindakót embert egyik kézzel megsimogatjuk, a másik kézzel pofon ütjük. Dr. Berger Bela: Ne siessük el a dolgot, a fegyelmi kéréseknél, a gyanú uem jó. Jó, hogy kapc-o a ós ez a két pont, kérjük fel a polgármestert, hogy ktije meg a fíLpánt • gy küldöttség élén. — Kimrgv a teremből Dr. Kele: lliánvos is az 1. pont . . • Jelentés a vizsgálat elrendelése iránt." Érthetetlen, nem szabatos. Én tehát a meghívó értelmében teszem az indítványt a vizsgála

f, még pedig a fegyelmi vizsgá'at elrendelése iránt', epen e két pont összeköttetése miatt, ismétlem, törvénysértés volt be nem tölteni azonnal póttaggal a képviselőséget. Jogosan van tehát Hajós szerint is, indítványt tenni. Rendeltessék el a fegyelmi nemcsak a kaszárnya poc-egodre coiatt, hanem hogy nagy sértés töi tént a loyalis, alázatos Csertánnal szemben s hogy lU év múlva tárgyaltatja a lemondást ! s most is csak folszolitás után ! A 42. §. megsértését látja. Biichler Jakab: elfogadja tanács indítványát, a Kelóet nem. A közgyűlés egy tag kivételével elfogadja az 1, pontra nézee a tanács javaslatát s e szerint a ottan szilárdabb alapra épiti boldogságát; neki ugyanis a szeretett hitves s remenyteljes gvermekei a házi tűzhely a csendes családi élet nyújtják élete legnagyobb boldogságá'. Da már ez itten ismét ellenkezőleg vélekedik ; s ő mindezekben csak lekötelezettsógének megszorító bilincseit, csak szabadságának, függetlenségének korlá

fozását. látja; s éppen ezért incább a változatosságot szereti s ezután vágyódik. Igy látjuk ezt az életben ! Ha most már a különféle utakat s módokat összefoglaljuk, melyeken az emberek keresni szokták boldogságukat: akkor azon meggyőződésre jövünk, hogy a boldogságnak fogalma csakugyan viszoovlagos, különféle, a szerint, a milyenek az illető személyek müveltiégi foka, külső élet viszonyai, hajlamai, nézetei, természete szeliemi képessége; ugy hogy nem egyszer az egyiket boldoggá teszi az, a mi a másiknak éppen kiállhatatlannak látszik. Ezek után nézzük csak valljon létezik e mégis tulajdonkóp ni, magasabb boldogság s miben állhat az ? — Igenis létezik s abban lelhető, ha ép szellemünk 8 ép testünk mellett becsületességünk, humánus gondolkodásunk által kedélyünk nyugalmát 8 lelkiismeretünk tisztaságát megőrizni képesek vagyunk. — Ezek elengedhetetlen föltételei a tartósabb boldogságnak s a megelégedettség boldogító érzetének a mely oly ritka s csakugyan irigylésre méltó! Igaza van Zschokke-nak hogy: „boldog az a kinek mindene megvan, a mit. kíván többet, mint a mije van ! — Egyébiránt eszembe jön az a régi mondás : nihil ab omui parte beatuoo. — poczegödör miatt nem indítanak fegyelmi eljárási a polgármesier ellen, melyet maga kért volt maga ellen. Jön a 2 ik pont. Csertán Károly alispán képv. tag október 8 án mondott le kepviseleti tagságáról, avval a megokolással, hogy sem magát nem akarja kitenni olyan insuhusoknak, sem tanuja nem akar lenni olyanoknak. A tanács mélyen lesújtónak veszi ezt a hírt s javaslata szerint kéri a képviselőség, hogy foglalja el megint a helyét. S ez a határozat közöltessék írásban az alispánnal. Dr. Hajós Ignácz: Rendkívül csudálkozik, hogy ez az ügy most kerül szőnyegre, 9 hónap múlva! De jobb későn, mint soha: Elfogadja, jól van ! csakhogy nem írásban kell közölni ezt a végzést ám, hanem az egész testület menjen most in corpore s kérje meg az alispánt; legyünk mi az okosabbak; mert igaz az, hogy a polgármester elvetette a sulykot,, mikor Csertánt rendreutasította. S az alispán haragudhatok is, de mikor a közügyiől van szó, hiszi, hogy megfog engesztelődni, s a város érdekében elfojtja személyi indulatját. Renge'eg kára lan.e a városnak, ha nem. Dr. Berger visszatérve : egy bizottság ólén ne a polgármester, hanem egy indifferens embei: szónokoljon pl. Boscbán Gyula. Baly Béla: Hajóshoz csatlakozik: most rögtön igy, a hogy vagyunk. Dr. Kele: Van itt már törvénysértés, hanyagság, mulasztás stb. elég; ne tetézzük még mi is. A külső formára is adjunk. Oda tisztességgel kell menni. Hiába megy oda bizottság s hiába az egész város,, ha épdn az nem, akinek kellene. Magának a polgármesternek veze'óse ós szószólósága alatt menjen a küldöttség vagy az egesz. képviselő testület. A ki sértett, az szóljon. Ismeri Csertánt, derék, becsü'etes, alázatos, szerény ember, de önérzetes is, mert magyar ember, nem sok reménye van, hogy enged, kivált, mikor most 10 hónap múlva mennek, azért a legnagyobb erélyt kell kifej

feni a megengesztelésre, vezesse maga a polgármester a küldöttséget. Ha neki kellemetlen, mindegy, nem róla van szó, hanem a város ügyéről. Dr. Hajós Ignácz héber közmondást czifál: élet, halál függ sokszor egv véletlen szótól vagy arcztól. Kele előre nem remél jó eredményt^ épen azért, ha a polgármester megy, talán az az arcz visszariasztja már a sértett alispánt, indiferens ember pzónokoljon — igy a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Dr. Kele itt — nem elég a kecske közmondása, ez nem személyes Ugy, ez a városnak közügye. Az a kérdés, hát milyen foi mába legyen fel'éve a kór dós: S ez bizony ugy is van! „Dein Schicksal ruht in deiner eigenen Brust," mondja Schiller; 8 igaza van neki. Az az örvendetes, a mit a jóságos Ég esetleg nyújt nekünk, csak akkor boldogít, ha azt kellő módon fogadjuk; hatalmunkban áll egyúttal az is, hogy a keseiüt a fanyart, a mit velünk izelittet a kemény SOIP, ha nem is eltávolítsuk, de legalább enyhítsük. Legtöbb ember ugyanis elégedetlenné és boldogtalanná teszi ön magát az által, hogy sokat követel a sorstól. Sokan csak panaszkodnak, ha valamit elvesztettek, amit azelőtt élveztek ; de azt elfelejtik, hogy bensőleg hálások legyenek azért, a m.t eddig zavartalanul élvezhettek. Ped

;g csak a szerencsétlen, a ki ismét föléledt, képes azt az érzelmet táplálni, hogy a mérsékelt jó is örömteljesen élvezhető. Hiszen ninc:en emberélet küzdelem nélkül, még a legboldogabb sem; mert épp

tn az igazi boldogságot az által épiti magának kiki, hogy függetlenné teszi magát a sorstól érzelmei által. És valóban csodálatos dolog az az emberi életben, hogy a boldogság gyakran önként, sőt még a nélkülöző és fáradalmas életmód mellett is beállít; rendesen akkor, ha mitsem gondolva a boldogsággal vagy boldogtalansággal, — szemünk előtt csak a szigorú kötelességteljesítés lebegett. Mert tagadhatatlan igaz az, hogy a ki legbuzgóbban hajhászsza a szerencsét, a boldogságot, az rendesen legtávolabb marad tőle. Nehéz megállapítani, hogy miben áll tulajdonképen a tökéletes boldogság; sőt a filozofusok határozottal! azt állítják, hogy tökéletes boldogság egyáltalában nem is létezik. Említést teszek itt csak az asszonyok boldogságáról. A studium és a tapasztalás arra tanit, hogy: a nem müveit asszony mindig boldog, ha nem sanyargatja &. nyomor ós testi szenvedés. —