Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-29 / 26. szám

1905 junias 29 . kaját, mint a mai, amelylyel megvagyok győződve, — akaratlanul vágta Bottfv Lajos volt polgár­mestert, aki magát nemcsak nem védheti, de aki — tessék elhinni — e vágásra rá sem szolgált még az esetben som, ha a polgármester árnak számítása nem szenvedne »&«« hibában. Az „Arany Bárány" átalakítási — költségeit u. i. kifeledni méltóztatott a pótlékok közül, s mivel a megboldogult Rotschildok egyike sem hagyott városunknak e czimletre semmit, tehát a hiihed tt 7<°/o ma is fölemelkedik 87%>-ra vagyis 4°/o-kal többre, mint 1900-ban volt. Kérem, — , tessék elhinni, — -.ha e silány 4°/o ról volna csak szó, első volnék, aki, mint az égen föltűnt Ü3tökösl, — üdvözölném a pol­gármester urnák „nem oly sötét", tehát világossá­got hirdető kijelentését. -- Azonban feledni mél­tóztatott azt is, hogy 1900-ban az adóalapunk volt 107940 K, ma pedig 129337 K, vagyis adó­alapuuk növekedett 19'8°/o-al, és ugyan akkor a községi pótlók csak 6°/o-al csökkent. Ha be nem áll az adóalapnak 19 8°/o-os ernel­kedese, amely növekedést, — köztünk mondva — a Rotsjhildok feledékenysége miatt szinten mi fizettük, a pótlekunk ma nem 77%, hanem 84'4°/o lenne, és ha e 84 ,4°/o hoz az „Arany Bárány" atalakitási összeget hozzáadjuk, lesz a pótlek 94 4°/o. Sajnos! még ez sem az igazi — világosság. Az 1900. ós 1904 zárszámodások összehason­lításából kitűnik, hogy 1900 ban 24305 K kész­pénz és takarékpénztári betéttel volt többünk, mint 1904-ben, továbbá fogyasztási adó megta­karításunk is voit meg 1900-ban ugy 3100 K. Ezen 4 óv alatt elfogyott az összegből az 1904-1 e eső jutalók, ismételten 5 7°/o nak felel meg és igy az 1904. evi pótlékunk kitett kerek 100°/o-ot, vagyis 23%-kal többet a hirdetett 77%-nál. É3 hogy városunk háztartásának képe még világosabb legyen, nem titkolom el azt sem hogy a polgármester ur által sújtott Bottffy idejeben befolyt a kivetett pótlóknak 73% al mig 1901 ban csak 61'5%, vagyis 11'5%-ak kevesebb, és amig 1900 ban 20323 K pótlókhá:ralék volt, 1904 ben 44573 K-ra emelkedett. Ezek a számok nemcsak azt mutatják, hogy Bottfy jobb számitó volt, hanem azt is, hogy mi — ma — gazdagabbak vagyunk, jobb módban élünk, fényűzésre is költhetünk, sót a villám világítást is behozhatjuk és hzethetünk a Ganz gyárnak 7 fillér egységárt, bár Veszprém, a Ganz gyár által ajámott 6 fillér árt is sokalta. — (Ez ' talán más Ganz gyár ? Szedő). No de kérem, mondja X. Y. ur, ez mái mégis hallatlan ! — Még ily bagatell 1 fillér is zavarja az ellenzéket ? — magyar paizs Hát — kérem — bizony az 1 fillér is pénz. Hát mégln figyelembe vesszük, hogy ezen 1 fillér külömbség, — 3000 lámpánál, minden 2 órában 3000 fillérre emelkedik és igy a Veszpré­mieknek tett ajánlattal szemben a mi 2 óránkénti veszteségünk 10950 K-át tesz ki egy év alatt, ós annyiszor 10950 K-át, a hányszor 2 óránként világítunk villamossal. — Mondhatom, e y>csekély­ségi-étt is érdemes volt Hollós J. műszaki taná­csos urnák oly sokat beszólni Mivel beone vagyunk a villamosban, még valamit a — világosságról. — A föntebb kimutatott pótlék százalékot meg­fogja változtatni, — de csakis az 1904. év hát­rányára, — annak a — vagy 4 héttel ez előtt — kiküldött bizottságnak lelkiismeretes műkö­dése, amely, ez ideig, — Isten tudja miért, — összehiva nem lett ós amelv — sajnos — a nyári fürdő idény alatt sok odavaló tagot fog majd nélkülözni. Végül még valamit meg akarok, — ha lehet, — világítani. — Azt t. i. hogy ne vegye senki e kis közleményt villamosnak, hanem csak az emlé­kezés ama szereny mécsének, melynek világitásá val tartozom Bottfy Lajos volt polgármester rokonomnak. — És higyje el a polgármester ur, hogyha a boldogult nyomába lép, — szómmal ne sértsem, — ha fölé nem is, de melléje helyezem. Melléje helyezem annak a Bottfy Lajosnak, aki himezés-hámozá8 ós szépítgetés nélkül tárta föl a valót és a vég'etekig menő takarékosságával, körültekintő intézkedésével ós okszerű számításá­val rendbe hozta váiosunk háztartását; keresztül vitte az aszfaltozást, megépitó a városházát és a posta épületet, államosította az elemi iskolát stb. es mindezen alkotással alig, épen nem szorította a város terhét. A mellé a Bottfy mellé, aki fölvilágosította a tisztek képviselő testületet arról, hogy az 1885—1893 ig terjedő időben több mint IV2 (másfél) millió koronára terjedő építkezések, be­fektetések, nam voltak eszközölhetők 14'8—46 2%>­os pótlékkal, mikor 1884-ben. boldogult nagyköz­ségi korunkban is 30% ot fizettünk. Addig azonban, amig a 77% oly ingatag ala­pon áll, én is csak azt mondom, hegy váiosunk ativagi heivzete »nem oly sötéU talán, mint volt 1885—1893-ban, de még — elég sötét, és a megvilágításhoz nagyon kívánatos a villamos. Ugyan — kérem — volc 1885—1893-ban is képviselő testület? Avagy a mai aggságoskodás szülte lölszóllalás­nak egyik másik képviselő testületi tag által való lekicsinylése amaz idők tapasztalatainak leszürődés- ? Udvardy Vincze. 3 A madarak pusztitisa. Tény az hogy Európában évről-évre fogy a madaiak, főleg pedig az éneklő madarak száma; történik ez pedig feltűnő mér/ben ; igazságos ós móltáuyos tehát a pinasz, melyet e miatt általá­ban a természet barátai emelnek. A hol egykor ezen kedves állatkák kedves énekükkel élénkké tették a vidéket, s az ártal­mas rovarok miihóit pusztították: ott ma már a gyönyörű énekesek csak egyes, s mintegy bá­natos hangjait hallhatjuk; s nem ritkán meg­esik az is, hogy helyenként a fák százezrei pusz­títtatnak el a rovarok áltai. Mi ennek az oka? Az utazóktól ertekülünk arról, hogy vándor­madaraink roppant nagy sokasága pusztul a déli vidékekre vezető vándotutján, nevezetesen Itáliá­ban és Algírban, a hol vagy nagy hálókba össze­fogdossák, vagy pedig villanyos diótokkal megölik, azután pedig nagy városokban eladják a női kalapok feldíszítésére. Ezen otszágok madarászai sokszor talán öntu­datlanul is millióktól rabolják meg vidékeinket, s mig ott azon országban a mi érdekünket védő szigorú törvények és rendszabályok be nem hozatnak: addig mi ezen baj elhárítására se itt se ott nem sokat tehetünk. A Párisban, Bécsben, Hágában es Bernben megtartott nemzetközi kongressusok fölvetették ós meghányták ugyan azt a kérdést, hogy mit kellene tenni az ártatlan madarak p isuitása ellen, hogy az akczió czélszerü s eredményes is legyen; azonban nemzetközi törvényt e tekintetben létre­hozni nem voltak képesek; és pedig az emiitett omágok képviselőinek ellenzése folytán. Ennélfogva szükséges, hogy a legjobb gazda­sági barátainknak, a madaiak istentelen pusztí­tása miatt támadt felzúdulásnak és igazságos haragnak hangja a mi vidékeinken erŐ3ebb ha­talmasabb legyen; hogy igy a mi kormányunk ós az ilyen barbar madárpusztitás által szinten megkárosított országok s más országok kormányai keny^zeritve legyenek, főleg a nevezett országok lakóinak említett barbár eljárását erélyesen meg­akadályozni, és pedig ugy az érdekelt megkáro­sított országok kédvéért, mint az ottani lakóit morális reputácziójáaak érdekében is. íme, ez a főindoka annak, miért alapítanak jelenleg Közép Európa összes államaiban madár­védő egyesületeket, és pedig némely helyeken önállólag, másutt meg közösen egy név alatt a baromfi, és más gazdasági apró állatok tenyész­tésére alakult egyesületekkel. Ezen egyesületek folyton törekednek hatni az illető kormányaikra ós törvényhozó testületeikre, d) Az ifjaknak 8 mindkét nembeli gyermekek­nek a toinázást ugy paedogogiai (nevelési) mint difetetikai (egészségtani) szempontból szükséges uzniok. A nevelési szemponibi.1 űzött tornázatnak kü­lönös ctelja, hogy a rendszeres mozgások áltai a testnek természetszerű, egészséges fejlődését előmozdítsa, az iskolában való ülésnek káros beharását ellensúlyozza, a gyermekeket rendre, fegyelemre szoktassa, éber figyelmüket fölkeltse és őket ügyesekké tegye, szóval a testi nevelést egész általanosságában megadja. A diaetet tkai tOinázásban telöleltetik az egész tornázá8 köre s bár ez sem hagyja az előbbit figyelmen kívül, a gyakorlatoknál edzésre s erő­kifejtésre fordít főbb gondot; mely gyakorlatok által az egészséges fejlődós egyik főfeltétele a helyes vér, — nedvkeringés ós az izmok feszítése folytan az egész szervezet fokozottabb működésre kényszeritetven, nagyobb étvágyat okoz ; az izmok által pedig a csontokra hat s azotat erősíti, vasíagrtja. A gyakorlatok által továbbá a tüdő sebesebb mozgásba hozatván, a mellkas tágul; de még a gvakorlatokban sok oly mozdulat is fordul elő, melynek kiviteléhez meggondolás, számítás és az akarat gyors működtetése kíván­tatik. Az akaratot pedig az izmokkal az agyban összpontosuló ideges közlik; ez egyrészt az ide­gek összetorlódott nedveinek levezetése által fel­vidámítja, másrészt pedig saját erejének s ügyes­ségének látása folytán önbizalomra, bátorságra, s közvetve jeilemhatározottságra, szilárdságra vezérli az ifjút. Nagy erkölcsi hatása is van gyermekeinkre a tornázatnak. Sok éizéki gondolattól s cselekedet­tői, n különösen az elteijedt titkos bünntől (ön­fertőzéstől) mentjük meg a fiút, ha erejéhez mért gyakorlatok által kifáradva bocsátjuk haza, midőn alváshoz párnái alá búvik a fáradság bizonyára csakhamar álmát hoz reá s nem fog tiltott csele­kedetet véghez vinni. A tornázás szükségességét különösen a serdülő kot' számára már évszázadokkal ezelőtt hangoz­tat'ák azon nagy szellemek, a kiknek, mint úttö­rőknek, silrgetese folytán létezik a tornázat. Maga a nagy reformátor Luther Márton irataiban többször említi, hogy mennyire fontosnak tartja az ifuság testi nevelését; egy helyen ezeket mondja: „Fölötte fontos, hogy a fiatal emberek magukat gyakoiolják a zeneben, ós testgyakorlásban, mint vívás, — küzdés, — futás, — ugrás stb. stb -ben, nehogy dobzódásba s játékba merüljenek". A francia Montaigne igy ir „Kísérletek" cz. munkájában: „Nem elég a gyermeK lekét — hanem izmait is kell — erősíteni, a lélek a fá­radalmak alatt meghajol, ha a test nincs segítsé­gére s nem támogatja , rá kell szoktatni, hogy a testgyakorlat fáradalmait ós nehézségeit meg­szokja. Nem egy test vagy lélek az, amit nevelni akarunk, hanem egy emer az, azóit ne csinál­junk ebből kettőt". Később a hires franczia tudós Roussean »Emil« cz. könyvében ezeket mondja: ^Gyakoroljátok a növendék testét minden kitel­hető módon — valóban nyomorú tévedés, ha azt gondoljuk, hogv az a szellemképrés hátrányára van. Bár majdan a növendék a bölcs eszét az athleta erejével egvesithetné magában. — A szellemi munka — mondja továbbá — a testi munkának és a testi pedig szellemi tevékeny­ségnek szo'gál pihenőü 1. e) Hogy miért kell a leányoknak is tornázniok, igen könnyen beláthatná minden jámbor halandó, ha az úgynevezett »modern« valósággal, azon­ban »félszeg« nevelési rendszer hatása alatt nem állanánk. Mert hiszen egyszerű azt belátui, hogy bármennyire nagyhatásúnak zás a testi szervezetre, eiőre, egészségre — e* főleg mégis a nemzóstől és az anyától függ; már pedig a görögöknél is láttuk kimondottnak azt, hogy csak egészséges anyák szülhetnek egészséges és ép gyermekeket. A nőnek Istentől rendelt valódi hivatási anyává lenni, e hivatás pedig nagyon igényli az egészsége", épséget, sőt az erőt is. De elengedhetetlenül szükséges a lánykái, tornáztatása azért is, minthogy a mai nőnevelesnek a nőimunkák, rajz,- nyelv,- ó? zongora tanulás csaknem elválhatian kiegészítő részei lóvén, ennélfogva a leányok még több egy helyben ülésre vannak kényszerítve mint a tiu gyermekek. Ezekbő! követKezik, hogy a leányo­kat is — annak szigorúan szem előct tartása mellett, mit a szemérem ós iilem megtilt — tornáztatnunk kell. Csak ha az ifjak kártya helyett tornázatot, a leányok pedig a szoros elfiizés helvett szabad ós természetes mozgást s nőiességüknek megfelelő torna gyakorlatot ü<nek, várható testben és szellemben erős generatió s oszlatható el a költő aggodalma: » Terembe Isten magyart ... ha mink is elfogynánk« ! ? # * *• Azt hisszük, hogy a mennyire idő és tér engedte, sikeiük kiineritenüiiK themánkat és így azon óhajjal teszszük le lollunkat: vajha minél előbb eljönne az idő, melybe tornázásnak ugy az állam, társadalom szempontjából, mint az egyénre nézve elvitázhatlanui nagy fontossága a legszé­lesebb körben elismertetnék; s igy a torná­zás üzése — a szónak sceieotvp értelmében —­általánosittatuék !

Next

/
Thumbnails
Contents