Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-08 / 23. szám

1905 jnnius 8. MAGYAR PAIZS sem a Ganzgyárban, de ilyen kérdésben jogilag Lonbrosoban sem iizabad hinnie. Tudni kell, hogy 1. itt 300 ezer koronáról van szó. Ganz semmi pótadót nem fiz^t; ez csökkenti a váios jövedel­mét. 2. még 3000 koronát biztosit magának Ganz évenként egy munkása számára. Lakjék az itt, ós ne utazgasson. 4. A haszonrészesedéskor, mikor valamit nyernénk, akkor már 2000 koronával többet fizetünk. Igenis luxusnak mondja a mű­szaki taná«csossal .'zemben, kivált itt nálunk. Továbbá: Minden vállalkozás jó, ha egészséges vertenyen alapul. Mi csak azt, mond-uk a ta­nácsnak, hogy tárgyaljon, nem azt hogy kösse is meg a szerződest. Tudnunk kell micsoda feltételekkel válthatja meg magának a város. Az egység árakba nem nézhetett bele, mert sem a jogi, sem a pénzügyi bizottságba nem jött ez az ügy. — Nem szavazza meg, Dr. Hajós Ignáct ielvilágositást kér az egység­árakra nézve, a részletekre nézve volt-e alku vagy nem ? A polgármester azt feleli, hogy a bi­zottságon kivül 8 a műszaki tanácson kivül he­lyeselte még Franz Lajos is, a kanizsai gyáros. fara^őközbeszólólagmégsüigetiaz.egységárakat. Az elnöklő polgármester elrendeli a szavazást. -30 tag elfogadja, 15 nem. Szavazás után a nem­mel szavazók gyűlés bezárta előtt kivonulnak a teremből. A szerződést iehát elfogadták, mely tiz évre feltétlenül, 20-ra pedig feltételesen köti a várost -és a Ganz gyárat. A határozatot megfelebbezik. — L. A magyar ipar dicsérete. Morandini Tamás helybeli derék építőmester polgártársunkat az országos iparegyesület kitün­tette ezüst éremmel és oklevéllel. A kitüntető okmányt és érmet vasárnap délelőtt adta át Morandiniuek az ipartestület helyiségében Kovács László elnök a külön e czélra összehívott dísz­közgyűlés szine előtt. Hogy Morandini képzett, szorgalmas építőmester, bizonyítja ezt csak Zala­egerszegen is az a sok ház sor, melyek mind az ő iparművészeti készségéből Keletkeztek. Az ő munkálkodásával kétségtelenül jó mértékben tej lődik a magyarországi ipar s a szemelyi érdemet emeli ná a az a körülmény, hogy mindössze nem régen lett magyar honos s azóta egész lelkével magyar lett. Ezt a kürülményt emeli ki Klosovszky Ernő iparegyesületi titkár is, ki az átadó ünne­pélyen a következő méltató beszédet intézte a kitüntetett épitőhöz. Mélyen tisztelt diszgyülés! Összeültünk ünnepelni. Ünnepelni tagtársunkat, barátunkat, egy olyan férfiút, akit neiues munkájában eltöltött évei ut n az elismeresnek egyik legmegbisztelőbb brzonyi­teka ért, az országos iparegye^ü^t jutalma: ezüst érem. Ne nézze senki e falak kö ott közönnyel, vagy kiciinylésael e kitüntetést. Olyan helyről ertkezett e kitüntetés, ahol biiáló sztmmel tekintik ezrek munkálkodását, ahol a legkiválóbb férfiak küzdenek az anyagi jólét meg­tett intéséért, kiknek szinte főczéluk megismerni, világos áttekintést szerezni mind olyan törekvé­sekről, amelyek eiősegiük az ipari fejlődést, amik kijelölik az utat, amelyen haiadui kel), amelyek egy országot nagygyá és hatalmassá tudnak tenni, 3 nem kérdezhetjük- - magunktól, hogy nem volna-e hiba és könnyelműség megfeledkezni azoktól a férfiakról, akik (áradoznak, akiknek munkássága jóletet teiemt szerényebb hajlékokban is s ügy buzgó munkásai az anyagi felvirágozásnak. elő­készítői a modern Mmgyarországnak. A legnagyobb örömmel és hálával fogadjuk az országos ipar­egyesület eme rendelkezését, hogy '•kiintette Morandini Tamást, városunk derék polgárát. Üdvözöl az ipartestület! Volt már ilyen ünnep e teremben s büszkén mondhatjuk, hogy sokszor és sokat szóltunk már az ipartestület kitüntetettjeihez, de érezzük, hogy most talán npgyobb ünnepet ülünk. Nagy elismeréssel kell szólni azokról, kik mun­kásságokkal érdeuet szereznek ama földnek, amelynek levegőjét elősször szivták magukba, de a^i hiszem az, aki mint meglett férfi meg­tanulja 8 tudja szeretni azt a földet, amely őt nem ringatta, aki hazánk kulturális viszonyait megismeri s látja, hogy annak emelésére mily sok fáradhatatlan kezekre van szüksége a hazá­nak 8 aki ezt szivbol érzi, magyarrá lesz, az ilyen férfiú előtt mindnyájunknak meg kell hajolni. Az eredmény hirdeti az érdemeket ós ez ered­mények mellett kell-e mój a munkást magasztalni Ezeket az eredményeket mindnyájan ismerjük, nézzünk csak végig városunkon — azonkívül a szomszédos vármegyékben — stb, nagyszabású épületei bizonyítják szakképzettségét. Társadalmi érvényesülése pedig mindnyájunkat csak örömmel tölthet el. A munkás mozgalom, a kenyér küzdelem, amely alapjában a kisipm feoyegeti, nálunk örömmel mondhatjuk biztos talajra nem talált, a tavalyi mozgalom megtörőjéűl, a munkások kérelmeinek nagyobbrészben való kielégítésével, szintén őt említ­hetjük. Előljár a kitűntetett a magyar ipar pártolása terén is. Az olyan férfiak méltók aira, hogy megörökí­tessenek érdemeik, kik Magyaiország ipari és kereskedelmi ügyet nemcsak szóban, hanem tet'be n is szolgálják ; — a honi ipar pártolásnak sehol a világon nincs oly nagy jelentősége mint nálunk Magyarországon csak ez védhet meg ben­nünket az olcsóbb s talán feljettebb külföldi productomok mellett. A hazai ipart pártolni leg­szentebb kötelessége a magyar társadalomnak, minden hazafinak, A legsürgőssebb tenni való az iparfejlesztési akcziónál, hogy átéreztessük a társadalom minden rétegével a magyar ipar párto­lásának hasznát. Mily ellentét az, hogy a magvar iparos nem támogatja a magyar ipart,- küzd,- — hogy a jövőben boldoguljon és nem rakja le az igazi alapot. Nem illeti-e meg tehát a legnagyobb be­csülés azokat a férfiakat, akik ezt tudják és a gyakoilati életben is keresztül viszik, s amit legjobban lehet becsülni bennök, az a példaadás melyiyel előljárnak s amelyet őszintén méltányol­nunk kel 1, — mert a példa vonz. Az ilyen ér­demeket igazán csak a jövő nemzedék tudja mél­tányolni, és tud hálájával és elismerésével adózni. — Az élet munkái a szólít, menni kell dolgozni, fáradni. — Lehet-e jólesőbb és megnyugtatóbb érzés, rniut látni azt, hogy a munka felmagasztal ? Nincs még vége a küzdelemnek, tovább fog folytatódni 8 a megpróbáltatások nehéz perczeiben, idézd fel ezeket a pillanatokat emlékezetedben, amely rövidke idő megengedte, hogy meggyőződ­hessél az ipartestületnek tiszteletéről társaidnak igaz baráti szeretetéről, ragaszkodásáról és elis­meréséről, a melyei téged itt körülveszünk. — Isten eltessen a haza javára, városunk emelé­bére, családod boldogitásera. Isten megáldjon! Szentencziák egy iparosnak készülő ifjú számára, ami jó a kereskedőnek ís. (iEgy amerikai disznó királynak fiához intézett leveleiből.) folyt.. — Kivonatolva ismerteti: KI—y—ő. — VII. Legyeskedés. Augusztus 14-án ezeket irja a fiának a sertés­király : — Tegnap beáliit hozzám a Donelly élelmiszer­üzlet Milajdonosa és elmondja, hogy a Graham czég borítékában a következő levelet kapta : „Edes galambom, holnap este jer velem a színházba. Jól fogunk mu)a rni . . " — Nagyon köszönöm a szive", meghívást, igy szól Jim, de nem éltem, mi köze ennek a be­csei levelnek a mí tegnapi levelünkhöz, amolyben panaszkodtuuk, hogy egy hU3s-zállitmányból 10 mázsa sonka hiányzott. Azonnal elhivattam Milligant és elhalmoztam sjemrehányásokkal. Ö türelmessen végighallgatott, azután igy szólt: — Azt a butaságot az úrfi követte el. — Nos és megmosta a tejét? — Megmondtam neki, hogv a Donelly czégnek j furcsa fogalma lesz a Graham-czégről. — Hát a Lily mit szóljon ahhoz, ha egy le­velet kap, amelyben a Graham-czég tiltakozik a tiz mázsa sonka letagndása ellen. És a seitéskirálv igy folytatja: — Nincs az ellen kifogásom, ha fiatal hölgyek­nek leveleket irsz. De ezt ird meg reggel 8 óra előtt vagy este 6 óra után. Az irodai órák alatt az időd a czégé Ha ebből az időből fél órát másra fordítasz, az lopás. Az üzlet clyan, mint olaj, nem keveredik össze semmi mással. — Különben pedig jegyezd meg magadnak, hogy némelyik asszonynak olyan a szive, mint a varázsvessző, csak akkor kopog, ha aranyat érez a közelben. VIII. í egyelem. Pierrepont úrfi bepanaszolja az apjánál Milligant Íek^ megmosta a fejet. A sertéskirály igy "feleí — A czéget. eseppet sem érdekli, hogy te meg vagy-e elégedve a feljebbvalókkal, hanem csak az erdekli, hogy a feljebbvaló meg van-e elegedve veled? Milligan mogorva ember, aki hat napon át bikacsokkel ösztökéli az embereit, a vasárnapi prédikáció alatt pedig azon töri a fejét, hogyan vasalhatna ki az embereinek fizetés­emelést. Tehát szót kell neki fogadni, mert az üzletben a fegyelem a fő. Ezt pedig első sorban neked kell respektálni, hogy jó példát adj a többi al­kalmazottnak. IX. Emberismeret és -nodor. Azután tanácsokat ad a fiának az emberisme­retről. — Amikor a mészáros mind-:nt megtanult, amit, a négylabuakról tudnia kell, akkor az üzleti tudománya nyolczadrészét birja. A többi hétnyol­czadrész a kótlábuakra vonatkozik. — Mikor első üzleti utadra indultál, fene ki­hívó szemekkel néztél magad elé. Tartok tőle. hogy az első vevőnek, aki vásárolni találja hur­káimat és esetleg kifogásokat tesz, azt fogod mondani, hogy pingáltasson magának szebbet ís, jobbat i«. Az ilyen élez szépen hangzik, de árt az üzletnek. A czégnek nem élez hanem meg­rend-lés kell. — Legtöbbször az nevet a markába, aki nem nevet, amikor a vevővel van doiga. Más ember is tud ólczezni. És nagyon szánalmasan nézünk ki, amikor nevetnünk muszáj olyan élez, felett, amely a mi rovásunkra sül el. — A jó eladó tiz részből áll, egy tizedrész a beszéd ós kilencztized rész az ész. A kilenc/tized­résznyi és/i majd megsúgja, hogy mikor lépjen akczióba a beszéd. Nagyon kevés embertől fogsz megrendeléseket kicsikarni, ha az üzleti órák alatt adomákat mesélsz neki, A legszebb éleznél jobban érdekli a vevőt egy nyolezad czent kíílön rabat. A magyar iró hivatása — Tekintve a fiatal Kisfaludy Sándor levelét. — — A Sümeg és Vidékéből vettük ki. — Kölcsey mondta a Parainesisben, hogy sokan vannak, kik büszkén emlegetik magyar voltu­kat ... s véied-e, hogy ezek mind jó hazafiak i Ne hidd. Sok kívántatik, mig a haza fogalmá­nak s a ne mzeti fajszeretet fogalmának tiszta birtokába jut botunk. Henczegni ós lármázni nem elég. Tenni is kel'. De ezt még meg kell előzni az önismeietnek. Nem a személyi önismeróst értem, hanem inkább a nemzeti önismerést. Gyermekkoromban, mig a falum határán tul ' nem jártam, azt hittem, mint Horváth István, hogy a világon minden magyar. Amint siheder lettem, tanultam, hogy vau Fracc-riaország is s vannak a világon angolok is. De azt még mindig ugy tartottam, hogy Magyarországon magyarok laknak. Hanem 28 éves koromban már csak tlég nagy ember voltam, a geográfiát is ismertem apróbb reszletekig, nagyon naiv nem lehettem s mégis mikor egy nagyobb 'urista útról hazajövet Fiume—Pecs irányában elértem a\ határt, még sokáig kellett jönöm, s ezt csudálkozással és bu­songással jegyeztem be az útleírásomban is-, hogy sokat kellett még utaznom Magyarország határán belül, amíg Magyaroszágot elértem. Ilyenformán járt. a mi emberünk is. Kisfaludy Sándor, mikor 20 éves korában beállt katonának s Erdélybe utazott. A Királyhágóra érve messze teriileteken nem talál Magyarországon magyart s szive elfacsarodik és erős szent fogadást tesz, hogy a magyar szellem erősítésére fog dolgozni. Ezt a pilíanatnvi hangulatát irja le Skublies Imréhez küldött levelében. Az, egyszerű levélnek fönséges tartalma van. Közlök itt abból egy részt i „Nyires nevü faluban kelle meghálnom, s mi'nt kelle elszomorodnom ! Erdélynek, hol magyarokat véltem látni, mindjárt első helyi­ségben egy lelket sem találtam, ki magyarul értett volria. Bűmban nem is tudtam aludni. Általában végig utazván most Magyarhont s összehasonlításom után több tótot, oláhot, né­metet találtam, mint tiszta magyart s ugyan­ezt találván Erdélyben is, eljajdultam: vége„

Next

/
Thumbnails
Contents