Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-14 / 15. szám

V. év, Zalaegerszeg, Í5Q4. április 14, Í5. szám Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttfr sora 1 kor. Szerkesztőség te kiadóhivatal: Wlassicí-ntcza 26, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGCrEL-ElSriK S E T E N IKl É INT T O S "Ű" T Ó K T ÜKÖN ESTE. lisszaszerzes. Muraköznek a magyarság számára leendő megtartásáról van szó. Muraköz népét vissza kell szerezni egyház koimányzatilag, hogy el ne vesszen politikai lormányzatilag is. Vissza kell szerezni a népet, hogy el ne vesszen a föld is. Meg kell tartani Zalavármegye számára, hogy megmaradjon Magyarország számára is. Ezt mondja a zalavármegyei közigazgatási bizottság, nemsokára mondani fogja a megyei törvényhatóság is s remélhetőleg igy fog szólani az ország törvényhozása is. Muraköz Zalavármegyéiek része s ennélfogva Magyarországnak is része; vallásilag azonban a zágrábi horvát érsek kormányozza. Egy kissé különös, csaknem hihetetlen. De igy van. Zalavármegye most megindítja a mozgalmat, nem kis jelentőségű országos ügyet, törvényhozást kér rá, hogy tartozzék ennek a magyar vidéknek népe vallásilag is Magyarországhoz, pl. a szombathelyi püspökséghez. Rendesen gondolkozó emberek akár el is engedhetik az ok&datolást. Hazafias tisztelettel kell azonban tudomásul venni a vármegyei főjegyzőnek fényes indokolását, megdönthetetlen érveit, lángoló ajánlását, melylyel a javaslatot előterjeezté s a közigazgatásnak egyetértő akaratát, melylyel azt fogadá s melylyel a törvényhatóság elé fogja terjeszteni, hogy ez irjon fel ebben az ügyben a kormányhoz, az országgyűléshez s pártolás végett irjon át az összes törvényhatóságokhoz. Muraköz 1849-ben kiszakittatott Zalavármegyéből. 1852-ben a zágrábi püspökség érsekség lett s igy a magyar herczegprimás hatása alól is kiesett. 1867-ben visszacsatoltatok; Zalához, de egyházilág a zágrábi főhatóság kezében maradt. Összeütközik ez az állapot ősi hagyományainkkal, a történelmi múlttal s országos alaptörvényeinkkel, melyek nem engedik meg, hogy minket akármily lényegtelen tekintetben is idegen intézmények, idegen hatóságok kormányozzanak. S a vallásügy nem is tartozik a leglényegtelenebh dolgok közé. Fölötte káros ez az állapot ránk nézre művelődési és nyelvi szempontból is. Az idegen kormányzó főhatóságtól indul ki az irányítás a templomban és az iskolában a lelkeknek legfogékonyabb állapotában. Sőt társadalmilag is káros, mert a hitfelekezeti ügyek kivált itt igeu össze vannak forrva a községi ügyek vitelével. 1875-ben a király őfelsége meghallgatta Zalamegye kérését s elrendelte a tárgyalást, hogy Zágrábból Szombathelyre tétessék át a vallási kormányzás. Azt mi nem tudjuk, hogy mért nem sikerült. 1891-ben a zágrát^ érseki szék megüresedtével a megye folytatta az akcziót, eredmény nélkül. 1901-ben újra feliratot küldött a megye a kormányhoz s a képviselőházhoz, eredmény nélkül. A közigazgatási bizottság azt mondja, a javaslat alapján, hogy ez az állapot sohasem volt károsabb a magyar nemzeti állameszmére és kulturára, mint most. A helyzet válságosabb lett. Zavargásokkal és ábrándokkal van tele ott a levegő. Legutóbb is történt két eset, melyek előfutárjai lehetnek egy esetleges későbbi nagyobb kitörésnek. Sokszor egycsöpnek a megmozdulása is felkavarhatja a tengernek mérhetetlen vizét. „A régóta várt orvoslás késik, — mondja a hatalmas előterjesztés — s fölötte komolyan lép föl az a kérdés, hogy miként birjuk Muraköznek 22 plébániából, s 111 községből álló nagy területét s majd száz ezer lelket számláló lakosságát a magyar nemzetnek és hazának megtartani? A ja.aslat szerint elérkezett már a tizenkettődik óra s igen komolyan figyelmeztet, hogy videant consules . . . vigyázzanak a kormányzók. B. A magyar nemzeti öntudat. Irta: Makói Makay Béla dr. min. oszt. tanácsos. II. A törökkel csaknem egy egyidőben hódított az országban a hitújítás is: Luther ós Calvin tanai. Mindaddig nem tudott azonban a németektől jött reformatio meghonosodni, amig nemzeti jel'eget nem nyert a nép által, amig le nem vetette a német szint és iskolákat nem alapított. A reformatio mozgalmai, a hitúütók s elleneseiknek vitairodalma volt legjobb ápolója nyelvünknek. Elég ha csak egy Erdősi Jánost emlitek, aki megirta az első magyar nyelvtant; egy Pázmány Pétert, a bíboros magyar Cicerót. De jöttek a hosszú török háborúk s a szövetség a törökkel a német ellen, amelytől a magyar £ magyarnyelv, (üli.) Irta: Babos László. Az eredeti magyar irodalom, a költöi nyelv ma megalkotva áll, s nincs rá hatalom, mely vissza szoríthatná! Fordítások, germanismusok már nem árthatnak neki, ronthatják egyesek a nyelvet, rontják is, de a nyelv maga : grammatikája, esztétikája megalkotva áll. Megteremtve ugy hogy ma a legtisztább, legeredetibb, leglogikusabb ós legérdekesebb uyelv Európában, az összes élő nyelvek között, szerkezetére és törvényeire nézve, nem az anyagot, szerkezetét nézve, melybe az anyagot gyúrja. AZ angol azzal dicséri Dyelvét, hogy nincs szüksége nyelvtanra, lehetne — mondja Sidney Fülöp — de nem szükséges, mert oly könnyű, amúgy is önmagában, hogy az esetek, módok, számok, idők, mi akadálylyal sincsenek a különféleségben, de hogy mily nehéz csak olvasni is megtanulni, azt Sidney Fülöp elhallgatja, hogy máskép ir, s máskép olvas, az irott alak, « a kifejtett szó, hogy különbözik, s az aki jól akar angolul írni, és beszélni, csak 60 ezer szavat véve fel, meg kell tanulni a 60 ezer szót leírni, 60 ezeret kiejteni s 60 ezernek az értelmét s némelyikét (pl. get) 30—40 féle érteményével. Ez se egyszerű uyelv, bár az ige változatlan a jelenben (i live, you get, they call) segédigéje Tan, gyönge, erős igehajlitása, ugy mint a németnek, s a szenvedő alakot is használja. A franczia is mást ir, s mást olvas, s mennyi sok ige ideje van, ugy az olasznak is, a sok mult 5—6 féle, ugy hogy alig tudunk vele eligazodni. A magyar ugy ir amint beszél, de szófüzése, alaktana, szerkesztése mind oly eredeti amit semmi féle más nyelv fel nem mutat, 8 mely más nyelv szókötését meg nem türi. Igy halljuk aztán a német szókötésből: Az áll az újságban, hidegem van, beképzeli magának, kérni hagyja magát, örülök már rá; mikor látjuk magunkat ismét, nyomós egy hőség van (kanizsai magyarságok). Ezeket ki kell küszöbölni a nyelvből, hogy tiszta választékos, szép legyen, és értelmes ; az idegen szó iielyett magyart kell használni, friss helyett üde, ráma helyett, keret, sifTon helyett szekrény, imola tempel helyett srof h. csavar, caracter h. jellem, religio helyett egélv, botrány = scandalum stbbi helyett. Az idegen szókat meg el kell hagyni lassan : voks, tábla, pózna, pálinka, szábllya zsinór, bicska, kobak, findsa, zsinat, fülemüle, mimel: idegen szók, de se ezeket se az átfogadott szókat ne használjuk, ilyenek: ostya ereklye, alamizsna, farsang beretva, salétrom, bástya drót,- forhang, forma, muzsika, grádics, portéka, sommá, flastrom. Bizony nagy feladat a rokonalaku, ingatag és rokonértelmü szókkal tisztába jőni, nagy feladat szabályszerűen vagyis oly szókkal élni, hogy sa többet se kevesebbet ne mondjunk, mint akarunk de utóvégre is ez minden magyar embernek —• (tanult magyar ember) első kötelessége. Ha annyit tudunk, akkoi világos, tiszta mondatokban tudunk beszélni, nem követünk el szókötési vétket (magam szememmel láttam, magad lábadon járj) s a mondat a mit kimondunk, határozott lesz, nem lesz ben szószaporítás, szófölösleg, s ha ennyit már elértünk, gondolhatunk a a gondolat szép kifejezésére, az előadási szépségre, irályunk beszédünk olyatén kifejezésére, tökélyesitésére, hogy értelmes előadásunk gyönyörködtesse a kedélyt, és képzelmet, s ezt a remekírók olvasása, szellemének, fordulatainak elsajátítása, utánzása fejleszti. Vannak társaságok, amelyeknek feladata fordítani az ó és újkor remekíróit, s ez helyes elvileg, ne zárkózzunk el az európai szellem áramlataitól, ne szigeteljük el magunkat, megőrizhetjük azért nemzeti egyéniségünket, Kazinczy az ó és újkori remek írók fordításával emelte ki irodalmunkat sülyedtségéböl, s példákat adott uj eszmék és érzések befogad isára. Arany műfordításaiban nincs már idegenszerű jellemzetesség, a régi és a népnyelvből uj bájt, uj szépségeket szedett elő, uj szólásmódokat talált, uj kincseket a szavakban, uj fordulatokat, s fordításai olyanok, mintha a nagy irók (Geothe, Burns, Byron, Shakespere) magyarul írták volna. (Folyt, köv.)