Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-31 / 13. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1904. márczius 31. Azt hiszem, hogy ilyen valóban vallásos emberekre ma is mindenütt akadunk, minden állásban, a munkásosztályban épp ugy, mint az arisztokracziánál, a tudomány emberei közt s a főldmivelőknél. Mert a vallás általános, kiirthatian természeti képesség és óvszer az élet végtelen vigasztalansága ellen. Kötelességem még megemlíteni, hogy lelki értékeink közt egy sem oly nagy jelentőségű, mint a vallásos sziv. Nem is képzelhetek valami nemesebbet oly embernél, a ki igénytelenül szigorú kötelességérzettel teljesiti hivatását, hálával élvezi az élet örömeit, de a but, fájdalmat és szerencsétlenséget is bátran eltudja viselni. Ő nem ismer félelmet, rémülést; mert baja nem eshetik; s legfölebb az érheti, hogy — meg kell halnia, pedig éppen ez az ő megujulása. Az olyan élet szép, jó és boldog. És tegyük föl azt az esetet, hogy az Isten, s az örök élet is kétséges: még ez esetben is tisztelnünk kell oly szivtulajdonságot és keresnünk oly lélekhangulatot, a mely jókká és boldogokká tehet minket. Még ekkor is ugyanazon joga van a vallásnak, hogy híven ápoljuk azt. Mentsen meg a ;ó ég, a ma ismét fenyegető divatos vallásosságtól. A divatos kereszténység már nem egyszer homokkal dugasztotta az üdvösség forrását. Csak a ki tiszta és hü szivvel törekszik a magasztos után: a/, a valóban vallásos ember s ott áll a menyország küszöbén. És ha lorró tud vágyában netalán szétszakítja a fátyolt, — hogy láthassa az igazságot: akkor ott áll előtte az istenség oly mérhetlen nagyságban, szépségben és jóságban, hogy az ember elfelejti kételkedését és kapkodását s tiszta szivvelt térdre ború', <mádva az istenséget. Cselkó -József. A helypénz. Városunk iparosai körében a legújabb helypénz díjszabás miatt a legnagyobb elégedetlenség mutatkozik. H igy az elégedetlenség nem minden alap nélküli, azt minden józan gondolkodású ember tudja. A zalaegerszegi élet minden tekintetben különösen a szegényebb iparosok részéről elviselhetetlen Drága az élet, nagy a lakbér, óriási magas a pótlék s ebhez járul a most felemeli méltánytalan helypénz. Számolni kellene mindig az illető köröknek a helyi viszonyokkal, s mindig azokkal a párhuzamos egyenletes lépést kellene a szem előtt tartani. Városunk rohamos fejlődése évtizedek mulasztását pótolja s igy akarva nem is, önként a mai viszonyoknak némileg megfelelöleg óriási áldozatokat kellett hozni. A hur tovább nem feszülhet, mert elszakad. Hova jutunk, ha örökösen mindig csak ujabb és ujabb megterheltetéseket léptetünk életbe az amúgy is túlterhelt adózó polgárság rovására. Iparunk és kereskedelmünk évről évre hanyatlik s kózterheink pedig ugyan oly arányban emelkednek. Az ily beteges fejlődés szüli az elégedetlenséget és a meghasonlást. Azt kell tapasztalnunk, hogy a zalaegerszegi állapotokat az illetékes ujabb terhek kigondolásával foglalkozó urak nem ismerik, vagy pedi^ nem akarják ismerni. A zöld asztalnál határoznak s a fehér asztalnál pedig a méreg drágaság felett gondolkoznak. Iparunk és kereskedelmünk fejlesztése érdekében mit sem lesznek, pedig ez volna az egyedüli ut az ujabb jövedelmek megteremtéséhez. Minden valamire való város törekszik azon, hogy az állam támoga'ását a saját előnyére valami ipari vállalat felállításához megnyerje, — csak Egerszeg nem. Szerte az országban államilag segélyezett selyem gubó, kender- és len beváltókat, szövő gyárakat és sok más ehhez hasonló vállalatokat állítanak fel, csak nálunk nem. És miért? Azért, mert ily értelemben soha még csak gondolatban sem foglalkoznak. Pedig bátran elmondhatjuk, hogy kifejlődött mezőgazdaságunk minden ily nemű vállalat ellátására képes volna. A közönyösség mezejéről a tett terére kell lépni, s törakednüuk kell az ipar fejlesztésére, mert ha megerősödött iparra tettünk szert, akkor lesz kereskedelmünk, s ha pedig kereskedelmünk van,jakkor vau városunknak jövedelme is anélkül, hogy kis iparosait a tul magas terhekkel lehetetlenné, tegye. Már pedig fa tervbe vett helypénz díjszabás sok szegény iparost sujt, különösen, azokat, kik utalva vannak csekély értékű áruezikkeiket a földön árulni. Megtörténik, hogy az a fazekas nem árul annyit, mint a mennyi helypénzt kérnek tőle. Van 104 heti és 9 országos vásárunk, melyeken 67 korona 80 fillér helypénzt kénytelen egy szekér rakománytól lizetni egy fazekas, s azontúl van még hátra a harmadosztályú kereseti adó, igy az orszá ban egyedül álló legmagasabb községi terhek eze.k A helybeli és vidéki iparosok között mindig külömbséget kell tenni, mert egy szöpötki pruszli szabó városunk terheihez mivel sem járul, mig a helybeli jövedelminek egy részét igen is oda szolgáltatja. Tul magas a díjszabásnak minden egyes tétele, minek áldozatává lesznek ismét a fogyasztók. Lesz a zsírnak kilója 1 kor. 80 till , helyett 2 korona, egy 6 filléres virágcserép 10 fillér, egy 4 koronás szekér fa 6 korona, egy pár 2 koronás csibe 3 korona, a zsemlye 5 fill. és igy tovább. Oh, te tejbe vajba fürdő ország hova jutottál hogy akad egy város méhedben, melyben a megélhetést csirájában elfojtani akarják. Csak reménykedjünk, tán minden jó lesz, s imádkozzunk, hogy jöjjön el a te országod, s szabadíts meg a gonosztul Amen. Z. II. L A magyar nemzeti öntudat. Irta : Makói Makay Béla dr. min. oszt. tanácsos. — Az a kitüntetés érte a Magyar Pdizst, hogy dr. Makay Béla miniszteri oszt. tanácsosa remek felolvasásának kézirati másolatát azonnal megkaptuk közlés végett. Érint pedig ez minket azért, mert ez a felolvasás nagyon egyezik a Magyar Paizs szellemével. Alább közölt felolvasásit pár nappal ezelőtt tartotta a tanácsos ur az Akadémiában, abból az alkalomból, hogy a Magyar Pestalozzi Tarsaság tagul választotta. — I A XX. század társadalmi mo/galmai közepette, aniidőu a nyugati népek szinte tobzódnak a szocializmus, kozmop>|itizmus, anarchizmus s mas ea;yób, tárjad iloui ós államtelforgató, még teljes* n ki nem forro t igazságú „izmus" os jel j szavak bálványai körül, idegen Minek szokatlanul ' hangzik, idegei! sziv hurj ít meg nem re/geti a mag>arnak édes-kedves „nemzeti" jelzője. E szó! tói viszhangzik a hármas bérez es négy foiyó vid 'ke; ezt csobogják hullámai Dunának, Tiszának ; a délibábos rónán erről dúdol a s?ól. A c

s csogó gyermekajkiói nemzeti nyelv fakad. Majd d adalraasau bevonul az iskolába, mint nemzeti népoktatás. Inasa kiröppen a helyet ker a tudás houában, mint nemzeti irodalom. B;lopodzik a szívbe s végig zeng az országon, mint nemzeti dal. Formába önti ihletét a nemzeti művészet Reszt, követel s részt vesz a szükségletek megteremtésében, mint nemzeti ipir. S mind e eket. e^yüttveve számot tesz, mint nemzeti kultura. Mint aspiráció jelentkezik a nemzeti hadseregben. A törvényhozás házában helyet hódit, mint nemzeti politika és nemzeti követelések. Az a'kotmányos jogrend őre és mint védője haiczol a jogfosztók ellen a nemzeti állameszme. A lelkesedés lángját 'szítja a nenize'i ideál. Ami a nyugati civilizáció rabjául esett s lassankint 1 foszlott róiuuk teljesen, az a nemzeti viselet. De meg egy, ami minden magyar keblet kell hogy büszkén betöltsön, ez: a nemzeii öntudat, az összes nemzeti érzések iráayitója és mozgató rug Ja, amelyet egy nemzet életében nem pótolhat semmi öntudata csak annak van, aki gondolkozását, tetteit, bizonyos kitűzött ezólok elérése végett merlegelni képes. Aki erejét s képességeit tulI

becsüli, az önhitt vagy öntelt, végezéija csak az én 8 a közzel nem törődik ,semmit. Aki pedig egyéni képességeit mindig mások gyámkodása ( alatt érvényesiti, akinek egvénisege sem gondolataiban, sem tetteiben, önállóan, minden idegen beha'ás kizárásával nem nyilatkozik me.?, akinek akaratereje tet.ekre gyenge, annak öntudata nincs. Ili Montesquieu szerint az emberi bitorság nem egyéb, mint a saját egyéni erejének tudatából keletkező erény, akkor az öntudat az egyéni erénvekben gyökerező bátorság. De mi hát a nemzeti öntudat, amelynek nyilvánulásá, látjuk a honfoglalástól napjainkig; a mely ott őrködött a magyarok bölcsőjénél, vezérelte kalandozásaikban, erősítette, buzdi.otta hódító háborúikban, lelkesítette a csüggedőket és mérsékelte a mesterkélt elegületlenségnek oktalanul szított- emésztő tüzét. A uemzeti ön'udat a nemzeti érzésnek és cselekvőképességnek az a megnyilvánulása, amely a nemzeti eszmét bátran és azzal a határozott czéllal ápolja, öregbiti, hogy a nemzeti egységei állam hegemóniája diadalra jusson. A nemzeii öntudat végczélja tehát az állameszme győzedelme. Iliit lehetséges ez? Volt, van ós lesz-e ehher joga a magyarnak? Van-e ezekkei az édesen hingzó jelszavakkal helye a magyarnak az álla malkotó nem'.etek koncenjeban ? Lehet! Volt. Van. lesz! Á Kisfaludy-táraságnak csak a közelmúltban tartott é"i közgyűlésén, irodalom és művészetbarát közoktatásügyi miniszterünk, Berzev czy Albert, elnöki megnyitó beszedőben arra figyelmeztetett, hogy „gyorsan élő korunk haladásának csábításaival szemben se legyünk egészen hűtlenekké a régi ideáljaink és hagyományaink iránt, miéit kellene csak egyet is elpusztulni hagyni azok kö'ül az oltárok közül, amelyeke., apáiní lelkesedése áldozo t?" Szép a nemzet múltja. A ne mzeti öntudat első megnyilvánulásainak mámorában mar a legnemesebb, legmagasztosabb nemzeti ödzinékért áldoztak őseink oltáraiken. Szálljunk vissza az anyagias jelenből a múltba s mint háiás utódok, legyük le áldozatunkat őseink mohlepte oltáraira, amelyeknek tüzében nemzeti ön'.ud itunk tisztult, eiősölórt a az általunk rakott tüzaldozattól kjtjilnk jóslatot egy^ég-s magyar nemzeti öntudatunk- kialakulasa feiől. Nézzünk vissza a múltba, hogy meglássuk a jövőt. Az újból felgyújtott oltár tüzéből phőnixkónt ^álljanak fel a magyar nemzeti eszme hősei, akik megmutattak, hogy eg>j nemzet esak erős nem:eti öntudattal képes nagyot, szépet és tartósat alkotni. Az a magyar uemzet, a melynek elein'e sem fajbeli, sem nyelvbeli egysége nem voli. Az a magyar nemze

f, a melynek uji és nyelvi eiedeterol ma egy evezi ed uian is tudományos viták fuiynak : vájjon turáni ereuete tiiin-ugoi-e vagy törők; v^y ünn-ugor-e törökkel vegyest? AÍ a ni.ig ar nemzet, a meiybd már a honfoglalás u'.ui rövidesen beolvadtak a jászok, kuuok, bessenyók, bolgárok, majd amely a nyugat vedba-tyaja gyanánt öntes'evel állta utjat mongolnak, töroküdo. s tenger véráldozattal szívós Kitartással védte ó i nemzeti alkotmányát hol küLllcii-egtóI, hol ádáz szövetségesétől, hol pirtütő ehevelytdett véieitŐ,. Ezer ev műit, hogy el es ur a magyar e hazan. E-:ir ev alatt a magyar nemzeti sijatságaiból ki ueiu vetkőiö t soiia. A magyart a nemzeti öntudat vezérelte mindenha s véle volt ezer éven át ! A magyaiok elődei e hazában egy ezredév alatt a történelmi koibau csaknem évszázadonként adtak át e^y,inasnak az országot s ha egeidében több nep orzs telepedet.; le, egyikük sem tudott nemzet" hegemóniát .szerezni % rnasik felett; meri nem volt egyiknek sem assimiláló képessége; nem volt kif jlett nemzeti öntudata. A romaiak már negyeüiélsza'ados uralkodással dicsekedhetnek, mert volt nemzeti öntudatuk, s s „civis Romanus" a \ ilágbi.-odaloroban jeleutett i annyit, mint ma az „Y a a English maii," Volt assimiiál'j képessegük s nemcsak alkalmaztak a maguk kultuiaját, hanem átvették a legyőzötteket is. A népvándorlás korában hazánk az átvonuló s egymást üző népeknek csak szallólielye s nem települő helye volt. Nemzeti államot, epitő nemzeti öntudatról ebből az időből tehát s/.o sem lehet. Vandalok, suevek, gepidák neve csak pusztítást s nem áliameszmet, rombolást s nem államalkotást jelent. Maradandóbb nyomokat c-ialc legyőzőik, a gótok hagynak, mig ellenben a nemzeti egységet sejtető hunok meteorként feltűnő fejedelmükkel Attilával rövidesen letűnnek a népvándorlás színpadáról. A bulgárok s szlávokkal