Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-31 / 13. szám

1904. márczius 31. MAGYAR PAIZS 3 vegyest közel negyedfélszáz évig az avar volt az ur s mégis a magyarok'már nyomukat is alig lelték. A frank és szláv pedig nemzeti államot soha sem épitett. Szerencfés időben érkezett a magyar. Európába ; már csak birodalmak romjait találta és nemzeti állrm még nem épült fel sehol. De a magyar rrifpnvi<af!a. bogy romokra is tudott erős nemzeti államot épiteni. Tudott, mert nem igázta le a megbcdoltakat hamm beolvasztotta nemzetébe s 1 ulturájukat elsajátítva alkotta meg nemzeti államát. „Láthailan hatalmak pártolták és segiték a magjait," irja gf. Széchenyi István 1841-ben a „Kelet népében" a Kossuth ,.Pesti Hirlap"-ja tlien. Láthatatlan hatalmak segítették már ezer év előtt. E láthatatlan, de egész államéletében tettekben és eiedményeBben megnyilatkozó ha talrrak pedig: nemzeti sajátságai, faji jeVege, nyelve, assimiláló képessége és mindent betöltő nemzeti öntudata. Ez az, amivel a Kárpátok s Alpok mederczéiében letelepedett s környezetére fajban nyelvben teljesen idegen, magában álló maroknyi magyarnak sikerült, hogy kalandozásai után eleinte kuituia hijján is, már a nemzeti fejedelmek 400 éves uralkodása alatt a konszolidálás utján haladjon. Az Áipádbázi királyok a nemzeti jelleget fejlesztettek, pfdig a magyar nemzeti szellem — eleinte kivált — nehezen alkalmazkodott a királyság elfő keresztény intézményeihez. Hiszen a téiitŐ papok irtották ki ősi vallásos szokásainkat, ősi emlékeinket. A nemzet egységét ily löiülirényik köí-t c^-ak nemzeti kiiályoK tart. hat tik fenn s a? a tény, hogy a téritő papok — jóllehet a magyar nyelv még müveive se volt — hogy a néppel érin'keíhertenek, mihamarább elsa^átitofák srrak nyelvét. A téritő p?pok hódító fegyvere a mmzet nyelve volt. Ekkor jelentkezett először a magyar nyelv hatalma, ereje, assimiláló képessége. A nyelvvel a nép szivéhez férkőztek s anélkül, hogy mmzeti eszményeit, öntudatát séi'ettek volna, egyszerre >cfak azon vette magát észre a magyar, hegy nemzeti és vallásos érzése összeforrott. Ií'nbídőltek a táltosok áldozat-oltárai, összetörtek az áldozat-öítok és zeneszerszártok s a lureí/térjek Ptene, a Megváltó lett a magyarok istennr. Mot udvarul imádkozhattak, mert régc'íok, hegedőseik, ipriczeik es lantosaik nrf g>f) ul daU lhatíak. Ezek a névtelen hősök, a Dfgyír h;ti(ge es szájhagyomány terjesztői rjujtc<tík lentibb tápét a nemzeti öntudatnak sílor, a niérn a kalardozó, haiczias magyar njnl mg ren> volt ideje hni. Mert hiszen a Prcvercze ti nbídnijaii; k már rég i/ott emlékeik vcl'ak, amidőn a magyar még csak az iftolázás kezdetén állott. A nrzeti cnludat megnyilvánulását látjuk zlhn. begy mig a kuiialis nyelv a latin volt, a rejet a koloítock és fárai iskolák papsága a remet ni elven okta'ta a vallás-és erkölcstanra, olvasásra, iiána, számveténe és énekre. A haiczos n agyar faj dalos természetű volt, minthogy pedig a zsarnokságnak nem, — csak a ízabrdságnak vanrak dalai, a magyor dalolt, mert rumztti öntudatában gyökerező szabadságszeretete a zsarnokságot nem tűrte soha. A magyarnak eleinte csak harezot dicsőítő históriás énekei voltak s ha ezeknek egy egy lantosa, mint pl. Tinódy Sebestyén, a főurak udvarában lebzselő kü'földi lovagok kedveért sem énekelt másként, mint magyar nyelven, dalának nyeltében már felismerhető volt a nemzeti eszmény, a nemzeti öntudat, jóllehet csak a harcz es háború napi eseményeit dicsőítette. Nemzeti eposzaink, — mint pl. a görög Argonauíikon, Ihas, Odyssea, a latin Aeneis, a finn Kalevala és a germán Niebelungenlied, — nem voltak Zrínyi : Szigeti veszedelméig (1651) s eire közel kétszáz év múlva Vörösmarty: Zalán futásáig (1825) s Arany : Toldv-jáig. A magyarnak nemzeti öntudata, egysége, hatalma az Árpádházi királyok után a megmagyarosedott Anjouk alatt is oly nagy volt: — mint a költő mondja, — hogy: .Magyar tenger vizében hunyt el Éjszak, kelet « dél hulló csillaga." A mohácsi Jvészkor már Magyarország is kalló csillag volt. Elernyedt a hazafias buzgalom, közöny lépett a nemzeti öntudat helyébe. A török hatalom fellépése, a főurak hatalmaskodása és pártoskodása a királyválasztás körül, a trónviszályok gyengítették a magyar hegemóniát, a melvnek utolsó fényes fellobbanását még Mátyás uialkodása alatt látjuk. Az Anjou Lajos s a nemzeti Mátyás fényes uralkodása aiatt nem csak az udvar pompája s a hadi fegyverek győzelmei révén volt kifelé ismert és hatalmas az ország, hauem súlya volt mint olyannak is, amelynek erős nemzeti öntudata van, s amelynek idegen királya is megmagyarosodik, s a nemzeti egységes állam alkotásán munkálkodik. Nagy Lajos és Mátyás alatt a külföldi tudós ós államférfris exak akkor tudott igazán érvényesülni, ha megtanult magyarul. S hatalmas erővel hozzájárult e nagy királyoknak nemzeti érzéssel telt öntudata ahhoz, hogy bár alattuk a külföldi műveltség tárt kapun jött be, mégis a nemzeti iránytól el nem tért, hanem a nemzeti szellemhez alkalmazkodott. De hogyisne erősbödött volna a nemzet öntudata, midőn az idegen Anjou alapítja az első magyar (pécsi) egyetemet ós az őiiség ós kilenced törvénybe iktatásával erősbiti a nemzeti rendi alkotmány részeseit, a nemességet; nemzeti kiiáiya pedig nemcsak trónja zsámolyánál tudja fogadni a hódoló és bekét esdő követségeket, hanem a magyar nép, magyar becsület megmentéseért még a küzdtér porondjára is leszáll trónjáról lándzsát törni a cseh Holubárral. Elfeledték sokan 48-ban, hogy a nemzeti egység oly nagy volt Mátyás alatt-, hogy oláhokszászok a magyarokkal együtt haltak a nemzeti eszme, az édes haza védelmében s egy közös sírban fekszenek őseik a kenyérmezei kápolna romjai alatt. De hogyne feledték volna, midőn a mohácsi vész után egy századig a né et uralom, teiök védelem alatt, magyar is szemben állt a magyarral s a reformationak Németországból átcsapott hullámai a vallásháborút is szították. A mohácsi vész után, száz év múlva is szomoiuan ii ja gróf Zrinyi MiklósA török Áfium ellen való orvosságról' szóló könyvében, hogy: ,,Fiaink haszontalanul élrek, vagy otthon atvjoknál; vagy ha nagyon derekasan látni 'és hallani akarnak, (amint ok mondják) egy nagy ur udvarába beállanak és szerződnek. Ott mit tauulnak ? Innya. Mi többet? Pompáskodni, egy mentét aranymai megprémeztetni, ogy kantárt pillangókkal megezihaztatni, egy forgóval, egy varrott lódinggal pipeikedni, paripát futtatni, egy szóval esküdni, hazudni és semmi jót sem követni." Szinte hihetetlen, hogy Zrínyinek a nem/eti öntudat felett kesergő ezen sorai nem napjainkban a Budapesti Hírlapban jelentek meg. De mi is lett volna a nemzeti erényekből, ha nem lettek volna ezután is Zrinyieink, akik felkiáltsanak, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk aiábvalók ; ha kevesen vagyunk is, pedig nem oly kevesen vagyunk, hogv a török ebekkel meg ne bánatnánk, hogy ily semminek tait bennünket." P«dig ez a török Jliivatalosan magyarul levelezett a magyarra', akkor, amikor kevéssel elébb az, 1572: IV. ós 1574: XVI. t.-czikkek a bíró tói a latin nyelv ismeretét követelték meg. Igaz hogy szidott, „keresztény eb"-nek czímezte a meghódolt népet, de Istenem, talán megbocsájt nekem, ha azt hiszem, hogy még ez is szebben hangzik magyarul, mint az „ungarischer Hund.' (Vége következik.) Göcseji levelek XIV. Otthun. Hogy a nyavala dobálló föl keedet a fiastikig, mondok jaz Koplalóné komasszonynak, miét lötyögi kü aztot a mi megesetközik a zemberre, de miég tsak az feleségöm elütt hagatott vóna, halom ippeg nekíje letymetőtö el, hogy az Kati véletlenvü magára tseleködött fényes nappel. Aszongya: elhiheti keetök hogyha én nem is mondtam el vóna, azét miégis megtunná jaz Králi. De isze mondok: azét nem félők án egyszem aszszonytul. Haza megyök, aszongya jaz Králi: minek gyün kee haza, isze van annak az másiknak is házo, miét nöm meni oda, ha má ettzör ollant is megtösz. Mondok: tudod mit Králi velem ne pöröli, szóllakodgy avvel az Kativei, hogy miét nappel tettö aztot . . . halom ekkó avvel a siérhoklivel a kit az Tottyos kovácscse! csinyátattam, ollan nótát kezdött a hátom mögött, » j hogy háromszor is küszótam: a rosseb egye j mög, de kemény az vasi. Tuább is húzta vóna, ha Én essög meg nöm lépők, de azét az nótája viégi miégis ollan vót, hogy a zuj tseréplábosának tsak az kengyelő maradott a kezgyében, jaz többit rapottyánro aprétotta a fejezetöm hátullán. Illyen az asszony 1 Ha ettzör potzkot vösz a zembörön, nöm báni ha a zegész testin fötonyoszlódik is az bőr, miégis tsak nekije van igazi. Költ az Likvögy pusztán a tseréptál mel.ett. tiszteletemet ajálom 1 Én Likvőgyi Ferencz. Országgyűlés. A képviselőknek húsvéti vakácziójuk van s tart ápr. 12 ig. Felszabadulva az ellentállás alól, villámgyorsan tárgyaltak, szavaztak. Szünet után napirendre kerül az idei költségvetés, beruházási javaslat, az anyakönwezetés módosítása, fizetés rendezések. A czivilista fe'temeléseben s talán a vámterület ügyében nagy ellenrállást várnak. Heti hirek. Helyiek. Április elsejével uj évnegyedje van a Magyar Paizsnak. Uj előfizetést nyitunk rá. Az esetleges hátralékosok szíveskedjenek elküldeni az illető díjakat. Az irodalmi és művészeti kör április folyamán megtartja első estélyét a megyeház nagytermében. A készülődések folynak. Majd a részletes programmot is közöljük. Posts mizériák. A postakezelésnél az álhmí törvény tudtunkkal csak addig terjed, ameddig postaállomások vannak felállítva, 'lovább nem, Pedig nagy kár. Ki gondoskodik a lakosságnak ama nagy tömegéről, kik sztnaszér, postanélküli apró községekben laknak ? azoknak közlekedési ügyeiről ? És főképen Zaiamegyeben nyomorúságos viszonyok vannak e tekintetben. Teméutelen sok apró község van. Ezek kivül esnek minden törvényén ? minden védelmen ? Ki vannak szolgáltatva egyesek önkénykedésének. A szegény embert még az ág is húzza. Ezeknek a falusi embereknek, még ha akarnának is, nem lehet közlekedniök a világgal ; akadály nélkül ezek ntm levelezhetnek, újságot nem olvashatnak. A nélkül is szegény nyomorúságos állapotjokban a közlekedésnek kétszeres árát kell megfizetniök. Lelketlenség ez a néppel szemben gazdasági szempontból is, művelődési szempontból is. Nézzük csak hogy áll a postarendszer a mi vidékünkön. X. községben van postaállomás, a szomszéd Y. községben nircs. X. község emberei kézhez kapják levelöket, újságaikat ingyen és azonnal. Y. község lakosai is megkapnák, ha naponta egyenként elvándorolnának a postaházba. De ez észszerűden lenne. Felfogadnak hát közösen egy magán postást, ki az egész falu leveleit elvigye. Ez az ember lesz aztán a leveleknek, újságoknak korlátlan ura. Hazaviszi a házához, ott a sógor s a kc-ma s a szomszédok előbb átböngészik, s a gyerekek is szemlét tartanak fölötte. Mikor aztán kedve kerekedik, másnap vagy harmadnap haza hordja, vagy hordatja ez a magán posta a leveleket, persze csak azokat, a melyek még el nem kallódtak, hazahordatja a véletlenül megmaradt levelet, újságot és árjegyzéket és — szed mindenikért 6—6 fillért. A mint a nagykapornaki postafiliákon történik. A Magyar Paizs olvasói közül egyrész azért panaszol, hogy ő egy hét múlva kapja meg a lapot, — másik rész azért, hogy ő csak minden harmadik héten kap egyet, a harmadik azt mondja, hogy ,ő a mennyit előfizetés c»imén fizet, ugyanannyit fizet a magán postának is a kihordáséit. A lapnak a szerkesztese, kiállítása, postabélyeggel való elküldése kerül 8 fillérbe, de a postakihordó megvámolja ezt még 6 fillérig. Egy levelező lap mindössze 5 fillér, a postakihoidó megvámolja ráadásul még 6 fillérig; a különféle árjegyzék néha rászedő tartalmával együtt 2 fillér, de a szegény falus ember trre is ráfizet még 6 fi) <rt. Hanem ha ez rendezett czivilizált állapot ós emberséges eljárás, akkor a török bazibozukok portyázása is csókolni való. A töiök adószedők is igy dolgoznak Kisázsiában. Vájjon mireraló nálunk rengeteg útvesztői hálózata a közigazga