Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-31 / 13. szám

V. év. Előfizetési ár : Egy évre 4 koron*. jWil évre 2 korona. S'egye<i évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. SalaeQerszeg, 1904. márczius 34. 13. szám. Hazai iparcikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT CSt^TÖET O K Ó N ESTE. Vailás. Tudjuk, hogy az emberi lélek nagy mintaképei közt ott vannak: a szabadság, jog, nemzet, művészet és a vallás. Ezek — eszmények! Én minden eszményt tisztelek, a mely állati én-jéből megszabadítja az embert; meg kel! azonban jegyeznem azt is, hogy az eszmények uem — egyenlő értékűek. A szocziális és politikai eszményeknek magukban véve nincsen semmi értékük, ha ténynyé nem válnak. A naczionalismus pl. csak akkor nyer jelentőséget, ha az érzelmet, a szót követi a — tett s ha nemzetének dicsőitője egyúttal arra is kész, hogy a nemzetért fáradozik, munkálkodik, szenved érte, személyi előnyeit sőt ha kell önmagát is feláldozza. Ezen esetben magasan áll a nemzeti eszmény. De minthogy mi igen szegényes lények vagyunk nap-uap után baj és szerencsétlenségtől fenyegetve, önszeretettől és csüggedéstől elfogulva s létünk gyarlóságának tudatától nyomva, megbénulva: az a kérdés támad : vájjon a szabadság, nép, művészet, igazság stb. mint eszmények nekünk minden életviszznyban nyujthatnak-e kellő támaszt'? Tapasztalataim és megfontolásom szerint a leghűbb eszmény a — vallás. Az él^t boldog óráiban, a midőn érzékeink a világi dolgoknak átengedik magukat, akkor háttérbe vonul a — vallási érzület. De a bu-bánatban, szomorúságban és szerencsétlenségben ismét előtérbe lép az — a vigaszszal s égi erejével ; s akkor az ember, ha esetleg mindenki és minden el is hagyta és m^es^íta őt, még sem roskad össze. De ^ekko^^mdnunk kell azt, hogy itt csak a tiszta vallásról lehet szó és oly jóságos istenség utáni vágyról, a mely örökön örökké létezik, mely nem veszti el egyik teremtményét sem. Bizonyos az, hogy sok modern ember ma már alig tudja, hogy mit jelent: vallással birni. Nehéz dolog is vele ezt. megél tetni; mert ő a — balhitnek nyiit ellensége, maga is hódol azon balhitnek, hogy „nem áll az a kor magaslatán," a ki vallásos. Ő a vallásban valami önmagához nem méltót akar találni, valami — vén asszonyi dolgo

f Az etbika nem — vallás. A llásnak alaphangja az — alázatosság. Mi kicsinyek vagyunk és tehetetlenek; mi egyebet nem tehetünk, csak odaadjuk és rábízzuk magunkat arra, a kitől származunk s a kiben létezünk. Mi, a mai kor eml...igen sokat tartunk az igazságra. Ugyan kérlek, hagyjatok nekem békét a ti „vívmányaitokkal," mig vágyaink közül egyik sincs kielégítve, mig reményeink egyike sem teljesült be. Azokat a vágyakat értem s azon reményeket, a melyek benső boldogságunkra, létünk tiszta örömére vonatkoznak. Csak menjetek azon elméletekkel, hogy a mi egyedüli feladatunk: a haladás. A szükséges fejlődésről gondoskodik majd maga a természet. Az embernek éppenséggel nincsen más feladata, mint más valamely teremtésnek: t. i. hogy örüljön a létének. De neki akkor, hogy létének örülhessen, nagyobb, hathatósabb eszközei vannak, mint más teremtéseknek. Van benne azon képesség, hogy magát feláldozhassa a magához hasonlókért; van az a képessége, hogy remélhessen, nagy örökkévalóságot remélhessen és hogy ezen reményében boldog lehessen. Ka valaki igy gondolkodik, mi baj érheti? Meglehet, hogy a boldogtalanok nevetni fognak a boldog ember ezen gondolkozásán, a kire nézve nem létezik halál, ámbár naponként látja, hogy koporsókat visznek ablaka alatt. Igen, ezt nevezik vallásnak. Valóban, vallásos embereket ritkán találunk, vagy pedig alig vesszük észre vallásosságukat, mert ők azt nem mutogatják. Vannak még mindig oly emberek, a kik senkivel rosszat nem tesznek, a „létért való küzdelemben

1

1 szerényen háttérbe vonulnak ; hivatásukat, kötelességüket lelkiismeretesen teljesitik s igy nyugodt lelki vidámságban és embertársaik iránti ióindulatban élnek. i magyarnyelv, (ff.) Irta : Babos László. A Zrinyiász nyelve nem valami kiváló Tán ez okozta, hogy mig a Murányi Venus olvastatott, a Zrínyi szép alapeszméje, cselekménye, conczeptiója mellett, elaludt. Zrinyinyelvét a következőkből megismerhetjük . j)Fegy/ert s vitézt éneklek,* török hatalmát, Ki meg merte várni Szulimán haragját, Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját, Az kinek Európa rettegte szablyáját. Múzsa! te, ki nem rothadó zöld laurusból Viseled koszorúdat, sem gyöuge ágbul; Hanem fényes mennyei szent csillagokbul Van kötve koronád, holdból és szép napbul; Te, ki szűz anya vagy, és szülted uradat, Az, ki örökkén volt, s imádott fiadat Ugy mint Istenedet és nagy monarchádat: Szentséges királyné! hivom irgalmadat, Adj pennámnak erőt . . .« A Zrinyiász nyelve, költői dictiójával ma is elsó remeke irodalmunknak, bár külalakjának tökélyetlenségei miatt fel nem karoltatott; technikában, nyelvben, verselésben fölülmulta Gyöngyösi (1651). A kuruczvilág költészete akár vallásos, akár hazafias, mind a nyelvben, mind a verselésben óriási haladást mutat; a népies érzés pedig a virágénekekben a nemzeti érzést mutatja. »Sárga levél csak hulldogál, Bus madárszó csak sírdogál, Nyugszik ő is, vagy álldogál, Csak szomorú nótát canál. Kosz világ van idehaza, Bujdosik már az katona, Édes anyja ha siratja, Egész világ csak átkozza. Erdők, bokrok, vad kősziklák Bús fejünket lappongtatják; Ezek mégis bátor tanyák: Bujdosókat nyugosztalják. Levelét fa csak hullatja, Keltünk-jártuck eltakarja, Kis madárka bus szózatja Hirünk nevünk elsiratja . . . Ugy elmegyek meglátjátok, Soha hirem sem halljátok; De ha mégis hallanátok: Tudom, hogy megsiratnátok! Piros kantár a kezembe, Pir^s csizmám a kengyelbe, Iudulok lengyel végekre, Busán nézek hazafele. Szülőföldem, Isten hozzád! . . . Az hazám már Lengyelország. Az hazám már Lengyelország, Mégis sirva gondolok rád!« (1711.) Ekkor a nyelv már árnyal, kifejezi a gondolatot ; ruhája diszes, ruhája az érzésnek indulatnak; folyékony, lágy hatással van ránk, azaz erőt, melegséget fejleszt. Ezután 4 iskola: a frrjnezia, a classikus, a német és népies működjek közre, emelni a magyar műveltséget, tisztítani az izlést, újítani a nyelvet, fejleszteni a verselést, közönséget szerezni az irodalomnak. Bessenyei György már ékes magyarsággal ir és versel pl. »Legyen! Ha rólam oly nagy értelemben vagy részedrül; de engedd meg nekem részemrül, hadd ne tartsak ennyit magamról. Több erőt tulajdonitasz személyemnek, mint amennyit abban érzek. Nem ismerem magamban, mondom, vagy azért, hogy talán sokat kivánok magamtul, vagy hogy az ember félelmes, szemérmes is magáról nagyot állítani. Különben alig tudhatja valaki jobban nálamnál, hogy az ember legnagyobb erkölcsi valóságában is mely csekély és gyenge. Azonban különbségnek csak kell lenni köztünk, mert a természet ugy csinálja, hogy sem lélekben sem testben két egyenlő e világon ne találtassák. Én is ugy vagyok hát, mint más, ennél erősebb, annál gyengébb.« (1802.) Tiszta világos, szabatos nyelv, mely első olvasásra meglep. Baroti Szabó, Raynis, Révai költők és nyelvészek. Révai a szónoki stilt Pázmányban, a népies prózát, gyönyörű böbeszédüségét, egyhangú rímelését felismerve, tudományos és szépirodalomra, társalgásra alkaimas nyelvet teremtett; szabályozza a nyelvet, kiejtésbej, leírásban, kiképzésben, ragozásban, magyar heljesirást teremtett, amiben Kazinczy is segítette, midőn rég kihalt szavakat, szójárásokat fölélesztett, gyököket, képzőket alkotott, s a frázisok utánzását megengedte: szépet, s izlést tekintve csupán, mint czélt. Sok magyar szót gy irtott idegen forgalomra, s a nemzeti magyar észjárás nem kis kárára! (Folyt, köv.) -B/Cad. szám un ~kr io oldal ra -bercjecL.