Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-10 / 10. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. márczíu* 10. Számokra takarékpénztál t, segélyező egyletet, hogy ki lehessen venni őket (legnagyobb részét) egyik-másik egyesnek a zsebéből. Hitelképessé kell tenni az iparosokat. Iparcsarnokokat kell felállítani. A kereskedést és ipart szakképzettséghez kell kötni. Vásárok alkalmával csak iparosok sátorozhassanak s csak saját mühelyökben készített iparczikkekkel. A kereskedő is csak saját szakmájába vágó tárgyakat rakhasson ki. Az idegen ember ne válthasson csak olyan könnyű szerrel itt iparjogot, mint a helybeli adófizető magyar polgár stb. stb. stb. Mindezeket pedig a szakértő iparos egyszóval is kifejezi. Mindnyájan óhajtják az ipartörvényuek megjavítását, (revízió). (A szabad ipar eltörlédét. — Szedő.) Még pedig ugy, hogy róluk ne nélkülük végezzenek. Hogy érvényesüljön a gyakorlati tudás — iparkamarák, testületek és egyesek részéről. A második kérdés, hogy csempésznek e be idegen dolgot ? Csempésznek ám! Meg pedig milyen derék módon! Ennek a vidéknek magyar lakossága van. Ráirják tehát a portókéra szép magyar betűkkel a magyar nótát, magyar példabeszédet, közmondást, jeligét s még azt is, hogy: „Pártold a magyar ipart!" Azt is tudja a kereskedő, hogy ez a nép — egyfelől becsületére is legyen mondva — igen vallásos, jámbor nép ; ráfestik tehát a portékára a pápa képit is. Pedig az a portéka sem nem magyar, sem nem pápista. Ott van a nagy ládára irva: Wien. I)e hiszen nem kell nekik csempészni. Vásárok alkalmával nyíltan hordják ide idegen emberek a sok idegen rongy portékát a ocsak 8 krajczáros,« s csak 25 krajczáros bazárakban. Utálat fogja el az embert. Van ott minden a kinai legyezőtől elkezdve a 8 krajczáros aranyóráig s a festékes zsebkendőtől a rothadt fügéig, minden fajin dolog. És a nép egymás nyakára há^va őrült-n Tohan a vásárba. $ magyarnyelv. (8.) Irta: Baboss László. A magyarnyelv kizárólag köllöi nyelv, mert nagy zeneiséggel bir, mert a hangok arányosan váltakoznak, magas és mély, hosszú és rövid, a beszéd kimért emelkedéseket és eséseket tüntet fel, a mi különösen a verselésnél megbecsülhetetlen, a próza is érvényesiti a zenei elemet, az arányosság,jó és szép hangzat, változat tekintetében, különösen a szép próza, de a vers, amely a formái a fekteti a fő-ulyt, azt sokra becsüli. A magyarnyelv azonban ismeri az érzéki képekkel való kifejezést: a szemléletességet a személyesitést, a hasonlatokat, a szóképeket, a jelzőket, a körülírást, nagyítást, gyöugéditményt, .s ezek a név cserék, épithetonok, diszitő jelzők, periphrásisok, hyper bolák, ezek teszik oly gyö nyörüvé, folyékonynyá, kellemessé, elragadóvá, csengővé és költőivé a nyelvünket. Különösen az alakzatok (figurák), a hevesebb megnyilatkozás formái adnak neki oly élénkséget az előadásban oly változatosságot a hangban, minélfogva szivrehatóan melegen kepes szólni, s így emelkedik erejével hatalommá, kincsesé, melynek birtokában erőnk, fejlődésünk, életünk van! A magyarnyelv ma a mint pompájában áll, oly in. mint a rózsa, kiterjesztve szirmait, elbájolva illatával mindenkit; olyan mint a felserdült, kifejlődött leány, gyönyörű hangjával, mozdulataival, idomával, szép mosolygó tekintetével, ámde mennyi időbe, viszontagságba, hazafiúi buzgóságba került, mig elérte serdült korát! bár birnáDk egy-két emlékkel, abból a korból, melyek Álmos, Árpád mondaköréhez tartoznak, hogy megítélhetnék, minő volt az ős magyarnyelv, ezt azonban nem tehetjük, pedig, hog» voltak dalaik, az bizonyos, hisz voltak királyi dalnokok, a Uíipes Nem kell beengedni. Vagy ki kell kergetni. Vagy meg kell vámolni. Vagy a népet fel kell világosítani. íme, négy orvosság. De hát mi lenne akkor a szabad-ipar, szabad-verseny tudományával? Mintha a 8 krajczáros aranyórának valami köze volua az iparhoz; mintha nem a csaláshoz tartoznék az. S mintha a szakadság fogalmáho: tartoznék az, hogy szabad legyen valakinek engem megölni. Szabad verseny! Ki dobja ki a csecsszopó gyermeket az élet küzdelmébe, hogy ott megerősödjék? Ki állítja ki a gyermeket az áthlétákkal versenyezni, hogy ott edződjek meg? Társítsd a halat a hernyóval, hogy versenyezve rágják a falevelet. A harmadik kérdésre nézve ugy gondolkozom, hogy az egyesületbe általában független embereket kell bevenni. Kevésbé hivatalosokat. Mert szomorú dolog, nálunk kétféle közélet van: egy hivatalos és egy társadalmi, melyek nemcsak különböznek egymástól, de sokszor ellenkező irányúak is. A Magyar Védő Egyesületet pedig tisztán társadalminak képzelem. Azonkívül kívánatos, hogy tekintélyes, erős és hatalmas legyen. Hiita megett legyen az egész társadalom. S így nyomást tudjon gyakorolni a hatalmasabb tényezőkre is. Zalában alapítottunk ezelőtt négy évvel egy Magyar ipar védő egyesületet. Fájva gondolok rá. Nem kis részt vettem benne én is, szent idealismussal dőlve neki. Uuy képzeltem én, hogy lassú kitartással, hosszú türelemmel iskolát alapítunk, uj nemzedéket nevelünk. Csupán erkölcsi tőkével dolgozva szóban és irasban hálást gyakorolunk a három nagy tényezőre: a fogyasztó közönségre, az iparosra és kereskedőre. Indokolással avagy csak szoktatással rábírjuk a közönség t, hugy csak hazai portékát kérjen és fogadjon el, — az iparost, hogy keljen önérzetes büszke versenyre, jó portékát csinál ion és minél olcsóbban adja, — s a kereskedőt, hogy ne hozza nyakunkra az ideqen czikket, csak a honiakat közvetítse, ha áldoz is egy két fillt uegativ uton, hogy inkább kivigye a mi krónika mondja, hogy szent Isván halálakor egész I Magyarország citarája gyászba öltözött. 187 szó az összesen, mit a halotti beszéd fentartott; ebből látjuk minő volt a nyelv gramatikája, a kiejtés, ragozás. Kettöshaugzók vannak benne a lön = leőn, belől = beleöl, (szelletek, hehezetek) a mi. ti = miv, tiv, a hamu = CIIOÍUUC, torkokat turchukat, hala = halaa, a parancsoló imádjuk = vimaggue. névelő alig fordul elő. A legrégibb történeti ének a »Pannónia megvételéről® szóló így hannzik : sEmlékezzenk régiekrel Az szittyából kijöttekrel, Magyaroknak eleikrel Es azoknak vitézségekre!.« A XV. században (biblia fordítások) igy fordítottak : »János baptistától nagyobb próféta nincs, tölemtől erösb, tőiétől álnokbak, mendeu emberektől bünösbti — a Jordánon át = Jordán elv, futánk = futamonk, szeretne, szeretnéje (göcseji mai szólás) fényesít— féuyesejt, fordítsad = fordéhad. 1624-ben fordította Pázmány Kempis Tamás »Kris/.tus követéséről« szóló munkáját; ez igy szól: Igyekeztem azon, hogy a deák bötünek értelmét híven magyaráznám, a szóllásnak módját pedig ugy ejteném, hogy ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha először magyar embertől magyarul íratott vólna. Adgya a mennek földnek Istene, hogy valakik ezt elolvassák, lelki vigasztalással gerjedezzenek naponként az isteni szolgálatra. Tinódi Sebestény nótája igy hangzik : (1554.) »Sirva veszik el most szegin Magyarország Mert tőle távozók hangosság, vigazság iparunkat, mint behozza az idegent, hogy inkább kereskedelmet, csináljon, mint kereskedést stb. Igy képzeltem. S meg is indultunk. De igen hamar egy fogyasztó szövetkezet nőtt ki ebből az egyletből. A szövetkezet pedig anyagiakkal is foglalkozva, nagyrészt a közönség nemtörődömsége miatt megbukott. S igy gyűlöletes lett az előbbi ideális egylet is. Csupxn a papíron maradt meg. Megmaradt az eszme a Magyar Paizsban. Nem szervezetben csak egy szervben, de élő szervben. Ez a lap szakadatlanul élesztgeti a magyar ipar védelmének az eszméjét. Látható nagyobb eredményekre nem mutathat rá. De rámutathat arra a kicsiségre, hogy a linzi és au^sburgi »Stendstikor«-féle svéd gyufát s a többi idegen gyufát nagy területről kiszorította s helyébe nyomult a győri, szombathelyi s főkép a temesvári Emke gyújtó, melynek azelőtt itt hirét sem halottak. Azóta kezdi kiszoritani a Széchenyi savanyúvíz is az idegen rohitsit. Rámutathat ez a lap arra is, hogy az'>ta a kereskedők mégis tartózkodóbbak az idegen portékáknak nyilt árulásában. Rámutathat arra, hogy a nagy közöuség állandóan foglalkozik az idegen és hazai áruezikkek közti különbséggel, társalgásban, szóvitában. A Magyar Paizsnak van is már egy kis közönsége. S abból egy kisebb tábor közvetlenül csatlakozik a magyar ipar pártolásának eszméjéhez s a gjakorlati kivitelnél is segédkezet nyújt, a mint a Magyar Védő Egyesület óhajtja. Ezt nevökben megígérhetem. Tisztelt Igazgató uram! Legyen szabad mindenekelőtt., a részletek előtt egy javaslatot tennem. Legyen olyan a Védő Egyesület, hogy ne a tagsági dijakat tekintse fod dognak. Ez a legnehezebb dolog a mai világban. D>. szerintem nincsen is arra olyan nagy szükség. Ne legyen az Egyesületnek jövedelme, d

a. kiadása se legyen. A sok tisztviselő megöli az egyletet. Minél kevesebb ember ke 1 a vezetéshez s azok töhbnyiro ingyen dolgozzanak. Belőle kikele sok fényös gazdagság És fogságban esek egy néhány uiasá_'.« Balassa B ilint verselése is his ,nln ebez, irva a magyar nemzet romlottságáról, 1590/95 körül. Csak a zsoltárköltőkuél találunk nemi melegséget, hangot, csínt, midőn panaszolj ik a szenvedéseket : sÁrválvul dadád népedet, Városról-városra viszik őket, Ujakat, szüzeket, gyermekeket tísszzeköt')/\e hajtják el őket, Támadj fel Úristen, már mellettük, Győzedelmet adj már minekünk, A szegény foglyokat fogságból Hozd ki Mahamed országából. Balassa az első magyar költő, kiben már gyönyört taláinak : a magyar trubadúr, kinek már nyelve ékes, szép. x>Én édes szerelmem Egyetlenegy lelkem, Mi haszon nekem élnem, ila semmit nem segít, Jómra fel nem indít Az éa esedtízésein ? Lelkemnek fájdalmát Érted való kinját Noha te igy jól látod. De ingyen sem érzed, Sőt inkább neveted, Magadban csak csúfolod . . .« Itt már érezzük, hogy a nyelv eszmét, gondolatot fejez ki, a versek gördülnek, a szavak pendülnek, némi csin és ízlés van a szófűzésben. (Folyt, köv.)