Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-10 / 10. szám
1904. márczius 10. M A G Y A R PAIZS 3 Csak ebben az egy esetben lehet eredményre számitni. Különben nem. Szervezni azért egész országosan lehet az egyesületet. Sőt kell. Mindezt meg lehet tenni, sőt kell, költség nélkül. Olyan erős és közügyi legyen az Egyesület, hogy a magas kozmány kénytelen legyen megadni tagjainak az ingyen levelezést. Talán kicsinyelik. En nagyon fontosnak tar tom ezt. Ezen ki\öl kevés költség kell. A magas kormány pedig megadja, mert nem jöhet ellenkezésbe saját érdekével, vagyis a nép böldogitásával. Érnek a segítségével be lehet hálózni az országot. Föl lehet verni minden szunnyadó erőt. Szerintem akkor maradhat a politika az ő régi módja szerint. Majd felállítja akkor a vámsorompot minden magyar ember a saját szive közepébe. A Védő Egyesület egy táborba gyüjtené az egész társadalmat. Erkölcsi erejétől rettegne a kereskedő, hogy külföldről hordja nyakunkra a lim-lomot. Az iparos önérzetre ébredne. A közönség egy kissé talán megokosodnék. A Védő Egyesület maga egy országos társadalmi iskola lenne — a hazafias irányú gazdálkodásra nézve. És sok tekintetben irányt adna a létező apró iskoláknak s nem megfordítva az apró iskoláktól várná a hatást — ítélet napig. Nem gyorsan, egy két évre, de kitartással eredményt lehet várni vámsorompó nélkül is, (ha már avval nem lehet.) Egész uj nemzedéket kell nevelni — a fogyasztó közönségben, az iparosban és a kereskedőben: okosabbat, szorgalmasabbat és hazafiasabbat. Én nem hiszem, hogy 10 év niulva, egy év alatt egy milliárd koronát kelljen kidobnunk osztrák czikkekért, mint most. Tisztelettel kérem szíveskedjék az Egyesületnek minden egyes mozgalmáról értesíteni. Boibély György. Fővárosi levél. (II). Küldi: Szemlélő. A hazai iparpáltolás minden nagy embernek vesszőparipája a fővárosban ; sőt a vidéken is. Tudjuk, hogy Bánfí'y Dezső bárónak is benne van a programmjában. Azt is olvasták önök, hogy Wekerle Sándor gyárkémónvekiől ábrándozott legutóbbi kaszinói bestédében. Én ugy képzelem ezeket az urakat, mint Hannót, a ki Kolumbus előtt 300 évvel már regeit Amerika felfedezéserői. Nem mese kellene immár a magyarnak uraim, hanem történet. Mint miniszterelnökök miért nem indították meg a magvar ipar fellendülésének történetet ? S ha akkor féltek az os/trák uralkodó elemektől, miért használják mézes madzagként ünnepi beszédekben a hazai ipar ügyének fontos kérdését? Nem beszélni kell itt uraim, hanem cselekedni kell. Ha önök, a kik a fórumról leszálltak s izmaik mint Herkulesnek elég erősek, vagyonilag függetlenek, tehát Ausztriának zsoldjában nem állanak, ha önök is csak mesét mondanak nekünk, csak színes ábrándokat szőnek, akkor nem nekünk tesznek szolgálatot, hanem a „tágabb haza" távolabbi részének érdekeit szolgálták akkor is mikor miniszterelnökök voltak, ma is, a mikor a gyári kéményekről és külön vámterület ábrándjairól csak regélnek. Ott kellene önöket volt miniszter urak. hogy lássuk a gyakor lati munkálkodás terén. Ott kellene hogy lelkesen dolgozva Jjavitsák mindazt,; a mit, mint miniszterelnökök, az osztrák hatalmasokkal való hékesség kedvéért rontani voltak kénytelenek. De önök nem akarják bekormozni keztyütől védett kezeik selyem puha bőrét. Önök csak beszélnek, mint ama jó vitézek, a kiknek ma már senki sem hisz. Beszélnek, mint ama lelki atva, a ki vizet prédikál. DŐ bort iszik. A legelső akcziótiá! azonban bizonyára önök lennének az elsők, a kik közvetett urakon tiltakoznának a gyakorlati kivitel ellen. íme, ott áll önök előtt a Magyar Védő Egyesület, Kossuth intentiói szerint, a mai kor irányzata által diktált eszmék által organizálva dolgozik. Naponta 6—8 óra között értekezleteket tart. Osztályokat, bizottságokat, ipirbankot tervez, meív elüssön a saját érdeket szolgáló eddigi périztintézetektől. Önök ezt észre sem vették. A kik az önök köréből észrevették, azok hol közvetett, hol közvetlen utakon dolgoznak ellene. Dolgoznak azért, mert bankjainknak, melyek Ausztria emlőjén táplálkoznak, a mama kiadta az ordrét, hogy tűzzel vassal vissza kell fojtani az akcziót. Igy hiába való Sándor Józsefnek, Fekete Gábornak, Somsics Tihamérnak, dr. Apáthy Istvánnak s másoknak a törekvése. Pedig a Magyar Védő Egylet kiváló igazgatójának, Löherer Andornak a lelkes törekvése valóban tiszteletre méltó. Ez alapos készültségü jeles közgazdasági iró, kinek tapasztalatban gazdag évek állnak a háta megett, buzgón tevékenykedik. A főváros és vidék leglelkesebb férfiaival, komoly testületeivel szoros összeköttetést tart. A napokban is k^t napon keresztül tanácskozás folytat, erdélyrészi intézőkkel a fölött, miképen lehetne a Királyhágón inneni ós tuli erőket egyesíteni arra, hogy ip runk egy felől védelmet, másfelől fejlődést nyerjen. Az egyesületnek tervezete, programja, igen szép és Kyakoiiati téren mozog. Hogy lehetne megvédeni a szolid, versenyképes, sajnos lenyűgözött magyar ipart ? Miképen lehetne egymással szerves összeköttetésbe hozott árucsarnokokat létesíteni? A Védő-Egyesület tervez egy nagyszabású kongresszust ÍP, melyen a magyar nőegyletek vezetői vennének részt s a melyen a hazai termékek vásárlása iránti érdeklődést megbeszélnék. Azonkívül több gyűlést fognak tartani vezető férfiakkal az o.sztal}ok megalakítására. Istenem, milyen szép lenne, ha ilyen munkálkodások élén láthatná az ember volt miniszterelnökeinket. Ekkor bizhatnánk bennük. Üres szavak azonban, fájdalom, nem lelkesíthetnek. A háborúk főokai. Királyaink és császáraink, valamint áilamférfiaink szakadatlanul azon kérdés megoldásán fáradoznak, hogy hogyan lehetne Európában az allandó bókét létesíteni? Minden államférfinak, aki s/jvén viseli a nép javát, minden embernek, a ki korun^ezivilizácziójához méltatlannak tartja, hogy minden gondolat és igyekezet embertársai elpusztítására irányuljon: nincs nagyobb és szentebb kötelessége, mint, hogy ezen kérdés megoldásához bár szerény nézetével is hozzájáiuljon. Eme kötelességemnek akarok magam részéről a következőkben tőlem lehetőleg megfelelni. Érezzék magukat mások ennek folytán inditattva, hogy valami jobbat proponáljanak. A föld minden népe békét akar. A béke fentartására Európa minden országának vezető állam férfia törekszik. A béke politikánk legfőbb czélja mondják az összes monarchák. és köztársasági elnökök; Európa egész sajtója békeohajokkal van tele és nem fór kétség hozzá, hogy az uralkodók, államférfiak és népek ténvleg őszintén ós igazán a béke föntartásán fáradoznak. Ha tehát az egÓBz világ a béke szükségességétől át van hatva, mért fegyverkezünk ugy, mint a hogy még sohasem fegyverkeztek, olyan előkészületeket teszünk, m'nt ha a háború már proklamálva volna s a/ ellenség már a kapu előtt állana? Ki és micsoda okozza eme bizonvtalanságot ? Micsoda politikai, psychologiai ós pathologiai okok azok, a melyek csak a két hasonló nagyságú baj közötti választást engedik és pedig vagy minden nemzetgazdasági erőkimerülése, vagy egy következményeiben beláthatatlan világtüz kiütése közötti választást ? Ha em_z okokat és indokokat vizsgáljuk, a melyek az előző korokban idézték elő a háborúkat ama meggyőződésre kellene jutnunk, hogy az államok egymás közötti viszonya tekintetében nagy haiadás észlelhető. Az általános védkötelezettség korában a háború aggasztóan komoly dolog. Nem vezetnek többé küzdelembe bérelt zsoldosokból alakitott néhány ezredet, hanem az egész nép, a nemzet legjobb legjava vére esik áldozatul, legfőbb érdekük, egész jövőjük kocíkáz-atva van. Minden népnek kétséget kizárólag egyedüli óí igaz érdeke a béke. Ezen gondolatban van minden népnek virágzása haladása, üdve összpontosítva. Ép ezért a józan eszii és szenvedély nélküli politikának nincs semmifele feladata, a mely a béke föntartásánál nagyobb volna. Korunknak szépen fejlődött czivilizácziója, a népeknek a gőzforgalom által közvetített érintkezése egymással, a népgazdaság haladása az államférfiakban és népekben megérlelték azt a meggyőződést, hogy a habomnak legkedvezőbb kimenetele sem áll aráuvban a maz áldozatokkal, melyeket maga után von. Eme meggyőződéi nagy részben ma is fönáll és mégis azon idő óta c-ekély megszakításokkal, melyek ugyancsak mint fegyverszünetek a fölfegyverkezésre szolgáltak, Európában V2 tuczat háború folyt le ós napról-napra, évről-éyre egy ujabbi borzasztó, utolsónak kitörését várjuk. A tények tehát a legélesebb ellentétben vannak az észszerű gondolkodásnak látszólag csalhatatlan következtetéseivel valamint államvezetóiuk legjobb törekvéseivel és a népek legélénkebb és legáltalánosabb óhajaival. Ebből az következik, hogy a népek életében áramlatoknak kell létezniök, melyek időnként oly rohammal terjednek és nagyobbodnak, hogy halomra döntik az észszerűséget ép ugy, mint a politikusok a legjobb törekvéseket. Ilyen áramlatok minden időben léteztek. Ezek ugy rohanják meg az embert, mint valami szellemi epidémia, mint egy vakőrülcsóg ós az idők folyásával iszonyatos lázzá fokozódnak. A háboiunak fő okai a következők : Az uralmi vágyból fakadó országhóditó láz és ennek válfaja a nyerészkedési vágy epidémiája, a melyek bizonyos nemzeteket arra ösztönöznek, hogy idegen népeket leigázzanak ós kereskedői osztályainak zsákmányul dobják őket. Ilyenek.ma is léteznek. A publiczisztika mely a közvéleményt fölizgatja?a napilapok lármája, a pártok küzdelmi felhívásai, kicsinyes viszályai, egyes osztályok ós nóprószek szenvedély kitörései zavarják az emberek tiszta ismereteit. De a békét veszélyeztető mozgalmak ólén áll a naíionalismus. A mig a natioualismus a népeket közvetlenül küzdelemre ingerli, egy másik áramlat közvetve a békét veszélyeztetve haf, a mennyiben bensőforradalom által az állam erejét bénítani igyekszik és ezáltal a külső ellenségnek a támadást megkönnyíti. Ez az áramlat az internationalismus, a mely A magyar királyi államvasutak gépgyárának vezérügynöksége BUDAPEST, V-ik kerület, Váczi-körut — 32. szám. — gőzcséplőkészleteket, ipari czélokra alkalmos Coropound lokomobilokat. ajánlja a magyar királyi államvasutak gép== gyárában készült uj szerkezetű HILLE fűkaszáló-, marokrakő- és kévekötő í>mf óPit ™ ,amint egy é b mezógazd.*dldl^CpChCt , sági ©szOsiözöfcet.
