Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-25 / 8. szám

«!%ia&a!er>szt:eg

$ §§bTs4. flefeir&aár 25, / ' V 8= saásw, Kifizetési ár: Eijy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Ní^yed évr? 1 kor. S j«s siám 8 tillér. Hazai iparozikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyiltfér eora 1 kor. Szerkesztőség és kiad hivatal: Wlassics utcza 25. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT C S Ű T ö E TÖKÖN ESTE i bál/'*) Abból a szélkergető pompázásból, mely a magy ar társaséleten erőt vett, megható m időn váük ki az id. Lovassy Ferenczné úrasszony terve. Ez a lisztes matróna, aki gyermekéveinek szép emlékei között ó'rzi a Kossuth Lajos védegyletének mozgalmas hatásait: jótékony czélu „Emii bál

u rendezését rótta magára. „Honi bál

u ... avult jelszó ugj'-e? Igen ; elavult. A hon helyébe az állam lépett. Abból az avas időbő' való jelszó, amikor még a tisztviselő nem sikkasztott és az uri ember nem szökött Amerikába. Mikor még kostökben állott a csetneki dohány és a tejedeleni sem szívott négy sajn-krajczáros rétháti szivarnál drágábbat. A gentry akkor nemes ember volt és a haza nem arra való volt

; hogy őt eltartsa, hanem ő szolgálta a hazái — ingyen. Id. Lovassyné az energikus női lélek tiszteletre méltó makacsságával reméli, hogy a magyar társasélet visszavezethető a sorsunkat megillető egyszerűséghez. Az első lépés egy bál lenne. Csekélynek látszó eszköz. Félig kuriózum, félig tréfa, esészbe i mulatság. A diszt, a fányt, a csillogó pikkelyt és a szövetnek kábító átlátóságát már úgysem lehet fokozni. Jól van. Lépjünk Parisból egy estére haza. Az ellentétnek is megvan a maga izgalma. A „Honi bál

a azt jelenti, hogy valamennyi nő hazai kelmét viseljen. Tehát egyszerű, olcsó ruhát, melyért nem vándorolt, ki a magyar pénz külföldre. Nos, mi lesz, ha meg*) Ezt a czikket a „Magyarország" első ir.'.ja irta. SÍ. lesz? Mikor csinált egy fecske tavaszt? Hát semmi sem lesz, mert a tnaisonok, konfekcziók, modiste-ok nem egyeznek belé. Egyszer igenis meglesz, mivel a Stülönczködés is mulatság, De minthogy a divatot nem izlés és nem az erkölcs csinálja, hanem az üjlet: ennélfogva reggel, mikor még fülünkben rezg a keringőnek elhaló üteme, odaajándékoztatik a honi ruha a szobalányoknak. A Lovassyné szándékát nagyra tartom. Ma egy bál, holnap egy zsúr, holnapután egy ebéd, aztán egy hangverseny, azután kettő, három, négy, ti/, száz, ezer. Ma itt, holnap is itt, holnapután Szegeden, később Kolozsvárt, aztán Monoron, Gödöllőn, Szegszáidon. Némelyik hegyláncz apró csigákból lett. A tenger nem egyéb, mint apró, kis forrásoknak gyűjtő medenczéje. Kis életerőknek SZÍVÓS energiája tömörit össze világtesteket. Sunt certique fines. Vámsorompót kell állítani a léhaság elé A hazug látszatnak divatiát a magyar társaséletbői száműzni kell. Ei a kirakat-rendszer állatidóau fenyegeti a becsületet és megmérgezi a nyugalmat. Aki módjához képest él: ma-holnap különcznek lesz kikiáltva. Röpködíui': • „napsugár özönében, mint az arany legyek és visszük felpiperézett testünkön az erkölcsi miazmákaí. Politzer urnák könnyű. 0 kimegy a mások százötvenezer koronájával Amerikába: tiz év alatt megtízszerezi sikasztott vagyonát s ekkor a törvényes elévülés oltalma alatt visszatér, hogy kinevezzék a közgazdasági téren szerzett érdemei fejében méltóságos urnák. De engem a tanároknak, mérnököknek, orvosoknak, földbirtokosoknak, tisztviselőknek, $ magyarnyelv, (ül.) Irta: Baboss László. Nagv harcz folyik a nyelvért, folyt 1790-ben, 1832—36-ban. Eidély 1556-ban már magyarul irta töivényeit. A török a magyart fogadia el az országban okirati nyelvnek. Magyaiul levelezett liivalalos dologban. A nádorok, ország bírák, főispánok, váimegyék, városok, hadi rendűek, azon leveleztek, a békét magyarul kötötték, de még tovább is terjedt. Divalozott Horvátországban, továbbá a moldvai, sót az oláh vajdák udvarában; sőt a 16. században Lengyelországban, majd minden nemes háznál értettek magyarul. Az 1572:4. 1574:16. rendelte, hogy a bíró latinul tudjon, ha ezt el nem hibázzák, a magyar nyelvet a törvényhozás nyelvévé teszik, magyar nyelvünk vetekednék régóta a világ összes művelt nyelvei/el. Ámbár igy is vetekszik! A magyar faj keletkezését, hol és mikor, kikkel, s mért verődött össze, azaz mely népek alkották — kimutatni eddig még senkinek se sikeiült, azt hisszük, hogy a magyarok mikor itt megjelentek, ide már kész nyelvet hoztak, s bár a sok szláv csatlakozása a nyelvre is befolyást gyakorolt, az bizonyos, hogy khazarok, besenyők, kunok tömegesen voltak a magyarok között, ezt bizonyítja a sok szláv nevü város, a nyelvünkben levő több mint 1000 szláv szó a politikai s egyházi intézmények elnevezése (király, nádor, bán, vajda, ispán, megye, poroszló, tárnok, bajnok, rend, dusnok, pohárnok) a szláv ság nagy számát, erejét, s akkori fejlettségét nyomta a magyarra. De a személynevek: Aba, A ka. Alpár, Bükén, Bykach, Kaplan, Kachuk, Kadar, Kartal, Katpan, Ozud, Osen, Sol, töröktatár eredetűek. Török eredetűek azok a szavaink is, melyek a nomád életre vonatkoznak : »borju tinó, ökör, tulok, kos, ürü, tyúk, aratni, sarló, tarló, baglya, őrleni, alma, árpa, bjza, tenger, buzogány, boglár, balta, tengely, hajó, tükör, gyöngy, gyürü, kalpag, kapu, bájolás, bűvölés, bölcs, érdem, tanú, bölcső, koporsó ; a tízes számrendszer ötven® (on vomna). Föltehető, hogy a törökség mellett a magyar sokáig lakott, vagy a törökség egy nagy ága beleolvadt a magyarok közé. A bőruba, a mit a magyarok viseltek nemcsak a keleti népet, de a perzsa hatást bizonyítja; irámi szó a kard, asszony, üveg, híd, csárda. De a magyar hogy őskorát az ugor népek mellett élte, legrégibb nyelv hagyományai bizonyítják, meit ezt az állapotát ugor szókkal fejezi ki. (A test és részei, a halászat és vadászat) (hal, viz, háló, nyíl) a lét fogalmai (élni- halni) a 7 es rendszer, az ős vallás a Volga és Ural környékére utalnak bennünket, ha a magyarok bölcsőjét keressük; de másrészt arra, hogy a magyar nyelv török, kozár, ugor, elemekből van összerakva; idegen elemekből áll, ugy mint maga a nemzet, mely más nemzetiségeket olvasztott kereskedőknek, gyárosoknak, művészeknek, ügyvédeknek az a középosztálya érdekel, akik dolgoznak, becsületesek akarnak maradni és testi-lelki nyomorba sülyednek a társasélet hivaigásánali pompázó divatja miatt. Társaséletünknek minden húrja tul van feszítve. Fenn az ernyő, nincsen kas. Mértéktelenül fogy a az osztriga, a selyem és az erkölcs. A jó könyv nem kelendő. Színpadjainkon tivornyát ül a ledérség. Iszonyatos adatokat őriznek a rendőri irodákban az üzleti szerelem méreteiről. A szörnyű métely átlépte a társas élet tisztának hitt küszöbeit is. Mig a térj görnyedezve dolgozik irodájában, nem sejti, hogy azalatt az as zony, vagy a leány szennyes pénzzel fizeti a kalapszámlát. Oh, ezek ;t csúf kalapok! Minél rútabbak, annál drágábbak. A legocsmányabbak 80-—90 koronán kelnek el. Egy szezonra egy nem elég. Vau pedig négy szezon. Egy comme il faut czipő hosszú szárral 35 korona. A kar legyen keztyübőrrel födve hónaljig; de ott már ne födje az eleven hust semmi. A váll, a nyak, a hát, a kebel — az is legyen látható. De a padlót takarjuk el hosszú uszálylyal. És az uiczán is viseljünk uszályt, mert csak igy van alkalom a szoknya magas fölemelésére. A nők kalapját, selymét, gyémántját kiegészíti a férfiak játékn. Totalizatőr, boockmaker, boccarat, koronás alsós, husz koronás ferbli, négy koronás szivar, gurnirádli, sec, szarvasbőgés, szalouka-huzás, fajdkakas-dürgés. Kultusz lett a drága élvezetekből. A társaság kéjeleg egy finom ebéd emlékein. Farsangi baraczk, deczemberi eper, januári. magába anélkül, hogy politikai egységét, hegemóniáját. szellemi egységét, nyelve sajátságát elvesztette volna. Különös isteni kegy, isteni ajándék volt ez, megőrizni a rétegeket, szigeteket, elemeket, s megtartani eredetiségét, szerkezetét; pedig a honfoglalást megelőző századokban a szláv hatás igen erős lehetett. Kereszt, koma, bérmálni, szent, oltár, hála, malaszt, zsolozsma, vecsernye, pogány, pap, barát, apácza, karácsony, ószloven bolgár nyelvűek. Hogy török, szláv, ugor elemek vannak a magyar nyelvben, azt ma már elvitatni nem lehet, de hogy ebből azt vonjuk le, hogy a magyar török, kozár, vagy szláveredetü, igen erős következtetés lenne. A nyelv készen volt, midőn a magyarok a hazát elfoglalták, s az a nyelv, mely akkor létezett is, a magyar helyes észjárását, gondolkozását, sőt bizonyos fokú műveltségét mutatja. A nyelv nem mutatja azt, hogy a család rendezve volt, s a családi viszonyok léteztek; a »feleség« vagy »felesegitség,« mutatja, hogy a magyar egy növel bírt, az »uram« használata a jférj« helyett a férfi fensőbbségét, kormányát tanúsítja; a család összetartását igazolja: testvér, néne, huga, apa s a családi közösségre, annak szoros 'oltára enged következtetést. (Folyt, köv.)