Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-25 / 8. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. február 11. cseresznye, márcziusi «zőlő. Öreg borok pókhálós palaczkban. Virágok Nizzából, rákok a belga partról, császármadár a pyréni hegyekből, gomba a vendé-i erdőkből, porczellán Sevres-ből, függöny spanyol csipkéből, butorfa Braziliából, kristály poharak Angliából, teknősbéka Hamburgból. Egyik háztartás tul akar tenni a másikon. Elfajult fényűzés vett erőt társas életünkön és vágja az eret naponkint. Ebből, ha meg nem áll, elvérzés lesz. Hát nem csekélység a Honi bál gondolata. Ez alkalmul szolgál némi elmélkedésre. Az elmélkedés a lélek megtermékenyülése. Visszatérni az egyszerűséghez, nem nyújtózkodni tul a takarón, valamivel kevesebbet költeni a bevételnél; ez, ha divattá lesz, gátat emel a rohamos sülyedés elé. B. M. Visszapillantás. — A magyar nemzeti ébredés akadályai. — (V. Folytatás.) Az öntudatos magyar nemzeti ébredésnek, •felette sok akadálya van. Ezek közt több van olyan, mely valóságos magyar specziálitás, a mennyiben, ezekhtz hasonló máshol, sehol a világon nem fordul elő. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, hogy minden magyar ember lehetőleg tudatával birjon, ezen súlyos, felette zsibbasztó, gyengeségünket véghetetlen türelmességünket ós elnézésünket tanúsító akadalyokkal Tudnia kell e hazában minden embernek, hogy ha ugyanazon czólt akarjuk elérni, mint más nemzet, nekünk mindig többet kell tennünk, mint azoknak. Azok előtt csak az általános emberi gyengeségek s rossz tulajdonságok vannak, mi előttünk ezek mellett a történelmi alakulások folytán keletkezett, megerősödött és megcsontosodott, gyengeségünket s elkoicsosulásunkat igazoló akadályok. Ezen tudat kell, hogy megaczélozza minden magyarnak akaraterejét, szilárdítsa karakterét, s tegye sovinisztává a magyart, mert ha ezt nem teszi, folytonosan sorvad, németesedik, magyar karaktere s ősi erényei rovására ; anyagilag és erkölcsileg sülyed, elszegényedik, s a hajdan erős és félelmetes migyar nein lesz más, mint „rut szibarita váz." Még ha ily értelemben minden téren ós minden féle tekintetben a magyarság jogos erdekei mellett fohtonosan, éberen ós rendíthetetlenül őrt állunk : akkor is sokkal nehezebben megy a mi haladásunk, s erős magyar nemzeti, öntudatos ébredesünk. Hogy ez a spec iális helyzet szerencséje, vagy szerencsétlensége-e a magyarságnak, vagy mind a ke'tő : azt részletesebben ugyan nem fejtegetem, de mint elvitathatatlan tényt, tel kel! említenem. Szerencséjének annyiban lehetne mondani, hogy legalább nem tesped el végképpen a nagyon is Pató Pál természetű magyar. Varinak előtte tul-nagy számban poi Likai, közjogi, társadalmi, nyelvi, hadügyi, nemzetiségi, s általános emberi gyengeségekből eredő stb. akadályok, melyek addig, míg lesz benne egy kis életképesség, — akarva, — nem akarva folytonos tevekenységre, erőkifejtésre, harczra, s küzdelemre ösztökélik, mely tevékenység és küzdelem erőkifejtéssel járván, ezek öntudatra ébresztik, sfolyton-folyvást figyelmeztetik a magyart mulasztásaira, engedekenységére, idegenszerű szokásaira, s arra, hogy magyarságáért, s hazája fölvirág ásaért uiég igen sokat kell tennie. Ha nem is vált még e^en érzés, ezen gondolat s ezen magyar nemzeti ideál általánosságban öntudatossá, de mái sokban él és lángol ezen e.-zm", es szerencsés viszonyok s körülmények k izött az terjedni fog, de terjednie kell is. Tei mé«zeces, hogy mind ez küzdelemmel jár. Minden hatalmas faj szerette a küzdelmet, s mihelyt egy nemzetből kivész a küzdelemre való kés'.seg, erkölcsi és anyagi erő, elvesztette jussát ahhoz, hogy nz elsők között számottevő respektált nemiét legyen. „A gyávaságok nincs bocsánat, s pusztulnia ke;.. A félenx, a ki küzdeni nem képes, az önző, aki küzde'emre nem kés;ii

1, — egyik olyan bűnös n.'in't a un. ik " „A szégyenletes, a rut béke eredményei gonoszabbak bármilyen háború következményeinél, 8 a béke szisztematikus támogatásával olykor több vért ontanak, mint a mennyi egy háborúban ömlenek. Szomorú példáit látjuk ennek néhány esztendő óta. Hála az olyan emberek egészségtelen befolyásának, akiknek mesterségük a tpekuláczió ós a kik minden kérdést a tőzsér szemével néznek, hála továbbá néhány európai államférfiú irgalmatlan brutalitásának és érdekelt fólénksésógének : az európai béke meg van, bár, a török gyilkolja az örményt, s Kréta szigetén virágzik a rabszolgaság. Waterlov óta európai ütközet annyi vérbe nem került, asszony, gyermek annyit nem szenvedett, annyi szégyent nem nyelt, — mint a menynyibe ez a béke kerül. A békének ezek az istápolói, de általában mindazok, a kik az univerzális pékét prédikálják, több kárt okoznak az emberiségnek, mint okozhatna a legharcziasabb, a legszeszólyesebb despota. Inkább rohanjunk harezba, ezerszer inkább, mint, hogy az injuriákat elnézzük,sösszetett kézzel türjük, az elnyomottakszenvedéseit,— mondja Roosevelt amerikai köztársasági elnök. A küzdelem élet, az élet küzdelem, mely erősiti a testi és lelki erőket. Csak az az ember képes nagyobb és eredményesebb munkát végezni, ki bátor, lelkileg erkölcsös, testileg, ép, egészséges. Szerencsétlensége ezen akadályoknak, hogy már közel 400 esztendő óta, a magyar erejének legnagyobb rés/ét közjogi ós politika: küzdelmeire pazarolta. Ezen okból a közgazdasági és kulturális kérdésekre, vagyonosodására nem fordíthatott elegendő erőt ós kellő gondot. Nem csoda tehát, hogy sok tekintetben hátra maradi, vagyonilag pedig elszegényedett. Elszegényedett egyéb társadalmi okokból ia. Hiányoztak azon intézmények, melyek által a > nép megerősödhetett volna. Hiányzott az irányi- \ tás, hiányoztak a vezetők. Elég rossz, hogy nálunk a néppel komolyan foglalkozni, jogos érdekeit védelmezni, azt szolgálni, hajlandóság és akarat sem a kormányzatban, sem a társadalomban nincs. Pedig meg kell lenni, mert a nép jólététől függ az egész társadalom s az állam jóiéte. Szegény nép, — szegény ország, ezerféle bajjal s veszedelemmel. Az elszegényedett nemzetnél veszélyben van ! annak szabadsága, függetlensége és alkotmánya | is, melyeket veszély esetén megtartani nem tud. ' Dinasztiánk közel 400 esztendeje német. Föl- | fogása sokszor és jok kérdésben eltér a nemzet , felfogásától. Pedig a nemzet csak akkor lehet : boldog, ha Líralyával mindig és mindenekben ! egyetért. E; adja az erőt, kitartást és lelkesedest. i A kir heiczegek legnagyobb rés/e,— német; a kir. ud^artarta-i, — német; pedig a legutóbbi 1902. XII. t. cz. (állami költségvetés) szerint a kir. udvartartás költségeire egyedül, évenkint 9.300.000 koronát fizetünk; — a külképviselet, német; a közös hadsereg nyelve és szelleme, — nemet; kereskedésünk,kereskedelmi levelezésünk, — a kereskedelmi könyvek legnagyobb részének vezetése, — nemet; a kereskedelem — német; viseletünk általánosságban, — ném^t. — Még mindig szivesebben pártoljuk a külföldi, mint a hazai ip rt. Igazán Isten csodája, hogy már egeszen németekké nem lettünk. Bécsből es Ausztriából hozatjuk a sok ezer fele czikket: selymet, bársonyt, szövetet pos/tet, kabátot, inget, gombot, nadrágot, czipőt, bo'ot, eső- és napernyőt, csipkét, diszt, tüt, czérnat, üveget, poharat stb. Ezen rósz szokásunk példátlan, s egészen elszegényített bennünket. Mindent, a mi külföldi, sokra becsülünk, agyba főbe dicsérjük magasztaljuk, válogatás nélkül; hajó, hi rossz; a hazait lenézzük, óc--ro!juk, lekicsinyeljük, fitymáljuk, megvetjük Ezért nem bír jóravaló törekvesü iparunk lellendllíin, megizmosodni és virágzásra jutni. Ezért nincs nálu ik elegendő munka, kereset és kenyér. Ezért kénytelenek hazánkfiai nagyszámban idegenbe kivándorolni, hogy raegélhete| süket biztosit ák. Pedig hazánk bővelkedik mindenben; nepessége nem íul-tömött. Okosészsael, j egymás támogatásával és pártolásával mindnyájan ' tisztességesen és jólétben megölhetnénk. ! Szeretjük nemcsak magán, — de állami Ugye; inkben is a gavallért adni. Az 1867. XV. t. cz. szerint az osztrák állami ; adósságból az 1868. évi jan. hó 1-től kezdve : önként és nagylelkűen elfogadtunk oly nagy összeget, melynek kamatai fedezéséhez 29,188.000 frtnyi állandó, további változás alá nem eső évi járulékot fize

fűük, még pedig 11,776.000 forintot érezpónzben. Ha ezen összeget azóta a magyar ipar föld mivelés és kereskedelem fellendítésére fordítottuk volna, hol állnánk akk-u? Horvátországnak fehér lapot adtunk ! . . . A magyar szent korona országai területén a honpolgárság csak egy: a magyar; s mégis horvátországban az útleveleket egészen horvátnyelven állítjuk ki. Hazánkban a nemzetiségek oly szabadalmakkal birnak, melyekhez hasonló, ezekhez fogható a világon nincs. AZ 1879. XY'III t. cz. kötelezővé tette ugyan a magyarnyelv tanítását a népiskolában, de kellő sanktío ós végrehajtás szükséges eszközei hiányában ott vagyunk ma, a törvény kibocsátásától számított huszonnégy év után, hogy az országnak mintegy 3218 nem magyar tannyelvű felekezeti népiskolái közül a magyarnyelvet nem oktatták sikerrel az 1901. iskolai évben 269 róm. kath. 470 gör. kath. 560 gör. kel. ós 178. ág. ev. összesen 1477 felekezeti népiskolában, egyéb ok köeül még azért sem, mert ámbár az idézett törvény 2. §-a szerint mác az 1882 ik évtől tanítóul senki sem volt alkalmazható, aki a magyar nyelvet beszédben és Írásban annyira el nem sajátította, hogy azt a népiskolában taníthassa, mégis a róm. kath. népiskolákban 251, a gör. kath.-nál 295, a gör. kel.-uel 289, ós az ág. ev. felekezeti iskoláknál 361 olyan tanitó volt még mindig alkalmazva, akik a magyar nyelvet nem beszélték.*) Éppen ilyen lesújtó adataink vannak a nem magyar ajkú népiskolák számára kiadott tanterv követésére nézve is. Ilyesmi csak minálunk történhetik meg. Gyengék vagyunk ott, hol erősöknek kellene lennünk, nagylelkűek ós áldozatkészek a közdolgokban, amit pedig tenni nem volna szabad. Hazánknak szolgálatot csak akkor tehetünk, ha erdek nélkül cselekszünk, óhajtva őszutón hazánk boldogulását. Azon az uton, melyen eddig haladtunk, nem érjük azt el. Akadályozza magyar nemzeti ébredésünket az általános elégede'lenseg, önzés, kapzsiság kacérság, „élvezetvágy, nagyzás, oktalan fényűzés, a takarékosság hiánya, erkölCitelenseg, vallástalanság, hitetlenség, munkátlanság, szeretetlenség, uzsoráskodás, hazatiatlanság, s a szocziál demokrátia sok teves tanai; közömbösség, nemtörődömség, s a magyar imperiáhzmus uauu keves érzés es a lelkeseded hiány. (Folyt, köv ) Dr. Kele Antal. EszmetöredéK. a — habomról. A haboiu tisztán a legmagasabb fokig erőltetett, végletekig menő államviszály, különbözik pedig az összes többi kisebb vagy nagyobb politikai czivodásoktól — nem léuyegileg, hanem általanoson csak fokszerüerr. Az alkalom, az ok, mi a háborúhoz vezet, egy és ugyanaz t í. szűkkeblű felfogása az aliameszmenek; ugyanazon politikai ön.éa es chauvinismus, ugyanazon makacs ragaszkoü.is a saj.it Ki/áasagainkiioz es arra val, törekvés, hogy saját magunknak lehetőleg sok előnyt szerezhessünk. 11a valamely állam tisztán csak a saját zseoót kielegitendo os sajat iparát es keieskedeimet előinozdiundo a behozatalt vaui felemeleoete törekszik, s ezáltal a többinek sőt saját szövetségeseinek lényeges kárt okoz: bekeszeretetre vall ez? Ez nem lehetséges! Hanem sokszor a szűkkeblű állameszme vagy a polrukusoh. egyéni nézete követeli ezt igy, s ha a többiek ezen nemes spekulaczioknak kurat vallják : ez a/utan az ő dolguk. Ki tudná előszámlálni ezen számtalan, majd kisebb, majd nagyobb nyílt és titkos támadasokat a nemzeti gazdasági es m-pjogí terén, melyekkel az allamok saját jólétük erdekében tehát u:m etikai szempontból egymás eletet megkeserítik, egymást megtámadják és fenyegetik és amelyek a folytonos tárgyalásokat és jegyzek valta okat szükségesse teszik, hogy a politika egén valahogy sötét felhő ne mutatkozzék. Politikai önzésünkkel mindenféle csillogó haszouta inságba burkolva lépten nyomon találkozzunk. Államaink a leg*) L. Halász F. Állami népoktatás.