Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
V. év. Zalaegerszeg, 1904 . deczember 22 51. szám m&tetéá ár: ÜSgy éret 4 korona. Itf érre 2 korona. ÍSagyed óvra 1 kor. HftyM Stíjn 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint, Nyilitér sori 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal : Wlassics-utcz* 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK: HETENKÉN:,' O S "GR T Ö R. T O :K: Ö ESTE. A CsányiLászló szobrára! Kedves olvasóink! Hozzátok szólunk s Zalavármegyének mindenik,magyar emberéhez, mindenik hű lakosához. A karácsonyi szent ünnepre s az 1905. évre újévi üdvözletül alázatos lélekkel, de büszke magyar önérzettel, mindenképen forró szeretettel köszöntünk benneteket. Ajándékozás helyett azonban kéréssel jövünk hozzátok. Hozzatok egy porszemet, egy tégladarabot ahhoz az emlékműhez, melyet Csányi László nevének, magyar szellemének a fentartására építeni akarunk. Szobrot akarunk állítani Gsányi Lászlónak, aki Kossuthnak és Batthyányiak szellem-testvére. A történelein felsorolásával ne fárasszuk a figyelmet, de figyelmeztetnünk kell egymást arra az igazságra, hogy ennek az országnak nagy szfiksége van erős magyarokra, amilyen Csányi László voit. Az ilyeneket nem szabad a halálba engednünk. S ha meghaltak, a sírjukból is fel kell támasztanunk. Fel kell támasztanunk s őrnek kell állitanuk egyiket ide, másikat oda, hogy nemzeti erőnk mellett tanúskodjék s minden jogtalan támadás ellen fölemelt karral tiltakozzék, egyik itt, a másik ott. Ha az élők nem elegek, hívjuk segítségül a holtakat is, apáink szellemét. Meghalt xiagyjainknak a lelkeit át keli öröklenünk. Hogy azokból semmi se vesszen kárba. Mi vagyunk jogosultak, de egyúttal kötelezettek is arra, hogy a Zrínyi-, Rákóczi-, Kossuth-, Csányi, szellemét magunkba szívjuk és gyermekeink vérébe oltsuk. A tanitó az isko 1 oan tanítással, a pap atemplomban prédikálással, az író szántó-vető módjára a tollal, b az HL bt reg} másba társalgásai az utczán, a tűzhelynél, városon és falun, gyűlésben s a LatároD, — a dajka dallal s csókolja édes csókkal kis gyermeke szivébe az anya nagy Rákóczink lelkét, — és a művész érezbe kőbe, fába vésse. Hogy az erdő visszhangozza, — fü, fa, virág illatozza, s ha szükség lesz Zrínyi földjén, a kövek is ezt kiáltsák: „Ne bántsd a magyart ! d Gyűjtést istdÜMíik a Csányi Lássló ssöisrára, a 49-es vértanú emlékére, mert 58 esztendő, „néz ránk itélő szemmel." Jöjjön, segítsen mindenki. Egy porszemmel. Egy fillérrel. Halad aki megvidul. Vékony csermelylyei indul a kis patak s hajókat emel később. Hozzátok szólunk legelőbb kedves olvasóink. Jertek egy-egy fillérrel. Jőnek azután a gazdagabbak is. Egyletek, társulatok, bankházak, a városok, a megye s a távolabb lakók is. Zalavármegyénknek 12 hírlapja vau; kiki a melyiket legközelebb éri, oda küldje gyűjtését, mindenik n)ugtázza utolsó fillérig s az azonnal kamatozásra teszi. Az álszemérmet s azt a nagyzást, hogy „vagy sokat, vagy semmit! 1 4 tegyük félre most más helyre. Minden egyes fillér hálás köszönetet érdemel. Tehetsége és akarata szerint adjon minden'i őszintén. Zalában 400.000 ember lakik. Ha csak egy fillért ad mindenki, már 4000 korona. S ez meg fog nőni mint a hengerített hógolyó. S mint a ti hazafias magyar sziveteknek a boldogsága. Segítsen minket az Isten! — b. — Karácsonykor. — N<JÍ ima. — Életnek adója mennyei szent Felség ! Bujdosók és vándorlók vagyunk mindnyájan ebben az életLen. Elindulunk a nélkül, hogy tudnók, ha vájjon visszatérünk-e még, jáiunk a nélkül, htgy tudnók, lesz-e valahol megpihenésünk. Ez az élet valóban eiiy sivatag, mindaddig, mignem egyszer feltűnik rajta ama csillag napkeleten, amely a bölcseknek megjelöli a helyet, a hová menniök kell. Oh hol van a mi csillagunk, merre vezet a mi utunk?! íme látok, látok, megnyílt a jövendő távolban, közeibej ! A legnagyobb anyai boldogság, s a legfényesebb csillag együtt született meg ezen a szép napon. Az anyai fájdalom az emberiség örömévé és dicsőségévé változott. Az anya megdicsőült fiában, mert ö olyan nagy lett, ki előtt fejedelmek hajtanak térdet, mert ő oly erős volt, aki legyőzte a világot, olyan igaz, akin a halál hatalma diadalmat nem vehetett, olyan jó akit az ördög incselkedései meg nem ronthattak. Valahányszor eszembe jut a jászol, melyet a keletiek képzelődése a Mária gyermeke nek bölcsőül kijelölt, mindannyiszor kibékülök sorsommal, az emberekkel és a világgal. Látom oh hatalom istene, hogy minden anya büszke lehet anyaságára, mert ha Te ugy akarod, a legegyszerűbb ringó bölcsőből vilnghóditó hós, sziveket bűvölő költő, vagy embereket idvezítö megváltó származhatik. Ez a nap az anyák legszebb ünnepnapja, ez a nap a nökuek fényes karácsonyja! Ma öröm ébred föl a kicsiny kunyhóban és ünnepet ül a palota lakója. Ma a gyermeksereg játékát keresi, a fegyvert hordozó a békét hirdeti. Ma megszólal az evangelium a házakban és a templomokban egyaránt: íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen! A Te müved ez mindenható Felség, mert Te adtad az. emberiségnek Jézus Krisztust, hogy prófétáljon megtérést, hogy bizonyítsa be, mi az igazi szeretet, hogy tanítsa meg, ki vagy Te mi nekünk és kik vagyunk mi Te neked. Szeretet árasztja el egész lényemet. Szeretet, amely minden roszat elfeled, minden bünt megbocsát, minden terhet türelemmel visel. Az anyai szeretet átváltozik bennem emberszeretetté s egyaránt enyémnek látok minden gyermeket, egyaránt testvérnek érzem magamat mindenkivel szemben. Köszönöm Istenem ezt az áldott érzést, köszönöm Neked ezt a dicső napot és kérlek, ha volnának, akik nem értik meg czélját, nem látják át örömeit, hozd föl azoknak is fényes csillagodat a távol keleten s győzd meg őket arról, hogy legszebb hir az evangelium, melyet ő hirdetett, kinek születésére e napot szenteljük. Tanits meg minket arra, hog\ legszebb hivatás e földön az, mely a nőre vár, legnagyobb ajándék az emberiségnek az, amit egy nő ad, midőn anyává válik. Oh engedd, hogy én ebben jóérzésben és tudatban élhessek és téged dicsőítve ünnepelhessek most és ezután is örökké. Ámen. Dr. Boros György. Kicsi urak nagy urak. — Kuszkó István — Ez alatt a czim aiati a kolozsvári Ellenzék időközönként egy kis rajzot ad a közéletben kiemelkedő emberekről. Közelebbről Kuszkó Istvánt méltatja, aki nincsen a nagynevű és nagyképű nevek sorában, de nagyobb sikerrel dolgozik közhaladásunk mezején, mint 20 nagyobb nevü összesen. Fáradhata:lan munkásságu. Páratlan szervező tehetségű — és szerencsés kezü. Azért szólunk hozzá a Magyar Paizsban is, mert munkálkodása nemcsak a kolozsvári hatúrig van szabva s azért szólok én is hozzá, mert éjjel nappal láttam, végig néztem s csudálkozással és tisztelettel néztem végig mit művel, s most még nagyobb tiszt elettei nézem, mert jobban meg tudom itéini. Még ifjú ember volt s a 84 éves öreg br. Jósika Lajo.snak, az armygyapjas rend birtokosának s a tudós dr. Felméri Lajos egyetemi tanárnak a társaságában ő vezette, két tenyerén tartotta a 2— 300 tagból álló Kolozsvári Athletikai Clubot öt éven át. Ez a Club pedig nem kevesebbet csínált, mint a görög-angol szellemű szabad testgyakorlás eszméjet teijesztette a 300 ifjúval gyakorlatilag s Kuszkó tollával elméletileg — szemben a parancsszóra tornászó ezopfos német rendszerrel. Mélyreható paedagogia ez és öntudatos, anélkül, hogy Kuszkó látott volna addig szakszerű paedagogiai vizsgát. Köréje csoportosultak az egyetemi hallgatók. Ó volt a központ, az oszlop. Pedig neki volt legkisebb a bajusza. Lefelé rendelkezett, felfelé az öreg Jósikát tanácscsal látta el. A 120 kilométeres gyalog/ersenyeken éjjel-nappal, hóba-sárba, gyengébb szerkezetű testével is végig kisérte az athlétákat gyalog, vasúton, kocsin, bicziklin, útbaigazítva s lelkesítve őket. S mig a többiek aludtak, ó csinálta a statisztikát másodperczes számításokkal évkönyve számára s irta az öles tudósításokat a lapoknak. — Aztán más thémát vett. 48 as történelmünk pantheoujára szedegette össze a drága téglákat. Történelmi lapot irt. Muzeumot teremtett. A vértanuknak emléket állíttatott (Szamosfalva) s a fiatal Demosthenesnek Vasváry Pálnak elestét felkutatva s ott em!ék-oltárt emeltetve, azoláh-lakta rengeteg havasoknak zr-rd helyeit a magyar hazaszeretetnek szent búcsújáró helyévé varázsolta. S a sfélistenek®, a még élő 48 as vén katonák (a nyugdíjra nézve is sokat köszönhetnek neki) IMIai szá m Q.IQ.I 1 S- ÍO olcLal.
