Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-22 / 51. szám

406 MAGYAR PAIZS 1904. deczeiíiber 8. édes apjoknak hívják vala az ifjú embert, — csupán tiszteletből, akik ismerték, de tévedésből is ázok, akik nem látták, mert azt gondolák, hogy ez a Kuszkó egy vén-vén és nagy-nagy ember. — S ezeken kivül és ezek mellett elsőrendű munkása egy jó hirü na^y lapnak, az Ellenzéknek, ami egymagára is elég volna egy embernek. Róla szól tehát a Kicsi urak — nagy urak nak egyik czikke, mely igen jó indulattal, de taláu egy kissé igen gyors tempóban szól róla. Szól pedig a következőképen: nElmondunk egyet-mást a mi derék bajtársunkról, a közelet egyik — eleddig még — névtelen hőséről: Kuszkó Istvánról. Az energiának sok meghaló példájáról mesélnek az iskolákban és az újságok »Innen-oüuan'< rovatában. Kuszkó István két keze munkájával dolgozta föl magát oda, ahol most áll. Ez a munka már elég lett volna egy embernek. Ő azonban ezt az eredményt arra használta fel, hogy annál több eszközzel és eredménynyel dolgozhassék a mások javára. A Kuszkó István agilitása páratlan. Először is újságíró. Írásai nem tartanak igényt irodalmi sikerekre. Formaérzék, stylus, elrendezés, gondolat és mondatfüzés a hatáskeltő dolgok szétosztása, a czikkek megfésülése, melyek mind hozzá tartoznak az iró mesterségéhez, a Kuszkó István Írásaiban mellékes szerepet játszauak. Bizony a földmunkás sem igen nézi, hogy a verejtékkel kiásott földet, milyen rendben löki fel a sáncz martjára. Hanem aztán nincs olyan ága az újságírásnak, a melyben Kuszkó nem agitált volna czéljai érdekében. Valóságos háborút folytatott és folytat a magyar ipar érdekében. Magyar czukor, kávé, papucs, kefeseprü, gyufa, ruha, penna, tenta, papiros, lelkes pártfogójukat tisztelik benDe. És tiogvan dolgozik? Elutazik, gyárakba furakodik, éjjeleket szentel poros irások kutatására, informáltatja magát, nyargal, lót. fut, mint egy kengyelfuló. Van e valaki, a ki nem látta Kuszkó Istvánt kabátjába húzott makkal, összehúzott szemekkel, összegyűrt kabátjávai rohanni az ulczán ? Mert ez az ember mindig fnt és sohasem a maga érdekében. Hát a történelmi ereklye muzeum, melyet az utolsó darabig ö szedett össze, ö ennek a muzeunmak az apja, az igazgatója, 6re, szolgája, kifutója, kalauza, mindene. Hát a »Történelmi Lapok ¥« Hűt az »Athletikai Club? Tornavivóda, Erzsébet-ut, Erzsébet-hid, Szent Györgyszobor, Fellegvár rendezése és az a töméntelen egylnt és társulat, melynek tagja és közkatonája. Igenis valóságos közkatonája! Mert Kuszkó István ernyenetleniíl dolgozik, de csak mint közlegény. Nagy érdem ez uraim és nagy munka ez. Mert ha tábornok nélkül nem lehet csatát nyerni, közlegények nélkül sem igen menne a dolog. És ebben rejlik a Kuszkó István bámulatra méltó energiája,, hogy ő az elismerés és dicsőség reménye nélkül égeli föl magát a közérdekért. Tavaly télen nála jártam valami közügyben. Kegyetlen influenzája volt. Köhögött, mint egy repedt ágyú, szemei vörösek voltak a láztól. Határozott benyomásom az volt, hogy nem éri meg a tavaszt. 0 azonban világért som akart lefeküdni. Nyakára volt csavarva egy kendó és lázasan dolgozott. Közben addig unszolt, addig biztatott, amig végig kellett néznem vele az Ereklye muzeum fűtetlen szobáit . . . Ott aztán mint egy édes anya, szeretettel simogatta végig minden kincsét és mindeniknek elbeszélte a történetét könyvnélkül. Most pedig, ugy olvasom, valami mértékhitelesítő vizsgát tett le. Hiába vizsgázott azonbau, mert a munkában, agilitásban sohasem fog tudni mértéket tartani. Kollegiális szeretettel nyujtjuk neki az elismerés és becsületes tölgy koszorúját. Magában pedig alighanem ezt válaszolja: — A tölgy helyett jobb lett volna a babér. Mert azt a nyulbecsiuállhau pompásan föl lehetne használni.* Egy kis megjegyzést tennem kell I. ur ismertetéséhez; mondom, azért, mert én tán jobban ismerem a dolgot. A czikk irója Kuszkó Istvánt, mint irót ugy Játszik nem ismeri elég jól. Csak hírlapírói működéséből bírálja írásait. Elmondja, hogy formaérzék, stílus, hatáskeltő dolgok szétosztása a Kuszkó czikkeiben mellékes czerepet játszanak. Ez Kuszkónál a hírlapírónál igaz lehet. Hiszen a .ki egy országrész legelterjedtebb napilapja számára mindennap 10—15 féle dologról kell, hogy irjon, az nem szedheti jámbusokba emez írásait. Elég ha értelmesen meg vannak Írva. Kuszkónak azonban igenis vannak irodalmi sikerei, a mik hatást keltettek, a mikroidalmi értékel birnak. Ilyen az ő sport írói működése 1884—1890 ig. A testi nevelés ügyével foglalkozó tekintélyesebb folyó iratokban Jrúnyitó befolyást gyakoroltak az ö nagy gonddal kidolgozott szakczikkei. Önálló sport könyvei megjelenésük idején országos feltűnést keltettek és maradandó értékkel birnak. A magyar történelem 1848—49 szakaszára vonatkozó történelmi irásai könyvekben, lapokban s a tőle szerkesztett ^Történelmi Lapok«-ban jelentek meg, Ennek 8 évfolyama az önálló kötetekkel egy kis könyvtárt képez. Ezek mind olyan irodalmi sikeiek, a melyekkel úttörő, részint adat gyűjtő munkát végzett Kuszkó s elismeréssel találkozott a múltban s fenntartják emlékét még akkor is, a mikor a mai novella nagy versiiókra már rég a feledés fátyla borult. Én jónak látom, hogy az előre bocsátott és az ide tett kis megjegyzést csatoljuk még hozzá a róla festett kis képhez. Igy jobb, mert plasztikusabb a kép. Borbély György. Egyenérték. A féifivilágban vannak még igen sokan, a kik a két nem között bizonyos rangkérdést fölvetnek, a mely valóságban nem is létezhetik,, mert hiszen az egyik nem épp oly fontos, épp oly szükséges és nélkülözhetlen, mint a másik; az egyik nem is gondolható a másik nélkül ; önmagában egyik sem elegendő, mindkettő egymásra van utalva. Teljesen egyenértékű, de egészen egyenlőtlen nemű mindakét nem; s az életben is mellérendelve mm pedig alárendelve vannak egymásnak. Ok kiegés/itik egymást; s ezen kiegészítésnek létre kell jönnie az élet minden terén; ezt keresni joga és kötelessége a férfinak s a nőnek egyaránt, a kik e czélt annál teljesebben fogják elérni, mmél inkább érzik az ellentétüket. A féifisz'llem alkotólag áll a nőszellemmel símben a világ mindeoségében, a melynek magas la tait és mélységeit végnélktili munkában s folytonos küzdelmekben átméregeti. A férfi szelleme előtt minden, maga a nő is anyag. Minden, de minden, a mit az emberiség gyermekkorának virradatától kezdve kérdezett és felelt, fölismeit és alakitolt, mindazt a mivé haladásában lett a férfiúnak köszöni első sorban. Ösztönszerűleg, vagy tudatos megismerés folytán ha?zno^nn működik a nő tőle telhetőleg mindenütt. ha szigorúan marad me<j az ő természeté nek határai közt. Akkor, de csakis akkor egyenlő becsii az ő szellemi működésé is a férfi müködesével ós kiegészíti ezt és csakis igy s akkor gyarapod!iatik az emberiségnek ö^-es szervezete. A szabad eredeti alkotó eró\ mely a férfi szellemnek sajátos és legfőbb adománya ezen erővel nem igen rendelkezik a nő De igen nagy és dúsgazdag azon rész, melyet a fogékony nő ezen férfierő érvényesülésénél kivehet, s ezáltal igen gazdaggá válhatik a nő élete. Meglehet, hogy egyik másik t. olvasóm talán kétségbe fogja vonni ezen állitásom alaposságát. Ennek bebizonyítására szabad legyen telhoznom a következőket. Mindazon nagy férfiak, a kik egykor alkotólag termékenyítették meg az emberi kulturát — nőtől születtek. Rendesen az anya volt az, aki büszke sejtelemmel fiának ifjú szellemét irányította azon távoli magasztos czélra, a melyet az mint iérfiu elért. Igaz ugyan, hogy a nők nem igen hoztak létre nagy mestermüveket, nem iitak Iliast, sem a felszabadult Jeruzsálemet, sem az elvesztett paradicsomot, Aeneist, Zrinyiászt stb, nem építették a Szent Péter templomot, nem vésték a belvederi Apollót, nem nő festette a Krisztust Pilátus előtt; nem találták ki az algebrát, távcsövet, távirdát, telefont, gőzgépet, stb. De nagyobbat és talán jobbat is tettek ennél, mert hiszen az ő térdeiken, az ő karjaikon nevelődtek föl igazi, erélyes férfiak és nők, a világnak legmagasztosabb terményei. Itt áll előttünk a nő mint anya, nővér, szerető és feleség; mindezen viszonyokban meg van az ő legsajátosabb Természeti joga; ez pedig: szerethetni egész odaadással. Ezen természeti jogával mindenkor felüdítette testben és lélekben erősítette, tartotta, ápolta, é% vigasztalta a nő az alkotó, kutató, a küzdő férfiút, s igy legnagyobb jelentősége volt a férfiúra és minden müvére nézve. Finom szeretetteljes érzékkel, éles felfogással, rendk vüli fogékonysággal meg van ajándékozva a nő a termeszet álíal s ezen adományok arra képesítik őt, hogy mint hü társnő individuális állásához és tehetségeihez képest kisérjé ós egészítse ki férjét a tudománynak, a technikai haladásnak, a művészeti alkotások, az ipari ós kereskedelmi vonatkozásoknak, a közélet jelenségeinek, — szóval ;<z emberi kultura ós czivilizáczió minden nyilvánulásának nehéz munkájában. Mindenütt nyilvánítani fogja az ő női természetét, s ennek segítségével és érvényesítése által enyhitmi és simítani fogja az esetleges durvaságokat, pótolni a hiányokat; megoldja az ellentmondásokat, összegyűjti a szótszórtat, megőrzi a szerzeményt. Igy válik a nő férje működésének minden térén nagybecsű, sőt nélkiilözhetlen segitőnőjévé. Ez tes/i a nő e a férj egyenértékét. Cselkó Józset. Iparosok a muraközi nemzeti ügyünk szolgálatában. — Kérjük zalaegerszegi íparoBpolgártársainkat egyenként és az ipartestületet özszességében is, s kérjük a többi magyar városoknak iparosait is, olvassák el tigyelemmel ezt a muraközi levelet és a hosszas, de meddő bölcselkedések helyett egyenesen tenni kell. Ezt önök igazán a nemzeti Ugy érdekében fogják tenni, A részletekre és teljes kivitelre elégséges egy levelező lap, melyet czikkiróhoz. Major Károly igazgató úrhoz intézhetnek Hodosánba, kinek gyakorlati gondolkozását bár követnék mások is. Nekünk is ilyen ujság-ezikiiek kellenek most a versek és novellák helyett. — Értékes levele a következő. — Tisztelt Uram! Muraközről van szó, még pedig a muraközi magyarosításról Napilapokban, hetilapokban, többek között a Magyar Paizsban is jelentek meg czikkek e dologról, de a legtöbbje csak panapzkodással van tele. Panaszkodik egyik is, másik is, hogy ez a baj, az a baj; Muraközben ilyen mégolyan állapotok vannak, de ezen állapot megszüntetéséről, a bajok orvoslásáról hallgat mindenki. Bizonyára a czikk-irók is tudják s tudja mindenki, hogy Hoivátoiszágból mily rettenetes gyűlölettel, mily kiszámított ravaszsággal árasztják el Muraközt a magyarellenes eszméket hirdető újságokkal és löpiratokkal, de azért ezeknek az újságoknak ós röpiratoknak Muraközből való kitiltásán kivül egveb intézkedés nem történik. Ez a kitiltás azonban vajmi kevés, sőt éppen így leí'zn* k azok a nép élőit érdekesség tárgyául, hisz mindnyájan tudjuk, hogy a tiltott dolog edesebb a megengedettnel. Nem a panaszkodás f>"git itt, sem a kitiltás, hanem a muraközi népnek o'y módon való átdolgozása, hogy megvetessél, uudonal forduljon el a maszlagot hintőktő! és szivvel lélekkel csüugjön a magyaron és minden magyar intózktdé8en. Olyan talajt kell iít teremteni, a melyen csak a magyarság iránt érzett igas szeretet, a magyar állameszme iránt tanúsított ántorithatatlau hűség virágozzék csak s ne a magyarság ellen Horvátországból hirdetett gyűlölet. Muraköz tanítóságának tehát nemcsak a mindennapi és ismétlő iskolákban s ifjúsági egyesületekben kell a magyar nyelv, a magyar érzület és magyar hazafiság terjesztésére ós ápolására tudásának összességével, akaraterejének megfeszítésével, egyéni súlyának lalbavetésóvel munkálkodnia, hanem a felnőttek között is oly igaz őszinte meggyőződésen alapuló magyar érzelmet és magyar barátságot kell fejlesztenie, hogy Muraköz népe szivének minden dobbanásával, érzelmének minden megnyilatkozásával csak magyar legyen, és csak másod harmad rendűnek tekintsen mindent, a mi nem magyar. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha a muraközi nép figyelmét elvonjuk Horvátországtól ós a magyarság felé irányítjuk. Szoros kapcsolatba kell hozni a muraközi népet első sorban Zalavármegyének, azután az egész országnak magyarságával. E szoros kapcsolat létrehozására egyelőre e négy dolgot tartom czélravezetőnek. Adjunk a muraközi nép kezébe magyar ujsdgot és magyar könyveket; alakítsunk magyar olvasó köröket é» mint Szathmáry Sándor kollegám helyesen fölvetette, cseréljük ki a muraközi fiukat magyar