Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-01 / 48. szám

V. év. Zalaegerszeg, Í904. deczember I. 48. szám. E)Ms«tésJ Ar: Egj ém i korona. Fél érre 2 koron*. 3«gy*d érr* 1 kor. Bgyac uim 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség é» kiadóhivatal: Wlaseics-ntcza 25 Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYORGTÍ Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS L ME3Q-JEJLS3NTIK: S !E3 T E 3ST K: IÉ CS"Ö"TÓETOB:Ö3Sr EST 353. AdYenti levél. Szándékozom szellemi embeiekhez szólni, t. i. azokhoz, a kik tudják, hogy a felekezetek csak bizonyos időkön át tartanak, de a vallás örök• k/»al6. Szerény szavaim nem szólnak az emberek azon második osztályának, a kik lenyelték a vallásokat is 8 a kik előtt ez a szó elvakultnak látszik ; ezekhez szólni vak, hiába való munka volna. Mi már ma kinevetni merhetünk oly kérdéseket, a melyek kinozták elődeinket. Gzivódtak a fölött is: váljon kell-e imádkozni a holtakéit, hogy igy üdvözüljenek ? Most sokan közülünk hisznek az emberi nem megváltásában, ámbár ezt más képp fejezzük ki, sokan pedig közülünk, midőn rügyezik és virágzik a föld szir.e, bizonyos gyöngéd vágyat éreznek azok után, a kiket szerettünk s a kik már nem örvendenek többé közöttünk sem a nap fénynek, sem a kellemes Iégfu^allatuak. Mennyi vita folyt a fölött is, váljon sugallat folytán írták e a szentírást? Most nekünk elegendő azon hit, hogy az emberi lélek magasabb sugallatra képes. Mennyi heves vita folyt itten a csodákról. Most pedig látjuk, hrgy kilüikészhetlen nagy esoda — ez az egész világ! A kit ezen világ csodáinak myriadaival meghatni nem képes ; a ki ntra látja meg az Iatenképet az összes átlátszó farmáinak fátyolyán keresztül : az még akkor sem log hinni, ha valaki a holtakból is föltámadna. Föltámadása már holnap oly mindennapi és közönyös dologgá lenne, akár c ak a telefon és a vállalkozó ezégek talán fölajánlanák egy fióküzlet berendezését az — alvilágban. Szükséges ugyan, hogy a szellem vezéreljen minket, de ne vezessen az tú^á ,osan messzire, neBölcs mondások. Gyí jtötte : Babosa László. III. Gyöngédség, nyájasság, illemtudás és udvariasság, tesznek különbséget ember és ember között. A derék embernek ezek az ismertető jelei A való érdem ugyanis a bec>üietei>>-eggel jár s a szerénységgel; a hamis a gőggel és hiúsággal. Várni s nem jőni, feküdni az ágvban s nem alndni, szolgálni s nem tetszeni, szerelni s viszont aem szeretetni — a legtürhetlenebb dolgok Ne vezessen a gonosz látszólagos szerencséje ; % szerencsés gonosz: szép gyümölcs kívülről, de belül férges. Keveset beszólj s okosan, ha azt akarod, hogy az érdemes emberek becsüljenek s tiszteljenek. Ne higyj igen az ismeretlennek, sem annak, a kivel nem rég békültél Ki. A gőg és kevélység megfontolás hiáoya s az szüli, hogy az illető nem ismeri önmagát. A szerénység olyan mint a lombos fa, melynek levelei között vannak elrejtve a legízletesebb gyümölcsök. A legjobb ember is ha homlokán hordaná bűneinek lajstromát, alig merné levenni kalapját. Ki a barátját megakarja mindenáron tartani, károm dolgot tartson a szeme előtt: tisztelettel hogy azt gondoljuk, hogv nincsen semmi abszolút dolog az életben és hogy, minden csak is a vélemény dolgs. A szellem a mi vezérünk, hogy megkülömböztessük mi a piovincialís és mi az universalís bizonyos szokásban vagy törvényben. Szabad legyen ez egy példát fölhoznom. Elő deink foglalkoztak Pilátusnak azon kérdésévei: „Mi az igazság?" Mi err° azt felethetjük viszonylag : Az igazság a lehető legjobb állapot bizonyos körülmények közt /" Viszonylagosan mondva felelünk hát erre; de végleges feleletet nem adtunk. A magasabb élet törvényéhen azon magasabb megszenteliség ós erő van, hogy igazságosan kell élnünk nem csak a felebarátunk, hanem azon isteni szikra kedvéért is. a melyet magunkban folyton erősebben lobogni éizünk. Szóljunk egy szócskát i fájdalom viszonylagosságáról. Sok szerelmes még ma is ismétli a szerelemből való halált; és ők nem is maradnak a puszta szavaknál. Valaki itt ellenvethetné: „Dd a lájdalom magában véve rosz. Nehéz dolog azonban gondolni valamit csak ugy magában véve valami máshoz való viszony és vonatkozás nélkül. Nem létezik fájdalom, — tűrő szenvedő nélkül ; s én ismertem oly embert, a ki rheumatismusban szenvedett, s mégis hálát adott az Istennek, hogv »_íbajban a betegsegben megtanult szenvedni ós türelmesnek lenni. Igaz, hogy a mi modern pessimismns'unk csak ké

f dolgot jelent: gyávaságot és önzést. Az egoisták mindig legtöbbet szenvednek, ámbár ez nem tűnik igy föl 3 olyan emberek, a kik megfigyelik a vitágot, kénytelenek kijelenteni, hogv a mi korunk viszonylagosan a gyávaság kora. Őseink bátrabb szívvel mentek a csatákba, mint mi megyünk pl. a fogorvoshoz 1 Az emb^ef csakugyan gyávák ós képzelődök, A ki znem gondolja azt, hogy minden csak körülötte forog ; hanem körülnéz alázatosságban 8 érzi, hogy egy titokteljes iáueznak egvik szeme és hogy ő az isteni anyaságban született csecsemő: ez minden dolgot világosabbnak fog látni ós bátrabb lesz az ő szive. Az ilyen ember eláshatja, tudományát, gazdaságát ; de el nem adhatja jellemét, szeretetét, erejét, gyöngédségét. S ezen adományokat, melveknek egyedül van becsük, nem képes sem elrejteni, sem eltemetni; s működésüket korlátolni ő maga sem képes. Sokan azt gondolják, hogy a kereszténység áll és bukik a sironruli élettel. Krisztus az „örök életről" beszélt; de szólt a mindennapi életről is. O ujját tette az emberi nyomorúság kutforrására s intett: mérsékeljétek a ti ónjeteket és akkor mindent megtettetek! — — — — Sokan azt állítják, hogy salyed a kereszténység, ha azt az önfeláldozás szerint mérjük. Azt mondják : a világ soha se volt szívtelenebb és önzőbb, mint ma. Azonban egy tekintet a gyarapodó emberszeretetre ós a demokratikus nézetek fejlődésére, melyek Krisztus evangéliumán alapulnak, tökéletesen megdönti a hosonló állításokat. Krisztus alakjának jelentősége nem abban nyugszik, hogy ő valaryi í>*>solut uj vallásnak volt prófétája, hanem igen is nyugszik ez abban, hogy egy mesteri synthesisbe összesítette mind zt, a mi az előtt csak részletekben volt kimondva ; t. i. a Hindok szenvedélyes önsemisitésót, a Hóbeiek hatalmas spiritualitását és a görögök örömteljes naturalismusát. Cselkó József: viseltessék iránta jelenlétében, dicsérje ha tőle távol esik, és seg'tse ha az reá szorul. Sokat s okosan beszélni, isteni adománya a szép szellemeknek; keveset és mégis okosan : a bö'cs tulajdona ; sotka ós értelmetlent összevissza : az ostoba szokása. A gyönyör ós kéj olyan mint a virág, melynek illatát csak szelíden kell szagolni, ha azt akarjuk, hogy benünk mindig ugyanazt a kellemes érzést, ugyanazt a benyomást költse. » * Egy bölcs mondta: a legszebb két dolog, amit ismerek : egyik a csillagos égbolt fejünk fölött, ® a másik egy nemes tett, érzése az emberi szivben. Bajaidban s fájdalmaid között csak olyan előtt panaszkodjál, aki azon segíteni is képes, mert kevesek azok, kik megosztják bánatod és segítenek viselni terheid. N mes és magasztos czél elérésében többet él az ertelmes munkásság és szerénység, kisérve a türelem magas foka által, mint a legfényesebb tehetség. Gyakran található kedves és vonzó arcz alatt nyers szív, s viszont mogorva külső alatt meleg kedely, s nyájas elme. Gazdagság hamarabb teszi keménynyé a szivet, mint forró viz a tojást. (Börne.) A szépség lélek nélkül az aranyporhoz hasonló, mely a lepke szárnyain csillog, lesodorva hamnhoz hasonló. (Kisfaludy K.) A reménység szép természeti tünemény, szép mint a szivárvány, és el nem érhető; mint & napsugár teremti a szivárványt, meleg szír a reményt. Ragyogó semmi mind a kettő, gyermek öröm. (Jókai.) Nem a kinek meg van a mire vágyik, de aki arra nem vágyik a mije nincsen, ai a boldog. (Seneca.) Aki semmi fölött sem fejezi ki magát határozottan, semmi véleményt sem vitat, kit sem szakaszt félbe, kivel sem ellenkezik, ki oly ügyesen figyel mintha mindent szentírásnak venne: már udvariasnak, — a ki pedig még könnyedén is igazodik mások szeszélyei iránt, vagy gyöngéi után: világ emberének, gavallérnak mondatik. Semmivé leszünk még kedveseink szivében is> 8 a síron tul, mint ismét reményeink : csalódások, (Báró Eötvös.) Minden foglalkozások között, melylyel valami szereztetik, semmi sem jobb a íoldmivelésnól, semmi sem szabadabb, semmi sem kellemesebb és szabad emherhez egy sem méltóbb. (Cicero.) Kinek az ég alatt már semmije sincsen, ne féljen, felfogja ügyét a jó Isten (Arany J.) Csöndes magányban müve'ó'dlk a sziv, s az elme, s a világban formálódik a kaiakter. A magyar igazi rejtvény a történet könyvében, E nép melyben nemzetiség, egyetértés, közös jóra törekvés oly kevés volt mindenha, örökké idegen szokás rabja, annyi kül- és belviszályok martaléka tíz századot kiáll s törvényének ezer