Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-11 / 32. szám

V. év Zalaegerszeg, i' 04. augusztus 32. 33. szám. Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 koron*. N«ryed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 koront. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utczt 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELBNIE HIETEXTKl^NT CS"Ű"TÖE.TOK:ÖIT ESTE. A zalaegerszegiek Sopronban. A zalaegerszegi iparosokat tisztelet és elismerés illeti. Tisztelet és elismerés illeti az összest, azért, mert az a húsz ember, kik a soproni kiállításra előállottak, a tiszteletet és elismerést az önczél mellett a zalaegerszegi ipar nevére is szerzik. Sőt szerzik a tiszteletet és elismerést egész városunknak a nevére. Mindig állitottam, hogy nekünk magyaroknak egyik nagy bűnünk az önérzet-hiány s a kényelem- szeretet; az indolenczia s a reszignaczíó, vagyis magyarul az érzéketlenség s a korai megnyugvás, a mit még magyarosabban lustaságnak nevezhetünk. Mert mindig állitottam azt is, hogy a világversenyben nem áll hátul a magyar elme, a magyar leleményesség, a szellemi és testi erő. A történelem bizonyítja ezt Ajtósi (Dürer=Tbür) Albert és Munkácsy festőktől Irinyi Józsefig, a gyufa csinólóig s Gábor Áron ágyuöntőig. A milyen viszonyban vannak ezek a nagy nevek a nagy világi müvfszettel, olyan viszonyban van kis körben az ipari baladással a zalaegerszegi iparosok munkája is. Ritkán lehet olyan ép elmét s annyi ügyes kezet találni, mint a mi kis városunknak nagy számú iparosai között. A föld iparából jeles czement készítőink vannak; kályhásaink között szobrászok,- és kemenczeiknél szebbet és jobbat a pécsi hires majolikás sem csinál, megrendelik kályháikat az ország túlsó részén is (csakhogy kevés esetben); a faiparból müasztalosaink kitüntetéseket nyernek a külföldi kiállításokon is s Pestre és Bécsbe rendelnek tőlük bútorokat (itt is az a baj, hogy keveset); a vas, pléh-ipar sem marad mögöttük; a bőriparban az ősi foglalkozásnak a nyoma látszik itt, főleg a hámszerszámban s lábbeli készítésben; eLből van legtöbb, de 90 százalékát lenyomta, elkeserítette, mondjuk: tönkretette a külföldi befolyás, a modern ,,kereskedés"; ennek és szomszédjának, a szabóiparnak ártott legtöbbet a külföldi befolyásnak slendrián készítménye s a gyárak segélyezése. Hittel és zsebbel győzve, ugyan kevesen maradtak meg a felszínen s ezek jeleskednek. Fájón emlékezem rá, hogy a gyengülésnek eme korában néhány év előtt forgott a fejünkben egy eszme. Az iparvédő egyesületben kerestünk utakat, módokat. Ébresszük fel magunkban az önérzetet, keltsük fel erőinket, mutassuk meg tudásunkat, egymást buzdítva, lelkesítve, e kis városnak rengeteg nagy &zámu iparosai számára próbáljunk iparcsarnokot állítani, vagy próbáljuk meg, had csináljanak iparosaink legalább egy időleges kiállítást, hogy lássa a fogyasztó közönség, had lássák a szomszéd falvak és városok lakói, hogy itt van élet és munka, hogy innen vásároljanak inkább, mint az 5 krajczáros bazárokból s a bécsi szemétdombról. . . Próbálkoztunk. Próbálkoztunk első sorban azok, akik nem vagyunk iparosok s értekéz- ' letre hívtuk a szakembereket. De a nagy ipartestületnek vezetősége nem nagyon kapott az eszmén, sőt egyik szakember, aki — mellesleg mondva — szerszámot sem szokott volt venni a kezébe, szakszerüleg és tekintélyszerüleg dorongolta le az egész tervet, hogy hát hogyan merészelünk ilyen nagy dologba fogni ? nem lehet azt három-négy hónap alatt elvégezni! Tehát, — ha három hónap alatt nem lehet kiállítást rendezni, akkor sohasem lehet?! Fáj, mondom, ha csak rá emlékszem is. De hála istennek, ím st más levegőt érezhetünk magunk körül. A soproni iparkíállitásra busz elsőrendű derék iparosunk viszi kitűnő munkáit. Sokan közülök uj találmánynyal állanak elé szabadalmat kérve rá. Örömmel, megelégedéssel és büszkeséggel tekinthetünk ezekre a magyar müvekre, azért mert magyar müvek és mi zalaegerszegiek azért, mert zalaegerszegi müvek. Mintha az önérzet ébredezne, mintha egy uj életerőnek a lüktetése járná át munkásainknak kezét és agyvelejét, mintha egy uj nemes lelkesülés szállotta volna meg 'sz!'.uket. — Csak husz enibei. De a színe-java. S négyszázat képvisel. És az egész város kultúrájának az emelkedését munkálják. S e husz embernek a sorompóba állása talán lépcső lesz arra, hogy egyszer ez a város is rendezzen iparkiállítást. Üdvözöljük. Szerencsét kívánunk kirándulásukra, S hisszük, hogy dicsőséggel térnek vissza városunkba. Bár mondanák el saját magoknak, iparostársaiknak s városunknak a nevében: veni, vidi, vici. Jöttem, láttam, győztem. A busz kiállítót a következőkben ismertetjük. Iparczíkkeínk a soproni kiállításon. Husz mester és egy segéd dolgozott a soproni kiállításra. Tervezeteikben sok eredetiséget, a kivitelben ügyességet és csint látunk Az összest pedig elragadtatással szemlélhetjük. Ez az általá nos kritika az általános benyomás,' után. Részletekben is van egy pár magjegyzéütink, jobb és rosszabb irányban. Dicsérendő az ambiczió, a tehetség, a leleményesség, melyeknél fo-jva uj találmányokkal álltak elő, főleg az ifjabb i ^m^dékből; "de dicsérendő az a gyakorlati k«roolv felfogás is némelyeknél, hogy nem törekedtek különlegességekre, czifrálkodásra, feltűnésre, hanem a mindennapi készítményeik közül válogatás nélkül vesznek elé egy párt, hogy a műhelynek igazi hü tükrét mutassák. Ez az úgynevezett szolidság. Nagy ellentétje ennek az az eset, ha olyat állit ki a mester, a mit általában nem szokott készíteni nemcsak sajátkezüleg nem, hanem segédjeivel sem, a mi tehát nem otthonos a műhelyében, hanem esetleg csak egy ideiglenesen nála tartózkodó, átvándorló felfogadottjának privát tudása. — Az ilyet nem lehet helyeselni. Különben egyenként feltüntetjük a kiállítókat nevenként az iparágak csoportja szerint. A föld, kő, vas, pléh iparban: 1. Wapper Ignácz kőfaragó egy hatalmas márvány-tömböt (poetament ), melynek egyik simított lapján néhai Kováts Károlynak, zalaegerszeg első polgármesterének relief mellképe van. Az emlék oszlopot a város közönsége rendelte meg kegyeletből a zalaegerszegi temetőbe. Szintén a kiállításon lesz az a gyönyörű vasrács is, meiy a?""*" emieket bekeríti s melvet Baly Béla lakatos készített 300 koronáért szecessiós alakokkal. 2. Baly Béla lakatos a vasrácson kivül visz még egy jó gyakorlati használatú takaréktüzhelyet (140 koionás) egy '-bonyodalmas rejtélyesen záró kulcrcos lakatQt (Ij^öK) Szabadalmat kaphat reá. 3. Vörös Géza ifjú ambícziozus lakatos szintéa vaskamenczét visz, de csinosabb cziírázatokkal. A gyakorlati előnyeiért szabadalmat kér rá (180 kor.) 4. Pfeifer Henrik pléhes, kinek kitüntetéséről nem régen is megemlékeztünk már, most egy 20 koronás gőzmosó fazekat készített, melyre a szabadalomkérést bejelentette. 5. Singer Tóbiás pléhes, palotára való impozáns oromdiszletet készített.. 6. 7. Németh Gábor és Pitterman István agyagból csinálnak kályha kemenczéket külömbözo alakokban : négyszögű oszlop, gömbölyű-esztergáit alakban, hol bárok, hol szecessiós stilban, különféle c-dfrázatokka) s a kivánt sziliekre festve. A szalonoknak egyúttal legszebb diszei ezek a kemenczék. Egyes megrendelésekre, paloták számára 300—350 koi onás remekmüveket készítenek egyszeiü kézi műhelyükben. Erre a kiállításra azonban 2-3 darabot cfupán a mind.niiapi készítményeikből visznek, a mi a mindennapi keresetforrásuk, hogy működő mühelyöknek hü képét mutassák. Ezek csak 70—80—100 koronásak. Tessék azért csak megnézni! Fa-ipar. 8. Faragó Béla fenyőmagpergető gyára, cs. és királyi udvari szállító, egész egy vasúti kocsi holmit visz fel. Az erdők felújítása czéljából szükséges erdei vetőmagvakból százfélét, továbbá 150 drb diszfenyő-csemetét, 50 dib csiráztató készüléket, s nyomtatványokat, fényképeket a gyárnak munka-részleteiről. 9. Keszly Fereuez bútor asztalos, sok kitüntetésnek, éremnek tulajdonosa, egy mahagóni fából készül!-, üvegajtókkal ellátott, fényezett szalon szekrényt, modern stilban. Az ő műhelyéből 10. Nagy Antal, Keszly segédje, szintén igen csínos női pipere asztalt készített cseresznyefából, saját szinén fényezve, óbeDfa szálakkal bevonva, eredeti kombinált stilban. Előbbi 400, utóbbi 300 korona. 11. Kassás József bognár. Bátran merem mondani, nincs ennél energisabb, törekvőbb, szorgalmasabb fiatal iparos a városban. Jó hire igen el van már terjedve a megyében. A legfinomabb hinfókát késziti. Munkáját kiegészíti a kocsifestő és a kovács munkája. Ő azonban, hogy a közönség meggyőződjék, hogy ő a kocsinak teljes elkészítését érti, kapta magát s a kiállításra szánt ga/a!Iér(jukker) kocsiját egészen megszerkesztette, az összes vas-szerkezetet fa-részekkel helyettesitette, tehát még a rugókat (Feder) is görbített kőrisfa lemezekkel látta el. Ugy hogy ez a fából való féderes hintó sima uton egy embert meg is bir; s aláhajlásokkal rendelkezik.Mindenesetre feltűnést kelt. 12. Schwarcz Simon asztalos egészen fiatal ember. Lendván és Pesten tanult. Mahagóni, jávor, s hazai dió-, fenyő-, bükk- s tölgyfából készített egy női íróasztalt, hat fiókkal s egy szeglet diszállványnyal. Meglepően ízléses, szép; akármelyik párizsi szalonban helyet foglalhatna. Rögtön meg is vette egy katonatiszt 200 koronáért. Diszessége mellett pedig a központi fiókja kulcs nélkül rejtélyesen nyitódik ós záródik. Szabadalmat kér rá. 13. Horváth Lajos asztalos szintén az ujabb nemzedékből. Modern izlésü, kellemes benyomásu