Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-04 / 31. szám

V. év Zalaegerszeg, fSG«. augusztus 4. 31. szám. Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 26. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEQ-jbl^ITIK: HETENKÉNT O "Cr T Ö R T OK: T O 3ST EST 352. A gyümölcstermelésről folytatva. Zalagógánfának ai ufczáján példánakokáért csak 4000 alma van. S azt mondám a múlt­kor, hogy két fillérjével szsmitva Gógánta utczaporában csak 80 korona van. Nem olyan nagyon sok ez; de a falu sem olyan nagy. Van még kisebb község, de van nagyobb is. Emberszámra is, területre nézve is. S hány község van Magyarországon? Pontosan is meglehetne mondani a könyvekből, de nem szükséges. Hozzávetőlegesen most rögtőn is megmondhatjuk. Zalában a tanyákkal 600 is van. A többiben kevesebb. Ha százötvenet veszünk, elég keveset vettünk. 150-szer 64 — 9600 község sokszorozva 80 koroná­val = 768000, vagyis 768 ezer korona. Éven­ként. S ez csak az utczák porából nő ki, ingyen, csupán egy kis szemmeltartásnak a gondozásával. Hát az utak szélein mennyi alma terem­hetne, ha ugy van értékesítve az országutak széle, mint Morvában, Csehországban s a többi németországi?n ! Nag • |ph?t útjainknak a hálózata kilométerekben. A községek száma szerint hozzávethetünk, csak ugy, hogy a legminimálisabb számot kapjuk. Egyi'; község a másiktól 3, 5, 7, 15 kilóméterre van. Vegyük alapul az ötöt. A hány község van, annyiszor 5 kilóméter hosszúságú utat kapunk. <A valóságban bizonyosan több van.) Ü600­szor 5—48000. — 48 ezer kilóméter ut. Azt már Gógánfánál kiszámítottam, hogy egy kilóméter útszélen 80 korona értékű gyümölcs terem. 48000 kim. úton sokszorozva 80 nal, megterem évenként 3840000 korona értékű gyümölcs, vagyis 3 millió 840 ezer korona. Éhhez hozzáadjuk az utczak almáit (3.846>0-00 meg 768,000 — 4,608,000 kor.), kevés hiján öt millió koronát nyerünk, ismétlem: majdnem ingyen. Múltkor ennek a nem levő, de megterem­hető rengeteg gyümölcsnek reális értéke mellett inkább egyéb hasznait érintettem. Ámbár nem megvetendő ez a néhány pár millió sem nálunk, ahu! annyian jajgatunk a megélhetés miatt. Az értékesítésre két módot tudok. Egyik az, ha pénzértékre váltjuk fel, vagyis ha kivisszük vagy kiküldjük külföldre s eladjuk. Másik az, ha mimagunk használjuk tel. Ne tessék tréfának venni, még ha azt is hozzáteszem, hogy a második módot jobbnak tartom. Jobbnak tartom pénzközgazdasági és nemzetgazdászati vagy embergazdászati tekin­tetben is. Mert nem lehet nag $ előnyünk abban, ha pénzt kapunk ugyan jó tüzes magyar borain­kért, de túlfelől még több pénzt kiadunk idegen olasz termékért, fokhagyma szagú limonádéért. Abban sincs hasznunk, ha elad­juk az almát két fillérért, s 1 darab narancsot veszünk tiz fillérért. Abban pedig még egye­nesebb a kárunk, ha eladjuk az almát s bécsi pántlikát veszünk az árán. Sőt sokat gondolkoztam már az országosan üdvösnek ismert s magamtól is mindig magasztalt szö­vetkezetek között levő tejszövetkezetről, hogy vájjon nem rejlik-e abban az üdvös dolog mellett valami baj is, amit a mi gyönge szemünk nem tud felfedezni. Mert más a csóka, más a fecske, ámbár hogy mindakettő madár. Vájjon nem történik-e túlságos taka­rékoskodás avval, ha a szegéuy ember leszűri tejének a zsírját s pénzt kap ugyan belőle, de aztán vagy viganót és czipellőt vesz a lányának, hogy urizálhasson, vagy értékesebb dolgot vásárol: szaporítja pl. marháit, hogy még több tejet és pénzt kapjon s igy tovább, de ő maga fegyverképtelen lesz, mert a le­szűrt tejfel után csak „zsendiczét" iszit gyermekeivel együtt s penészvirágokkéut dí­szítik a házat. A minthogy buzdított is min­ket erre itt Zalaegerszegen Sierbán tejszö­vetkezeti felügyelő kormány-kiküldött, hogy adjuk el a tejszínét s mi együnk jiavót; jó az, egészséges az.'Persze. Liudewfesebqi^ azt esznek az emberek* s naponta egy a^T­raz zsemlyét s még megerősödnek tőle. Erre már mondtam, hogy más a fecske. Egyiknek élet, a másiknak halál. Csak próbáld meg barátom, egyél egy zsemlyét s kapálj vagy kaszálj naponta 16 —18 órát. Hamar a rúdra kerül a bó'ród. Nemhogy még katonának is besorozhatnának. Hát mondom, váltsuk pénzre élelmünkből és italunkból a — fölösleget, de ne rohan­A helyes női nevelés Senkisem fogja tagadni hngv a nőne'r szellemi, és fizikai szervezete sok tekintetben különbözik a fértíó ől. Minden törekvés, a mely n/f) különbségeket, tagadni és minden nö számára ugyanazon műkö­dési, tí-vékenyséjj tért kíküzdeni akarna, a mely téren a férfi mozog: mint eddig, uay ezentúl is sikertelen iog maradni és hiába valónak fog bizonyulni. Minden okos nő nyugcd'an elfogadhatja lious­se&unak mondását: „ íe ne refu^e pas a une iemme, mais aux lemmes les facultés de i' homme!" Az igazságnak es emberiességnek megméihetlen munkatere : ez Legyen mindkét nemé, s ha egyszer ezen elvet elfogadtuk, akkor a nő szívesen át fogja engedni a lei fiúnak azt a részt, a mely az ő nagyobb fizikai erejet ós az elvont dolgok kutatására szükséges képességét megilleti, egyút­tal pedig szívesen átengedi neki az államélet nagy általános kei ék-müvének igazgatását is. Ezen tér mellett fekszik egy másik, mely a maga neméhen épp oly terjedelmes, mint amaz s e térnek hivása ez: mindenütt, a hol finomabb megfigyelő tehetségre, ideálisabb fölfogásra, az egyes és apróbb dolgokba való melegebb és mé­lyebb behatolásra van szükség, ott keresendő a női tevékenység lő tere. Hagyjuk tehdt mindenkinek a maga terét, mii­ködé t körét! De a jellem érvényeit mégis tgyenlőkeppen kell bevésni mindkét, nembe, mert mindkettőn nyugszik a polgári és a családi jólét, boldogság. A mit az állam s a társadalom követel a férfitől, ugyanazt követeli az otthon s a társadalom a nítől « az utóbbi alapokon lehetséges egyedül a Jiíi lénynek szabadabb fejlődése, De hát hogyan történjék az oly elvek mellett, melvek a féitiunak ezt i'jik elő: neked kell dolgoznod, kiizdyiied, törekedned, az éle*" komoly­ságát föifognod ! A nőnek pedig ezt parancsolják • Te gyöngéd lóuy azért születtél hogy költői természeted legyen, hot.^' enyelegjen, piperére gondotforditson, zon­gorázzóinacvaiamit francziául is fecsegjen ós több habOuio/tfihdjoD. Sajnos dolog, hogy ezen modor nem csak a társadalom magas köreiben otthonos! A köiép osztál" legnagyobb részét áthatja már a finnyás­kodó morál, behato't. ez már a vagyonosabb polgárosztályba is, ugy hogy c*ak nagy kisebb­ségben vannak oly derék an-iK és kötelessé, tudó házi asszonyok, akik m n Társadalmunk előítéleteitől mentek lennéne* e- útinak oktalan­ságai felől elmélkednének. Igen sok nő sem nem s/er^ i. s- i> nem tiszteli hivatását, és pedig azért, mert az ritkán tiinik föl előttük igazi világosságában, azután pedig azért mert sok nő igen felületes s az ő gyönge lelki szeme nem képes megpillantani azt a dics fónvt, a mely minden hű kötelesség teljesítést körülsugároz és szépít. Mint minden növénynek megfelelő talajra van szüksége, hogy kellőképpen fejlődhessék és kivánt gyümölcsöt hozhasson, ugy a leány első nevelé­sének is arra kell irányulnia és törekednie, hogy előkészítse azt a talajt, a melyen a nőiesség tulaj­donképeni virága fejlődhessék, és kivánt gyümöl­csöt hozhasson. De ezen talaj, ezen termőföld nem található a felületesség futóhomokján, hanem keresni kell azt a kötelesség, és komolyság ke­mény, szilárd talaján. És valóban nem is valami könny i dolog a nőnek teljes kiművelése, mert rendesen lanyhán kezdik meg és koián félbeszakítják azt. Nem is csoda tehát, hogy igy azután egész tömege támad elkészületlen teremtményeknek, a melyek egy irányban sem képesek valamire, sem a háztartás szükséglétéinél,sem pediga szellemi tekin­tetben. Holott mégis éppen ezért két irány ösz­szeköttetésén nyugszik a női hivatás teljesitesének lehetősége. De hogyan is fejlődhetnek összehangzólag az ember erkölcsi erényei a szellemi műveltsége nélkül? És ámbár leányaink ma, sok mindenfélét tanulni kénytelenek. mindez még nem elegendő azért, meit az egész munka szakgatott, darabos. Mit használhatnak nekünk azon ifjú lények, a kik az iskolából sietve lépnek az életbe minden magasabb hivatás, komolyabb törekvés sejtelme nól­lkiil ? Az ő soraikból csak ritkán kerül ki a derék anya s igazi feleség. A bálok és mulatságok termeinek fényéből ittasan mintegy álomban lebegnek át ifjuságukon ; lengeteg öltözetük alatt igen ritkán rejtőzik az erős sziv a magas röptű lélek, a melyekre oly nagyon elkerülhetlen szüksége van a nőnek. Mi kedvesen surran át néhány óv könnyelmű­ségben és fényben! De a képnek meg kell vál­toznia s az ajtókon kopog- az igazi élet. Hányat talál ez majd harczkészen? Hányan lesznek képesek megfelelni az élet igazságos igényeinek, követeléseinek ? Akár a házasság, akár pedig a hajadanok sorsa várja ezeket a vidám alakokat: tény az, hogy csak azon nő teljesítheti magasabb hivatását, akinek ehhez a kellő eszközöket tzolgltatfa a helyes nöi nevelés ! Cselkó József.

Next

/
Thumbnails
Contents