Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-04 / 31. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. augusztus 4. junk olyan veszett módón a pénz után. még egészségünk árán is; mert az egészség, az élet az első. Igy van a dolog az almavásárral is. El­adjuk az egészséges almát s veszünk az árán pálinkát! De veszünk az árán ugye komo­lyabb, szükségesebb dolgot is, a háztartásra konyhai czikket, pl. eczetet. Hát mindakettőnél többet ér az, ha a maga valósásában megesszük a 'riss gyümölcsöt. Ugye bizony minden ezeredik embernél többet nem találsz, aki gyümölcsöt eszik ebéd után. Pedig az intelligencziával jár annak tudása, hogy a jó gyümölcs rendes vérke­ringést s a rendes verkeriugés egészséges életet s erőt ad. Nem eszünk, mert nincsen is. Nincs. Holott csak az utczák, utak szé­lein, a sánczok oldalán a muszkatövis helyén teremhetne (58,000 klmren á 4000 drb) 323 millió darab alma; a rendesen művelt kertekben valóságban is lehet ugyanennyi. De ebből sem igen eszünk, mert a javát át­adjuk a szomszédoknak, a gyöngéje pedig ott rothad el a tövén. Ott rothad el. A szegény nép pedig issza a pálinkát és vásá­rolja a ,,zsidó eczetet". Megjegyzem, hogy némely vidéken, pl. Erdélyben is a ,,zsidó" szó sem nem nácziót, sem nem vallást, ha­nem foglalkozást jelent. Teljesen szenvtelenül liijják a boltost és pálinkaárulót zsidónak, még ha nem is az. Italát szintén következe­tésen zsidópálinkának és zsidóeczetnek nevezik. Hanem aztán bozzá van ebez kötve az irgalmatlan rosszaságnak a fogalma. Ezt az irgalmatlan rossz zsidópálinkát és zsidó eczetet használja a n 5p —élvezetül. Hanem aztán pusztul is tőle irgalmatlanul. Csinálják pedig ezt a pálinkát és eczetet is — ugy tudom — szeszből, vizből, fa-forgácsból s Isten tudja még mi mindenből. Pedig hát mindezeknél csak jobb alap-anyagunk van borra, pálinkára, eczetre a gyümölcsben. Mennyi gyümölcsünk terem csak, vagy teremhetne az országutak szélein sa kertekben? A jó gazdasszony ugy nevezett ,,bor­eczetet" csinál a háztartásra s nem veszi méreddráyán a méreghatásu zsi'lóeczetet a boltból. Az volna az ideális állapot, ha min­den háznál a házilag készült egészséges gyümölcs-eczetet használnák ételsavanyitásra és nem az egészségtelen méreg-eczetet. Azonban ezt a indolenczia nem engedi meg. Hanem az egészségre nézve, nemzetgazda­ságunkra nézve még mindig óriási előnyünkre válnék, ha gyümölcs-ecset gyárat állítanának fel és gyümölcs eltartó (conserv) gyárat, hogy a mit nyersen meg nem tudunk enni, se külföldre ne vigyük, se ott rothadni ne hagy­juk, hanem saját erőnkön javunkra fordítsuk. Szólhat ez a gyáralapitás szava leginkább hozzánk dunántúliakhoz, erre a vidékre, melyet az ország veteményes, ültetvényes és gyü­mölcsös kertjének szoktak nevezni. Apró ügyek összeségeből áll a nagy nem­zeti ügy. Borbély György. Képek a vasuíi kocsiból I. Mik a Mihály. Yasái nap reggel volt, a társaság azonban amolyan hétfői hangulatban vala, mámoros kinézésű az estvéli dorbézolástól. Helyet foglaltunk a 111 osztályban, ugy vegye­sen a hogy felszálltunk. Meglehetős számban voltunk. És ez a szám sz egyes állomásokon hol nagyobbodott, hol kisebbedett. Á hogy tehá f igy letelepedtünk, az egyik kez­dett síunyikáhii, a másik szivarra gyújtott, amott a kocsi másik végében nehán;? asszony trécselt, az egyik arról panaszkodott, hogy igen meleg van és ki akarta nyitani az ablakot, de ez ellen a leghatározottabban fellépett egy potrohos némber, szóval a III. osztályú társaság meg volt a maga teijessegében. Én is kezdtem keresni az én alakomat Nekem t. i. az a szokásom, ha utazom, hogy igyekszem társat keresni, a kwel aztán elbeszélgetek, s igy többé kevésbé kellemessé teszem utamat. Olyant, a ki már külsőleg is elárulja a maga éidekessé­gét. Pyet pedig mindig találhatni Most is fogtam egyet. Ruházata a vasmegyei disznókupeczekre vallott, ő maga azonban a mint később megtudtam tőle, árvamegyei tót volt Az ismerkedés nem ment nehezen. (J iá akart gyúj­tani és ón az utolsó száll komisz gyújtómat fel­használtam, hogy igy megismerkedhessen) vele. És ez az ember igen eidekes volt. Származási helye Alsókubin, tartózkodási helye iegiöbbuyiie Zágráb, a hol nagy rőföskereskedése van. Mika a neve. Zalam gyében is vannak rokonai, a kik szintén kereskedők. Aztán azt is elmondta, hogy van egy ócsce, a ki p'ébános Zólyombrezón. Az öc-'csenek Mika Mihá'y a neve. Hires ember. Mutatta is az aicz­képét Hires, mert a tótoknak nagy „nemzeti eszméiért" küzd. Volt is már elég pöre. Buda­pestje egyszer 30 embert hozott esküdni, igaz­sága mellett vitatkozik, ir, a népek is.emtik. És még sem tehet neki senki semmit. Egyszer 200 kocsiból ál'ó bandérium ment eleibe, midőn egy helyre (gondolom Mlefvát emlitj az én utasom) kinevezték káp ánnak. Ks most is a nép válasz­totta plébánosnak Zólyombrezóra. A nep azt mondta, ha ő nem lesz, nem kell senki ma&, stb. Azt hiszem, hogy Önök k. olvasóim, mar elkép­zelhetik, hogy micsoda ember lehet az a Mika Mihály? Abból a fajtából való, a kikkel nap nap után 'alálkozunk az újságok törvényszéki rovatai­ban. És képzelhetik k. olvasóim, hogy ennek az en útitársamnak is micsoda oktatásokat adtam az ő k. öCíCfcére vonatkozólag; erről felesleges irnom. Egy bizonyos dologról azouban, a melytől még nem szóltam, szükségéi, hogy nyilatkozzam. Ez a Mika Mihály plébános Zoiyombiezon. Tudíommal Zólyombrezó Migvarors/.agou van es elég jelentékeny bányavároska. Hogy lehetseges mégis az, hogy itt Magyarországon valaki magyar­e lenes eszméket hi/í-éssen ? Pláne, ha az Illető még p3p is hozzá! C>odála'os kórtünet, uyavaiája ennek e nemzetnek ! Papjai, katonái, hivatalnokai, stb. igen sokan ellensegei, vagy érdekből, vagy ferde rögeszmeíől, vagy a liazaellenes ueveles következtében. Egy bűnszövetség, a mely ennek az ortzágnak a tönkieteveseben fáradozik. Köl­csönösségi visszony van köztük Mert hogy az ördögbe volna lehetséges máskép hazafiatlau pa­pokat, katonákat, hivatalnokokit nevelni. Hisz a törvény tiltja. És valami érdeknek keli lenni, ha azt a törvényt végre nem hajtják. Elképzelem ugy magamban, hogy mennyit nyerne a nemzet, ha tíai midannyian egy közös eszméért lelkesülnének, egy közös c él eleiésere törekednének, hogy nagy és boldog legyen e haza ! Nálunk azonban túlsúlyban vannak a hazaedeue­sek és a haza testén élősködők, a szolgalelkek és a hatalomra vágyók. A< igazi hizati^fe^emmire sem mennek. Még a S/.t.-Istváu reitS'^lovag'ai sem lehetnek. Mika Mihályék sokan vannak ebben az ország­ban. Egészen mindegV, akái római katholikusok, akár görögkeletiek. Protestánsok, zsidók is le­hetnek. A fő tulajdonságukban, a haza elleni gyülűletben miDd megegyeznek. De sajnos, az azonban megint csak régi átka a magyarnak, hogv sohasem ellenségei, de mindig hű tíai ke rülnek a bitóra vagy a vér padi a. Olvassák el kérem a töiténelmet és mondják, nincs-e igazam? L Állami iskolák szervezése és azok helyes irányú fejlesztése. Hazánk kulturális fejlődésének, a nép művelő­désének, a magyar fajsúly emelésének ós erősbi­tésének alapja, kiinduló forrása az iskola, s ennek főtényezője, lelke. — a tanitó. Az iskolának áldásos működése virágetfatja fel a hazát. Élve a szép és fenkölt szellemű hason­lattal, hogy „végig gázol ugyan rajta marha ós ember csoport, nvomában mégis virány kél." A magyar közokf. kormány intencziója, hogy belülről kifelé a határszeleken, erősbüljön a magyar fajsúlya, s ep e'ért, ismerve jól a helyzetet, ahol csak lehet és szükségét Játja, magyar iskolákat emel, s nagy anyagi áldozatokkal tartja fenn azokat. Azokhoz tanítókat kiiid ki. kik missi»ju­kat a hozzá kö'ött várakozásnak teljesen meg­felelően betöltve, a jövő generácziót, szoraalma* őszinte, s becsli.etes magyar néppí neveljek. Kettősen nagy szerep jut a'.oknak a tanítóknak, kik határszéleken, nemzetiségi vidékeken működ­nek. Ámde szomorú tapasztalatból tudjuk, hogy vannak tanitók, akik a nemzetiségi vidéken több éven át működnek, s minthogy nem állanak pályájuk magaslatán, mert nem értik m jg a hívó szózatot, 'lelkesedés és helyes irány nélküli tevé­kenységük áldástalan; szembeötlően káros hatással van a múzsa a zsenge gyermek seregnek fej lödé ­sere. Tehát előrehaladás helyeit visszaesés mutat­kozik, s ha ez igy tart tovább, a mitől Isten menísen, — a kultuia tetigődése áll be; a haza nagy aldozatával szemben, a befektetett tőkéné* a kamata sem térül meg. Elkerülhetetlenül s/.üísiges tehit, hogy ily vidékekre a magas kormány kipróbált é; lelke­sedesteit tanerőket nevezzen ki, a nagyhorderejű munkával arányos fizetéssel; c'eltévesztett az ifjú ós gyakorlatlan tanítói nemzedekuek, vaúj az intézetből kilépje, magáról az iskola porai csak az iméut rázta le, — ily exponált helyeken való alkalmazása. Mert mit ér a kultura szép csarnoka? Csak egy mohaval és zuzmóval benőtt ro n-halmiz, hi hiányzik oelőle az éltető lélek: — a Jó tanitó. Továbbá, a tanitó kinevezésénél, áthelyezésénél, távol legyen minden külbefolyás, a piotegilás; a cultura harcz mezejére csau a nevelői é3 tanítói palya iránt magabaa hivatást érző, s a művelő­dés magasztos czelja fe'é, sziláid akarattal és kifogástalan jelemmel biró, s törekvő tanerő alkal­mazandó, melynek működése meghozza a várva vart gyűmilcsot; ezt szem -dől te/as«vd, sebet ejtünk a testen, amit gyógyitni akartunk. Nem régen, csak az unaiit zajlottak le iskolá­inkban a műit tanév záróvizsgái. Mindenütt konsta­taliarott a laueredmeny. A mely iskolában a tan­erő, nembanomsága folytán, vagy ped»g a tanítói munkásság iránti ridegség miatt, a minimális fokú eredményt sem erte el, az illető azonnal más helyre áthelyezendő. Kezdetben gyógyitsun a bajt, a kort, így megrögzese es inficiáló terje­desmiek utjat álloituk. Eleg egy tanítási próba é», melynek leforgásá­val nyer mii,ősitvén} t a betöltölt munkakör. Ilyen esetben, hi léha tevé eny^eget eszlelüuk, mellőz­tessek a méltatlan tamogatas, a pírttogas; figyel­men kívül hagyandó minden egyéb köiülméuy, mely a helyzete: belolyaiolná, hogy : nagy c-aladot tart fenn, ava;,y szegény, vagy hata mögött pro­tegaloja vau, stb. a merlegelósnel ezek mind, elkeli hogy enyesszenek ; — itt egyedül a tanito alcal felmutatott eredmeny ugy az iskolán belül, mint kívül, b:ráiando meg, s ez juttat resztre rosszabb vagy előnyösebb helyzetet. A bual.it azouban igazságos legyen, mely után következetesen ós jogosan, a helyzet is kell, hogy javuljon. Hogy el ne tévesszem közleményem fonalát, felemlítem, hogy vannat esetek, a midőn egyes tanítójelölt kikerült az intézetből, annak kozele­ben nyer atkalmazast, Kellemes bizony az, a midőn anyánknál, vagy annak közel cidalanái élhetjük le eltünk napjait. Jól tudjuk azonban, hogy a tauulmány t síkénél végzett ltju tanerők között, akadnak gyengeboek, hisz ez meg vau miuden más pályán is, kiknek tanulmányi fogyatékossága es munkakedv hiánya az életben, a tett mezejen is átazürődik. Kívánatos tehát, hogy ezeket a tanerőket, a mennyire c?ak lehet, az anyaintezettől, mely fel­nevelte őket, távol helyezzek allasba ; nogy így a kultura harcztereu, maguknak ouallosagoi teremtve, sikerrel munkálkodhassanak ; anual is inkább, me/t a távolbau lazult működeikben^ nem számithatnak ai őket szárnyra bocsátott intezet elnécő támogat, saia, a pártfogására, mely jó akaratú támogatás, többnyire — javulás he­lyett, — csalódást szül. Ha figyelemmel, minden eífogniás nélkül kísér­jük, az áliami iskolák nagy szabású, s nagy aiányu szervezését, melyet a magyar kormány az utóbbi években kifejtett, csakis hálás érzéssel, s köszönettel adózhatunk, az e téren kimagasló s lázas tevékenységgel a hajdan kort felül mulo alkotásaiért. EvrŐI-évre százával emelkednek s gyarapodnak a kultura csarnokai, templomai. Nem kell messze

Next

/
Thumbnails
Contents