Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-23 / 25. szám

V. é*. 71 / Yí Zalaegerszeg, Í9G4. junius 23. 25. szám. Előfizetési ár: Xgy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. E^yes szém 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 koron*. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapitó és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJELJENIK HETENKÉNT O S "Ű~ T Ö IR T ü E Ő N ESTE. tanácsok az iskolai év végéi}. Szomorúan és vígan szétoszolnak a tanulók. Többnyire szülőikhez mennek haza bosszú két hónapra pihenni. Két hónap múlva nagy részök ugyanazon iskolához tér vissza tanulni, némelyek más iskolákba mennek, magasabbrendü iskolákba: az egyetemre, s az éleibe. A legmagasabbrendü iskola az élet. Pihenjenek, szórakozzanak az időlegesen távozók, mert a szellemnek, is szüksége van a pihenésre, a felfrissülésre. A szellemi pihenés pedig leginkább abból áll, hogy testi foglalkozást, testi munkát végezzünk minél többet. Most van ideje az athletikának, tourístikának, a természettel való barátkozásnak, a melyek ugyan testi sányargatások is, de kellemes mulatságok is egyúttal. Avagy azonban most van ideje annak is, hogy a hazaérkezett fiuk segítségökre legyenek szülőiknek a foglalkozásban, főleg, akinek alkalma van, a mezei foglalkozásban. Láttam uri embereket, akik fizettek a birtokosnak, csak engedje meg nekik, hogy daraszolják fel a gyepes udvart, s kapálják meg a földjét. A kik pedig magasabb iskolákba mennek, azokhoz ezenkívül még van egy tanácsuuk. S ez szól már nekik is, szülőiknek is. Válasszák meg kérem, jól a pályát, ha az egyetemre mennek. A mire hajlandóságuk, s anyagi és szellemi tehetségük van, arra menjének, hogy ne kelljen egy-két év múlva pályát változtatni. Hogy ne tegyék ki magukat keserű, csalódásuknak s idő és pénzbeli veszteségeknek. Korlátozzák a szülők az ifjúnak nem természetes és nem czélra vezető ábrándjait, de ne akadályozzák a veleszületett természetes hajlamot cs kedvet önzőén képzelgő reális hasznokért. És hogy még egyet moi djunk, a mi speczialisana zalaegerszegi egyetemi tanulókra vonatkozik. De hogy senki se kezdjen a czáfolatba, megelőzöm az ellenvetést. Az egyetemen való beiratkozás után ugy é azért jőnek haza önök, hogy takarékoskodjanak, mert Pesten drága az élet'? Itthon nem kell sem szállást, sem kosztot fizetni, £5t holmi felválalt hivataloskodás után még jövedelmök is van. Tehát a szegénység miatt. Jól van. De nem helyes az okoskodásuk. Ha a szegénység ennyire akadályozza önöket, akkor nagy ritkán lesz önök közül valaki egész ember. De a szegénység nem lehet ekkora akadály. Ha szegény az ember, nem szükséges a gazdagokkal versenyezni sem lakásban, sem ételben, sem ruházatban, sem mulatságokban. De hátha versenyezhetnének is ! Amint itthon akad jövedelmező foglalkozás, a fővárosban is akadhat, sőt inkább akad, mint -a mezei városkában. Ne a szegénységet hfczzák fel tehát ezáfolatul, hanem ismerjék el okul az akarathiányt. Hogy azt az eró'sebb szót ne használjuk: a kényelem-szeretetet. A kik pedig egyenesen kimennek az életbe, a legnagyobb iskolába, azokhoz kevés, de kemény szavunk van. Az igazságnak azt a sok elméletjét, melyért annyi verejték folyt, igyekezzenek megvalósítani. Két világunk van : iskola és élet; elmélet és gyakorlat. Ezek rendesen harczban állanak egymással. Ha összhangba lehetne hozni a kettőt! Pedig boldogság addig nincs, mig az erény hirdetése mellett bűnt. cselekszünk. Oh ha eszetekkel és szivetekkel és karotokkal hozzá járulnátok, magyar ifjak, hogy a meddő elmélet megtermékenyüljön! Igaz, hogy „oly göröngyös, oly kemény az ut, s az ember anyi sivatagra jut!" De azt is tanultátok az elméletben, hogy nem csupán önző, jobban mondva, nemcsak egyéni ezé • lókért dolgozunk. A nemzet egyeteme az, a mi altruistikus is, részben önző is. Ennél szebb fogalmat nem ismertetek és nem fogtok ismerni soha. Ennek az érdekében dolgozni, a sok sivatagot a megműveléssel virágos kertté varázsolni: ez a ti legszentebb czélotok, ifjak, akik kimentek a nagy világba, az élet iskolájába. _ (ó.) ' • r Visszapillantás. — A magyar nemzeti ébredés akadályai. — (X. Folytatás.) A nemzet nagy zömét, több mint háromnegyed részét kepezik nálunk a földmivesek, munkások ós kisiparosok. Ezeknek vallás- erkölcsi élete, műveltsége* anyagi jóléte, felfogása, munkássága s takarékossága nagyon meglátszik és megérzik az egész nemzeten. Ha ezek gyengék, szegények : gyenge, ós szegény maga a nemzet is ; gyenge az adófizető ós harcz képessége. ; Közérdek kivánja, hogy az aira hivatottak a nép zömének testi, lelki és anyagi erejét emeljék, intézményileg, s az által, hogy őket a jó és helyes uton vezetik, s tömörítik; mert ha ezt a hivatottak nem teszik, majd megteszik azt a hivatlanok, kik nem közérdekből, hanem önző mágánczéiból foglalkoznak a néppel. SzinmüYészet. Szeatgyörgyí Lenke. — Tavasz. Drótostót. Scherry. — Vendége volt ezen a héten a Micsey színtársulatának Zalaegerszegen. A fővárosi szinészvilágból jött le hozzánk három előadásra Szentgyörgyi Lenke kisasszony, aki vendége vala egyúttal városi és vidéki társadalmunk nagy részének is, minthogy a kisasszony idevaló születésű. Ismerősök, barátok és rokonok közé jött tehát. Részint tehát ezért, részint fővárosi művésznő lét. ért, részint a vendégjogért pazarul elhalmozták TÍrág koszorúkkal, bokrétákkal, tapssal, ujrázással, elismeréssel, főleg fellépte kezdetén. Jötttekor ünnepélyes társaság fogadta a vasútnál, az ifjúság disz asztalt tartott fen számáia, Hauk kertészetéből a legszebb virágokkal ékesítve az asztalt. A vendégművész játszott csütörtökön a „Tavasz" operetteben elég telt ház előtt, pénteken a „ Drótostót" operetteben félig telt ház előtt és szombaton a franczia Scherry operetteben túlzsúfolt ház előtt. Minthcgy pedig Szentgyörgyi Lenke fővárosi művésznő, ennélfogva tehetünk egy pár megjegyzést is a játékára. Amint a társaságban könnyed tartású, akként s még inkább könyedebb mozgása van a szirpadon, sőt csakúgy dobja magát ide-oda mint a gummi labda. Beszéd hangja férfias, de nem kellemetlen, sőt sajátságos voltánál fogva inkább tetsző; ének-hangja elég jó, nem túlságos erős; táncza nem nehézkes, ámbár hogy finomabb, kecsesebb lejtéssel táncolnak többen a vidékiek is. Van azonban lábmozdulatában egy sajátságos űgjes foidulat, mely nála eredeti, tehát értékes is. Ha egynél több ilyen figurát produkálna, érdekesebb és értékesebb volna a táncza. A szinjátéka, — hát a színjátéka kitűnő volt az első darabban (Tavasz), az első jelenetében. Egy szolgálónak szegődött magyar falusi paraszt, faragatlan, esetlen leányt utánozott félszeg mozdulataiban, naiv, darabos felfogásában ós viselkedésében, — amint bárdolatlan döczögéssel lóg jobbra-baha, csillogó szemmel ábrándozik a nagy város fényességéiol, úrfi szeretőkről, miközben kötényébe fújja az oirát s egy tömérdek nagy karéj kenyeret harapdál. — Ez a jelenet helyes, pompás volt. Ugy látszik ez a főtárgya Szentgyörgyi kisasszonynak. A következő pontban azonban, ahol szóval, beszéddel kell utánozni a cselédet, már nem sikerült ugy. A másik felvo násban czifra kalapos szobaleány lesz a mosogató leányból. Evvel már éppen kiesett a szerep köréből az előadó. Itt a fólmüvelt urizálót kell játszani s ez kettős nehézséggel jár. Szentgyörgyinek egyik sem tárgya. 0 igazában specziáhsta. Csak a íalusi leányt, a legnépiesebbet, ezek között is csak az együgyűt tudja pompásan előadni. Kitűnik ez a következő estéken is. A „Drótostótban" a tót szobaleányt félig tótosau, félig czigányosan szólaltatja Itt már sokkal gyengébb szerepe volt, mint azelőtt. Ebben a darabban szépen kitűnt, Jakabfy Jolán és Szigethy Andor, kecses mondhatjuk művészi tárcukkai.— Mit mondjunk a haimadikról, a franczia „Scherry"-tői ? A úaiabról is, a vendégjátékról is ? A rengeteg közönség alig fért a teremben. Majdnem meg fulladtak a nagy hőségben. Nincs egy árva szeilőztetője annak a diszteremnek. Még csak az kellett volna, hogy tűz üssön ki s oda égjenek az emberek azon az egy szük ajtón. Sírkövükre imák az élőknek tagságául: „Emberek! ne bolonduljatok az idegen ledér utczai komédiák után !"• Ez a rengeteg ember boszankod** jött ki a színházból. Tehát nem is magam beszélek. Beszéltetem az óriási csalódott közönséget. Kicsijenagyja kivétel nélkül egyhangúlag lenézéssel haszontalan portékának mondá ezt az ostobaságos — darabot. A játékosokról sem mondva most sokkal jobbat. Erkölcsileg ós szellemileg teljesen megbukott. Jövedelem azonban volt elég. S ha ez elég a színigazgatónak, akkor legyen boldog vele. Ez az irány, ez a szellem vezeti most Magyarország szinmü-irodalmát és színjátékát. Nem az erényt állítják színpadra követésül, s nem is a bünt szatíra alakban elrettentő például, hanem nevetség tárgyául az erényt s csalogató szerül a bünt. S ez a fenekestől felfordult izlós meghódította a világot. Magyarországot legalább meg. Csak ebben a mi kis mező városkánkban is ez a színtársulat három hosszú bet után tegnapelőtti adott először színmüvet. Hát ez a legkevesebb, arczul csapása a közönség Ízlésének. A darabban egy franczia részeg leány szerepel. Ugy-é milyen gorombaság ezt csak kimondani avagy csak leirni is. De már végig cselekedni, az csupa gyönyörűség ! Szerepel. Elég ez. Többet nem is kell, nem is tudunk róla mondani. Nincs sem tar'üiraa., sem szerkezete, — sem elve, sem czelja.