Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-23 / 25. szám

4 MAGYAR PAIZS 1904. junius 194. Mindaddig, mig Krisztusnak a felebaráti szeretetről hirdetett tanítása a gyakorlati életben általánosságban, s valóságosan el nem terjed, ós sz emberek cselekedetei nem ezen felebaráti szereteten alapulnak: addig a kis emberek a közéidek szempontjából az igazságosság alapján álló okos, tanult, tapasztalc és hazafias érzésű férfiak vezetése alatt a tömörülésre, összetartásra mindig jobban utalva lesznek, mint az állam egyéb poigárai, kik szellemileg ugy, mint anyagilag amazok felett állnak, tehát a versenyben határozott előnyben vannak. Innen van, hogy miné! szegényebbek, eladósodottabbak valamely -vidék kisemberei, annál kisebb ellenálló erejük és csel kvő képességük van, s annál kevésbbó lehet rajtuk segíteni, illetőleg az orvoslás annál nagyobb önfeláldozásba, s erőfeszítésbe Kerül. Kivéve azt a kevés és tiszteletre méltó kivételt, kik a kis emberek jogos érdekeinek előmozdításán fáiadoznak, nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a kisemberekkel nem foglalkozunk, veritékes munkájukat kellőleg meg nem becsüljük, sőt kicsinyeljük, sőt fintorgatjuk még az orrunkat is, ha a kényszeiüség közelükbe hoz bennünket. Majmoljuk mindenben, — igen sokszor oktalanul — a küllőidé', töhbnvire külsőségekben, fényűzésben, frivolitásban ós erkölcstelenségekben — de a mi leginkább követésre méltó volna e tekintetben, a világ első hatalmasságának, Angolországnak példáját nem követjük, pedig mig ezt rem tesszük, vagyonos, erős, hatalmas, mások előtt addig imponáló nemzet soha sem leszünk. Nálunk minden ember „ur" akar lenni, akár van hozzá anyagi, erkölcsi és szellemi ereje, akár nincs. Törik magukat az emberek & hivatalok után. Az önálló műnk ás- pályákat nem igen szeretik, pedig csak ezeken fejtheti ki az ember eiejét teljesen, s mutathatja meg, mily erőt és tevékenységet tud kifejteni. Az ipart s az üzletet lenézik, s kicsinyelik. Angliában e tekintetben egészen más a felfogás, de meg is van annak a látszatja. A világnak körülbelül egy harmad része uralma alatt van. Óriási erkölcsi és anyagi hatalmat bir kifejteni, s ennek az alapja az, hogy a munkát, a munkásságot, az ipart üzletet és kereskedelmet nemesak hogy le nem nézi, nem kicsinyli, de £Öt azt nagyra becsüli, de önmagát is megbecsüli. Az üzlet, kereskedelem, ipar, munkásság józan, takarékos élet minden angolnak vérévé vált. „Az üzlet-üzlet," mondja az angol ember, és azon van mind, hogy üzletet csináljon. Minden angol ember boltos és a lordok is angol emberek, ők is azt tartják, hogy az az ur, a kinek sok a pénze, a pénzt pedig az érdemli meg, aki megdolgozik érte. Sehol a világon az arisztokráczia olyan hamar meg nem barátkozott a polgári fog ialkozásssal, mint Angliában, a hol most egy Szentgyörgyi Lenke kisasszony-vendég alakította ezt a leányt meglehetős rosszul. Benne ez a franczia szobaleány is darabosan ödöng, dobálódzik jobbra balra, czigányos hangon beszél, kötényébe fújja az orrát s egy irgalmatlan darab kenyérhéjat rágicsál. — Ez nem túlzás. Ez tévedés. A beszédre nézve megjegyzem, hogy legnehezebb a magyar színésznek. Tudniillik, ha magyarországi históriát játszik. A köz- vagy irodalmi nyelven kívül ismernie kell az általánoi alsó néposztálynak a nyelvét, meg kell tanulnia a palócz, göcseji, alföldi és székely dialektusokat, utánoznia kell tudnia a német, szász, horvát, tót, zsidó, oláh, vend, szerb, ruthón, sokácz, bunyevácz, öimény, czigány stbeknek sajátságos rossz magyar kiejtéseit. Sajátságos, hogy Szentgyörgyi művész kisasszony & tótos kiejtés mellett még csak a czigányost szólaltatja meg. S ezt nem csak akkor, mikor magyarországi népet játszik, hanem akkor is, mikor a franczia szobaleányt adja elé. Talán ugy gondolkozik, hogy legnépiesebb, mert legalsóbb a czigány, s ezt választotta. Nem helyes. Ha mindeniket el nem sajátíthatja s ha meg engedi & művészet (azt hiszem megengedi), hogv egyéni elve szerint minden fajta népet egyhangon szólaltasson meg: akkor választaná a könnyebbet és jobbat: választana egy előkelő magyar dialektust, választaná s művelné p'. a hires göcseji dialektust. Ezt legkönnyebben is tehetné, mert a művésznő Göcsej vidékéi ől való. És szolgálatot tehetne a magyar nyi lvészetnek, szülőföldje hírnevének s az ethnográfia tudományának. herczegnönek nagy divatáru üzlete van Londonban. de nincs is annyi dúsgazdag mágnás sehol, mint a szigetországban. A legrégibb mágnásczégek egyike a Lindonderry markié, a kinek ezernél több szénkereskedése van Angliában. Jersey lord, a világ leggazdagabb embereinek egvike, bankár és minden nap legalább három orát tölt az irodájában. Sudeley lordnak czukorgyára van, a legerősebb konkurense Hurrington lord, a ki a czukorkán kivül kitűnő gyümölcsöt is árul. Armstronglord ágyu-gyára hires az egész világon. A lordnaK ezenkívül nagy bőrgyára is van. Burton lord Anglia első sörgyárosa, Wolverton lordnak bankháza van, a legelőkelőbb bankár azonban még sem ő Angliában, hanem Fife herczeg, az Angol király veje, a Scott Sámuel és Társa bankháznak egyik főnöke." Ahhoz, hogy ily előkelőségek lépjenek nálunk is az ipar ós kereskedelem terére, 8 ezeknek megbecsülést ós tekintélyt szerezzenek: az iparos és kereskedő osztály minden tagjának közre kellene működnie. Nálunk ezt nemcsak hogy meg nem teszik, de jóformán erre nem is gondolnak. Sajnos, hogy nálunk a földmivesek legnagyobb része műveletlen, a tanulás haszna iránt érzéke nincsen; az iparos osztály nyagyrósze nagyon alacsony gondolkozású, ósdi, a müveit külföld iparával a nemes versenyt felvenni, még mindig késik, sok közülök a bzavát nem tartó, hanyag, lusta, felületes és iszákos. Ha annyi kis vagyonkája van, hogy magát 09 családját a legszegényesebben is fentartani képes, akkor már mesterségét abban hagyja, túlságosan korcsmaajtó nyitogató, rójja naphossza a járdát, vagy hegyre jár — inni, s igy nem csuda, ha nagy része már fiatalon ugy lejárja magát, amint egy embernek magát csak lejárnia lehet, — s elzüllik — Folyton másokat okoz, szid és káromol, holott « hibának legeslegnagvobb része önmagában van. Egyesek hazafi is és nemes törekvése, hogy a honi ipar mielőbb mindenféle tekintetben versenyképes legyen a müveit külföld iparával éa maguk iparát virágzásrs, iparosainkat pedig jólétre ós megelégedésre ju'.tasaák : egyesített akarat és egyesített erő nélkül soha el nem érhetjük ! Hiába igyekszik egyik a szekeret előre húzni, ha a másik ugyan olyan nagy még nagyobb erővel azt folytonosan hátra feló hu/.za|; igy nem mehet az előre — soha! A ki magát erkölcsileg és anyagilag teljesen lezárja, önmagát nem bec.üli, az polgártársaitól sem követelheti, hogv irányában be;süléssel viseltessenek. Kereskedelem nálunk nincs; a kereskedés és szatócskodás pedig felette sok kívánni valót hagy maga utáu Kö:lük igen sok a kétes egzistenczia, sok a csalás, hamisítás, vétkes és hamis bukás s még sem történt meg tiem maguk a kereskedők, sem a társadalom sem a. törvényhozás Színháztól és szini iskoláktól legalább melló" kesen effélét is vár as ember, nem csupán a „Kék- Wókot." De az emiitett nyelvi sajátságok mellett egyebet is kell tudnia a jó színésznek. Ismernie kell a különféle néprétegeknek ós különféle nópfajtáknak műveltségi fokát, lelkét, természeté', szokását, észjárását, testmozdulatait, magaviseletét stb. S ha franczia históriát játszik, hát bizony akkor ismernie kell annak a népnek is a tulajdonságát. Egy párizsi szobaleány nem olyan, mint egy pozvai napszámosnak a leánya, sem nem olyan, mint egy sátorban lakó czigányleán/. Ha utálkozunk «gv franczia parasztleánnyal, egy falusi szegény leánnyal, aki kin a mezőn dolgozik vagy a konyhán mosogat: meggyőződünk, hogy nem botorkál, hanem kecsesen lép; ha szóbaállunk vele: maga ai udvariasság, nyájasság, a kellem beszél velünk; ha rápillantunk: gyönyörűséggel látjuk és nézzük, hogy egyszerű szegényes ruhája takarékos tisztasággal, müvójzi ízléssel, bájjal ömlik végig a testén. A párizsi szobaleány is áll ezen a magaslaton. Lomhán nem jár, nem köpköd, nem fújja előtted az orrát, s ízléstelenül nem harapdálja a kenyér héját. Lehet kaczór, hordhat magáb n romlottságot, — s ezt tüntesse ki a szinósz; de külső megjelenésében nem visszataszító — s ezt az igazságot meg kell neki adnunk. Ezeket jegyeztem meg a három előadásról. Borbély György. részéről az oly erélyes s a kinövéseket é3 visszaéléseket orvosló intézkedés, melynek folytán kereskedésünk végképpen megtisztíttatnék az oda nem való elemektől. Nem elég egyeseket, kiket a sok közül rajtacsípnek, — enyhén megbüntetni, hagy azután ismét tovább fertőzze az illető a kereskedést. Minthogy a kereskedők kiváló jogokban részesülnek, kell, hogy ezt mégis érdemeljék, vagyis inkább hogy ezen kiváltságos jigokban s ezen busás hasznot hajtó üzletágban csak azok rászesittessenek, kik aira megbízhatóságuk, hazafi isságuk becsületességük ós tisztességüknél fogva érdemesek is. MÍ8 szóval a kereskedelmet és a kereskedést az által lá nám az oda nem való tisztességtelen elemektől megszabiditani, aa törvényben mondatnék ki, hogy mindazok kikre reá bizonyittatik, hogy csa'iást, hamisítást, vétkes vagy hamis bukást csak egyetlen egyszer is elkövettek, azok többá hazáikban 8em miit ö.iálló kereskedők, kereskedett ne folytathassanak, sem kereskedésben üzletvezetők vagy segédek ne lehessenek. Ily erélyes intézkedés a tisztességes ós becsületes kereskedőknek állna, legelső sorban érdekében mert akkor nem idegenkednének ettől a pályától azok, kiknek ezen pályán már régen müködniök kellett volna, s kellene. Ezeknek, is, mint az iparosaknak öntudatra kell ébredniök, 8 meg tenniök mindazt, mit & tisztessség, becsületesség ós hazafiasság megkíván. Ez nemcsak a köznek, de önmaguknak is javára válik. A kereskedők legeslegnagyobb részénél hazánkban a levelezés ós könyvvezetés még most is német, maguk közt a társalgás német, vagy legalább is külföldi, s nem magyar, s igy természetes, hogy szegényednünk és pusztulnunk kell, s vájjon mikor ébred nemzetünk nagy része nemzeti öntudatra? (Folyt, köv) Dr. Kele Antal. A magyar iparról. (II. Folyt.) Ott hagytam el a múltkor, hogy inkább vászon — izét — hordok, hogy sem az ón nyakamra üljön a kétfejű sas. Könnyű volt. ezt kimondani, i de a teljesithetése elé igen-igen sok akadály i gördült. Az egyik az, hogy pénzt nem tudtam ; gyűjteni, a többit akár el is hagyom, mert az aa egy a döntő Ugy áll a dolog, hogy az evéshez nemcsak étvágy, hanem étel is kell; igy a vásárláshoz a pénz is oly szükséges mint az áru. Sokan tudják, hogy miként Megyerinek, nekem is egy kabátom van, s ezt az egyet is mint magyar gyártmányt vétette meg velem egy kanizsai kereskedő. Balgatag én! Nem tudtam, hogy az az osztrák háziállat még a kabát gal'érjáüik a belsejében is meg ül. De jól van idomítva, azt mondhatom, mert az én kabátom gallérjának a belsejét is meglakta. A' bizony & haszontalan portéka ugy és oly nyugodtan terpeszkedett benne mintha egy 108 kgrmos izraelita bábaasszony lett volnr. Illő tisztelettel löpitettem ki onnét a haszontalanságot, és csak az az egy gondolat bánt, miért nem az a kereskedő ült ott, aki hitványságra vetemedik, hogy megcsalja az embert azért a pár koronáért. Nem az a bűnös aki hazánkba küldi hitvány portékáit, hanem az, aki, hogy hazafiatlanságát leplezze: megfordítja a — madarat ós mint magyar portékát adja el az osztrákok lim lomját. Ez a ruházkodásról. írok: „Akit a kigyó megcsípett, a* a gyíktól is fél." Né-em azokat a tollasat, a malyekat Fülöp ur, zalaegerszegi boltjában vettem. Miut magyar emberhez illő, ón is magyar portékít kéltem, s nem tudom vájjon a Fátum üldöz-e, vagy valami bűbáj hatásának köszönhetem, hogy a vett tollakon „Löwy & Faltin Wien

u-né változott a felirat. Dühöngeni tudnók aíórt a 86 fillérért a melyet osztrák portékákért, adtam, s megfogadtam, inkább nem írok hogy sem ilyen dolgok essenek meg velem. Amikor a mi kereskedőink idegen áiuczikket adnak hazai helyett: nem szökik a vér arczuíba ama gondolatra hogy vétket követnek el? Kell-e nagyobb'vétek, mint megcsalni azt a haiát, a mely tagjául ismer? Egyre kérem a teremtőt: ne bocsásson meg soha azon embernek, aki hazája ellen vétkezik;