Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-09 / 23. szám

-f, * V. Zalseaerszeg, (904. junius 9. ipfizetési ár: g^évre 4 koron*. ^ évre 2 korona, gyed évre 1 kor. ^yes szám 8 fillér. 23. szám. Hazai iparczikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 koron». Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MIŰG-JEL-EITIIK: SETEJSTK: É X^R A: O s ~Ű~ T Ö K. A? ÜKÖN ESTE. Menjünk fürödni. Menjünk fürödni, mert egészséges dolog a fürdés. Beköszöntött a nyári meleg s néhány nappal ezelőtt meg is nyílt a fürdő, a kaszaházi malomnál levő zalai fürdő. Ezt a zalai türdőt most Böhm Ignácz vette át s némi javítást eszközöl rajta; furnak-faragnak az ácsok; egy kis helyiséggel megbővitik a fürdőt, talán a tanuló ifjúságnak, vagy külön a hölgyek számára. A hölgyek számára eddig csak a fürdés ideje volt más. Üdvös dolog volna azonbau, ha nem volna az időpontra különbség, hanem* a helyett, ha egy kis kezdődő áldozattal is, magából a viz területéből csinálnának két osziályr. Mert n?m méltányos, sem nem igazságos. s még nem is egészséges dolog, ha csak egy bizonyos órát kötünk ki akárkinek is a fürdésére. A különválasztás okáért pl. eddig a hölgyeknek a délelőtti időből csak a korábbi órák valának kiszabva, a délutáni időből szintén a korábbiak, vagyis mindjárt ebéd után, a mi sem nem kényelmes, sem nem egészséges, — eltekintve attól, hogy ugyanazon fizettségért senkit sem illő külön rendszabályokkal korlátozni, s jobbra-balra kényszeríteni. Ez az eg}ik érdeke s igy kívánsága is a közönségnek. Egyéb kivánsága szintén ilyen általános és magától értetődik. Megkívánja a közégészségügy a tisztaságot, amit talán felesleges is mondanunk. Hiszen maga a fürdés egyik legnagyobb javuukat az egészséget czélozza. E jó czélra jó eszközöket kell rendelkezésül bocsájtani. —¥áiosuuk lakosságának közgazdasági állapota pedig azt kivauja meg, hogy olcsó legyen a fürdés. Szeré,iy véleményünk szerint mi soknak tartjuk a 20—40 filléres fürdéseket. S ennek arányában az idény-bérlet módosulása is kívánatos volna. Ám ez csak óhajtás. De ennek akár teljesülése, akár nem teljesülébe esetén legszigorúbban megkívánja a közügy a biztonságot: a sekély és mély helyek jelölését, a korlátok vizsgálatát, a lépcsőzetek felügyeletét stb. stb. Ezzel kapcsolatban fölemiitjük, amint mindannyiszor fölemlegettük, a népfürdőt, mely minden évben néháuy áldozattal szokott járni ebben a patakszerü Zala-vizben. Javasoltuk, hogy rendezzen a város egy fürdőt, egy megjelölt biztonsági területen, akár ingyen, akár pár filléres díjjal. Ta.aly már meg is tette a hatóság. Szükséges azonban, hogy következetesen, egyöntetűen, és ugyanazon helyen rendeztessék az a fürdő, hogy hozzászokjék a közönség, — és a zsúfoltság elkerülésével, hogy semmi czélellenességre ne juthassunk vele. És végre, a mi nem-csak a nyár időszakira, de minden időivi&,kra tartozik — mit mondjunk arról, hogy ennek a 10 —12 ezer lakosú városnak nincsen egy gőzfürdője! Mekkora vétség ez a közegészség ellen! Ha valaki fürödni akar, el kell utaznia Szombathelyre, vagy Nagykanizsára. Milyen közgazdaság ez eme néhányakra, s milyen egészségügy a nagy tömegre nézve! E poros, völgyi városnak első szükséglete a fürdő, és ime ez késik legtovább. Senki se beszéljen nekem arról, hogy szük a pénz, s egyébre kell. A legelső az egészség. De hát ha a közhatóság nem iníézkedik, — csudálatos, hogy annyi vállalkozó ember lakik e városban és nem foglalkozik senki evvel a kérdéssel. Hátrányai mellett megáldotta az Isten ezt a várost a Zala folyóval, melynek hatásos vize van a fürdésre. És hogy mi ezt csak egy pár hónapig tudjuk használni! Elmaradottságunknak a jele. Kérve kérjük a hatóságot, vagy arra való egyeseket, foglalkozzanak az eszmével, állitsanak föl a városban egy megfelelő gőzfürdőt, hogy télen is legyen fürdőnk. Talán Böhm ur rászánja magát. Addig pedig használjuk sfel, amit az Isten ingyen adott — egészségünk védelmére. B. Színészet. Junius 1-én megnyílt Zalaegerszegen a rövid, 24 előadásra tervezett s^iini idény. Az igaz, hogy jobb lett volna, ha áprilisban vagy májusban szállt volna falaink közé Thalia, de e miatt nincs jogúi,k panaszkodni, mert városunk illetékes tenyezői nem érvényesíttették befolyásukat a sziui kerületben a saison megkezdésére nézve. A nem régiben alakult irodalmi és művészeti kör, mtly a színészet pártolását is felvette programjába, jövőre bizonyosan oda fog hatni, hogy alkalmasabb időben jöjjenek hozzánk a szülészek. Különben e téren már az iden is tett valamit a kor segédkezet nyújtott a bérletek szerzésére még pedig teljes sikerrel, ugy hogy az idén többször fog telt és egyszer sem üres ház előtt játszani a társaság. Micsey F. Györgynek, a Székesfehérvár- szombathelyi színi kerület igazgatójának neve, izlése és szervező képessége nem ismeretlen előttünk. Társulatának tagjait jó részben ismerjük tavalyról; az ujak között Ráthouyi Stefi, Kendi Piroska, Rózsahegyi Sárika, Németh Jolán, Benedek Gyula, Zilahy János, Bogyó Zsigmond határozottan jó ecquisitók. A tavalyiak közül örömmel látjuk viszont nem egy jó ismerősünket: Nagy Marit, Tordai Etelkát, Jakabti Jolánt, Szigethy Andort, isöben. Megöntözöd esővel Uram ! a föld rögét. Meglágyítod könnyekkel Az emberek szivét. A föld : virágot ápol, Gyümölcsöket terem; Nemet, érzés fakad fel Az ember-sziveken. Lessu, perme*cg esőnek Suhogását hallgatom, S mintha ejteném beszédét, Vagy csak ébren álmodom . . . Azt beszéli, azt susogja Az eső halk szózata: Ó az Úrtól, le a földre Áldást, örömet hoza. „Fel örömre, jó barátom, Örvendezz szántó-vető! Termékenység szállt meződre, Suhog az aranyeső . . . Dus kalász nő a barázdán, Gazdag fü a réteken, Áldva lesz munkád bizonnyal, Áldva lesz bőségesen! . . . „Lejts örömmel, uj hullámmal, Te is csermely és patak! Enyhitnd az eltikkad' utast, A merre utad ragad." „Lánykák! az ég harmatával Mossátok meg magatok: Ne rútítson földi szenny: bün . . Legyetek ártatlanok." ,,Szép virágok — föld jósági — Harmattól viruljatok, Mig letörnek koszorúkba A boldog mennyasszonyok." „De nektek jaj pillangók! kik Oók-rabolni mentetek: Hűtlenek! a sors esője Tönkre tesz most benne'ek!" Rédiger Géza. Állam és közmorál. Nem lehet feladatom, a morál lényegét fejtegetni, hisz jól tudjuk mindnyájan, mit kell erkölcsiség alatt értenünk. Azon ember, ki a jót t. i. az emberi rendeltetésnek megtelelő és az összeségnek lehetőleg legnagyobb boldogságát czélzó jót avagy az ethikai ,,8ummum bonum"-ot akarja és teljesiti, nem más indokból, mint csak azért, mivel ez az emberi méltóságnak és rendeltetésnek megfelel — az olyan ember erkölcsös ember; ő akarja ós teszi a jót, csak azért, mivel jó, tehát önzóstelenül, nem pedig büntetésből való félelemből, vagy jutalmazás reményében. E szerint az erkölcs-törvény szorosan megkívánja, hogy az emberek a legrosszabb helyzetben is a fennálló töi vényeket szem előtt tartani s tisztelni kötelességüknek taiteák. Mindebből világosan kitetszik, hogy az államnak ha egyáltalában a jogrend 8 jogállam czimóre igényt akar tartani, erkölcsrontó törvényeket s erkölcstelen intézményeket fentartani vagy pláne életbeléptetni nem szabad. S mégis vannak ilyenek. Ezek közé számítjuk elsősorban a sorsjátékot, a lutrit. A mai polgári társadalom legforróbb kívánságának egyike: könnyű módon es rövid idő alatt meggazdagodni. Az emberek nincsenek megelégedve a szolgalom és munkásság becsületes szerzeményével, hanem nagyravágyásukban ennél többet, rögtön meggazdagodni kívánnak s pedig épen nem mindig becsületes eszközökkel. A nyervágy, bírvágy ós pénzkórfág általános ós e beteges jelenség okát nagy részben a sorsjátékban kell keresnünk. Ide tartoznak továbbá a zálogházak. Létöknek czélja — mint mondják — a szegényen szükségében segíteni, de virágos czégórt köt, aki mérget árul. Segítenek ugyan, de hová vezet e segítség ? Szénáról szalmára; mert itt kölcsön helyébe kölcsönt várnak. A bútorok, ágynemüek, aranyórák, ezübt kanalak stb. Kosztba vándorolnak többnyire a soha vissza nem térésre, azért, hogy az úrfi, kisasszony vagy a tánczkedvelő mamácska minden bálban — „állásához méltó toilettben" minden farsangi mulatságon részt vehessen. Alkalom tolvajt csinál; és az uzsoráskodó zálogház állandó s kedvező alkalom a vagyon eltókozlására. A további kérdés már most az: Mit tehet az állam erkölcsi czélok elérésére? Tehet e eleget