Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-21 / 16. szám
Zalaegerszeg, 1804 . ápriiis 21, 16. szám. Előfizetési ár: Egy évre 4 koron*. Fél évre 2 korona. Jíégyed évre 1 kor. ügyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 2§, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT OSXlTTÖZE.T ÜKÖN ESTE. Á magyar nemzeti öntudat. Irta: Makói Makay Béla dr. min. oszt. tanácsos. III. De megnyílnak a sírok ; feltámad a szabadság ; a nemzet kiegyezik fejedelmével; fejére teszi a nemzeti egység szent kleuodiumát; — újból lüktető vér pezseg a nemzet elernyedt ereiben; megújhodott a megkínzott nemzet [öntudata és ismét mindent feledvén, hálatelten zengi a magyar; „Islen áld taeg a királyt." Ez volt mullunk, ez a magyar nemzeti öntudatnak története. Megmutatta a magyar, hogy a legkétségbeesettebb időkben se volt létjogosultsága Herder szavainak, hogy »a magyarnak nincs többé mit keresnie a löldön.« — Van és lesz ! A mult magasztos eszméi, a nemzeti ideálok lassankint nagyrészben testté váliak s a nemzet öntudatosan munkálkodik az egységes nemzeti állam megteremtésén. De egyet! egyet s pedig az egységes nemzeti állam első követelményét, legfőbb ismérvét ném vivta ki még minden téren: a magyar nemzeti nyelv egységét. Husz év alatt a magyar nyelv kötelező tanítását elrendelő 1879. XVIII. t. cz. óta a magyar nemzet mijden fiát a magyarnyelvre meg nem tanítottuk, pedig a nyelvi egység egyik legelső eszköze a nemzeti állam megteremtésének. Visszanéztünk multunkba s mindenha csak azt láttuk hogy a nemzeti érzés, a nemzeti öntud t elsősorban s a leghevesebben a magyar nyelv követelésében nyilvánult meg s midőn nemzeti nyelvünkért küzdtünk, szabadságunkért is harczoltunl;. Kell mihamarább egy oly nevelési rendszer, minden vonalon, amilyet már a nemzetnevelő píetista, Fraucke hatása alatt Szemere Bertalan is óhajtott 1836 ban. Kell nemzeti nevelés, mely például állítsa a magyar ifjak elé a nemzet küzdelmes múltját, öntudatát. Hiszen már a nagy Széchenyi mondotta, hogy : JDJÓ nemzeti iskola az, amire egy hátramaradott népnek mindenek fölött szüksége van.« Él a remény, a hit, bennünk, hogy most a legjobb uton vagyunk. Jelenlegi közoktatásügyi miniszterünk már 1896-ban, mint a II. egyetemes tanügyi congresszus előadója, »az egységes nemzeti közoktatásról® szólván, kijelentette a többek közt, hogy j>közoktatásügvünket határozottan 'nemzeti irányban kell fejlesztenünk és szervezetét egységessé, valódi organismussá kell tennünk. Közoktatásunkba az igazi nemzeti szellemet bevinni csak akkor sikerülhet, ha egyszer mindenk', aki az ifjúság tanításának és nevelésének magasztos hivatásával foglalkozik, maga át lesz hatva a nemzeti érzéstől, nemzeti feladataink tudatától, A képzés reformja által ugy és főleg azállal tehetünk sokat, ha a leendő tanárokat és tanítókat nemcsak a kellő ismerettel és pedagógiai gyakorlattal láljuk el, de egyúttal az állam intézményeivel mentől szorosabb érintkezésbe hozva őket, mindegyiket az állameszme, a nemzeti árzés egy-egy apostolává igyekszünk avatni.« Egy lépéssel közelebb jutottunk a czélhoz, mert Wlassics volt közoktatásügyi miniszter a tanítók továbbképző tanfolyamát létesítő 1903. évi rendeletében már intézkedett, hogy a »hazafias érzés és a nemzeti szellem felbuzdilására magyar irodalomtörténeti, hazai történelmi és földrajzi előadások is tartandók ; de nem a szokásos tan könyvszerü sablonok szerint.« S már a czélnál is vagyunk, mert Berzeviczy, mint miniszter programm^pszédében fentartoi.ta előbb tett elvi kijelentéseit s első legfontosabb, elodázhatlan teendője volt a népoktatásügyre vonatkozó törvények revíziójával való foglalkozás. Ezen történelmi elinefuttatásból kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzeti öntudat ébredése mindig a magyar nemzeti nyelv követelésével forrott össze, a nemzeti nyelv kizárólagos érvényre emelésével, a mely nélkül nemzeti állam el sem képzelhető. Miután pedig a nemzet nagysága, ereje, élete, egész sorsa azok kezébe van letéve, a kik a nemzetalkotó honpolgárok nevelésével erőssé építik a nemzet alkotmányát, — midőn letettem kezemből a nemzet öntudatának históriás könyvét — a tanítókhoz fordulok, a kiknek az egységes magyar nemzeti állam iránt táplált erős érzülete és lelkes magyarsága kell hogy biztosítékot nyújtson, a felöl, hogy érzésben és nyelvben igazán magyar lesz a hon minden polgára. A gyermeklélek egyszerű érzelemvilágába még könnyű belopni a hazaszeretet csiráit. Hiszen a gyermek szivével, lelkével még annyira csügg az édes anyán, az otthonon, hogy könnyen lehet leg özelebb fekvő érdeklődési tárgya az anyaföld, a haza szeretetére vezérelni, a melyből a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat fejlődik. Nem a didaktikai metodusok ennél a fontosak, nem lehet módszert szabni a hazaszeretet, a nemzeti öntudat tanításának. Az érzelem e megnyilvánulásaira csak az a melegen érző magyar tanitó tud hatni, aki nem lett hü'elen régi, nemzeti ideáljainkhoz és hagyományainkhoz, aki e feladatát nem pénzért fizetett robotmunkának tekinti, hanem nemzeti apostoloskodásnak, az egységes nemzeti állameszme megszilárdítása ,s a magyar állam felépítése körül teljesített missiónak. Mit tegyen tehát a tanitó, hogy a nemzeti öntudatot a haza minden polgárában felébressze, ápolja és öregbítse ? Első sorban kell hogy maga is áthatva legyen a nemzeti érzéstől és nemzeti feladataink tudásától. Nemzeti feladataink tudását a múltból, a nemzet dicsőséges és szomorú életéből merítse, s tanítványaival ismertesse meg a nemzeti öntudat ébredését és történetét. Le kell rombolnia a sgyermeki szívben s lélekben az idegen, a nemzetiségi eszmék bálványol tárait.« A gyermek szivén keresztül az egységes magyar állameszmének meg kell nyernie az idegen ajkú szülőket is, s oda kell hatni, hogy a magyar hazát minden polgára közös anyának tekintse, amelynek egyik gyermeke sem mostoha. Kedveltesse meg a gyermekekkel a dalt, mert ez leghamarább megrezgetí a szív érzelemvilágának húrjait, s ha egy-egy hazafias dalban, búbánatos nótában, harczi énekben felolvad az idegen, nemzetiségi eszméktől, fajgyűlölettől megjegeczesec'.ett sziv, ellenálhatatlanul magával ra£ magyarnyelv, (li.) Irta : Babos László. Valóbau ennél nagyobb dicséretet nem lehet mondani sem költőre, sem nyelvre, s ha még azt hozzátesszük, hogy fordításai ugy is hatnak ránk mint az eredetiek, hogy nemcsak a gon dolatot és árnyalatait adják vissza hanem a kifejezés és nyelv bájait is, akkor el kell ismernünk, hogy édes hazai anyanyelvünk a tökély legmagasabb fokára jutott, mert ha egy nyelv Yisszatudja adni azt a mi a német és görög költőben a fenség és kellem, a pathos és gyöngédség, a komikum és humor kifejtése és ha mellette nyelvünk bájai és árnyalatai is feltűnnek, ugy feltűnnek pedig, hogy gyönyört nyújt olvasóinak, akkor nem kell kétségbe lenni a magyarnyelv hódításai fölött. És habár nagy harcz folyik a nyelvért a közös hadseregnél, törvény által nem lehet germanizáló intézménynyé, két nyelv nem szükséges magyarországban, Magyarország önálló ország, állam, nemzet, a melynek magának van irodalmi nyelve, amelyen Zrínyitől kezdve Jókaiig annyi jelesünk irt és gondolkozott, annyi nemes sziv érzett, ez feljogosít — ha törvényeink nem ís biztositanának, hogy most mikor a vasút, közlekedés megszüntette a népek közt a távolságokat s külöDböző nemzeteket egymásmellé hozott; most mikor csak ez a válasz:tó fal nemzet, és nemzet között, a kétnyelvűség ellen irtóháborút kell küzdeni, mert addig nem vagyunk állam, míg van a közigazgatásnak oly ága, hol a magyar nyelv számkivetve vau. A nyelvet csak az beszélheti jól, helyesen az bírhatja írásban, aki azt érzései által tette magáévá, örömöt élvezetet gyönyört talál annak használatában, gyakorolja, beszéli, írja, otthon üzletében, családja körében, s átérzi annak melegét, szellemét, zenei szépségét, erejét báját és kellemét, igy fejleszti, teijeszti és lassankint a nyelvet tisztává, gazdaggá, széppé, s minden ágra, foglalkozásra hasznossá, alkalmassá hajié konynyá teszi. Az élet megkívánja, hogy a nyelv folyton fejlődésben legyen, uj vívmányok, uj tünemények, uj jelenségek, elemek színek, uj műszókat, uj árnyalatú kifejezéseket várnak, s ha megakarjuk azokat értetni az uj gondolatokat, az uj eszméket uj szókkal kell magyarázni kifejezni. Az ezerféle tudomány ezerféle műszóval él. Csak a fegyvertant vegyük kezünkbe, s a puska alkatrészeit kezdjük magyarázni, belátjuk, hogy mily sok szó van, mily sok tárgy, fogalom amit még életünkben nem hallottunk, s a ki katona nem volt, nem is hall. Az irányzék, a závárzat, a hüvelklyöklemez, huzagok, üdlövedék, mind oly szavak, melyek uj keletűek, de azért ne higyjük, hogy nem jók, a magyar katonai műszavak, ezredes, százados, dandárnok, hadnagy, tizedes, őrsvezető, ágyú, szurony, üteg, hadosztály, bizonyára töDbet érnek miut a gavalerie, battéria, artillerie, generál, lieutenant, bayonette, indíebalance s a vezényszó: lét! tűz I is bizonyára találóbb, jobb, i. azabb, mint a német feuer ab zielan ! stb. Hát még ha más tudomány ágakat tekintünk pl. a jogit: hány oly fogalom, jog állapot kifejezés van olyan, mit csak a szakember ért meg, de a mely mégis tiszta eredeti magyar. Például idézek HotTmann Pál római jogából egy pár sort, hogy meg érthessük minő feladatot kell megoldani a nyelvnek ha hasznos eszköze akar lenni az értelemnek. »E jog a (romai) ugyanis a középkorban Európa csaknem valamennyí^népeinél »idomszerü,« az az közvetlenül kötslező törvény gyanánt való »külleges« és századokon át napjainkig tartó érvényhez jutván, jelenleg pedig legalább anyagszevü az az a legújabb codificatiókba átment szabványainak örökbecsű eszméin nyugvó belszerű érvénynyel bir.« Igy használtatik a nyelv a jogban, a mit a szó ki nem fejez, körül iratik. Ma nap már ludjuk mi az igény-kereset, jogigény, szolgalom jog, alig van oly jogi fogalom, tény, a melyre jó műszavunk ne lenne. A testamentum = végrendelet, a licitatio «= árverés; az apellata —• fellebbezés, s az actio — kereset, s a juss ^ jog és a jurista =* jogász. (Folyt, köv.)
