Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-26 / 13. szám

IV. év. Zalaegerszeg, 1903. márczius 25. 13. Sf? írr« 4 korona. Fél érre 2 korona. Kegyed évre 1 kor. SfT8 flUér. Hazai dolgok hirde tése féláron : egy old. 20 E. NyiWér sora 1 korona. Szerk. és kiadéhiva­tal: Wlassics-u. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. li/CEG-JIEL-EilSriIK: ü E T DE IST IC IE ÜN" T OSXJTÖETÖKZÖIT ESTE. nyugdíj bizfosiíásról. Az ipar, kereskedelem és pénzügy terén munkálkodó alkalmazottak között csak kevés­nek van jövője oly módon biztosítva, hogy önmagukat és családjukat a rokkantság vagy az aggkorral járó munkaképtelenség esetére gO"dt-laiijl elt°rthassák. Régóta hiányzó in­tézményt valósított; meg az ezelőtt 9 évvel megalakult Magántisztviselők Országos Nyug­díj Egyesülete, mikor lehetővé tette a magán­tisztviselőknek és keieskedelmi alkalmazottak­rsk, hogy a jelen jövedelmező állásukban csekély befizetéssel az államnál szokásos módon nyugdijat biztosithassanak maguknak. Az állami vagy más uvugdijképes állásokban levő tisztviselők nyugodtan és megelégedetten dolgozhatnak, me.t hisz tudják, hogy a mig bírják a munkái, gondoskodnak önmagukról és családjukról, azután pedig megélhetést nyújt a szamukra a szolgálati évek arányá­ban őket megillető biztos nyugdíj. Nem igy van ez a nyugdijat nem élvező alkalmazottaknál! Evek hosszú során mun káikodnak, hol itt, hol ott és mikor már eljön az aggkor ideje, mikor a hosszas mun­kában eltöltött év- '< után a jól megérdem­lett nvuga*o'--> illetné meg őket, ott látjuk s>z önfentariás parancsolta kényszer miatt fáradt, kimerült testtel és rossz szemekkel az íróasztal mellett görnyedni, a mikor a velük egy idős tisztviselők gyakran kevesebb munka árán is a jól megérdemlett mugdij me^ett gondtalanul élik le hátralevő nap­jaikat. A fizetési viszonyok ma, saji.os, olyanok, hogy a kereske^-'mi és ipari alkalmazottak nagy ritkán élveznek olyan jövedelmei, hogy abból a jövő számára nagyobb megtakarí­tást lehetne eszközölni. Ép azért fontos a nyugdíj intézmény, melynél csekély, ugyan hosszú évek sorára terjedő megtakarítások révén alkalmuk van jövőjükről gondoskod­hatni. Nagyon sokan vannak kereskedelmi és ipari czégeknél alkalmazásban, kiknek nin­csen tudomásuk a Magántisztviselők Országos Nyugdíj Egyesületéről. Ezen, a közéletünk jeleseinek vezetése alatt álló egyesületnek tagja lehet minden a magyar szent korona országaiuak területén székelő pénz, biztosító intézet, kereskedelmi vagy iparvállalat és magán czég tisztviselője és egyéb alk ma­zottja. Kereskedőinknél számosan vannak bizalmi állásokban lejvő alkalmazottak, kik szintén tagjai lehetnelf ezen egyesületnek. Közülök nagyon sokan nem jutnak olyan helyzetbe, bogy magukat önállósíthassák, de ha önállósítják is magukat, gyakran a con­juncturak következteben nem találják meg jövőjüket és újból mint alkalmazottak vesz­nek részt a kőznek a munkájában. Ilyenkor a megkezdett nyugdíjbiztosítás, melyet önálló­ságuk alkalmával is fizettek, megmenti őket attól, hogy öregségükre gondokkal küzdje­nek, mely gondok e korban sokkal mélyebb barázdát szántanak u,z tenberen, mint a fiatal­ság delén. Az egész egy egyszerű életjáradék bizto­sitásnak felel meg, melynél évek soián át, havi arányos részlet befizetések mellett 40 évi szolgálat után a biztosított teljes össze­get haláláig önmaga, azontúl pedig özvegye, vagy teljesen árván maradt törvényes gyer­mekei élvezik. Mig a biztosító társaságnál a befizetések elmulasztása szigorú szabályok alapján esetleg a biztosítás megszűnését eredményezheti, addig itt a tagoknak a leg­messzebb menő kedvezmény biztosíttatik, ugy, hogy indokolt esetben 1—2 évi halasz­tás is kapható. A nyugdíj élvezete teljesen az állami nyugdíj mintájára van siervezve, a mennyi­ben a tag 10 évi befizetés után munkakép­telenség esetén a biztosított összegnek 40%-át kapja, minden további évi befizetés 2%-al növeli a nyugdíj összeg nagyságát; halál esetén pedig ennek arányában lesz az özvegyi járadék, teljesen árván maradt gyermekek­nek a nevelési járulék biztosítva. Az évi dijak a 35 év betöltése előtt a biztositá°i összeg 8V2°/o-át teszik ki; a 35-ik éven tul levő belépő tagok éveik arányában ter­mészetesen nagyobb százalékot fizetnek. A biztosítási összeget a tagok, ha jöve­delmezőbb állásokba jutnak, tetszés szerint felemelhetik. Ezért fontos, hogy még fiatalon, ha csak a minimális 800 korona összeg biz­tosításával is, belépjenek az egyesületbe, mert igy a nyugdíj évek a felemelés alkalmával számitásba jönnek, mig a biztosítást vissza­menőleg megkötni nem lehet. A Magántisztviselők Országos Nyugdíj Egyesülete közgazdasági és emberbaráti szem­pontból egyaránt kiváló jelentőségű czélokat követ. Átlátták ezt a hazai pénzintézetek tisztviselői, az ipari és kereskedelmi alkal­mazottak, siettek ezen köteléket nagygyá és erőssé tenni tömeges belépésükkel úgyannyira, hogy tagjainak száma az 1600-at felülmúlja, alapjai pedig már több mint 2 milüó koronára rúgnak. A közérdeknek vélünk szolgálni, midőn olvasóink figyelmét felhívjuk ezen a jövőjük biztosítására alkalmas intézményre és szívesen szolgálunk útbaigazítással mind­azoknak, kik ez irányban már gondolkodtak, de alkalmas intézmény ismerete nélkül ter­vüket ez ideig nem valósíthatták meg. Z. H. L. A ma^ar iparról (IY.) Irta Kún Vilmos. És a magyar iparra legnagyobb válság követ­kezett be. A nagy Igazságos Mátyás királyunk után csak 36 év mult el s a nemzet dicsősége a sir szélére jutott, s Mohf'cs a nemzeti nagylétnek temetője lón. A török hódoltság idején s az ezt követő vallási harezok követ Keztében a pénzügyi s közgazda­sági viszonyok ziláltak lettek, szegénység és nyomor ütötte fel tanyáját, általános hanyatlás és tespedés sújtotta az ipart is, szinte csodálatos, bogy az valamiképen íönn tudta magát tartani. (M^gérthetés végett elegendő haFrfknói történet­írónk szavait idézem, ki következőkép rajzolja e kor szomorú állapotát: a polgárháborúk és a törökhadjáratok, a féktelen főurak és idegen zsoldosok korában a személy és A ragyonbi r/tonság igen kétes állapotban volt; ennek következtében az ipar s kereskedelem sem nyerhetett nagyobb lendületet. Nyomor s szegénység uralkodott a legnagyobb részében. Az országgyűlések fölter jesztései élénk színekkel ecsetelik ezt. A rendek 1546-ban az országgyűlésen kiemelik, hogy a nép elrongyolódott, s nincs miből tengesse nap­ról-napra életét. 1559-ben pedig emiitik, hogy több helyen makkal táplálkoznak egyéb élelmiszer hiányában. De elérkezett az 1686. év szeptember 2 ka s miután ali a törökpasa nem volt képes Budát a keresztény seregek ellen megvédeni, a török az országból távozott. A törökök távozása után s vallási harezok lecsillapultával a földmi­velés ismét szépen megindult, s annak hatása meglátszott az iparon is, s ez nagyon természet­szerű, mert nálunk, életerős, jómódú földmives osztály nélkül egészséges kézműipar nem kép­zelhető. A számos iparág közül említést érdemel­nek a hadiszerek készítői, aztán posztógyártás a mi főkép a Szepességben honosodott meg. Az arany s ezüst készítményekben az erdélyiek tűntek kí. Az első papirmalom Brassóban 1546-bau lett fölállítva, de csak hamar követte több más, a mit a könyvnyomtatás fellendülése indokol. A bánya vidékek legnagyobb része szintén nem került a török hódoltság alá. Selmecztáján aranyat, északkeleten, a már­márasban sót, az erdélyi részekben pedig aranyat, s ezüstöt szedtek a föld gyomrából. S az idő óta iparunk rohamosan szépfejlf esnek indult, hogy némely czikkek tekintetében bátran ön­érzettel felvethetjük a külfölddel a versenyt. Bizonyítékaink a kiállítások, melyeket csak a közelmúltban is oly gyakran rendeztünk, Bizo­nyítékaink nagyobb városaink, azok műhelyei s kirakatai is. Mindezek daczára sok a panasz iparosaink jó részénél. Körülbelül 931 ezer kis­iparos van az országban, sőt akik egykor jó módúak voltak, most mind, s legnagyobb része a rossz viszonyok miatt panaszkodik. Nélkülöz, sopánkodik, küzd és remél, aztán csalódik, ismét remél és újra csslódik, mert a holnap sem hoz jobbat rendesen a tegnapnál. S mi ennek az oka? Elsősorban a féktelen iparszabadság, mely­nek czélja lett volna megakadályozni, hogy az ipar tevékenység egyesek kiváltsága legyen, s hogy egyik osztály a másik rovására gazdagodjék, mely az ipar tevékenységet kivette az iparosok kezéből, s átszolgáltatta azt a tökepénznek. A tőke tulajdonosából kisiparos lett, mert az ipar­szabadság csak nagyon kevés ipargyakorlást kötött a képesítéshez és maga a képesítés is könnyen kijátszható, a kisiparosból pedig lett kontár, vagy bérmunkás. Az iparos osztály igy pusztulásnak néz elébe ba segély nem jő, de ezt egyúttal ga/.dasági és társadalmi válság követi miért is szükséges a bajt megakasztani a kis­ipar életképességét megmenteni és pedig a képe­sítés szigorítása, az igarjogok gyakorlásának sza­bályozása s az igazolás módjának a kötelező legény és mester vizsga behozatala által. Felismerték a bel, és külföldön is, igy legelőbb Németország­ban behozták a kényszer iparos szövetkezést, mely nem egyéb, mint a régi czéhrendszer, más formában és elnevezéssel. Miként a természetben nincs ugrás, hanem fokozatos fejlődés kívántatik mindenhez ugy van az iparnál is. Egyszerre a lépcsőzet felső fokára eljutni, nagy ipari állammá egy ország nem válhatik, mert rendesen vissza­ható s válsággal járhat, mert megmérhetlen s kiszámithatlan bajokkal járhat. Aztán azt mondják )

Next

/
Thumbnails
Contents