Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-26 / 13. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. márczius 26. Nemzeti nevelés. — Három czikkben. — Irta : Dr Makay Béla. II. Gazdasági nevelés. A testi, szellemi és erkölcsi nevelésben része­sült ember azonban még nem gyakorlatilag is nevelt: ezek a tulajdonságok csak előfeltételeit képezik annak, hogy a gyakorlati nevelés szük­ségét megismerhesse. A gyakorlati életre való nevelésnek hatalmas iskolája ma az a közel 1800 gazdasági ismétlő­iskola, a melyet Wlassics minister bölcsesége megteremtett, s a mely aránylag rövid idő alatt elég nagy számban terjeszti földraiveiő népünk köz": áldásdús tanait. Ez az i?ko!a, a mellett hogy az intézmény létesítése által tanítói karunk műveltsége és szakél telme is a kor színvonalára emelkedett, hivatva van a gyakorlati életre való nevelés által a társadalmi jólétet a nép között megteremteni, hivat.a van a szoczialisztíkus elé­gedetlenséget csirájában elfojtani, hivatva van visszaadni a kétségbeesett s kivándorló magyar népet a magyar földnek és megértetni véle, hogy a n«gy világon e kívül nincsen számára hely! A gazdasági ismétlő-iskola foidinivető népünkre való vonatkozásában az elemi népoktatásnak oly hézagpótló intézménye, a mely iránt a társada­lom részéről is a legmelegebb szeretetnek, ér­deklődésnek kell nyilvánulnia. Czi'ljaiban és eredményében kihat az egész magyar társadalomra, s csak etttől várhatja fej­lődésének és fönmaradásáuak eszközeit s módjait, mert a természet randje az, hogy törvényeit ugyan paragrafusokba szedni lehet, de azokat nem a törvényhozó esze, hanem maga a termé­szet állapítja meg. A gazdasági ismétlő-iskoláknak életerejét ma­gának a társadalomnak kell érdeklődéssel fon tartania, mert erre egy czentralízált kormány képtelen. De a gazdasági ismétlő-iskola, az elemi nép iskolai oktatás e legfelsőbb tagozata is csak akkor fogja a g>akorIati elette való nevelés min­den követelményét teljesíthetni, ha fel fogja ölelni a magyar földmivs-élet technikai munka­körét is, ha tehát gondoskodni fog arról, hogy a gazdaember gazdasági készségeit,— szerszámot épitménvfélét — produkálhassa, s minde/.t nem­zeti szellem lengje át. Nem győzöm eléggé üdvözölni tehát a „ Kézi munkára Nevelő Országos Egyesület*-nek e czél­ját, mely kiegészíti, potolja a gazdasagi ismétlő iskola tevékenységi köret az által, hogy a taní­tók részére kormánysegélylyel évenkint tanfolya­mokat rendez. Vajha a tanítók lalujokba hazamenvén, az is­kola mellett kis műhelyt rendezhetnének , be, hogy áldásos tapasztalataik iránt a gazda­sági ismétlő-iskolai tankötelesek szülőinek érdeklődébét fölkeltvén, azok közvetlen meg­győződhetnének a czél gyakorlatiasságáról. íme egv alkalom, a nép nevelési egyesületek nincs munka. A budapesti munkaközvetítő inté­zetnél 1901. márczius 30-án 441 lakatos, 235 kőműves, 649 asztalos, 389 gépgyártó keresett munkát ÉP ugyanott egy negyed év alatt 12 448 dolgozni akaró iparost utasítottak vissza, mert nincs munka. S miért nincs ? Mert szegény a fogyasztó közönség, szegény a nép. Van még más ok is. Társadalmunk s a kor vészélyes ölő betegsége — tisztelet a kivételnek — a nagyzási élvvágynak hóbortja aziparos osztályba ez is befészkelte magát. A kinek jobban megy mestersége, az nem mester, a mi pedig mindenkor igen megtisztelő jelző, hanem ur, — urnák pedig nem kell dolgoznia. Ennek következtében a helyett hogy üzleté­ben vagy műhelyében'tartózkodnék, a vendéglő­ben tölti ideje nagy részét. Hogy pedig ez nemcsak időbe kerül, de az erszényt is megapasztja, nagyon természetes. Egyik fővárosi lap az iparos osztálynak igazán jó barátja, fölhívja a figyelmet a budapesti külvárosi vendég­lőkre és kávéházakra. Szombat estétől hétfő reggelig tömve vannak azok mulató munkások­kal. Könnyező hitvesek várják szombat este a gyár kapuinál férjeiket, hogy rimánkodva az éhező s fázó család számára ők kapják meg a korcsma helyeit a pénzt. Van még sok egyéb is, de ezeket mellőive, csak még egyet említek, s ez az hogy nincs tevékenységére, hogy közelebb hozzák a családot az iskolához. Azt a tudást, a mit a gyermekek az iskolában elsajátítanak, haza viszik a családba s fölkeltik érdeklődését a szülőknek is, a kiknek életfentar­tási eszköze s módja gyermekeik tanulásával immár szorosabb kapcsolatban van. A szántóvető már fia révén gondolkozni kezd egyes gazdasági tevé­kenvsége fölött, s átlátja, hogy ezt vagy azt nem csak azért kell tennie, mert atyja s nagyatyja is igy vagy ugy tette. „Physician, heal thyself." Orvos, gyógy isd magadat, mondja az angol köz­mondás, s elérti a magyar gazda is, gyógyítja magát, eideklődík azon iskola iránt, a mely a gyakorlati életre nevel. Az érdeklődés fölkelté.se az iskola iránt pedig a legjobb orvosság a beteg társadalmi viszonyok közt felburjánzott közöny ellen. Már látom, hogy mintegy varázsütésre kis virágos kertek díszlenek a lakályos, ió beosz­tású és czélszerü gazdasági udvai ral, gyümölcsös­kerttel ellátott falusi lak előtt, melynek k. púját már nem kóczmadzag vagy iszalag szorítja a fa­ragott kapufélfához. A leánygyermekek szeietet­teljes gondoskodással látj ík el a népes baromfi­udvart. Itt szedik, s csomagolják vagy aszalóra teszik a nemes gyümölcsöt; amott csipkeveréssel, kézimunkával bibelőduek; tilolják, fonják a ken­dert és a lent és szövik a patyolat vásznat a ház szükségleté e. Mindenütt pedig ott a gondo3 családanya szeme, mindegyikhez van egy-két biz­tató es u'.baigazitó szava, mig a gazdasági mun­kából hazatért ember odaáll faragőszékehez és fur farag mindennapi életben szükséges gazdasági es házieszközöket. Egy balta vagy kaszanyélérí, kerékküllőért vagy tálaspolczért nem megy többe az esztergályoshoz vagy asztaloshoz. Jóleső melegség, a megelégedés fénye sugárzik az ilyen családi életből. Ilyennek képzelem, ilyennek szeretem ón az ón jó magyar népemet. Szép ezt igy álmodni, előre elgondolni, de mily messze vagyunk még ahhoz a valósághoz, hogy a magyar nép, a mig\ar társadalom ne csak kritizálj i, ne csak szidja az iskolát és ki­egészítő intézményéit, s a ludakat támadja meg mikor a Capitol.umot akarja bevenni, hanem érdeklődjék is iránta, ^íimölcsöztetvén a család­ban s a gyakorlati élet tág mezején az iskolában tanultakat. Másik feladatát képezze a népnevelési egyesü­leteknek a gyakorlati eletre nevelő iskolák iránt a társadalom érdeklődését fölkelteni s azt állan­dóan ápolván a család, a társadalom és iskola közt szorosabb kapcsolatot teremteni. A diáknyelv s a magyar gyermek. Benne vagyunk a nagy műveltségben, de min­denki tudja, hogy ez a műveltség felületes; s halljuk azt is, hogy a mi iskoláinkban szerzett műveltségűnk sokkal csekélyebb, mint például a németeké. De arról nem szól senki hogy a mi tekintély, nincs egyesek előtt Isten. Fáj a lelkem, s sir, de ki kell mondanom. Iparosok ezrei szá­mára nincs Isten, mert nem kell nekik. S ha nincs, kérdem ki áldja meg munkájukat, ki adjon tenyészetet, virágot, gyümölcsöt, sikert fáradsá­gukra ? És igy nő az elégületlenség s nő a zúgo­lódás. Egy mindeut elpusztításokkal fenyegető orkán van készülőben: a soczialismus a mitől fél mindenki — még a soczialisták is. Hol van tehát ez ellen az oltalom, az iparos világ részére, a menedék ! megmondom: Szintén egy socialismusban, abban, melynek programmja e három szóból áll: önmegtagadás, igazságosság, szeretet, az Isten és felebarátunk szeretete. S ennek az ipart és népet mentő szcialismusnak a jelénlegi dicső pápa XlII. Leo adta a nevet a »Keresztény demokraczia,« nevet. Ez orvosságot kell megragadnunk, mert ha ezt nem tesszük, akkor előbb-utóbb összedől a társadalomnak bizonytalan alapon ingó bálványa s alá temeti imádóit. És kél egy másik társada­lom, melyben az önmegtagadó, igazságos Istent s felebarátját szerető iparos világnak egy közös czéh jelvénye lesz az ur Jézus keresztje, melyet követv« virágozni, s boldogulni fog, s áldás kiséri a tisztes ipart! viszonyaink egészen mások, hogy a külföldiek fejlődósének fokába mi néhány évtized alatt el nem jnthatunk. A magyar középiskolai intézmény nagyobbára német mintára van berendezve, s a tudományos szellem, amely szintén német jellegű, annyira uralkodó, hogy az értelem helyes fejlődését inkább hátráltatja, mint elősegíti. Ebben nagyon hibásak a gombamódra termő tankönyvek, amelyek gyak­ran érthetetlen stílusban vannak írva, s szerzőik leginkább újításaikkal akarnak könyveiknek nép­szerűséget szerezni. Hogy micsoda zavar van e téren, arról kevés embernek van fogalma. Minden tanár szorítja a maga tárgyát s jön a főigazgató és soha sincs megelégedve, azt mondja hogy Németországban többet tanulnak. Tehát itt is többet kell tanulni. Kétségtelenül vannak ta­nulók, akik a mostani rendszer mellett is bol­dogulnak s az ilyenekre gyakran történik hivat­kozás. Am ezek a tanulók nem a színmagyar családok gyermekei. A magyar link , legtöbbször éppen csakhogy keresztül bukdácsolnak az osztá­lyokon. Nem hihető, hogy a magyar fajban volna a hiba, de bizonyos, hogy a rendszerben elkelne egy kis magyarosabb szellem. A tizéves fiúnak el kell kezdeni a latin nyelv tanulását, olyan nyelvet, amelynek természete teljesen különbözik a magyarétól. Két év múlva következik a német. Hozzájárul mindenhez a magyar nyelvtan, amelyben majdnem minden esztandőben megtalálhatók a tudomány ujabb (sokszor kétes értékű) vívmányai. S na meg a földrajzok emészthetlen stílusát ós óriási anyagát is ide vesszük, akkor érthető, hogy a tizéves magyar fiu nem birja sikeresen elvégezni a közép ­iskolát. Igaz, hogy a népiskola sem felel meg mindig a követelményeknek, hazulról sem hoz a tanuló megfelelő intelligenciát; de igaz az is, hogy a középiskolákban sok a leczke feladás. Majdnem minden második fiúnak házi tanítóra van szük­sége, mert az iskolában nem bírta elsajátítani a föladott leczkét s otthon kell vesződnie — eredménytelenül. Egy középiskolai szorgalmas és lassúbb felfogású tanuló naponként 7—8—9 órát dolgozik s nagyon keves középiskola lehet, ahol megtartják a miaiszternek a vasárnapi ieczke­adásra vonatkozó rendeletét. A magyar fiuk ezt általában uem bírják el. Sok kidől, sok pedig csak verejtékes munkával — a tanulmányoktól kifáradva és megundorodva — vergődik keresztül. A lep'.öbb jóakarat a la­tin nvelven szenved hajótörést, mert tanügyi körökben még mais azt tartjak főtárgynak, noha a miniszter a jövőben a nemzeti irányra akarja a fősúlyt vetni. A miniszterben meg lehet a jó akarat, de nem fog czéit erni addig, mig a fő­igazgatók és igazgatók a latin ós görög művelt­séget tartják egyedül üdvözítőnek. Mert most még a latin nyelvtől s ritkábban a számtantól van függővé téve i tanuló boldogulása. Apáink könnyen megtanulták a latin nyelvet, de ha a mostani rendszer szerint kellett volna tanulniok, ugyan ott volnának, a hol mi vagyunk. A szín­magyar fiu sokkal uehezebben tanulja s tartja mog a deklinácziókat, egyeztetéseket, genusokat, mint más nemzetiségűek. És ha a tanárból hi­ányzik a türelem, a jóakarat, kimondja, hogy ez és ez nem alkalmas gyinnásiumi tanulmányokra. De csodálható-e, ha kifogy a türe'em, ajóakarat ott, ahol egy osztályban 60—70 tauuló tüleke­dik a bizonyítványért? Az életből. A kis ravasz. Férj (a feleségéhez:) mit szeretnél jobban édes, fürdőre menni-e, vagy egy uj ruhát? Feleség: Fürdőre menni, mert akkor ugy is kell uj ruha. Ellentétek. Gyere Tóni igyunk egyet! - Nem lehet, itthon keli maradnom, várom a pénzes levólhordót. — Szerencsés ember vagy! Én nekem meg el kellett onnan hazulról mennem, mert várom a végrehajtót. Kép a jövőből. Szobaleány: Nagyságos asszonyom, elájult a Nagyságos ur! Háziasszony: Taláu egy uj kalap kell neki.

Next

/
Thumbnails
Contents