Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-26 / 13. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. márczius 26. Nemzeti nevelés. — Három czikkben. — Irta : Dr Makay Béla. II. Gazdasági nevelés. A testi, szellemi és erkölcsi nevelésben részesült ember azonban még nem gyakorlatilag is nevelt: ezek a tulajdonságok csak előfeltételeit képezik annak, hogy a gyakorlati nevelés szükségét megismerhesse. A gyakorlati életre való nevelésnek hatalmas iskolája ma az a közel 1800 gazdasági ismétlőiskola, a melyet Wlassics minister bölcsesége megteremtett, s a mely aránylag rövid idő alatt elég nagy számban terjeszti földraiveiő népünk köz": áldásdús tanait. Ez az i?ko!a, a mellett hogy az intézmény létesítése által tanítói karunk műveltsége és szakél telme is a kor színvonalára emelkedett, hivatva van a gyakorlati életre való nevelés által a társadalmi jólétet a nép között megteremteni, hivat.a van a szoczialisztíkus elégedetlenséget csirájában elfojtani, hivatva van visszaadni a kétségbeesett s kivándorló magyar népet a magyar földnek és megértetni véle, hogy a n«gy világon e kívül nincsen számára hely! A gazdasági ismétlő-iskola foidinivető népünkre való vonatkozásában az elemi népoktatásnak oly hézagpótló intézménye, a mely iránt a társadalom részéről is a legmelegebb szeretetnek, érdeklődésnek kell nyilvánulnia. Czi'ljaiban és eredményében kihat az egész magyar társadalomra, s csak etttől várhatja fejlődésének és fönmaradásáuak eszközeit s módjait, mert a természet randje az, hogy törvényeit ugyan paragrafusokba szedni lehet, de azokat nem a törvényhozó esze, hanem maga a természet állapítja meg. A gazdasági ismétlő-iskoláknak életerejét magának a társadalomnak kell érdeklődéssel fon tartania, mert erre egy czentralízált kormány képtelen. De a gazdasági ismétlő-iskola, az elemi nép iskolai oktatás e legfelsőbb tagozata is csak akkor fogja a g>akorIati elette való nevelés minden követelményét teljesíthetni, ha fel fogja ölelni a magyar földmivs-élet technikai munkakörét is, ha tehát gondoskodni fog arról, hogy a gazdaember gazdasági készségeit,— szerszámot épitménvfélét — produkálhassa, s minde/.t nemzeti szellem lengje át. Nem győzöm eléggé üdvözölni tehát a „ Kézi munkára Nevelő Országos Egyesület*-nek e czélját, mely kiegészíti, potolja a gazdasagi ismétlő iskola tevékenységi köret az által, hogy a tanítók részére kormánysegélylyel évenkint tanfolyamokat rendez. Vajha a tanítók lalujokba hazamenvén, az iskola mellett kis műhelyt rendezhetnének , be, hogy áldásos tapasztalataik iránt a gazdasági ismétlő-iskolai tankötelesek szülőinek érdeklődébét fölkeltvén, azok közvetlen meggyőződhetnének a czél gyakorlatiasságáról. íme egv alkalom, a nép nevelési egyesületek nincs munka. A budapesti munkaközvetítő intézetnél 1901. márczius 30-án 441 lakatos, 235 kőműves, 649 asztalos, 389 gépgyártó keresett munkát ÉP ugyanott egy negyed év alatt 12 448 dolgozni akaró iparost utasítottak vissza, mert nincs munka. S miért nincs ? Mert szegény a fogyasztó közönség, szegény a nép. Van még más ok is. Társadalmunk s a kor vészélyes ölő betegsége — tisztelet a kivételnek — a nagyzási élvvágynak hóbortja aziparos osztályba ez is befészkelte magát. A kinek jobban megy mestersége, az nem mester, a mi pedig mindenkor igen megtisztelő jelző, hanem ur, — urnák pedig nem kell dolgoznia. Ennek következtében a helyett hogy üzletében vagy műhelyében'tartózkodnék, a vendéglőben tölti ideje nagy részét. Hogy pedig ez nemcsak időbe kerül, de az erszényt is megapasztja, nagyon természetes. Egyik fővárosi lap az iparos osztálynak igazán jó barátja, fölhívja a figyelmet a budapesti külvárosi vendéglőkre és kávéházakra. Szombat estétől hétfő reggelig tömve vannak azok mulató munkásokkal. Könnyező hitvesek várják szombat este a gyár kapuinál férjeiket, hogy rimánkodva az éhező s fázó család számára ők kapják meg a korcsma helyeit a pénzt. Van még sok egyéb is, de ezeket mellőive, csak még egyet említek, s ez az hogy nincs tevékenységére, hogy közelebb hozzák a családot az iskolához. Azt a tudást, a mit a gyermekek az iskolában elsajátítanak, haza viszik a családba s fölkeltik érdeklődését a szülőknek is, a kiknek életfentartási eszköze s módja gyermekeik tanulásával immár szorosabb kapcsolatban van. A szántóvető már fia révén gondolkozni kezd egyes gazdasági tevékenvsége fölött, s átlátja, hogy ezt vagy azt nem csak azért kell tennie, mert atyja s nagyatyja is igy vagy ugy tette. „Physician, heal thyself." Orvos, gyógy isd magadat, mondja az angol közmondás, s elérti a magyar gazda is, gyógyítja magát, eideklődík azon iskola iránt, a mely a gyakorlati életre nevel. Az érdeklődés fölkelté.se az iskola iránt pedig a legjobb orvosság a beteg társadalmi viszonyok közt felburjánzott közöny ellen. Már látom, hogy mintegy varázsütésre kis virágos kertek díszlenek a lakályos, ió beosztású és czélszerü gazdasági udvai ral, gyümölcsöskerttel ellátott falusi lak előtt, melynek k. púját már nem kóczmadzag vagy iszalag szorítja a faragott kapufélfához. A leánygyermekek szeietetteljes gondoskodással látj ík el a népes baromfiudvart. Itt szedik, s csomagolják vagy aszalóra teszik a nemes gyümölcsöt; amott csipkeveréssel, kézimunkával bibelőduek; tilolják, fonják a kendert és a lent és szövik a patyolat vásznat a ház szükségleté e. Mindenütt pedig ott a gondo3 családanya szeme, mindegyikhez van egy-két biztató es u'.baigazitó szava, mig a gazdasági munkából hazatért ember odaáll faragőszékehez és fur farag mindennapi életben szükséges gazdasági es házieszközöket. Egy balta vagy kaszanyélérí, kerékküllőért vagy tálaspolczért nem megy többe az esztergályoshoz vagy asztaloshoz. Jóleső melegség, a megelégedés fénye sugárzik az ilyen családi életből. Ilyennek képzelem, ilyennek szeretem ón az ón jó magyar népemet. Szép ezt igy álmodni, előre elgondolni, de mily messze vagyunk még ahhoz a valósághoz, hogy a magyar nép, a mig\ar társadalom ne csak kritizálj i, ne csak szidja az iskolát és kiegészítő intézményéit, s a ludakat támadja meg mikor a Capitol.umot akarja bevenni, hanem érdeklődjék is iránta, ^íimölcsöztetvén a családban s a gyakorlati élet tág mezején az iskolában tanultakat. Másik feladatát képezze a népnevelési egyesületeknek a gyakorlati eletre nevelő iskolák iránt a társadalom érdeklődését fölkelteni s azt állandóan ápolván a család, a társadalom és iskola közt szorosabb kapcsolatot teremteni. A diáknyelv s a magyar gyermek. Benne vagyunk a nagy műveltségben, de mindenki tudja, hogy ez a műveltség felületes; s halljuk azt is, hogy a mi iskoláinkban szerzett műveltségűnk sokkal csekélyebb, mint például a németeké. De arról nem szól senki hogy a mi tekintély, nincs egyesek előtt Isten. Fáj a lelkem, s sir, de ki kell mondanom. Iparosok ezrei számára nincs Isten, mert nem kell nekik. S ha nincs, kérdem ki áldja meg munkájukat, ki adjon tenyészetet, virágot, gyümölcsöt, sikert fáradságukra ? És igy nő az elégületlenség s nő a zúgolódás. Egy mindeut elpusztításokkal fenyegető orkán van készülőben: a soczialismus a mitől fél mindenki — még a soczialisták is. Hol van tehát ez ellen az oltalom, az iparos világ részére, a menedék ! megmondom: Szintén egy socialismusban, abban, melynek programmja e három szóból áll: önmegtagadás, igazságosság, szeretet, az Isten és felebarátunk szeretete. S ennek az ipart és népet mentő szcialismusnak a jelénlegi dicső pápa XlII. Leo adta a nevet a »Keresztény demokraczia,« nevet. Ez orvosságot kell megragadnunk, mert ha ezt nem tesszük, akkor előbb-utóbb összedől a társadalomnak bizonytalan alapon ingó bálványa s alá temeti imádóit. És kél egy másik társadalom, melyben az önmegtagadó, igazságos Istent s felebarátját szerető iparos világnak egy közös czéh jelvénye lesz az ur Jézus keresztje, melyet követv« virágozni, s boldogulni fog, s áldás kiséri a tisztes ipart! viszonyaink egészen mások, hogy a külföldiek fejlődósének fokába mi néhány évtized alatt el nem jnthatunk. A magyar középiskolai intézmény nagyobbára német mintára van berendezve, s a tudományos szellem, amely szintén német jellegű, annyira uralkodó, hogy az értelem helyes fejlődését inkább hátráltatja, mint elősegíti. Ebben nagyon hibásak a gombamódra termő tankönyvek, amelyek gyakran érthetetlen stílusban vannak írva, s szerzőik leginkább újításaikkal akarnak könyveiknek népszerűséget szerezni. Hogy micsoda zavar van e téren, arról kevés embernek van fogalma. Minden tanár szorítja a maga tárgyát s jön a főigazgató és soha sincs megelégedve, azt mondja hogy Németországban többet tanulnak. Tehát itt is többet kell tanulni. Kétségtelenül vannak tanulók, akik a mostani rendszer mellett is boldogulnak s az ilyenekre gyakran történik hivatkozás. Am ezek a tanulók nem a színmagyar családok gyermekei. A magyar link , legtöbbször éppen csakhogy keresztül bukdácsolnak az osztályokon. Nem hihető, hogy a magyar fajban volna a hiba, de bizonyos, hogy a rendszerben elkelne egy kis magyarosabb szellem. A tizéves fiúnak el kell kezdeni a latin nyelv tanulását, olyan nyelvet, amelynek természete teljesen különbözik a magyarétól. Két év múlva következik a német. Hozzájárul mindenhez a magyar nyelvtan, amelyben majdnem minden esztandőben megtalálhatók a tudomány ujabb (sokszor kétes értékű) vívmányai. S na meg a földrajzok emészthetlen stílusát ós óriási anyagát is ide vesszük, akkor érthető, hogy a tizéves magyar fiu nem birja sikeresen elvégezni a közép iskolát. Igaz, hogy a népiskola sem felel meg mindig a követelményeknek, hazulról sem hoz a tanuló megfelelő intelligenciát; de igaz az is, hogy a középiskolákban sok a leczke feladás. Majdnem minden második fiúnak házi tanítóra van szüksége, mert az iskolában nem bírta elsajátítani a föladott leczkét s otthon kell vesződnie — eredménytelenül. Egy középiskolai szorgalmas és lassúbb felfogású tanuló naponként 7—8—9 órát dolgozik s nagyon keves középiskola lehet, ahol megtartják a miaiszternek a vasárnapi ieczkeadásra vonatkozó rendeletét. A magyar fiuk ezt általában uem bírják el. Sok kidől, sok pedig csak verejtékes munkával — a tanulmányoktól kifáradva és megundorodva — vergődik keresztül. A lep'.öbb jóakarat a latin nvelven szenved hajótörést, mert tanügyi körökben még mais azt tartjak főtárgynak, noha a miniszter a jövőben a nemzeti irányra akarja a fősúlyt vetni. A miniszterben meg lehet a jó akarat, de nem fog czéit erni addig, mig a főigazgatók és igazgatók a latin ós görög műveltséget tartják egyedül üdvözítőnek. Mert most még a latin nyelvtől s ritkábban a számtantól van függővé téve i tanuló boldogulása. Apáink könnyen megtanulták a latin nyelvet, de ha a mostani rendszer szerint kellett volna tanulniok, ugyan ott volnának, a hol mi vagyunk. A színmagyar fiu sokkal uehezebben tanulja s tartja mog a deklinácziókat, egyeztetéseket, genusokat, mint más nemzetiségűek. És ha a tanárból hiányzik a türelem, a jóakarat, kimondja, hogy ez és ez nem alkalmas gyinnásiumi tanulmányokra. De csodálható-e, ha kifogy a türe'em, ajóakarat ott, ahol egy osztályban 60—70 tauuló tülekedik a bizonyítványért? Az életből. A kis ravasz. Férj (a feleségéhez:) mit szeretnél jobban édes, fürdőre menni-e, vagy egy uj ruhát? Feleség: Fürdőre menni, mert akkor ugy is kell uj ruha. Ellentétek. Gyere Tóni igyunk egyet! - Nem lehet, itthon keli maradnom, várom a pénzes levólhordót. — Szerencsés ember vagy! Én nekem meg el kellett onnan hazulról mennem, mert várom a végrehajtót. Kép a jövőből. Szobaleány: Nagyságos asszonyom, elájult a Nagyságos ur! Háziasszony: Taláu egy uj kalap kell neki.