Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-19 / 12. szám

2 rendetlen csapatok fejetlenségével, tapasztalatlanságával szemben a liarczedzett egyesült zsoldos seregek hadikészültségének és kipróbált vitézségének könnyű munkája volt. Jól járt, ki nyilt csatában, becsülettel esett el, mert a mi azután következett, rosszabb volt a halálnál! Kiszolgáltatva zsarnokaik és elnyomóik féktelen boszújának, azt a legyőzött felkelőknek most már ádáz dühöngésének egész borzadalmasságában kellett megismerniük és eiszenvedniök! Suhogott a pallos, máglyák lobogtak s telve volt a levegő a halálra megkinzottak jajkiáltásaival . . . A régi állapotok, a régi terhek — és újabb sarcolások, újabb kényszer adóztatások követték a vérengzést. A keményszívű zsarnokok pedig megvalósítva Rehabeámnak egykor Izrael népéhez intézett ezen mondását „Ha atyáink titeket ostorral fékeztek, — mi majd scorpiókkal fogunk benneteket megfékezni." Az önkény és rémuralom épen ezen scorpió rendszerével készítették elő a jövendő idők nagy horderejű eseményeit és vetették meg alapját hatalmuk bukásának. Évszázadok jöttek és mentek, mig a szabadság üres phantomként szétfoszló eszméje újra feltámadhatott halálhoz hasonló zsibbadt álmából . . . Vérpirosán kelt a XlX-ik század napja a jővendőség homályából. Nehéz, fojtó volt a légkör a szenvedő nép millió sóhajaitól, — rekkenő az elnyomott akarat az elfojtott harag villamos feszültsége miatt. — Francziaor^zág felől nehéz fellegek tornyosodtak a pc'itikai ég láthatárán és a század napjának forró delelése után: orkánhoz haionlóan viharzott el Európa felett a szabadság szelleme !.. Jött, — haragos zúgással, fenyegető erővel, útjában trónok, kormáuyformák és egész államrendszerek korhadtépületeit romba döntve, társadalmi osztályokat és elavult kiváltságoka; megsemmisítve, a sötétség kapuit döngetve, nemzetek rabláuczait tördelve, szédületes örvényeket szakgatva a reszkető zsarnokok lábai előtt . . . Koronás fejek hullottak, — fejedelmi fogak vaczogtak és zsarnoki arczok sápadoztak, -— a hatalomra jutott, de annyi évszázadon át számba sem vett népnek — egyetlen szavára! Ámde, a népjogokat és szabadságot korlátozó úri zsarnokok helyét, a demokrata A magyar iparról. (III.) Irta Kún Vilmos. Ezek nem csupán arany és ezüstből, hanem kovácsolás vagy öntés utján rézből, bronzból s vasból készültek, melyeket egyszerű vésésekkel részint sodronyos arabeszkek, levelek virágocskák vagy alakokkal, részint zománczczal, drága kövekkel, gyöngyökkel ékítettek a tárgyakat vagy pedig öntötték. Legrégibb e nemii műemlékünk szt. László királyunknak XIV. századbeli ereklyetartó mellszobra, melyen az egész ruházat sodronymű zománczból van készítve. Ily módon ékített gyönyörű kelyheink vannak Esztergomban, Pozsonyban, Kassán, Zágrábban és a Szepességben. Hasonlókép említésre méltó az ereklyetartó, melyet Nagy Lajos királyunk ajándékozott az acheni székesegyháznak, melynek tetején az apostoli kettős kereszt szemlélhető. Az ötvös művészet páratlan remeke a »kalvaria« az esztergomi kincstárban, tiszta aranyból, s drága kövekkel van díszítve. Mátyás királynak olasz mintára készült pénzei, a sok diszes kapuzat, rácsozat, zár, melyek Eperjesen, Kassán, Késmárkon, s Beszterczebányán láthatók, továbbá a síremlékek, főúri jelvények, mind a magyar ipar dicsőségét hirdetik. Fordítsuk figyelmünket a háztartásra, a ruházatra s kényelmi czikkekre, s látni fogjuk hogy e kornak ipara épen nem állott fejlettség, MAGYAR PAIZ

S rémuralom őrjöngői foglalják el, amennyiben épen ezen legszentebb eszmék és elvek „végtelen nyomorult elmékbe jutva, valóságos zagyvalékává növik ki magokat egy bomlatag államban, melyben a szenvedély dühöng" és a boszú fanatizmusa dúl, bünt-bünre halmozva és egy egész nemzetet megbélyegezve az igazságot kutató utókor ítélőszéke előtt . .! Áhítatra, bámulatos méltó egy népnek függetlenségre és szabadságra való törekvése és magasztos az, még a fanatismusig fokozott buzgalmában is. De annál visszataszitóbb féktelen rombolásában, vadállati dühöngésig vitt csúf eltorzulásában. Bár 100 esztendő szövi, egyre szövi a feledés szemfodelét e távoli idők eseményeire, — mégis-mégis! fel-feljárnak sírjaikból szégyenletes emlékeik vádoló rémei . . . Tudvalevő azonban, hogy a legerősebb verőfény szokta létrehozni a legsötétebb árnyakat és a legegyszerűbb igazságok elveire helyezte legtöbb tévedéseinek alapját a gyarló emberi elme. — Igy lettek a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség kristálytiszta eszméi a kinos visszaéléseknek, a háborgó szenvedélyeknek, a dühöngő szabadosságnak zavaros kutforrásává egy olyan nemzetnél, nrely erkölcsi alap és igaz miveltség hiányában a közös szent czélt szem elől tévesztve, feneketlen osztály gyűlöletének és égető boszuvágyának kielégítésében vélt népfenségének érvényt szerezhetni. A forrongás, alkotás és teremtés századának ezen zivataros kezdete utáa Belgiumon, Berlinen és Bécsen át viharszárnyain repül a szabadság szelleme — napkelet felé ! . . Hazánkban a 40-es évek elején már lengedezni kezd üditő szele. Betölti a h vegőt termékenyítő elemével; virágillat alakjában önti el a rónát és hegyeket ? besurran a fényes uri lakok magas kéményein és megzörgeti a gunylrók töredezett ablakait; meglepi a tudóst könyvei mellett, — a görnyedő aggot élete alkonyán, az ifjút kedvesének karjai között, fűiébe sűvit a puszták vándorának és belevegyül a buzgólkodók áhítatába. Általa erőt nyer minden csüggedés; önbizalmat és reményt a kislelkűség, az ingadozó bátorrá, — a bátor hőssé lesz. — Lelkesítő hatása megitjitja az elaggott erőt és férfiúvá érleli az ifjút! Mint úrikor a napnak első melegebb sugara lágyan rátapad a bérezek hókebelére, finomság, minőség és művészet tekintetében alacsony fokon. Sok oly tárgygyal találkozunk a házak bensejében, melyeket a középkor első felében vagy teljesen nélkülöztek, vagy melyek csak kivételesen fordultak elő. A konyha és asztali edények nagyobb használatban vannak és külsőleg is csinosabbak s müvésziebbek. Mig a középkor első felében az ételek nagy tálakban lőnek felszolgáltatva, s a vendégek görög módon kerek lepényt használva tányér helyett, költötték el az étkeket, a középkor utolsó századaiban mind általánosabbá lön a tányér és evószerek használata. Az edény készítésben sokáig az olaszok voltak a mesterek, valamint a tükörkészitésben a velenczeiek tüntették ki magukat. A termek és szobákban az előbbi fél homály helyett, derült világosság ömlik szét, minthogy Európa legtöbb országában nagyrészt üveggel vannak ellátva a polgárházak ablakai is. Hazánkban a XV. századkor elején honosodtak meg az üvegablakok, s Pozsonyban 1439-ben általános üvegtáblák voltak az ablakokon. Világitásu' az előbbi olajlámpák helyett a XV. század folyamán városokban általánosan fagygyu gyertyákat használtak, mig a fejedelmek s gazdagok termeiben viaszgyertyákat. Viaszöntés nálunk Szebenben divott. Mint nagyfontosságut, felemlítjük az órák használatát, mig a régiek a nem egész megbízható vizi és fövényórák használatára voltak utalva, a XIV. században már kerek műves órákkal talál1903. márczius 19. hogy életre hívja az alvó természetet és telve van a levegő örömmel, sejtelmekkel, titokzatossággal a jövendő tavasz előérzetében, ugy az elmúlt századnak legdicsőségesebb korszaka is tele volt a „forradalom szülte ózondus levegőjével," telve ifjúi lelkesedéssel és tiszta idealizmussal egy jobb és szebb kor eljövetelébe vetett epedő hitében . . . „Hős és gazdag volt ez a kor, mert gazdag volt eszményekben, azokért élt és küzdött." — De nagy és dicső is volt, mert hallhatatlanná lett nemzedékének soraiból kerültek ki a leglelkesebb, legigazibb magyarok titáni alakjai. Nagyok voltak lélekben, szellemben, tettekben és jellemben egyaránt és még századok múlva is nemzedékek nemzedékei tanulni és lelkesülni fognak példájukon! Övék az érdem, övék a dicsőség, hogy a haladás ösvény én oly messzire jutottunk. Hiszen! a felszabadult rabszolga a saját becsének tudatára ébredt polgár : az ő küzdelmeik gyümölcsét élvezi és az ő fáradtságuk jutalmában részesül!!! Közülök néhányan hófehér fürtökkel, mint tisztes aggastyánok még élnek közöttünk s már puszta megjelenésük is, mint e nagy idők tanúi, mint a dicsőséges mult letéteményesei, szent ihlettel tölti el a hazafiúi erényekért lelkesülni tudó mai nemzedék keblét és az általuk kiküzdött eredményekért mély tisztelettel hajlik meg a legerősebb derekú honfia is! — — — Rég zsongott-bongott már a szabadság hymuusza a nép lelkében, izzott a hazaszeretet szikrája a szivekben és a vér, — a romlatlan, hősi magyar vér csak oly lelkesen buzgott akkor is, mint egykor a nemzettest lüktető ereiben ! Csupán alkalomra, ébresztő szózatra és egy mester kezére várt, mely a zavart hangokat dallamba foglalja, a szikrát lángra lobbantsa és a nyugtalanul keringő vért erőteljesebb hullámzásba hoz»a, felrázza a nemzet lelkében alvó akaratot! Ez a mesteri kéz — Kossuth Lajos erős keze-, ez az ébresztő szózat; — Petőfi riadó dala, — ez az alkalom: — 18-48 Martius idusa volt! Légy üdvözölve és áldva nemzeti nagylétünk dicső születés napja! Te, a kikelet szellőjével, az életfaka sztó fuvalmak lehével érkező szent Tavasz, a Szabadság, Egyenlő ség és Testvériség haj nalhasadásának örömre gyújtó ünnepe ! ! ! kozunk. Magyarországon Lőcsén volt az elsó toronyóra 1516 ban. A zsebórák is gyorsan elterjedtek nálunk; a Bethlen Farkas hagyománya szerint 1566-ban bizonyos Egyed nevű magyar órás oly remek müvü órát kászitett, mely korunknak sem válnék szégyenére. Egy-egy mogyoró nagyságú arany ütőóra volt, melyen a csillagos ég kereksége és a hold változása minden huszonnégy óra alatt jelezve volt; az óra maga egy ujjra való gyüszübe volt foglalható. E ritkaságot Zápolya János Szolimán török Császárnak ajándékozta. A jólét növekedésével nagy lendületet nyertek mindazon iparágak, melyek ruhák előállításával foglalkoztak. Nagymérvet öltött hazánkban pl. a vászon és posztó szövés. Hazánkban a vászonszovést már a vegyes házakból származó királyok korában oly szorgalmasan s ügyességgel űzték, kivált a szepesi és erdélyi szászok, hogy szövött áruikat nemcsak benn vették, de külföldre is u. m. Szmirnába, Egyiptomba s más keleti országokba is szállították. A fonás, szövés gyakorlatban volt a felső s dunántuli megyékben, Eperjesen és Késmárkon már rég létezett vászoukalló. Finomabb posztó készítéssel a XV. százban találkozunk. Gyapjú szövés az erdélyi városokban divott, de csak durvább, mert selyemszórü juhokat nem tenyésztettek. A szövést követi a festés. Először kék és zöld festőkről tesznek említést, -utóbb híre lett a