Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-19 / 12. szám

IV. év. Zalaeaerszeg, 1903. márczius 19. 12. szám. Bfy érrt 4 korona. Pél érro 2 korosa, fiogysd é»r« 1 kor. Bgywi náa 8 flllir Hazai dolgok hlrdo tése féláron : e^y old. 20 K Nyllttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. JMEG-JELEI^IIK: HETENKÉNT CS"CrTÖRTÖKIÖ3Sr ESTE. Márczius 15-ikére*-' Irta : Németh Elekné Andaházy Irene Midőn a tél zord fagya után a napnak első, rögy fakasztó sugarai melegen tapadnak a hótól csillogó hegyek ormaira ; midőn az első langyos fuvalom elsuhan a téli dermedtségében még csendesen szunnyadni látszó föld felett: — a mindent ujja alkotó természet ébredésével és a vén időnek annyiszor vissza-visszatérő ifjúságával, mintegy varázsütésre, — megszületik az élet, a mozgás, az erők pezsgése és forradalma, a lét és nemlét közötti harcz! — A tél zsarnoki uralma után egy jövendő szebb kor titkos sejtelmeinek, pezsgő reményeinek egész özöne tölti be a levegőt — az egész mindenséget. Benne van a levegőben, a föld kérgében, a \izek mélyén, a növényi és állati test sejtszövetében és az emberi lélek titokzatos rejtekében. A folyók jégpáuczél ja megreped,a földben pihenő mag csírázni kezd, a berny ó kirágja gubóját, a farügyekben szunnyadó erők megrepesztik feszélyező bárkájukat é

c- megjelennek az édr-s fanyar illatú bárkák bolyhos himpor-dús bojtocskái diadalmasan hirdetve, h ogy : — itt a féltámadás ... a kikelet . „. a természetnek gazdag, reményekben zöldeJő Márcziusa ! Amint a szerves és szervetlen testek világában tavaszszal visszatér a tél bilincsei között fogva tartott élet és hatalmas lendülettel fejlődésnek indul benne a győzelmes erő: — ugy az erkölcsi élet vilagában is a bün és romlottság uralma felett szükségkép diadalmaskodni a kellett a megváltói eszme mindent meggyőző hatalmának, hogy megteremtse a szerel tuek, az igazságnak eszményien szép tavaszát, — a bűntől és haláltól megváltott léleknek szeplőtlen Jehér Mariiusát! Népek és nemzetek közgazdasági, politikai vagy erkö'csi életére is rá sulyosodhatik a zsarnoki önkény átka., mint a téli enyészet tetszhalála. — Hisz! egy egész nép s :abad lélekzeóét is el lehet fojtani közönséges nyers erő alkalmazásával,; szellemének röptét is bilincsekbe lehet verni, — kényúri hatalmaskodással ; legszentebb jogainak gyakorlásában meg lehet akadalyozni; emberi igazságon épülő szabadságától meg lehet fosztani; önérzetét ambitióit és törekvéseit zsarnoki önkény, törvénybe iktatott álbölcselet és kiforgatott jogi logica eltiporhatja, lenyűgözheti ugyan; — de csak ideig-óráig! Csak mig a sivárrá leit lelkekben tart a közöny és érzéketlenség ; mig erkölcsi züllés és szellemi hanyatlás türővé és gyávává, siketté- és vakká teszik a nagy tömeget, mely megfeledkezve az „isteni nép" méltóságáról és fenségéről, porig alázza meg magát a földi hatalam kegyelméből lett bálványok előtt. — Ez, a nemzetek életében a zsibbasztó téli álom, a lassú kimúlás, — a halálhoz hasonló lethargia ! . . . *., Felolvastatott a Társaskör ünnepélyén. De, — az Eszme él — „a koporsóból is kitör és eget kér !" Felkelnek a nemzetek és szétszakgatott kötelékeikből ostort fonnak; megvilágosodik a szegény, meggyötört nép elméje és lerázza a megaláztatás, elnyomatás béklyóit, hogy fegyvert kovácsoljon belőle. Kaszából — sarlóból kard lesz, a tűrő meghunyászkodásból pusztító vész, mely váratlanul csap le a a zsarnokok fejére a nép átkainak villámszóró isten-ostora gyanánt. És az égről forrón letüző nap izzó sugarai alatt már nem illatos kis tavaszi ibolyák — de piros vérrózsák nyilnak szerte-szét . . . Ez az akarat ébredése a szolgaság kinos tetszhalálából; — ez a népfenség megváltása a megalázó elnyomatás fertőjéből ; — ez a szabadság „biliucstörő forradalmának. „ vérveres Mártiusa! Évszázad'^ hosszú során keresztül nyögött Európa minden nemzete a zsarnoki rabigában, roskadozott a közgazdaságnak ránehezett átka alatt. A középkori hierarchia és despotismus önző hatalma lábbal tiport minden jogot, minden szabadságot és szilajon tombolt fékevesztett erejénea biztos tudatában. Nem volt szabad a föld és mag honpolgár röghöz kötött rabszolgává lett, kinek vállaiia súlyos terheket és nyűgöket rakhatott a hatalombitorló zsarnokság, anélkül, hogy ezért a legcsekélyebb méltánylásban részesítette volna: kit megfoszthatott az emberi társadalom minden jogaitól és előnyeitől épen úgy, amint kénye-kedve szerint megfoszthatta saját tulajdonától és vagyonától anélkül, hogy ezért megtorlástól tartania kellett volna; kinek élete és halála felett korlátlanul rendelkezett csak ugy, amint szellemének és gondolatainak szabad szárnyalását gátolhatta a „szellemi világosságtól irtózó önkény;" — és akinek családi élete legféltettebb szentélyébe, érzelemvilágának legérzékenyebb húrjai közé durva kézzel belemarkolhatott az élveteg kényuri brutalitás . . . De hová is fordult-, merre is keresett volna orvoslást bajaira, elszenvedett sérelmeire az elnyomott, leigázott, akaratában és erélyében megnyügzött nép embere, mikor számára nem volt segítség sem égen, — sem földön ! . . . Létezett ugyan jogtudomány, törvénykönyv és igazságszolgáltatás akkor is; — de csak a kiváltságos osztály védelmére, vagyoni — és személy biztonságának megoltalmazására. Léteztek birák s érdemes jogtudósok is, kik saját jólfelfogott személyes érdekeik szemmel tan igával a legnyilvánvalóbb részrehajlást tanúsítani — sőt még a leghajmeresztőbb. vérlázítóbb igazságtalanságokat elkövetni sem átallották nagyhatalmú pártfogóik és magas klienseik kedveért. Volt igazságszolgáltatás is, még pedig kivitelében hajmeresztő, végeredményében czél tévesztett és elrettentő! Mert eltekintve attól, hogy a jogait védő s igazságot kereső nép csak a pallos élét, a kényszervallatás őrjítő kinjait és a vérpad rémeit tanúlta félni és rettegni benne egyaránt: ott voltak a sírhoz hasonló sötét tömlöczök, a kinzó kamrák iszonyatkeltő eszközei, az uton-utfélen felállított bitófák borzalmas alkotmányai, — megféleir

i

;tő intelmeül annak, ki sérelmeinek orvoslása ügyében a törvény igazságosztó keze után nyúlni merészelt volna. A szegény nép türt, szenvedett tehát és szomorú kénytelenségből megadta magát vigasztalan sorsának inkább, sem mint hatalmas elnyomóival újjat húzni és hóhéraival érintkezésbe jönni akart volna. Mig meggyötört lélekkel, arcaa verejtékében miveltea földet, szántott-veiett, dolgozott és fáradott, hogy a hűbérúri telhetetlenség molochja utálatos monstrummá hizlalhassa ki magát: addig a bőségben, feleslegben dőzsőlők asztaláról alig jutott egy-egy lehulló morzsa vagy odadobott száraz koncz saját éhségének csillapitására. Mig élete veszélyeztetésével leszállt a fö'd mélyére, hogy kiaknázhassa a bánva ezüstjét-aranyát s kincsekben duskálködhassék a pazar uri fényűzés : addig maga durva darcczba vagy vékony rongyokba alig takarhatta el fázó, didergő testének meztelenségeit. — Mig nehéz robotban görnyedett s a reá kirótt föld — hűbér — adók és egyéb sarczolások őt munkájának gyümölcseitől megfosztották, keserves keresményeit pedig dézsma képében vérszopóinak feneketlen zsebeibe vándoroltatni volt kénytelen: — addig azok, tornyos váraik biztos falai mögött vad orgiákat ülve, tobzódtak az élvezetek és mulatságok bőségében és dölyfös megvetéssel tekintettek le magas erkélyeikről az alacsony sorsú ember szomorú helyzetére . . . Ilyen körülmények között mindinkább nőtt az elkeseredés s forrongásba hozta a felháborodott s tűrésükben már is a végletekig feszült kedélyeket. A szenvedő nép titkon, sűrűen fakadó fohászai- és átkainak özönéből vészes viharfelhők sü

rüsödtek össze egész Európa égboltozatán s a külső nyugalom látszata alatt, mint a messzeterjedő elkeseredett hangulat megnyilvánulása, egy bekövetkezendő nagy vihar villamos feszültsége tartotta lázban és izgalomban, — a szent ügy sikerébe vetett bizalom és kétség között hányatott lelkeket. Szabadság és függetlenség jelszavától visszahangzott hegy és róna, völgy és erdő; — és az emberi jogoknak durva megsértése boszuért kiálóott. Végre le is csapott a villám, kitört a vihar, melynek heves rohamától a nemesek kúriái és a büszke várak alapjukban megrendültek, de virágzó városok békés falvak és egész vidékek is a pusztulás színhelyévé lettek. Vérdüh, szenvedély és rég táplált gyűlölet rémdolgokat mivelt. A bosszú nem ismert irgalmat, határt s telhetetlen szomját egy vértenger sem tudta eloltani. De tttz és vas megritkították a felkelők sorait és &