Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-12 / 11. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. márczius 12. „Vir est dominus mundi, mulier'domina domi." A férfi a világ ura, a nő a ház asszonya. Ha a nő tisztult, helyes erkölcsi érzéssel, jellemtiszt,a­sággal ragyogja be a családi életet, gyengeségé ben bírván legnagyobb erejét, irányítani tudja a világ urát a férfit. Az a férfi, az a produc'iv családfő pedig, a kinek testi és szellemi neve­lésén kivül meg van jellemtisztasága is, az a gyakorlati életben boldogul, s .egyedül csak ez boldogul. Jó anya felér száz tanítóval, mondja Herbert, •— de hát vájjon minden anya az-e a nevelés szempontjából ? Hogy neveljen az az anya, a ki a családban, a háztartásban csak konzerváló s nem produktív tényező? A ki a szövés-fonáshoz már nem ért, kertet nem mivel s mindössze annak csak vad gyümölcseit rázza le a hizók számára, vagy eczetnek, — a ki már nemcsak fűszerért, tűért, czérnáért és bécsi piros kendőért szalad a boltba, hanem ott szerzi be a fehérneműtől ke/dve min­den rnháját készen, s a ki már csak hirből is­meri, hogy : mi is volt az a magavarrta csipkés pruszlik, röpülő majkó, előkötő, ragyogó, habos fehér ingváli és aranyos konty. Férjének azon­ban egész aratási munkaidő alatt főz egyszerre egy hétre való olyan habart levest, hogy tisz­tességes vadászkutya se szagol hozzá, és süt olyan dagas<tatlan vakarcsot, a melyet kenyér­nek csúfol. Többé-kevésbbé ilyen az állapot széles ez oiszágban, de főképen a legmagyarabb Alföldön. A városi anyák ? — No ezeknek ilyeneket sze­mükre hányni nem lehet; mert ilyenekre idejük se lenne a sok jour, jég, lóverseny, bál s több eft'ele fontos elfoglaltság miatt, mialatt termé­szetesen a kedves kis gyermek a cselédek gond­jaira (?) van bizva. Ha az anyák ilyenek, milyen legyen a gyer­mek, müven a férj, milyen végül a család? mely­nek kózmüvelődési ós nevelési működésében az iskolát, a tanítót támogatnia kell. A népnevelési kérdések között egyik elsőrendű nagy horderejű kérdés: a leányok, az anyák nevelése, erkölcsi életük irányítása. A népnevelési egyesületek elsőrendű feladata legyen tehát ma, hogy az érdeklődést fölkeltse : a leányok nevelésének helyez irányítása iránt. Teremtsen e czélból szorosabb kapcsolatot a család és az iskola között. Az erkölcsi neveles a családban bírja súly­pontját, de közeledetét az iskolához megtaláljuk már a mos*- alakulóban levő ifjúsági egyesüle­tekben, a melyek az állami iskolákkal szervi kap­ctolatban vannak s melyeknek egyik legszebb czélja a hazafias szellem és erkölai élet ápolása. Az erkölcsi nevelés utja tehát a tanitó révén visszavezet az iskolába, a mely hivatva vau, s a melynek kötelessége a család erkölcsi neve­hogy méltán egyik-másikat műipar névvel jelöl­hetjük, Hazai miitörténetünk sokkal ujabb keletű még, hogysem az egész mü-kincset ismernök, melynek birtokában vagyunk. De már ötvenet meghaladó román izlésü templom, mint pl. a lébényi, koplányi, deáki, jáki, melynek felfedezését legnagyobb részt ismert három tudósunk : Henszlman, Ipolyi és Rómer fáradhatatlan kuta­tásainak köszönhetjük, elég annak bebizonyítá­sára, hogy mily dus gyümölcsöket termel ezen korbeli hazai müépitészetünk. Ezen körnek, a mint azt eddig ismerjük, kitűnő példányai a lébényi, kaplonyi, deáki s jáki egyházak, neve­zetesen ez utóbbi, mely külföldi szaktudósoknál is figyelmet gerjesztett. Oszlopföin, kapuzatán, szen­télyén oly ékes részleteket, oly Ízléses elrende­zést, oly rendkívüli forma szépséget és gazdag­ságot találunk kifejtve, hogy a külföld legszebb román idomú építményeivel vetekedhetik, söt némely tekintetben azokat felül is múlja. Különö­sen remek aportalja v. az ajtó feletti rósz, melyen a félköriv a csucsivval gyönyörű válto­zatban van alkalmazva, a legnagyobb és leg­dúsabb alakitások egyikének mondható. Nayy Lajos korából a pozsonyi góth stylü koronázási templom, annak építése és a díszítése kő, érez s famunkák továbbá várak díszmunkák díszítései, mind a magyar ipar alkotásai, ugyan­azon szellem, mely a keresztény építészetet lé­tesité, s annak fokozatos fejlődését elómozditá, fejlesztő hatással volt a művészet többi ágaira. Amit az ember saját lakházánál tesz, ugyanazt kellett tennie a kereszténynek az Ur tiszteletére szentelt házaknál; a következetesség, mely az lésének súlypontját ott, a hol kell, minden tőle telhető eszközzal erősíteni. Azzal, hogy az erkölcsi nevelés tekintetében a csa­lád teljesítette kötelességót, a tanitó még meg nem elégedhetik, mert a fél munka, rossz munka. A családi nevelést az iskolának kell befejeznie. A gyenge növénynek bármily erősen sarjadzó csi­rája is elfonnyad, s kiaszik, ha a m^leg csi­ráztatótól egyszerre a hideg levegőre jut s ker­tésze nem erősiti, nem szoktatja, nem védi a dermesztő hőmérsékleti különbözőség ellen, vagy nem iparkodik azon, hogy a csiráztató és a se tbid levegő hőmérséklete között nagy eltérés ne legyen. Az erkölcsnek az a csirája, a melyet a család­ban az anya fakasz fott magzatá iák belső érzelem­világában, csak ugy képes az iskola levegőjében meghonoaodui, csak ugy fakaszthat rügye', hajt­hat virágot 03 hozhat gyümölesö e, ha a tanitó a családi élet melegét viszi be az iskola levegő­jébe is. Az iskolának a családdal harmonizálni kell, s a gyermek ne érezze az átmenetet a családból az iskolába. A családban fakad a gyermek erkölcsi érzel­me, s az iskola föladata, hogy azt erősítse, tisz­títsa s az erkölcsi világrend törvényeivel össz­hangzásba hozza. Mert, valamint hogy nem bokrosodik az a .-semete, a melynek gyökerei a sovány, laza föld­ben gyengék, úgy pusztul a legterjedelmesebb szétágazó gyökérzettel bíró fa is, ha törzsét es viruló lombozatát pusztító féreg lepi el. Divat rna az iskolát szidni, hogy nem nevel; szidjuk — de ezért se felelősségre nem vonjuk, sem pedig társadalmi úton egyesülve nem ke­ressük, hogy miért nem nevel. Nem nevel, mert a család es iskola közt nincs meg az a kapcsolat, a mely ez irányban okvet­lenül szükséges, — hiányzik : az érdeklődés. Az érdeklődés folkeltése es állandó ébrentar­tása tehát az egyedüli mód arra, hogy az iskola a neveléssel foglalkozzék, s hogy ebbeli köteles­ségéi; követeljük s annak mikéut teljesítését tár­sadalmi uton ellenőrizzük. „A kötelesség teljesítéséből származik az élet minden tisztessége, a.'íhak elhanyagolásából min­den gyalázata" — mondja M. T. Cicero, — szól ez az iskolának és tanítónak, a családnak és társadalomnak egyaránt. Nagy böjtben. Ma már nem a hitetlen ember a kivétel, hanem a hivő. Éretlen gyermekek dicsekesznek éj nyíl­tan kérkednek hitetlenségükkel. Mi lehet az oka, hogy a tudomány haladásá­val a hit nem erősödött a szivekben, sőt napja inkban néhány jó hirnevü tudós is ny iltan hadat emberi cselekményeket rendesen jellemzi, sür gősen követelte az Isten házának díszítését s ekkép kapcsolódik az építészethez a szobrászat, festészet és az ötvösség, a szövészet s egyéb kisebb művészetek aránylagos fejlődése. A mint az építészetnél, ugy a szobrászatnál is a régi kor mintái szolgálnak kiindulási poutokul, melyekhez később a bysanci elemek vegyülnek. Kiváló szeretettel művelték a dombor vésete­ket, legkiváltkép elefánt-csontból. Ezekkel éke­sítették a háziszereket s egyéb tárgyakat, mint a könyvtáblákat, billikomokat, vadászszarvakat s templomaikban az oltárokat s emlékszerü sír­müveket, a román korszakban rendesen a myt­hologiából és állatvilágból kölcsönzött képletek­kel, melyek az átmeneti korszakban a bibliai s általában történeti alakzatoknak adtak helyet; a középkori képletes ábrázatos dombor művészet legrégibb példányaként Péter királynak a pécsi al­templomban van találó síremléke, mely két csoportozatban Heródes és Samsou történe­téből vett bibliai képletben, mint tudósaink vélik, Péter királynak viszontagságos életét ábrázolja. A képzőművészetek egyik legnevezetesebb ágát képezi a festészet, — mely a középkorban — a kicsided (minatur) fesztészet kivé­telével csak az építészet társaságában jelenik meg. A kicsided festészet a kéziratok szélei és kikezdéseinek elkészítésére használtatott, a fal­festészet pedig különösen a templomoknál nyert alkalmazást. E neme a festészetnek annyira el volt terjedve, hogy alig létezett a román korban bazilika vagy dom, mely ha nem egészen, legalább részben kifestve nem lett volna. Magyarországra üzent a vallásnak ? I Lehetséges az, hogy a mo­dern korszak tudásával megvilágosított értelem hiába keresi Istent a világban és a lelket az öiökkévalóságban ? ! Hát az a hit, a mit évez­redeken keresztül hirdettek, a legnagyobb láng­elmk; a melyért kínpadra és vértanuságba mentek az emberiség legjobbjai, az mind csak hazugság, tévely és sötétség volna ? Kutassuk, mi az oka e gyorsan felburjánzott valiástalanságnak ? Első sorban az, hogy vannak úgynevezett szak­emberek, a kik annyira belemerültek a természet­tudományok külső részleteibe, hogy egész életüket az anyagvilág természetének és törvényeinek ku­tatására szentelik. Nem esoda, hogy ez az állandó foglalkozás az anyagvilággal, egyoldalúvá és el­fogulttá teszi őket. Hasztalanul mutat rá az emler a történelemre, a mely igazolja, hogy minden tudományos el­mélet korszakonként, változik. A miben őseink hittek, azt megmosolyogjuk; a mi tudományos tételeinket a jövő század alapjaiban forgatja fel. Ez a józan okoskodás az elfogult tudÓRt meg nem győzi. Büszkén hivatkozik a természettudo­mányok szédületes haladására. A találmányokra, fölfödözésekre, a mikről a mult század mág ál­modni sem mert. E'.ek a sikerek teszik azután a felületes elmét elbizakodottá. A rohamoí emelkedés a gyenge emberi értelmet mindig megszédíti. Azt hiszik, mivé' egy néhány igazságos va^y természeti tüneményt megfejtett a tudom íny, tehát az ész előtt többé nincs is titok. Egy két természettudós hiúságból, dics vágyból felállította a maga anyagelvü rendszerét és ebbe a holtkeretbe bele akarja szorítani az életet, a teremtést és az egész világo:. E tudósok között van egy két jóhiszemű tévelygő, de nagyon sok a könnyelmű és lelkiismeretlen utánzó is, a kik­nek csak egy czéljuk van: feltűnni ós könnyű szerrel hirnevre kapni. Mig a jóhiszemű tudósok kevésbé veszedelme­sek, mert tévedéseiket a leggyakrabban helyre­hozzák. De azok a képmutatók, a kik a tévedést rosazhiszemüleg terjesztik ós a hazugság mérgét,, a tudományos külszinek ostyájában adják be a világnak : azok az igazi móregkerverők. 0i cse­pegtetik a tagadás mérgét a nagyközönség szwabe. Lármáznak, hegy feltűnjenek, meggyőződést ma­tatnak, hogy a félrevezetett tömeg tapsait ki­csikarják. A világ pedig a szokatlan zajra föltekint és rondesen lépre megy. Nincsen olyan ostoba el­mélet, a melynek hívei, ne volnának. Mivtl a nagy tömeg nem szeret gondolkozni, mindent el­fogad igazságnak, a mit egy szélhámos a tudo­mány tekintélyével hiidet. Igy ugratják a tömeget is, csak a hiúságoknak hízelegjenek. Ezért tudott oly rohamosan tért foglalni a vonatkozólag legjobban tájékoztatnak bennünket Ipolyi szerint a következő sorok : az árpádházi királyok alatti hazai román müizlésnek későbbi fénykorszakából birunk már több emléket vagy csak nyomot: a deáki monostori- és esztergomi, z.sámbéki és révhely — szentmártoni, a jáki és dömölki, s a soproni román basilikák és egyházak egyes kevés maradványaiban, még ezen műkor végén az átmeneti ízlés korában számos, de ép oly kitűnő mint nagyszerű, söt eredeti felfogással alkotott monumentális festmé­nyek meglepő példái egész sorával birunk, melye­ken nem egyszer határozott keletkezési év-szá­mokkal a festő ajándékozó neveivel s mi több, elönkbe festett alakjaival találkozunk. Országunk­ban egész sorát bírjuk az eredeti felfogással alkotott monumentális festményeknek igy Szepes­váralján, Kassán, Szigeten, Ardón, tyáuczon s Pécsett, melyek a megváltás s ismeretesebb szent legendák díszes jeleneteit ábrázolják. Söt a X1IÍ. XIV. században találunk eredeti képeket, melyek a magyar nemzet, szentjeinek főlegendáit hazai történeti jeleneteit örökítik meg. Ez utób­biakhoz tartoznak a felfedezett zsegrai és turnisai falfestmények, melyekben szt. László történet* s legendája dus és változatos jelenetei közt, a cserhalmi ütközet ismeretes regényes episodja van előállítva, továbbá a szepesváraljai falfest­mény a templom északi bejárata fölött, melyen hazánknak felajánlása ábrázoltatik. A képzőmű­vészetek között nagy szerepe volt a középkor­ban az ötvösművészetnek is, mely az egyházi szerek mint kelyhek, ereklye tartók, szentség­tartók, füstölők stb. elkészítésével foglalkozott.

Next

/
Thumbnails
Contents