Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-12 / 11. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. márczius 12. „Vir est dominus mundi, mulier'domina domi." A férfi a világ ura, a nő a ház asszonya. Ha a nő tisztult, helyes erkölcsi érzéssel, jellemtiszt,asággal ragyogja be a családi életet, gyengeségé ben bírván legnagyobb erejét, irányítani tudja a világ urát a férfit. Az a férfi, az a produc'iv családfő pedig, a kinek testi és szellemi nevelésén kivül meg van jellemtisztasága is, az a gyakorlati életben boldogul, s .egyedül csak ez boldogul. Jó anya felér száz tanítóval, mondja Herbert, •— de hát vájjon minden anya az-e a nevelés szempontjából ? Hogy neveljen az az anya, a ki a családban, a háztartásban csak konzerváló s nem produktív tényező? A ki a szövés-fonáshoz már nem ért, kertet nem mivel s mindössze annak csak vad gyümölcseit rázza le a hizók számára, vagy eczetnek, — a ki már nemcsak fűszerért, tűért, czérnáért és bécsi piros kendőért szalad a boltba, hanem ott szerzi be a fehérneműtől ke/dve minden rnháját készen, s a ki már csak hirből ismeri, hogy : mi is volt az a magavarrta csipkés pruszlik, röpülő majkó, előkötő, ragyogó, habos fehér ingváli és aranyos konty. Férjének azonban egész aratási munkaidő alatt főz egyszerre egy hétre való olyan habart levest, hogy tisztességes vadászkutya se szagol hozzá, és süt olyan dagas<tatlan vakarcsot, a melyet kenyérnek csúfol. Többé-kevésbbé ilyen az állapot széles ez oiszágban, de főképen a legmagyarabb Alföldön. A városi anyák ? — No ezeknek ilyeneket szemükre hányni nem lehet; mert ilyenekre idejük se lenne a sok jour, jég, lóverseny, bál s több eft'ele fontos elfoglaltság miatt, mialatt természetesen a kedves kis gyermek a cselédek gondjaira (?) van bizva. Ha az anyák ilyenek, milyen legyen a gyermek, müven a férj, milyen végül a család? melynek kózmüvelődési ós nevelési működésében az iskolát, a tanítót támogatnia kell. A népnevelési kérdések között egyik elsőrendű nagy horderejű kérdés: a leányok, az anyák nevelése, erkölcsi életük irányítása. A népnevelési egyesületek elsőrendű feladata legyen tehát ma, hogy az érdeklődést fölkeltse : a leányok nevelésének helyez irányítása iránt. Teremtsen e czélból szorosabb kapcsolatot a család és az iskola között. Az erkölcsi neveles a családban bírja súlypontját, de közeledetét az iskolához megtaláljuk már a mos*- alakulóban levő ifjúsági egyesületekben, a melyek az állami iskolákkal szervi kapctolatban vannak s melyeknek egyik legszebb czélja a hazafias szellem és erkölai élet ápolása. Az erkölcsi nevelés utja tehát a tanitó révén visszavezet az iskolába, a mely hivatva vau, s a melynek kötelessége a család erkölcsi nevehogy méltán egyik-másikat műipar névvel jelölhetjük, Hazai miitörténetünk sokkal ujabb keletű még, hogysem az egész mü-kincset ismernök, melynek birtokában vagyunk. De már ötvenet meghaladó román izlésü templom, mint pl. a lébényi, koplányi, deáki, jáki, melynek felfedezését legnagyobb részt ismert három tudósunk : Henszlman, Ipolyi és Rómer fáradhatatlan kutatásainak köszönhetjük, elég annak bebizonyítására, hogy mily dus gyümölcsöket termel ezen korbeli hazai müépitészetünk. Ezen körnek, a mint azt eddig ismerjük, kitűnő példányai a lébényi, kaplonyi, deáki s jáki egyházak, nevezetesen ez utóbbi, mely külföldi szaktudósoknál is figyelmet gerjesztett. Oszlopföin, kapuzatán, szentélyén oly ékes részleteket, oly Ízléses elrendezést, oly rendkívüli forma szépséget és gazdagságot találunk kifejtve, hogy a külföld legszebb román idomú építményeivel vetekedhetik, söt némely tekintetben azokat felül is múlja. Különösen remek aportalja v. az ajtó feletti rósz, melyen a félköriv a csucsivval gyönyörű változatban van alkalmazva, a legnagyobb és legdúsabb alakitások egyikének mondható. Nayy Lajos korából a pozsonyi góth stylü koronázási templom, annak építése és a díszítése kő, érez s famunkák továbbá várak díszmunkák díszítései, mind a magyar ipar alkotásai, ugyanazon szellem, mely a keresztény építészetet létesité, s annak fokozatos fejlődését elómozditá, fejlesztő hatással volt a művészet többi ágaira. Amit az ember saját lakházánál tesz, ugyanazt kellett tennie a kereszténynek az Ur tiszteletére szentelt házaknál; a következetesség, mely az lésének súlypontját ott, a hol kell, minden tőle telhető eszközzal erősíteni. Azzal, hogy az erkölcsi nevelés tekintetében a család teljesítette kötelességót, a tanitó még meg nem elégedhetik, mert a fél munka, rossz munka. A családi nevelést az iskolának kell befejeznie. A gyenge növénynek bármily erősen sarjadzó csirája is elfonnyad, s kiaszik, ha a m^leg csiráztatótól egyszerre a hideg levegőre jut s kertésze nem erősiti, nem szoktatja, nem védi a dermesztő hőmérsékleti különbözőség ellen, vagy nem iparkodik azon, hogy a csiráztató és a se tbid levegő hőmérséklete között nagy eltérés ne legyen. Az erkölcsnek az a csirája, a melyet a családban az anya fakasz

fott magzatá iák belső érzelemvilágában, csak ugy képes az iskola levegőjében meghonoaodui, csak ugy fakaszthat rügye', hajthat virágot 03 hozhat gyümölesö

e, ha a tanitó a családi élet melegét viszi be az iskola levegőjébe is. Az iskolának a családdal harmonizálni kell, s a gyermek ne érezze az átmenetet a családból az iskolába. A családban fakad a gyermek erkölcsi érzelme, s az iskola föladata, hogy azt erősítse, tisztítsa s az erkölcsi világrend törvényeivel összhangzásba hozza. Mert, valamint hogy nem bokrosodik az a .-semete, a melynek gyökerei a sovány, laza földben gyengék, úgy pusztul a legterjedelmesebb szétágazó gyökérzettel bíró fa is, ha törzsét es viruló lombozatát pusztító féreg lepi el. Divat rna az iskolát szidni, hogy nem nevel; szidjuk — de ezért se felelősségre nem vonjuk, sem pedig társadalmi úton egyesülve nem keressük, hogy miért nem nevel. Nem nevel, mert a család es iskola közt nincs meg az a kapcsolat, a mely ez irányban okvetlenül szükséges, — hiányzik : az érdeklődés. Az érdeklődés folkeltése es állandó ébrentartása tehát az egyedüli mód arra, hogy az iskola a neveléssel foglalkozzék, s hogy ebbeli kötelességéi; követeljük s annak mikéut teljesítését társadalmi uton ellenőrizzük. „A kötelesség teljesítéséből származik az élet minden tisztessége, a.'íhak elhanyagolásából minden gyalázata" — mondja M. T. Cicero, — szól ez az iskolának és tanítónak, a családnak és társadalomnak egyaránt. Nagy böjtben. Ma már nem a hitetlen ember a kivétel, hanem a hivő. Éretlen gyermekek dicsekesznek éj nyíltan kérkednek hitetlenségükkel. Mi lehet az oka, hogy a tudomány haladásával a hit nem erősödött a szivekben, sőt napja inkban néhány jó hirnevü tudós is ny iltan hadat emberi cselekményeket rendesen jellemzi, sür gősen követelte az Isten házának díszítését s ekkép kapcsolódik az építészethez a szobrászat, festészet és az ötvösség, a szövészet s egyéb kisebb művészetek aránylagos fejlődése. A mint az építészetnél, ugy a szobrászatnál is a régi kor mintái szolgálnak kiindulási poutokul, melyekhez később a bysanci elemek vegyülnek. Kiváló szeretettel művelték a dombor véseteket, legkiváltkép elefánt-csontból. Ezekkel ékesítették a háziszereket s egyéb tárgyakat, mint a könyvtáblákat, billikomokat, vadászszarvakat s templomaikban az oltárokat s emlékszerü sírmüveket, a román korszakban rendesen a mythologiából és állatvilágból kölcsönzött képletekkel, melyek az átmeneti korszakban a bibliai s általában történeti alakzatoknak adtak helyet; a középkori képletes ábrázatos dombor művészet legrégibb példányaként Péter királynak a pécsi altemplomban van találó síremléke, mely két csoportozatban Heródes és Samsou történetéből vett bibliai képletben, mint tudósaink vélik, Péter királynak viszontagságos életét ábrázolja. A képzőművészetek egyik legnevezetesebb ágát képezi a festészet, — mely a középkorban — a kicsided (minatur) fesztészet kivételével csak az építészet társaságában jelenik meg. A kicsided festészet a kéziratok szélei és kikezdéseinek elkészítésére használtatott, a falfestészet pedig különösen a templomoknál nyert alkalmazást. E neme a festészetnek annyira el volt terjedve, hogy alig létezett a román korban bazilika vagy dom, mely ha nem egészen, legalább részben kifestve nem lett volna. Magyarországra üzent a vallásnak ? I Lehetséges az, hogy a modern korszak tudásával megvilágosított értelem hiába keresi Istent a világban és a lelket az öiökkévalóságban ? ! Hát az a hit, a mit évezredeken keresztül hirdettek, a legnagyobb lángelmk; a melyért kínpadra és vértanuságba mentek az emberiség legjobbjai, az mind csak hazugság, tévely és sötétség volna ? Kutassuk, mi az oka e gyorsan felburjánzott valiástalanságnak ? Első sorban az, hogy vannak úgynevezett szakemberek, a kik annyira belemerültek a természettudományok külső részleteibe, hogy egész életüket az anyagvilág természetének és törvényeinek kutatására szentelik. Nem esoda, hogy ez az állandó foglalkozás az anyagvilággal, egyoldalúvá és elfogulttá teszi őket. Hasztalanul mutat rá az emler a történelemre, a mely igazolja, hogy minden tudományos elmélet korszakonként, változik. A miben őseink hittek, azt megmosolyogjuk; a mi tudományos tételeinket a jövő század alapjaiban forgatja fel. Ez a józan okoskodás az elfogult tudÓRt meg nem győzi. Büszkén hivatkozik a természettudományok szédületes haladására. A találmányokra, fölfödözésekre, a mikről a mult század mág álmodni sem mert. E'.ek a sikerek teszik azután a felületes elmét elbizakodottá. A rohamoí emelkedés a gyenge emberi értelmet mindig megszédíti. Azt hiszik, mivé' egy néhány igazságos va^y természeti tüneményt megfejtett a tudom íny, tehát az ész előtt többé nincs is titok. Egy két természettudós hiúságból, dics vágyból felállította a maga anyagelvü rendszerét és ebbe a holtkeretbe bele akarja szorítani az életet, a teremtést és az egész világo:. E tudósok között van egy két jóhiszemű tévelygő, de nagyon sok a könnyelmű és lelkiismeretlen utánzó is, a kiknek csak egy czéljuk van: feltűnni ós könnyű szerrel hirnevre kapni. Mig a jóhiszemű tudósok kevésbé veszedelmesek, mert tévedéseiket a leggyakrabban helyrehozzák. De azok a képmutatók, a kik a tévedést rosazhiszemüleg terjesztik ós a hazugság mérgét,, a tudományos külszinek ostyájában adják be a világnak : azok az igazi móregkerverők. 0i csepegtetik a tagadás mérgét a nagyközönség szwabe. Lármáznak, hegy feltűnjenek, meggyőződést matatnak, hogy a félrevezetett tömeg tapsait kicsikarják. A világ pedig a szokatlan zajra föltekint és rondesen lépre megy. Nincsen olyan ostoba elmélet, a melynek hívei, ne volnának. Mivtl a nagy tömeg nem szeret gondolkozni, mindent elfogad igazságnak, a mit egy szélhámos a tudomány tekintélyével hiidet. Igy ugratják a tömeget is, csak a hiúságoknak hízelegjenek. Ezért tudott oly rohamosan tért foglalni a vonatkozólag legjobban tájékoztatnak bennünket Ipolyi szerint a következő sorok : az árpádházi királyok alatti hazai román müizlésnek későbbi fénykorszakából birunk már több emléket vagy csak nyomot: a deáki monostori- és esztergomi, z.sámbéki és révhely — szentmártoni, a jáki és dömölki, s a soproni román basilikák és egyházak egyes kevés maradványaiban, még ezen műkor végén az átmeneti ízlés korában számos, de ép oly kitűnő mint nagyszerű, söt eredeti felfogással alkotott monumentális festmények meglepő példái egész sorával birunk, melyeken nem egyszer határozott keletkezési év-számokkal a festő ajándékozó neveivel s mi több, elönkbe festett alakjaival találkozunk. Országunkban egész sorát bírjuk az eredeti felfogással alkotott monumentális festményeknek igy Szepesváralján, Kassán, Szigeten, Ardón, tyáuczon s Pécsett, melyek a megváltás s ismeretesebb szent legendák díszes jeleneteit ábrázolják. Söt a X1IÍ. XIV. században találunk eredeti képeket, melyek a magyar nemzet, szentjeinek főlegendáit hazai történeti jeleneteit örökítik meg. Ez utóbbiakhoz tartoznak a felfedezett zsegrai és turnisai falfestmények, melyekben szt. László történet* s legendája dus és változatos jelenetei közt, a cserhalmi ütközet ismeretes regényes episodja van előállítva, továbbá a szepesváraljai falfestmény a templom északi bejárata fölött, melyen hazánknak felajánlása ábrázoltatik. A képzőművészetek között nagy szerepe volt a középkorban az ötvösművészetnek is, mely az egyházi szerek mint kelyhek, ereklye tartók, szentségtartók, füstölők stb. elkészítésével foglalkozott.