Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-12 / 11. szám

IV. év. r Zalaegerszeg, 1903. márczius 12. // ) II. szám. Sfy évre 4 korona. Fél érri 2 korona, legyed évra 1 kor. a«y»s ssáa 8 fillér. Hazai dolgok kirdo lése féláron : egy old. 20 K. Nyilttór sora 1 korona. Szerk. és kiadóhiva­tal : Wlassics-Q. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉNT CST^TÖIRTÖKIÖN ESTE. Márczius 15. Gondolatok. Ez az egy nap századok történelmének pihentetője. A történelmi életnek egy nagy érlükíe­tése. Sok buzgó sóvárgásnak, szelid óhaj­tásnak és égő vágynak teljesülése. Sok elfojtott érzelemnek, kifejezésre nem jutott gondolatnak, a népek millióiban homályo­san kóválygó öntudatlan sejtelmeknek, de a költők s próféták ajkain nyiltan é9 ön­tudatosan hirdetett eszméknek a meg­testesülése­Nngy érlüktetés egy nemzeti életben, nagy lelki boldogságnak az elérése, egy rendes szivdobbanás, az élni akarásnak jeleként; de ez még nem jelenti a teljes egészséget, csak a gyógyulást; nem jelenti az erőt, csak a fejlődést; nem jelenti azt, bogy immár elértük volna a czélt, csak azt, hogy igyekszünk elérni. Mértföld mutató a márcziuti eszméknek a diadala . . . Mennyit kell váfldorulnunk, mig megint egy új határkőre bukkanunk! melyen tul szebb-szebb élet ígérkezik. . Vándorlás közben boldogságot keresnek az egyes emberek is, a népek is. A boldogságnak pedig különböző elvek szeiint különböző fogalma van. Egyik azt tartja : akkor lesz boldogság, mikor a megelégedés napja egyenlően ragyog be minden ház ablakán. Ez a költőnek a képzeletbeli boldogsága. Mánk azt mondja: Boldogok vagyunk a világi gazdagságban, mert ezzel megszerez­hetjük az égi szabadságot is. Ez a köz­embernek a boldogsága. A harmadik szerint teljes boldogság a szabadságban van, mert ez már megadta a földi gazdagságban való megelégedést is. Ez az igazságom boldogság. A teremtés koronája, az ember, szabad ura önmagának és felelős magáért. Ez a márczius. B. Nemzeti Nevelés'*) — Három czikben. — Irta Dr. Makay Béla. — I. Erkölcsi nevelés. ... Heine szerint „Mindenütt, a hol egy nagy lélek hirdeti gondolatait, ott a Golgota van." Ezt a golgotát járta életében s járja haló poraiban Eötvös halhatatlan lelke, mert jól mondja Tournier, „hogy a tömeg azokat követi, akik öt elvakítják, mig hátat fordít azok­nak, akik felvilágosítják" . . . A népnevelési egyesü lelek szervezésének első­rendű szükségeként jelölhetem meg azt a szo­morú tényt, hogy a nép szellemi fejlődésével, az iskolázottak és irni olvasni tudók számának nö­vekedésével nem emelkedik arányosan a nép gaz dasági és erkölcsi helyzete. A nép oktatva van, de erkölcsi és gyakorlati í 're nevelve nincs. iskola szűkebb látókörében a sokszor anyagi ba­jokkal és a családföntartás nagy gondjaival ter­helt tanítónak első s utolsó gondja az, hogy a túlzsúfolt iskola tanulóit a tanterv tárgyaira ki­*.) Dr. Makay Béla Miniszteri tanácsos nemrégiben az Eötvös-ünnepélyen egy hatalmas beszédet tartott mél­tatva Br. Eötvös József költőnek és Tolt miniszternek magas szelemét sürgetve a Népnevelési Egyesületek felállí­tását. Magvas előadását a nemzeti szeretet lengi át, no­vellái szépség tarkázza és költői hevület melegíti, egész­ben pedig józan gyakorlati iráayeszme vezérli és jellemzi. A műből kiszakítunk három szakaszt, mefyek a Magyar Paizs irányeszméjével ugyancsak megegyeznek. Sz. oktassa. Az oktatás még nem nevelés. Nevelni, igazán nevelni az a tanító fog, aki az iskola küszöbén tul a közéletben, a társadalomban is szakadatlanul érintkezik tanítványaival, a néppel és erkölcsi helyes érzékét felköltvén, irányítani tudja őket a gyakorlati élet ezer bonyodalmá­ban ; mert a testi és szellemi nevelés erkölcsi ne­velés nélkül a czivilizáczió vad gyümölcse. Népünk ma megtanul írni-olvasni azért, hogy fölnőtt korában mérget szívjon bizonyos lelket-, erkölcsöt rontó iratokból, amelyeknek tartalmát nevelés híján, mohón emészti, mert elégedetlen­ségének malmára hajtja a vizet. Megtanul ol­vasni, hogy mint városi gyermek már csenevész korában mohón szívja magába a kirakatok kraj­czáros pornografikus irodalmának legalább czim­íratát. Megtanul olvasni, hogy lépremenjen a ha­mis, nagyhangú hirdetéseknek, hogy tagja legyen párt vagy felekezeti alapon szervezett szövetke­zetek, bankok ós részvénytársaságoknak, melyek­nek bukása már alapításukkor előre is biztosítva van. Tehát tanult azért, hogy tanultságát erköl­csi ős gyakorlati nevelés híján megsirassa. S vájjon az erkölcsi nevelés hiánya egészen az iskola, a tanitó terhére irható ó? Korántsem. Az eikölcsi nevelés alapját nem az iskola rakja le. A szellemi oktatásról az iskola gondoskodik, — az erkölcsi nevelés a családban bírja súly­pontját, — a gyakorlati életre való nevelés a társadalom fö.'adata, tehát e czélra egyesülnie kell a családnak az iskolával. „Nemzetünk jövője a család erkölcsi tisztasá­gán és jólétén nyugszik." A családban a nő, az anya hivatása, hogy mint a Nap, melegséget áraszszon magakörül. Az erkölcs tisztasága e Napmeleg, mely a csa­ládot élteti s anyagi jólétét is biztosítja, AZ anya a családi élet központja, me'y körül a családi élet, — mint a Nap körül bolygós rendszere — forog; a példánykép, amelynek erkölcsi tiszta­ságát a gyermek elérni iparkodjék s a melyen a férj erőszakosabb,nehézkesebb természete megtörjék. galaton eredete. Mikor a jó Isten, — legyen érte áldott, — Bö'csen létrehozta e roppant világot, A teremtés r< mek müvével hogy végzett, Végtelen munkáján újra végig nézett­Mikor rátekintett arra a szép tájra, II' I most ringatódzik a Balaton árja, S látta magányosan a tihanyi halmot, Mely a men}dö;gesre hétszer ád visszhangot, A büszke Badacsonyt, melynek magas orma 1 iidtti. mi'yen nagy az urnák hatalma; A bájos völgyeket,, az erdős bérczeket, A hol a madár is szebben énekelget . . . S p>táu feUebbenté a jövő fátyolát S látta a népeknek változó táborát, A mint e szent terén hazát alapitnak, R< meivé válnak délnek és nyugatnak, Majd nmét eltűnnek, mint csillag az égről És csak a rege szól a hun dicsőségről; S látja a nemzetet, mely mint sebes villám, Mint fergeteg lec.'ap Vtreczke szorosán És hazát alapit a négy folyam körül, Él es uralkodik megdönthetetlenül, Harcz ide ;én megküld ezer bajjal, vészsze), A béke Ölében alkot észszel, kézzel, S látja, hogy e nemzet az Urat hűn féli S végre a nagyságnak révpartját eléri . . . Mír.dezt látván az Ur: boldogan mosolygott S szemeben egy roppant örömköny gomolygott S lehűlt a nagy könycsepp, le az anyaföldre, A Siófok s Keszthely közti kies völgybe, A hová leesett, mind máig ott maradt, Igy alkotá Isten a Balaton tavat! Nagy Lajos. A magyar iparról. (II.) Irta Kún Vilmos. Eltekintve itt attól, s mellőzve annak ecsete­lését, hogy a keresztény vallás mily erkölcs­nemesitő, művelő, szellemi és anyagi jólétet elő­mozdító hatással volt a nemzetre, egyúttal isko­lája lett a földművelésnek, ápolója s fejlesztője az iparnak s kereskedelemnek. Nemcsak a királyi székhelyeken, várakban, hanem a szt. István alapított püspökségek s apátságok helyein is ipari s kereskedelmi góozpontok képződtek, melyek a földmivelés, ipar s kereskedelem fejlődésére és virágzására tetemesen közreműködtek. A földmivelés és kézműipar a zárdákban, a püspöki és káptalan székhelyeken megtalálták hivatott képviselőiket, mert a ruházat szükség­letei ,az étel és ital czikkek, a lakás berendezés, az istenitisztelet és művészet arany és ezüst, képfaragó munkák a zárdákban a szerzetesek által leltek készítve. Ily-módon a papok s szer­zetesek lettek a népnek tanítói e tekintetben is s a zárdákba nemcsak azok mentek, kik ott vagy a birtokon megtelepedni akartak, hanem a munkások is, kik a különféle mesterségekben kiképeztetést s foglalkozást nyerni óhajtottak. A A zárdákból nyertek a fejedelmek, főurak, vár­ispánok ügyes iparosokat, kiket azután udvaraik­ban mint szolgákat s cselédeket alkalmaztak, ugy szt. István királyunk, mint utódai, hogy az országot benépesítsék, a magyar népet műveljék és oktassák, sok idegent hívtak be. Ezek aztán rendesen ott választottak lakó­helyet, hol már az ö nyelvöket értő papok és szerzetesek voltak, minek következtében a püspöki s káptalani székhelyek virágzó városokká fejlődtek. Igy látjuk ezt Kassa, Pécs, Pozsony városoknál, melyek most is püspöki, avagy káp­talani városok. Amint teljes joggal állithatjuk, hogy a magyarok vetették meg alapját ez országnak, ugy el kell ismernünk azt is, hogy a bevándorolt idegenek létesítették a városokat, s ők hozták be, terjesz­tették s fejlesztették az ipart. — Azért a mint illő is, a magyar mint lovagias nép mindenkor elismeréssel, s hálával adózik irányukban, kiváló kedvezményekben s kiváltságokban részesité őket és legnagyobb szabadságot biztosított részökre. Igy, hogy többet ne említsek : önkormányza­tuk volt; hid s ut vám alól fel voltak mentve; szabad kereskedést s ipart űzhettek, katonát nem kellett tartaniok, s mindenki saját nyelve, szokása és vallása szerint élhetett, s így nem lehet csodálkozni azon, hogy az ipar s kereske­delem, különösen a tatárjárás után, midőn sok idegen iparos jött be az országba, kivált Nagy Lajos korában, ismét nagy virágzásnak örvendett. Tanúbizonyságot tesznek erről, egyrészt Buda, Pozsony, Esztergom, másrészt Eperjes, Kassa, Brassó, Kolozsvár városok ipara. Ahol a tudomány virágzik, ott rendes körül­mények között ápolásra talál a művészet is, mely­lyel karöltve jár a műipar s az alsó rendű ipar­ágak mivelése is, ezt tapasztaljuk Mátyás király idejében is — a régi iratok tanúsága szerint a korban leginkább virágzottak: az ács, kőműves, asztalos, fazekas, kovács, szabó, szűcs, varga, molnár, ötvös mesterségek és pedig oly fokban,

Next

/
Thumbnails
Contents