Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-26 / 9. szám

1903. február 26. MAGYAR PAIZS 5 a Jázon ur fülébe zengi, hogy : „Józott — tanultam egy dalt?" avagy a mikor Orestes hamvvedrét szoritgatja Kebléhez .... A mikor 6 susogott, akkor nekünk „jaj)" volt. A zizegve susogás a:t jelentette Ná'.a, hogy dobzódott. benne, urává tette a legfekteienebb harag! Akkor még a mi főhadnagyunk is lélekzett visszafo tva állt mögötte, és okunk volt hinni, hogy ég és föld összeszakad ! ! Hit bzony rettenetes ember volt a mi Öregünk (Nem ineiem kisbeiüvei irni ha Öl említem!) hanem azért még sem bánom, ha tudomást vesz is eitől a kis megemlékezésről, mert én, — egyedül én az c^éii században! — szerettem, Őt! És hát nem Í3 bánom ha mégis kérdőre vonna ha mégegyszer láthatnám Öl, ha csak ugy is. mint. Hamlet az atyja szellemét .... 1881-beo berukkoltam katonának. Miután Kanizsán felszereltettünk egy-egy harczviselt köpönyeggel és sapkával ; négy napi kanizsai „Vorbereitung után, — mint a mely idő alatt elsajátítani kellett, c katonai tudomány legelemibb részét. — vittek bennünket Gréczbe állomás heljünkie. Tránspoit kommandinsunk elbúcsúztatta tőlünk a cziviléletet és á lá „6 ló, 36 ember" bevágoniroztak bennünket. *.) Alkonyodott a mikor Giéczbe megérkeztünk és bár az egész tisztikar sőt a katonabanda is kijött az állomásra fogadásunkta, mégis, mégU, igen leverten hallgatagon czammogtunk uj otthonukba, az óiiási kaszárnyába. Hogy micsoda érzelmektől voltam áthatya, azt nem irom ide, meit félek, hogy férfiasságom jóhirneve nagy csoibát szenved. Elég az hozzá, hogy a mikor lefekvésre került a sor, „hálókamerádommal" együtt ugy hullattuk — könnyeinket, mint a felhős ég. Nagyon elvoltunk szontyorodva és bár uem ismertük a katona életnek sem fén/, sem árnyoldalait, mindazon által szívesen megcseréltünk volna az ismert budapesti vakkoldussal is. Elkeseredésünket, növelte az a körülmény, hogy másnap ugyancsak reánk ijesztettek az „öreg bakák;" rettenetes színben festvén le legfőbb mindeneoyéhünket, Urunkat, parancsolónkat: kapitányunkat ! — Szegeny zöldek, — szánakozának fölöttünk, — mit vétettetek Istennek, hogy ehhez az elátkozott házadhoz kerültetek?? No gyerekek, ha eddig még nem tudtátok, hogy hol lakik a magyarok Istene; most hiszen majd — megtudjátok! Elmondották, hogy ki és milyen a mi jövendőbeli Istenünk! Hogy reggelre két czúgsführert, délre négy káplárt, és vacsorára egy egész czúg bakát eszik meg ! Konfekktnek bekapja, hol a hadnagyott, hol meg a — kadétot! Csak egyedül a főhadnagy ur az, aki nem fél tőle! — Teremtőm! hát mégis van olyan ember is, aki nem fél tőle? — Ue van ám, mert az aztán ember ám a placzon! A lázárethföldön egyizben tízszer ismételtetett meg vele az Öreg egy támadást ! Eerstellt her Oberlieutenant ! ! ! Eerr Oberlieutenant zu mir ! ! ! hangzott minduntalan. A főhadnagy ur sápadt volt, mint a fal, a szája habzott a visszafojtott dühtől! De mindannyiszor odi állott az Öreg elé, mint egy gyertya. — Mindannyiszor újból kezdte a támadást! A fiuk pihentek, az izzadságtól, a portól alig látszottak. A tizedik támadásnál egy gyenge, beteges fiu futás közben elesett s nem tudott tovább menni. A főhadnagy rászól szelíden : Kelj fel fiam — Gáspár! Nem tudok főhadnagy uram . . : . Eire elkiáltja magát „Ausseinander." Ezt látva az Öreg kiMondhatlan haragra lobbant és nyomban elkiáltja magát: „Eerr Oberlieutenant zü mir ! ? /" A főhadnagy oda megy, de nem salutál; ha nem féktelen dühvel messze elhajítja kardját: Kapitány ur! ha Boszniában tudtam tűzben veszélyben egy századot vezényelni, akkor talán egy szakaszszal is tudok ilyen bakagyakorlatot csinálni! Adjeu ! ! — Szalutált, felvette kardját és — ment be a városba! „Was ist das? was War das ?„ susogta az Öreg, és ellovagolt a hegyek felé. A legénység már előre siratta kedvelt tisztjét, -mert még a legostobábbja is tudta, hogy nagy iün, nagy dolog az, a mit a főhadnagy elkövetett !! De ugy látszik imponált az Öregnek a dolog, és különben jó szive sugallatára hallgatva, megbocsátott, eltussolta az esetet és más" *) Engedelmet kérünk, igy T»b : „Für 6 Uui' 4* ,Für 36 Pferde." SÍ. nap és azóta is, a legjobb embere a főhadnagy urnák! — „No szegény fejem — gondoltam, — neked befellegzett! — Mert mir csak a jó l3ten legyen nekem irgalmas, vagy — főbelövön magamat ! — Szerencsémre a főbe lövéssel ugy voltam, mint Gyurkovics Géza, mindig: csak „elvben" lőttem agyon magamat. Másnap ideges sürgés forgás volt a századná', volt ruha kiosztás, hajn/irás stb. E'. utóbbit a volt juhpásztorok végazték Végre glédábi állítottak bennünket és vártuk a rettegett századparancsnok. Kimondhatlan lyugtalanság fogott e'; szivem dobogott, fejem szédült, olyan erzésem volt, mintha a — vágóhidra vinnének ! Néhány perez meg, és előttem fog állani az az ember, aki három lassú esztendőig koilátlan uram, — parancsolóm lesz! A ki — ha akar, — már az első héten a halálba üldözhet ! — A bakák ecsetelése után remálhetek-e mást ? Aligha .... Sőt valószín'', hogy épen engem fog kínozni. — mert sápadt, vézna, beteges vagyok ! . . . . A mint igy moifordiroztam, egyszerre csak elhangzik a harsány „Eibtáchtl s nyomban utána nehéz lépések reszkettették meg a — földet ós valahány tiszt, altiszt és ember voit árteremben mind állott, feszesen mint a — jegenye ; ós lőn esend, olyan, hogy a baka keblek lihegése számumként hangzott. „Zúg, rechts — schautl" és — előttem állott a fent leirt marezona alak Szó nélkül végig ment a front előtt s majd elibénk állott és — abban a pillanatban megakadt a szeme, — Oh szörnyűség!! — az én csekélységemen ! Hozzám lépett és jóságos lágy hangon — ez volt a Júlia hangja! — kérdé, hogy mi a nevem? Foglalkozásom? Tudok-e irni, olvasni? Tudok-e németül?? Igenlő válaszomra súgott valamit a főhadnagynak, majd toppantott n hányat ballábával és föl alá sétált, nyilván valami szónoklaton törte a fejét. Ugy is volt. „Fioin ! ! ! — kezdte rossz magyarsággal, — nem elfelejtse hogy mérgük most nem emberek (nyilván azt akaita mondani, hogy nem vagyunk civilok) hánum gátonág ! Értsen ! ! ?:? Gátonág ! ! A ... . gádona götelesség Ahhh! Der Teufel nocheinma! ! ! ! — Sag' Ihnen das übrige !...." fordult a főhadnagyhoz, majd szalutált és ott hagyott bennünket. A főhadnagy aztán — mgyarul is jól értő ember, tartott egy prédikáüót és — mentünk másodszor is itatni az egereket. Elkezdődött az „abriktolás," és mit volt mit tenni, megbarátkoztunk a baka élettel is. Némely önfeledt pillanatban még büszkélkedtünk is baka mivultunkkal! Kapitányunkat hetekig sem láttuk. Számonkérő szavainkra röhögve mo.idták az öregek, hogy várjunk csak, raig mi is átvett öregbakák leszünk. A mi kapitányunk nem adja le magát — regrutával. Majd ha a főhadnagy ur mint kész bakákat ad át bennünket, akkon kezdődik a ne mulass. És — sajnos — ugy is lőn. Kapitányunk keze alá kerülvén azt a folytonos általános rettegést, aze a szigort, lármát, a gyakorlatokon való „herstelleket" leirni lehetetlen. A sivatagnak bősz oroszlányja nem tudhat ugy kiabálni mint O, havaiami nem jól ment. A főhadnagyot kivéve nem volt ember, a kit le nem kapott volna a lábáról! Csak a megváltó szenvedhetett többet mint nálunk a — cadét ! Az az bocsánat! Volt még egy kivétel; és az — én voltam. Csak ámult bámult a bakanépségség, hogy mi mindent tehettem én a kapitánnyal, hogy a mikor az ón piszkos blusomat nézte, akkor is a mellettem levőre kiálltott! Megszeretett az öreg, mert szorgalmasan tanultam. Elsajátítottam az 0 katonai kifejezéseit! A reglamot könyvnélkiil t".dtam. Tolmácsa, kegyencze lettem a Rettenetesnek! Nagybecsű kegyét különben a következő képen nyertem meg : Mindjárt az „Abrichtung" befejezése után, üldögéltem strohzsákon és olvasgattam egy tulajdonomat képező kék táblás könyvet. Egyszer c«ak fölriasztott a szokásos „H

abták\« a mi azt jelenti, hogy tiszt lépett a szobába és a mire mindenki ugy a hogy van és ott a kol épen van, kaptákba vágja magát. En is kihúztam magam könyvvel a kezemben. A mint kapitányom meglátja kezemben a könyvet, hoz/ám rohant, de ugy, miként a vad tigris ugrik a zsákmányára, kikapta kezemből a könyvet és hallatta egyikét ama bizonyos „Ohhhhli!!" oknak? Teremtő atyám! — gondolám, mi lesz itt ? ?" Hát a katonaságnál reglamát sem szabad olvasni ?" 6 egy pillanatig rám nézett, de o'yan vadul, liogv megremegtem tekintetete alatt.; Majd lapozgatni kezdte a könyvet, mint akfneiti k>sz saját szemeinek, s hol reám, hol a könyvre tekintett. Majd következett egy olyan féle hang mint, a mikoi a kétségbe esett anya megleli holtnak veit gyermekét. „Was ? ? ? ! ! Si lesen Reglement ? ? — majd III ik Biliárd hangján: Sie Iessn Reglemá ? ? — Ohh ! ! Ohhh ! Braw) ! Brawa !! Fahren Sie nui so weiter ! ! Sie mein Freánd, Sie ! ! — Visszaadta a könyvet és elment. 0!i egek nyíljatok meg, had lássam rejt. e bensőtök annyi gyönyört, örömöt, boldogságot és büszkeséget, mint a mennyi abban a peiczben éri;! Ezekután mondanom sem kell, kogy, attól kezdve, én voltam a század papa — kedfreueze. Az avonzsomák jöttek ; egy csillag a másik után és 13 hónapi szolgálat után „wirklicher" őrmester lettem ! ! Minden előléptetés után következett egy p.-édikáczió a legénységhez, hogy ima rólam vegyeuek példát stb. stb. Nagy Napoleon nem áraszthatta el annyi dicsérettel s elismeréssel legjobb katonáját mint Ő engemet. Egyizben nem kevesebbet akart velem elhitetni minthogy belőlem még. Feldmarschal is lehet! Valami nagyon kételkedő tekintetet tehettem, mert hirtelen haraggal rám mordult, hogy bizony lehetek ! . . . „Ja, ja! Sie können es noch werden! ! Oh, — foiytatá mélabúsan, — .fiatal koromban én is borjúmban hordoztam a mórsál botot, de sajnos — már öreg vagyok, abból nem lesz semmi !" Hiába volt a mez, a tetetés jó öreg kapitányom. Alapjában vév? jó szived volt! Én tudom azt, a ki megfigyeltelek ! Csak addig voltál rettenetes, amíg életerős emberekkel, vig ficzkókkal volt dolgod. De mihelyt, betegekkel bajban levőkkel kerültél szembe, akkor előjött a kérges szívű kapitányból a század igazi atyjai Egyszer is, hogy egy súlyos beteg bakánk feküdt a kórházban, kapitányom elhívott magával hogy látogassuk meg a szegény, szegény Sibjdnt. A beteg ágyánál aztán könnyezett az Öreg 8 ugy beczézte, vigasztalta Sabjánt, hogy megszégyenültem én a század mamája, a szolgálat vezető őrmester. Peregtek könnyei, le, azon a marezona érdes arezon, és akkortól fogva többé nem féltem tőle hanem szerettem becsületesen, igazán, Kiszolgál tam ; elváltak utaink, de a czivil életben is minden újévkor megratuláltam. Sohasem mulasztotta el szerető sorokkal megköszönni figyelmességemet. Tudom, nagyon jól esett neki a czivil megemlékezése, gyengédsége és hálája. Majd őrnagy, később alezredes, s végül nyugalmazott ezredes lett, az öregből. Mindenhol fölkerestem régi jó kapitányomat. Egyszer azonban, vissza érkezett Triesbe küldött levelem. Visszajött, mert 0 is bevonult a nagy, a csendes ármádiába .... Szövetkezeti ügyek. Levelezés. Lesíállitoii árak. A helyi szövetkezetnek felszámoló bizottsága mindent elkövetett, hogy a tagok érdekében a portékákat minél kedvezőb ben értékesítse, de az érdekelt tagok részéről is hidegséget tapasztalt s minthogy az értékesítés minél hosszabra nyúlik, annál inkább károsodnak a tagok, ezért elhatározta, hogy ezután leszállított áron adatja a czikkeket; persze igy is károsodnak a tagok, de erről már a felszámoló bizottság épen nem tehet, A leszállítást a borokon és ásványvizeken kezdte. Beszerzésiárra engedte le a még meg levő kevés bort, de több ásványvizeket pl. a világhírű borszéki, bükszádi, korondi továbbá a kászonyi Ágnes stb. savanyu vizeket A tárgyakra rá van irvm a leszállított ár

x