Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-26 / 9. szám

IV. év. Zslaeqemeg, 1903. február 26. 9. ssástt, Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. Hazai dolgok hirdé tése féláron : egy cld. 20 K Nyilítér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25 Sgy érre 4 korona. Fél érrt 2 korona. £!agyed évre 1 kor. Sgyes szám 8 fillér. {JaiTfVazó szerdához. Homo, in pulveiem reverteris! E sza\akat intézi hozzánk az egyház szolgája, midőn hamuval jelezvén homlokunkat, a földi éJet múlandóságára figyelmeztet. Non crr.nís moriar! mondta már a hires'római pcgány költő, jelezvén az emberi lélek halhatatlanságát. A vallás a népnek általános hitével összhangjáéban Isnit egy igazságot, — s ez ellen az igazság ellen a józan észnek sincs mit tiltakozni. Ez az igazság ott rejlik sziveink mélyében s a szenvedő emberiségre nézve a remény forrása és a hit alapja Ez az igazság pedig a lélek halhatatlansága. Hegy a lélek-halhatatlanság egyike azoknak az alapigazságoknak, a melyeket az egyetemes ösztön hiidet, s a melyek a gondolkodás törvényeitől elválaszthatatlanok, azt egy hatalmas történeti érv bizonyítja. Nincsen oly nép, a históriában, a melyik tisztultabb vagy hemályosabb alakjában ne hitte volna az emberi lélek halhatatlanságát! Láthattunk nemzeteket, melyek ezt az igazságot elferdítették, vagy átalakították, de még a tévelyek homályán is átragyogott ennek az igazságnak az alap esz méje, mint a hogy a ködös levegőn át szűrődik a napsugár. Ez tény, a melylyel leszámolni kell. S egy gondolkodó lő világosan fogja látni e tény erejében azt az igazságot, hogy azok az eszmék és gondolatok, melyek közkincsei voltak minden időben az emberiségnek, gyökereikkel kell hogy az emberi teimészet lényegébe kapaszkodjanak, mert egy örök és általános hit csak akkor tarthatja magát fenn az egész emberiségben, ha 4eimészetünk ösztönére támaszkodik. S a halhatatlanság eszméje nem csak az elméleti igazságok értékével birt mindenkor az emberiség e'ott, hanem a társadalmak berendezésének legszilárdabb alapját is képezte. Az örök élet eszméjét, ezt az általános emberi A ii^jar ipáiról. (Hálom czikkben.) Irta Kún Vilmos. A régi idők történetét a múltnak reánk maradt kegyelettel őrizett é\könyvei s emlékei beszélik el. A magyar iparnak rendszeresen ki dolgozott töiténete nemcsak a régi mult időkből nem maradt reánk, de ilyet jó formán még ma is alig birunk. Ebből azonban korántsem következik, hogy a mag} ar ipanól s annak fejlődéséről eléggé hü képet ne alkothatnánk. Tapasztalati tény, hogy egy ne mzelnek általános művelődésével karöltve szokott jáini ipara is. A őseinkről tudjuk, hogy mikor még ázsiában a volga vidékén lakuk, már ismerték a belüket s önálló írási,etüik voltak, s igy már a honfoglalás előtt saját 1 elüinkkel írni s olvasni tudtak. Menander VI. századbeli görög hó 400 évvel a honfoglalás előtt őseinkről azt állilja, he>gy a magiatok II. Justinus császárhoz fzittya belükkel i?t levelet küdtek. Julián IV. Béla király idejében élt tícmés lendü szeizetes. ki az el: ő volt '2S5-ben a n agyarok ős hazájának felkutatásában a talár íővezéitől egy »pcgány belükkek tatár r\elven iil le>elet hozott királyának s e betűket akkor még sokan ismerték és el is tudták olvasni. Már t. hallgatóság, egy nép, melynek önálló betűi s önálló iiása van, az műveletlen nem lehet. S ha nem volt műveletlen, ugy műveltségi fokának megfelelő ipanal is kellett bírnia, s birt is mely akkor kizárólag a ruházat, háziszerek, fagyverek s némi ékszerek elkészítésére szorilkozott. Béke idején a férfiak vadászat, halászat s barcm tenyésztéstel foglalkoztak — a ösztönt, még eddig minden vallás beillesztette vallási látókörébe. Ez történelmi tény. A valiásnak egyetlen dogmája sincs, mely oly mélyen volna bevésve, mint lelkünk halhatatlansága. Vizsgáljuk meg csak önmagunkat, vessünk egy pillantást magunkba: sa lelkünkbenszunnyadó meggyőződés fog felkiáltani: Van bennem valami, érzem van bennem egy rész, ami halhatatlan ! Non onmis moriar! Mert ugyan mondjátok meg, ha az életfáklyája a sírban kialszik, miért gyötör akkor bennünketa vágy, egy végtelen boldogság, egy örökké tarló élet és egy mulandóságon felül álló szeretet után? Hát van csak egyetlen oljan ember a világon, akit már valaha teljesen kielégített az élet? Van bennünk egy titokzatos ösztön, amely folyton kinéz, folyton gyötör, hogy bele pillantsunk az ismeietlen dolgok mélyébe, s keressük ott az igazságot. De ha keblünket ugy alkotá ez a Teremtő, hogy beleoltotta az igazság utáni törekvést, amely az életben kielégítést nem fog találni soha, nem jogos és természetes é az a következtetés, hogy kell lenni egy olyan világnak is, ahol lelkünk megtalálja azt az örök igazságot, amit hiába keresett e földön. Mit keres a lelkünk? A végtelenség eszméje az, ami szivünk titkos ösztönében megnyilatkozott, mert lelkünk öntudatlanul a végtelenség eszméjébe kapaszkodik. íme, a lélek halhatatlansága ily összhangban áll a tölténelemmel, a lelkiismerettel és ami a fő, az emberi természettel. Hiszen az ember már e földön is örökkévalóvá akarja magát tenni. Az egyik a nevét, a másik a családját, a harmadik vagyonát, vagy dicsőségét akarja ráhagyni az utókorra. Élni az utódok szemében is ; ez a nagy tettek íugöja. Nyissuk ki a lángelmék iratait, mindon 'apon ott fogjuk találni a halhatatlanság gondolatát. vadászat nemcsak élelmet, hanem a ruházathoz szükséges anyagot is szolgáltatta őseinkuek. A férfiak kucsmát, vállukon kaczagányt lábukon, csizmát viseltek, s dolmányt subát a testükön. Fesztes szerint legkedvesebb ruhájuk volt a teítbez illő a dolmány fölé vetett bőivel bélelt és prémmel ellátott suba; hogy öltözetük igen hasonlított a mostani magyar öltönyhöz, azt Hunyadmegyében Várbelien kiásott mozaik táblából következtethetjük. Ily szükszabásu öltözetet szemlélt Jeiney a lehediai útjában talált szobickon, melyeket hun seytha népektől származottakrak mond, s mely paszomány és zsinórokkal van díszítve. Öltönyeiket nyuszt és más prémekkel szerették ellátni., erre vonatkozólag a magyarok ázsiai lakhelyeinek őslakói -— a scythákiól írja a névtelen, hogy nyuszt oly bőven találkozott, hogy a nemeseken kívül még a guljás, kanász és juhász is azzal ékité öltözetét. Hosszas vándorlása alatt kifogytak aiuhából s ekkor részint Oroszország, részint a Buthenvezérek részint Lcdcmeriaszolgáltatta részökre a bőit kaczagányt. Gallicia ura is adott köntösöket a bajor püspökök pedig i onruhákat. A magyarok mint emlittm szerr bőiből készült s pitimmel ellátott íuhá .íiből következtethetjük, hogy a bőr feldo , ..sához már régi időben értetlek. Cserzővarga jt s J hatimái okat Festler szerint valószínűleg i _égi lakhelyeikről hoztak magukkal. Az irh . írok finom nyulékony bőit készítettek, mely n. nyelven irhának neveztetett. Magyarország ent át e mesterség Németoiszágba hol az imárok régibb időbe

,n »irher<t elnevezés .-oltak ismeretesek és Nürnbergben a timái lakott utcát Irha utcának nevezték. Napoleon, trónvesztett lángész, mikor már dicsőségével és hatalmával minden összeomlott, gyermekét emeli magasan az ég felé, s megujult hittel kiálltja a gjőzök szemébe: — Engem eltiportatok, de szellemem élni fog ; mert a jövő ... a jövő az enyém! Szivünkben egy hang tiltakozik a halál ellen, s féllábbal a sírban, a halhatatlanságról álmadozunk. Van ösztönünkben egy hang, a mely azt súgja a fülünkbe: Halhatatlan lelked az Isten k-jpére van teremtve, ne féltsd azért a rolhadástól. Non omnis moriar! Cselkó József. Ii hiányzik ? Isten látja lelkemet, én eléggé szeretem a pénzt, ennél fogva szeretem a fizetésjavítást is. Életsorson, körülményeim is rákényszeritenek arra, hogy szeressem a pénzt, sőt, hogy sóvárogjak utaua. Esengek is érette, kapaszkodom is utána. Nem volnék igazmondó, ha tagadnám. Ez a természet mindnyájunkban meg van s még gyarlóságnak sem nevezhető. Kivált ha nem h iányoznék egy másik kívánság is, melyet beszédemnek a végén emiilek meg.) Nekem van okom rá, hogy kapjak rajta, t. i. a fizetésjavitáson. Htt pár czizmát kell egyszerre fejeltetnem. S hét esztendőn át egy kabátot kell nyűnöm, ámbár hogy hét kabátnak az árát egyszerre kell megfizetnem. Hétszeresen van okom rá tehát, hogy örvendjék a tisztviviselők fizetés-emelésén. Tudj az Isten, én még sem tudok ugy örvendeni, amint kellene. Franciaországban a »magyar«-nak nevezett bőr, melyet némelyek »alaun« bőrnek neveztek, szintén magyar ereredetü, valamint a »timár« és ítuntó« elnevezés is a magyarból származik. Őseink háborúban pánczélt, nyilt, kardot viseltek önmagukat s lovaikat vaslemezekkel vértezték, s mindezeket nagyrészt maguk készítették, mi kitetszik az egykorú Luilprand azon állításából, mely szerint a magyarok a lelet fegyvergyártással és nyilköEzörüléssel töltik. A festészet és szobrászat némi elemeire is akadunk már a vezérek korában miután ugyanis a magyal ok zászlóin és lobogóin az. oiszág czimere a »turul« vagyis a koronás karvaly diszlett, nem képzelhetünk mást, minthogy a magyarok némi festészeti ismerettel is bírtak. Teldy szerint, a magyaroknál divatozó szobrászatról tanúskodtak a magyar krónikák, melyek szerint a szászhalmi huntemetőt szobor ékesítette. A pogány magyarok áldazó oltárai is az istenség szobrával voltak ellátva, mi .András kibocsátványából (1046) s László király törvényeiből kiviláglik. De a faragásnak is birtokában voltak, mmdja ugyanazon szerző mit bizonyitnak a hadijelek és paizsokon jelképeik a czifrázataikkal, mik nélkül oly pompa szerető nép el nem lehetett, mely bel s külföldi évirók szerint még hadjáratok közben is arany és ezüst készletekkel birt. Hogy az ötvösség sem lehetett közöttük ismereretlen azt azon körülményből is következtethetjük, hogy Ó-Budán ételre-italra arany és ezüst edényeket használták, az augsburgi csatába arany és ezüst edényeket sittek magukkal 8 ruhájuk alsó szegélyeit arany csörgők ékesítették. A tők otthon a családtagokkal s a cseléd néppel