Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-26 / 9. szám

MAGYAR PAIZS 1903. február 26. Óriási táblázatokban és magyarázatukban irják az újságok a tisztviselők fizetés-rendezését, fizetés javítását, leendő fölemelését. Halálra érdekli ez az embereket, kivált az érdekelt tisztviselőket. Éu egy sor.it sem olvastam el. Vaunak tisztviselők, kik bosszú pá!„vajukon napról-napra, évről-évre a hivatal nyűgétől szabadul tan avval a sorvasztó gondolattal íeküsznek le, avval az emísztő tépelődéssel kelnek íul s avval az aggodalmaskodó társalgással (öltik szabad idejüket, hogy mikor jön el a második ötödéves pótlék ? mennyi lesz az emelkedés ? Melyik rangosztálynak hányadik fokozatában vannak s hány ezerrel mennek nyugdíjba? No, hát, bizony, ez kétségbeesett állapota az életnek. Vájjon a nyomorúság miatt, vagy a fényűzés végett van é ez ? Nem kutatom. DÜ hogy egyoldalú, anyagias fiivár élet, az bizonyos. Az ismertetésen kívül birálatott is iruak az újságok. Egyik ezt, a másik mást hibá tat a javaslatban. Hogy pl. ez vagy az a kar most hább sorsban részedül, tniiid a harmadik, vagy negyedik; s hogy a szegény kis tisztviselőknek még aránylagosan iikevőibbé javul a helyzetük, mint a gazdagabb nagy tisztviselőknek s hogy ezek inkább saját magukért óhajtják az uj törvényt stb. — Fáj, fáj, de szerintem mindezek még a kisebb babokhoz tartoznak. É-: ebben az izgalmas és irtózatos kény;'r liarczban elfelejtik a tisztviselők is, s tán eszükbe sem jut az újságoknak sem, hogy van még az életnek egy másik olda'a is, a lelki oldala. elveri, a bu,a szemet bekoppintja s nyugodtan néz széjjel. A fizetés javítás mozgalmával együtt pirhuzamosau említették volt a tisztviselők a szolgálati szabályzat megteremtését is. Vagy ka igy jobban értjük : pragmatika. Jól emlékszem két kisebbrendii tisztviselő azt is hangoztatta volt (ezelőtt két évvel), hogy a jognak és kötelességnek erno kölcsönös szabályát, az életnek ezt a lelki oldalát még a kenyérnél is elsőbb helyre kell tenni. Azóta nem is hallottam, nem is olvastam róla egy betűt sem. Mintha lelki világa, erkölcsi élete nem is volna már az embernek. Lehet, hogy ez a pragmatika is meg lesz. De ma még a vágya is hiányzik. Borbél/ György. Nem sértésképen mindi; m, de ebben az izgalmas kenyérharczban igazán olyan képet alkotunk magunkról, olyan eszrves. tt egyoldalúsággal rohanunk, mint a majorság, mikor eledelt hint a gazdasszony az udvarra Minden vágj', minden eszme, minden törekvés, a testi és lelki élet működésének e-^zes ereje egy pontra: a kukoriczasz nre irányul. Aminthogy a majorságnak nincsen is felsőbbrendű éiete, ha kel!, a társát is félrelöki, sütöttek, főztek, varrtak selyemből s drága szövetekből, kötöttek s szőtték a vászonnemüeket. Ezekhezjárult,hogy a magyarok bár sátrakbau laktak, ebeket Sövénynyel s sánczokkal erősítették mely körülmény ismét különféle iparágnak nyújtott foglalkozást. Az ipar fejlettségét s mivelését a fentemlitett tényeken kívül bizonyítják a/, ipari foglalkozást jelző szavak : mint varga kötélverő tü, olló, fürész, gyalu, fejsze, varrni, ölteni, kötés, szövés, fonás stb. Az ipar pedig általában kétféle volt, úgymint: a mester ember munkája pl. szabó, szíjgyártó, ács,tehát kézműipar s amit otthon a családban űztek, pl. fonás, varrás, kötés, az ugy nevezett háziipar. A magyarok jelenlegi hazájuk elfoglalása után még jó ideig ragaszkodtak az őseiktől öröklőtt pogány valláshoz — régi szilajságukat s haiczias természetüket nem tudván elhagyni rablókalandjaik által majd egy századig folytonos rettegésben tartották a szomszéd országokat, sőt egész nyugot Eutópát. A német országban szenvedett érzékeny vereségek, továbbá a tapasztalat, hogy a harezok által a nemzet ereje mindinkább logy, a nemzet jobbjaiban ama meggyőződést érlelték meg, hogy létüket s vérrel szerzett hazájukat csak ugy biztosithatják maguknak ha az örökös harczczal felhagyva békés életmóddal és szelídebb erkölcsökkel barátkoznak meg, vagyis a keresztény vallást felveszik.) Az Isten kegyelmen kivül tehát ez volt az inditó ok miért már Géza fejedelem, utóbb pedig Szent István népét a keresztény vallás ismeretére és elfogadására vezette. A zalaegerszegi Társaskörről. 1903. febr. 2 Társaskörben felolvasta Csiszár JjS^eí Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim. Először is bocsánatot kérek, hogy aunyira szerénytelen és bátor vagyok, miként felolvasásommal becses türelmük ellen merényletet követek cl. Szíveskedjenek mentségemül elfogadni azt a történeti j tényt, hogy felolvasó sohasem voltam. Valamint nincsen szabály kivétel nélkül, ugy ez a történeti dolog is csat: annyiban igaz, amennyiben némely- I kor — és sok apprehenzió után feleségem rávehetett, hogy előtte egyes érdekesebb napihiro- ! ket felolvassak. De nem untatom csalá li idyiekkel j diszes közön >égüakűt, búi szívesebben felolvas- , ! nám a párosan szökés érdekes napihírek mint- > ! som arról értekez em a mit felolvasásom czim'ül- j ' szántam. Tetszik t.iJni, < n olyan iró vagyok, ki » nagy füttyei és hamarjában feli rom a czimo*, da tovább menni uom igen tudo . aminek m irszámtalan . olrágoU tollszár a hiteles tauubizo iysága. Mos'. ! ! is meg vi^yok akadvn^mnt az egyszeri kis d:ák,-j ; kitől "zt u- rdezte a tacilója, hogy mennyi ölnek j ! a fele. »Most — mondja a kis deák szomszéd- • I jának — megcsípett; ha hármat mondok sok, ' j ha k«ttöt, akkor meg '• evés«. —Ila a társaskör i cz'.ljairól beszélek, azt mondják: az u.*yis ben.ie vau az alapszabályokban, ha pedig egyébről, az nem ide tartozó. Legokosabb volm, ha j elszolitan inak e helyről, mert én hamarjában i n?m tudok e czmi alatt egyébről szólni, miul a mi társaskörünkről. ; Először is meghatározását kellene adn im a társaskörnek, ha megint nem voluék evvel is megakadv a. Nem számitok b .'lenyugvásra, ha oly formán határozom meg, mint az egyszeri deák i a trombitát, ki azt mon lá, hogy sveszü.ik egy lyukat, azt körül vesszük rézzel és késza trombita.« Mint helynek meghatározását ilyform iu gondolom én is t. i. rajzolunk e,;y kört, a mellé társul még egyet és kész a társaskör. Itt azonban arról a hogyhijíkról kell szólni, melynek én is szerencsés lehetek tagjául tekiutödni. — Hanem m ;g is fur a lelkiismeret, hogy még eddig a mi úgynevezett társaskörünket nem definiáltam. Nos, kisütöm, hogy ez egy plönix-madár, moly hamvaiból időnkint feltámad, mely feltámadásban élénk része van ami rendes pénztáruokuuknak, (kinek nevét csak azért nem vettem a verslte, mert a lyrkával nem rimel lévén az ö becsületes) n':ve Kázmér. Szép név s ha én nő volnék s hozzá regényíró : hát minden regényhősömet Kázmérra keresztelném. Nos ez a Kázmér ugyancsak kivette az oroszlánrészt a phönix feltámasztásában. (Ajánlom becses figyelmükbe, jelenleg özvegy.) Volt idő, mikor a haldokló társaskört 120 tag toborzásával keltette életre, most hogy itt vagyunk és mint Társaskör élünk, ez is főképen az ö érdeme. Ujabb kérdés támadhat, hogy hát miért is halódott annyiszor ez a kör? — Talán méltóztattak tapasztalni, hogy este olyan szobában hol sokan vaunak, egyszerre hanyatlik a lámpa világossága, sőt el is alszik, mert a benne levő levegő oxigénjét már elfogyasztották s csak ugy ég tovább, ha uj oxigendus levegőt bocsátunk be. A társasköri élet is hanyatlik, ha nem bocsátják hozzá tagjai az éltető oxigént, a pénzt. Ez pedig gyakran megtörténik, mert gyarló emberek vagyunk, kiknek gyengesége, hogy szeretnők a pénzt zsebjeinkben tartani, d : nem erényünk az előszeretettel való fizetés. Mégis csak fii támad a mi társaskörünk akarom mondani p i'> rx-m idarunk, mert nekünk szerény embereknek erre szükségünk vau. Most jut eszembe, hogy a mi társaskörünket szerények társaságának nevezhettem volm, minthogy igaz is; mert— kérem — mi tagok nem tartjuk rangunkon felülinek akár a főispánok asztalánál is ebédelni, de rangonalulinak sem a szántó-vető ember kérges tenyeröbe belecsapni. Tisztelettel állunk felsőbbjeink előtt, de várjuk benne a humanistát, alantasainkban pedig látjuk az embert. Minden becsületes ember munkáját méltányoljuk s senkit sem becsülünk többre, mint a mennyit munkájának elvégzésével megillet. A csupán szerencsés származású itt nem érvényesül, annyi szava van itt a czipésznek, kefekötőnek, .szabónak, asztalosnak, min", a pénztáraoknak, tanárnak, péuzügyititkámak, de nem is dicsekszik e körben senki anyagi- vagy szellemi fensőbbségével. Erőnktől telhetőleg ápoljuk a hazafias erényeket, igvekszüuk az általános müveltségb in magunkat tökéletesbiteni. Némelykor teázunk, alsó/.uak, prel'etánczozunk billii' lozunk és rekuzét csinálunk, ferblizünk is, de blí'ndelci csak híromszor szabad, a májzli azonban nem divat. Megbecsüljük magunkat is, minek nagyobb hiteléül felemlítem azt a körülményt, hogy a feleségünk adia kim iradási engedélyt mindig utólagosjóváhagyás reményében hosszabbikak meg. (A jóváhagyás aztáu hogyan sikerült, arról mé g egyikünket sem hallottam dicsekedui.) V.ui tóbb pénztáros tagunk, de még egy ik se u tudja kívülről a Hamburg—

N:\v-Yjrk közö.t járó haj ok menetrendjét. Legény-.;,mereink még kora tavaszszal sem irnak rossz szerelmi verseket, nős tagjaink nem sülyesztik a karikagyűrűt a mei •myz&ebbe, özvegy embereink p dig uem árulják e 1, hol voltak leány nézőbe. Azt hiszem, hogy eunvi szép von is legalább is megható, pedig ezek a mi t irsaskörüukben mind ápoltatnak s a gondos ápolás folytán virulva v rútnak, léhát társaskörünket kennek is nevezhetném. Kertn ;k, nnlyben a melegház szivünk melege s a melybeu nem — holmi — közmondásos, puskap ' -hoz hasonló magú virágok diszelegnek, hanem a hazaszeretet, királyhüség és egyéb nemes gyümölcsöket terűi"> fi i megerősödött törzsei öntöztetnek, de ne:n ám borral, miQt ta

!án feleségeink hisr.jk, huiam ha a sors ugy hozza magával örö n vagy bánat könnyeinkkel. Kertészkedünk teh.it. a kertészkedés pedig szórakozás s igy ily értelemben kell a Társaskört mint halyet szórakozó helynek tokinteni. Összegezve silány mondottaimat, a mélyen tisztelt Közönség legyen szíves legalább annyit bizonyítani, hogy sikerült a Társaskört először egy szeieucsés, és általam irigyelt madárhoz hasonlítani. Mitól- fogva ni lm szerencsés vagyok a mélyentisztelt liozöusegít kellemesebb szórakozásban feltartóztatni — irigylem a pbjnixmadarat, miért vagyok tökéletesen haíali s miért nem támadhatok fel maj-l hamvaimból, hogy ily díszes közönséggel — lubir egyoldalulaLL is oiök időkön át többször cseveghetnék. A föld értéke és haszna. Il i végig nézünk a?okon a harciakon, melyeket a külómböző népek viseltek, azt látjuk,Vhogy legnagyobb rész a földért való harcz volt. Igen, mert népet-nemzetet föld nélkü valót képzelni sein lehet. Innen magyarázható azan kegyeletes ragaszkodás azon röghöz, mit szülőinktől örököltünk. Változó itt az ég alatt mindeu, csak a iold az egyedüli, ami volt évezredek előtt is. A föld oly tehén — mondja egy okos gazda — melynek teje a tulajdonos gondozása szerint hol növekszik, hol fogy, de teljesen el nem apad soha. A világ kezdetétől fogva mindig ujabb ós ujabb jótéteményekben részesiti az embert, és mégis hányan vanuak, kik meggondolatlanul elprédálják az atyjok őrökét !? Tóbben azt mondják: Nem urnák — parasztnak való a föld. A zsidó nem paraszt (legalább egyse tartja magát annak) nem kapál nem kaszál; őseitől sem örökölt földbirtokot és mindennek daczára, százaknak, ezereknek vannak már kisebb nagyobb földbirtokaik Ők átlátják — nem földmhes létökre — a föld értékét ós becsét. Ha látjuk, hogy az, ki minden munkáját a