Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-19 / 8. szám

IV. év. Zalaegerszeg, 1903. február <9. 8. szám. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. Hazai dolgok hlrdé tése íélárou : egy old. 20 K. Nyllttór sora t korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-u. 25. Egy érre 4 korosa, fél ém 2 korona. S»gyed érre 1 kor. Bgy*s sxáia 8 fillér. E & J E L B líT X IC HETENKÉNT CS"Ö"TÖRTÖK:ÖIT ESTE. isak kőműves... Azt mondja Baranyay Péter kőműves iLunká?, hogy őt sem nem taníttatták, sem nem tanították arra, hogy művelt szép beszédet mordjon; még kevésbé tarthat tehát költői nyelvű szónoklatot. De annyit »ki tud fejezni iskolázottság nélkül is, mert érzi, hogy a munkásra rossz napok járnak, hogy a nyomorúság rájok nehezedik s nehezen birják. Azt is ki tudja fejezni, hogy egyesüléssel valamit segíthetnek bajukon, hogy egyesült erővel valamit lendíthetnek hátra maradt műveltségükön, hogy jó lesz, ha legalább megkísérlik az önművelődést. A társulással ápolják az összetartást, összejöveteleik alkalmával beszélgetéssel, vagy esetleg könyvek, s szaklapok olvasgatásával fejlesztik a mesterségükben való jártasságot, s_! amit el nem mondott, de talán oda gondolt, noha bátran el is mondhatta volna, hogy tömörülvén határozottabb erőt fejthetnek ki érdekeik megvédésére — esetleges idegen betolakodások ellen. Oh, nagyon jogosult Baranyay PéterékBek az egyesületté való tömörülésük. Közel 300 munkás is van itt Zalaegerszegen, kik az épilkezés különböző ágaiban munkások. Ennyi munkaerő az idők arányában ftémát épiihet. És mégis megtörténhetik, a vállalkozóknak a szeszélyéből is, vagy ujdonság-hajhászásból, vagy talán egyéb érdekből, hogy távoli vidékekről vagy épen külföldről is jőnek ide idegen munkások s a honiaknak koppan az álluk. kosár. — Irta : Gyopár. — (Nem mese.) Tapasztalaiból tudjuk, hogy a házas életben oly gyakran előforduló zsöltölődéseket, legtöbbnyire vajmi csekély ok idézi elő. Bizonyítja ezt a következő történetke is, amely egy felvidéki helységben történt. Ebben lakott egy Wodicska Tamás nevü, derék kosárfonó, hatodmagával. Vagyis 4 gyermekével és az életepárjával, akinek más hibája nem volt, csakhogy a nyelve ugy járt mint a perpendikulum. Wodicska barátunk dirigálta a háznépét. A nagyobb fiuk a vesszőt vágták. A kisebbek hámozták. Az asszony meg a háziteendöket végezte. A dolgos kosárfonónak UL,y ment a munka, mint a karikacsapás ! Ma azonban üldözte a fátum. Egy kosárra] bíbelődött egész nap. Megkezdte, felbontotta. És újból megkezdte, mint Penelope a fonalat. Igy ment az, és nem máskép. Végre, mire öreg este leit a faluban, elkészült vele. JÉs készen állt az északi kender fűzből fonott szép kosár! Wadícsfca Tamás felke

1 z ülőhelyéről, ahol a kosár mellett annyit p- jsrtott. És a munkaközben meggörnyedt ta kiegyenesítve, hangosan mondá: No, hála égnek, kész a kosár! És tréfásan odafordult felsége felé szólva: »Nos asszony, mondd t velem hogy: Hála az égnek, kész a kofár!» Az asszony erre bőst -- i feleselt; »Jobb volna, ha már mindjárt te lenne ez a kosáy. Szégyelheted magadat, e; - áldott nap egy .kosárral bíbelődni!« *No, no, öreg« — feleli j — »hisz még Igenis, jogosult Baranyay Péteréknek a szövetkezésük, hogy egyesülvén liangjok erősebb legyen, akár kenyér után, akár szellemi villágosság után óhajtoznak, akár hogyha egy kissé több morális tekintetet kívánnak. Kenyeret óhajtanak

4? Óhajthatnak. A városi épitő munkások a legmostohább tagjai a társadalomnak. Csak a nyári hónapokban van munkájok. Mintha csak nyáron kellene enni. S még ha a nyári hónapok alatt is idegenek ütik ki kezökből a kalapácsot! Jogosult másodszor azért is a tömörülésük, mert amint a szószóló némi panaszként emlité, még közel rokon testvér munkásaik is egy kis kicsinyléssel csak kőműveseknek nevezik őket. Mert osztálykülönbségnek itt is lenni kell, ha a magasabb körökben van. És nem kis tartalommal kezdette a beszédjét Baranyay Péter ilyenformán: minket sem nem taníttattak, sem nem tanítottak. Hát igyekezzünk pótolni a hiányt mi a saját erőnkből; mert valamicskék csak vagyunk, s valamicskék akarunk lenni. Nem kell félni. Baranyay nem vádként mondotta ezeket. Csak a sorsra panaszolt. És nem a dacz szólalt belőle, csak az önérzet. Sőt szegény ember kérve kérte a társait, hogy értfék meg jó', nem valami titkos szövetkezetet akarnak ők csinálni, nem valami bujtogató egyesületet szerveznek, nem valami bolondos szoczialismus bánija őket, csupán önmüvelő egyesületbe akarnak lépni, mint a milyen van más .W...1J ...••• a lesz nyár ! És a hosszú nyári nap alatt elkészül öt-hat kosár is. Most azonban ne csinálj olyan Jeremiás forma arczot. Vidulj fel, hogy kész lett a koeár és mondd utánam, hogy: >jHala az égnek, kész a kosár!« „Tersze, hogy lesz nyár!« — Igy a perpendikulum — ha csak az efféle biztatásból főzhetnék vacsorát is! sA gyerekek már éhesek ...« »Megelégszünk a déli maradékkal is« szavába vág Tamásunk — ha nem terhelik meg este gyomrukat, jobban alusznak majd a gyerekek és nem fognak álmodni az ördögről. És most szaporán kiáltsd velem hogy : »Hála az égnek, kész a kosár!« » Talán csak nem ettem bolond gombát, hogy ufánnad papoljam a szavakat, mint egy papagájmadár !« — feleli a házsártos feleség. »ParSncs, parancs! Vagy rögtön engedelmeskedel nekem, vagy jaj neked!« — Kiáltá Wodicska Tamás. íSzeretném én azt látni! Én rajtam akarod kitölteni a bosszúságodat, hogy egy kosárral pocsékoltad el az egész napot? Azért sem mondom most. ..« Az asszony még be se végezte a mondókáját, midőn a kosárfonó már is a mogyorófa-pálczával ütlegelni kezdte az engedetlen hitestársa hátát. A gyerekek ezt látva irtózatosan sikoltozri kezdtek. A nagy zsivajra átjött a szomszédból a Pál koma. Aki rátámadt a kosárfonóra, hogy mért veri a feleségét. Uram Jézus! — rcondá a koma — hisz belekékül r. »kcmaaszony« háta. »Ha belekékül, belekékük — döimögWodicska, iparosoknak is, s aminthogy van pihentető, szórakoztató kaszinójok a hivatalnokoknak is. Nekik is kell egy kis önmüvelődéá, s kell munka, hogy legyen kenyerük. Jogos ez a kívánság, és jó ennek a kívánságnak a teljesülése még másokra nézve is. A szellemi világosságot is megkívánja az ember, mint a kenyeret, s megkívánja mint a fűszál a napot, mely felé emelkedik, s mint a kis bogár a tavaszi" napfényt, melyre kibúvik a lyukából, és fölemelheti fejét a féreg is, melyre rátapos a sors lába. Inkább segítsétek ti más emberek is az óhajtásuknak az elérésében őket, mintsem hogy ellene mondjatok. Mert bizony mondom nektek, hogy magatokat inkább erősililek azzal, ha egy táborban harczoltok velők, mint ha ellentábornak tekintitek őket. Bizony mondom, munkás-sorsosai vagyunk mindnyájan egymásnak s a magyar társadalomban könnyebb, vagy súlyosabb kalapácscsal, de mindnyájan csak kőművesei vagj unk nemzeti boldogulásunk épületének. És saját körében a templom fundamentum-ínak a rakásánál saját kalap ácsával nem kisebb ember Baranyay Péter, mint hadban a katona a kardjával, mint katédrán a pap a bibliával, mint asztala mellett az iró a tollával, mint biró a corpus jurissal, vagy mint barázdájában a földműves az ekével. Borbély György. legalább megtanítom őt móresre... És elmondá az esetet. Pál koma odébb állt. És melegiben újságolta oda haza a hírt. Az asszony épen a tűzhely körül forgolódott és fél füllel figyelt a férje szavaira. Mikor az kezdi: »Ugye Mariskám, te az éu kedvemért mondanád'hogy: »hála az égnek kész a kosár? »Nem én!« — feleli Mariska asszony, a piros pozsgás ifjú paraszt menyecske — bolondságnak tartom én az ilyesmit komandó szóra elmondani. « »No de ha szépen kérnélek ?« Incselkedett tovább Pál uram a feleségével.« Nos akkor sem! feleli a menyecske, csökönyösen. Pál koma is erre tűzbe jött és rá förmed az asszonyra: »Te! rögtön mondd utánnam hogy : »Hála az égnek kész a kosár!« Vagy pedig baj lesz... Mariska durczásan felbigyeszti a piros száját, de nem szól egy kukkot se. *A rossz példa ragadós« — mondja a közmondás — Pál koma elővesz egy botot és azt megtánczoltatja a felesége hátún. Aki iszonyatos jajgatásba tör ki... Ekkor ép arra ment körül a biró és megáll Pál koma háza előtt, hogy a lárma okát kipuhatolja. Pál koma mikor a bírót meglátta, hirtelen eldobta a botot és a fejéről lekapja a báránybőr süveget és tisztelet tudóan süvegel a biró előtt. Akinek Pál koma elmondja a történteket. »És e miatt, versz engem te zsivány ?« — Kérdi Mariska, — és a kalendáriumban elő nem forduló szentek nevét zúdítja a férjére. A biró békés életre inti a házasfeleket és hazafelé veszi