Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-12 / 7. szám

2 M AGYA R P A I Z S 1903. febi uár 12. ték a hittanitások, dogmák, a melyek titkos varázsigék gyanánt hangzottak. Ezekért a harczmezöre kiállottak az államok s egyházak fejedelmei ; ezekért harczoltak a nép képviselői, tribunjai, azok a kik arra vállalkoztak, hogy a szegényeknek és nyomorultaknak üdvöt, boldogságot hir dessenek.' S ez döntő volt azon tekintetben is, vájjon sütkérezhetett-e valaki a hatalmasok kegyében vagy pedig tegye ki magát esetleg a legkérlelhetlenebb és legkegyetlenebb üldözéseknek. Az a kör ma a legtöbb ember előtt homályosnak sötétnek tűnik föl és motívumaiban nehezen megérthetönek. De én mégis kötve hiszem, hogy csak vak fanatismus a betű kedvéert lett volna az, a mi az oly jéghideg és ravasz diplomatákat, mint pl. Konstantint, vagy Justiniánt arra indította, hogy napokon s éjjeleken keresztül tanakodtak és vitatkoztak volna a credo-nak puszta betűje fölött. Lett legyen tehát az az idő bármily homályos és babonás, egy pontban azon kornak emberei mégis tisztábban láttak, mint a jelenkor mindazon utopistikus, politikai és társadalmi áramlatok képviselői; akár Jelűiről akár pedig alulról indulnak is azok. Azok ugyanis tudták azt, a mit a mai hatalmasok és néptribunok nem tudnak, vagy tudni nem akarnak: hogy a föld kulcsa a — világnézet. Azok tudták azt, hogy a társadalmi élet kérdáseiben csak ugy lehet dolgozni nagy arányokban, ha a világnézet alapjai a lelkekben megváltoztatnak, felforgattatnak. Ők tudták, hogy minden egyéb csak becsületes férczmü lehet: mindezen szép és közvetlenül gyakorlati problémák melyekkel ma a régi világ s az ő°i barbárság alapjait felforgathatni gondoljuk a kényuralomtól kezdve egész a demagógia köréig. * Rettenetes mélységei s örvényei vannak közéletünk erkölcsi világának, a mely legfőbb látható kifejezését az állam épületében találja. Ezen mély örvényekből időnként azon törekvésnek' Medusa feje száll föl, mely a fennálló intézményeket a társadalmi s állami rendet felforgatással és megsemmisítéssel fenyegeti. Ugy látszik mintha utánozni akarná a felforgatásnak és pusztításnak ama borzasztó hatalmait, melyeket a természet világa rejt magában s a melyek oly rémségesen gazdálkodtak csak nemrég is a Martinique sziget virágzó városaiban. Napjainkban fájdalom, ijesztő mérvben szaporodnak ezen szomorú intöjelek. A modern állam a fenálló társadalommal együtt, az emberiség évezredekig tartó munkájának az eredménye; és legyen az még bármily tökéletlen: mégis aránylag a legjobb abból, mit a számtalan nemzedékek munkája teremtett. A törvény s a jog oly organikus alakitmán

1 ok, zöld növényt fölszaggatják s a csónakokat diszi tik vele. A veszprémi és zalai partok mellett közel a fürdőkhöz, de a gőzhajók útjában is, buján, mezőszámra terem. A somogyi partokon, éppen mint a nád, a kemény talaj és a hullámverés miatt, gyökeret verni nem tud. 2 méter mély vízben is terem. Szaporodása a magról nagyon gyors, sőt szétdarabolt testének minden csomós részéből uj növény keletkezik. A Zala-folyó, szabályozása után, a Kis Balaton hínárjának magját a Balatonba sodorta, ezért a hínár a posv.tnyosabb talajban az utóbbi időben nagyobb mennyiségben lépett fel. A balatonmenti lakosság veszedelmet látott a hínárban. Elposványosodástól féltek. A hírlapok vészt kiálltottak, értekezleteket tartottak a hinár ellen való védekezés érdekében. Dr. Borbás Vincze, a jeles botanikus azonban kimutatja, hogy a hinár egyenesen hasznára van a Balatonnak. Hasznos a haltenyésztésre, mert a hal, közé rakhatja a petéit. Magját a vadrucza szereti. Mint minden vizi növény, tisztítja a levegőt. Magja, tápláléka a halnak, szára buvósütkérező helye sok állatkának. A nép, a hol sűrűn terem, szedhetné. A sertés zölden, a juh és a ló, szárítva megeszi. Általában pedig trágyának jó. Dr. Borbás szerint, ha a hínárt teljesen kiirtanák, — ami lehetlenség — megzavarnák a tó szerves életének egyensúlyát és összefügését A hinár nem ártalmas, nem veszedelmes. A ki úszni tud, elkerülheti, ha belekeveredik is könnyen megszabadul belőle. A propellerek, a benzines hajók lapátjaira sokszor rátekeredik. A hajó ilyenkor lasabban halad, sőt meg is áll. A matrózok melyek egyedül lehetségessé teszik azt, hogy az emberek, a népek és kulturájuk viszonylagos biztonságban élhetnek s a haladás nagy müvén tovább dolgozhatnak. De mint a geologiai világot, ugy az emberi társadalom hatalmas épületét sem kímélik meg a borzasztó kitörések; s ezek a mélységben rejlő azon kellemetlen hatalmasságainak sa rombolás elemeinek azon arupcziói, melyek hol itt, hol ott, majd egyes merényletek alakjában, vagy pedig a tévútra vezetett népsokaságnak a törvényes hatalom és rend ellen intézett tömeges megrohanásokban és támadásokban nyilvánultak s a melyek sohase voltak oly gyakoriak, mint a mi korunkban, midőn a vezető s irányadó körök arra törekednek, hogy a nép legalsóbb rétegeinek is javát előmozdítsák és oly intézményeket hozzanak létre, melyek a modern kulturának s a humanitárius haladás áldásait a népnek még azon mélységeiben is terjesztik, melyek azelőtt törvényes gondozásban alig részesültek. És a felforgat is ezen sötét szelleme egész Európában nyilvánul már különféle alakokban. A brüsseli, trieszti, lembergi véres események, az oroszországi, párisi stb. merényletek szomorű bizonyítékai ezen áramlatnak. A törvényes rend ma már terhes bilincsnek tekintetik, a melyet minden alkalommal és minden uton módon széttörni akarnak; s akár politikai vagy socialistikus természetűek a motívumok: a felforgatás hatalmainak a fennálló törvényes rendelleni barcza mindig egy és ugyanaz; a társadalom s államrend ellenségei mindenütt minden módon zavaros állapotokat akarnak előidézni, hogy az erőszakos világ javításra irányult phantastikus terveiket végrehajtsák. És a vésztanok, a social forradalmi frázisok lelketlen apostolai sokszor nyíltan élére állanak s a törvényhozó testületekben is védelmére kelnek az általuk tévútra vezetett dühöngő és romboló tömegnek. Hová fog ez vezetni ? Cselkó Jézsef Muránk a vendvidéken. Nyelvéhen él a nemzet! A hazát igazin szeretni, ahhoz ragaszkodni, annak intézményeit csak az tudja, aki beszéli az államnak hivatalos nyelvét. Széles, szép magyar hazánkat sokféle nemzetiség lakja, akiknek még tekintélyes százaléka nem beszéli a szép magyar nyelvet. Oka pedig ennek vagy az, hogy nem is akarja megtanulni az állam nyelvét, vagy az, hogy nincs alkalma arra, hogy azt elsajátíthassa. Ez utóbbi állapoton segíteni kell; vagyis alkalmat kell neki adni arra, hogy zengzetes magyar nyelvünket megtanulhassa megszeresse — és ismerve annak hasznát és szépségét — majd gyermekeit is arra megtanítsa. Zalavármegye is azon megyék közé tartozik, hol a magyaron kivül még mis nyelveket beszélő nemzetiségek is vannak, igy Muraközben a horvátok és délnyugaton az alsólendvai járásban a vendek. Ez utóbbi nemzetiségről czélom egyetmást elmondani mivelódési viszonyait illetőleg. A közel múltban utazgattam e vidéken, átnézegettem Muraközben is sőt megtekintettem a határos Stájerországnak Zalával közvetlen határos részét is, a többek közt Luttenberget. Különösen népoktatási viszonyait kíséreltem figyelemmel e vidékeknek. De sajnos, a kedvezőbb iskolázási viszonyokat nem a vendvidéken, hanem a stájerországi Luttenbergben találtam. E kis, alig kétezer lelket számláló városnak van két elemi iskolája; egy németnyelvű és egy szlávnyelvü. Az utóbbi egészen uj, remek szép iskola, a város legszebb, legegészségesebb pontján gyönyörűen parkírozott kerttel, remekül felszerelt tantermekkel, tornacsarnokkal és tanácsteremmel ellátva. Homlokzatán e felirat ékeskedik: »I. Ferencz József szlovén-népiskola* de természetesen szlávnyelven. Mondhatom, hogy ilyen felszerelt és igazán a népoktatás minden kívánalmainak megfelelő iskolát még Zalamegyében nem láttam, pedig már számos iskoláját megtekintettem. Nem is csodálom, hogy a szomszéd Muraköz I. Hegykerületének tanköteles gyermekei közül — amint egy hírlapban olvastam — 36-au járnak ezen iskolába, csak azért, mert a stridói állami iskola hozzájuk sokkal messzebb van. Különben ajánlom Zalavármegye kir. tanfelügyelőjének, ha hivatalos utja ide a közelbe a határhoz hozza, e minta iskolát el ne mulaszsza megtekintem. Ezt láttam a szomszédos Stájerországban. De most áttérek a vendvidéknek különösen a Stájerországgal határos részeinek iskoláira. Láttam itt is szépet, de keveset. Nagyon szép, uj iskolája van közvetlen a határon, a Murapartján Deklezsiu községnek. Azután ott van a melinci milleQneumi állami iskola, a mely sok évi huza-vona után a mult évben valahára tanítót kapott, egy nem éppen megfelelő épületben, a mely nedves és azután már a tanulók száma sok, mert százan felül vannak egy tanitó vezetése alatt. Izsakócz községben, szintén a határszélen lévő róm. kath. iskoláról azt mondják, az állapotok eléggé rendezettek. Közelebbről nem ismerem. Most még közvetlen a határon van két iskola: Alsó Bisztriczén az öszszel megnyílt róm. kath. iskola, szép uj épületben, de bekerítetlen, sem udvara, sem gazdasági épülete nincs. A másik a Közép- és Felső-Bisztricze községek által közösen épített közép-bisztriczeí róm. kath. iskolát De ugy látszik ez teljesen gazdátlan, mert ké azonbau az e czélra szolgáló kampóval csakhamar eltávolítják. A hínárt irtani czélszerii, különösen a fürdők közelében. Keszthely felé. A Kis-Balatont a Balatonnal összekötő csatornán tul, Somogymegyéből Zalamegye területére lépünk. Nemsokára érjük Fenék-pusztát; a hol a » Keszthely« czim alatt már leirt Mogentíaaa nevü római vár volt. A 6. számú kilometer-jelző közelében az országútnak a Balaton felé eső oldala mellett látjuk azt a néhány méter hosszú földbástyát mely a várat védett egykorú hosszú földbástyának a maradványa. Itt megemlitjük, hogy a csatornán tul, Somogyban annál az őrháznál, mely az országút mellett és a zalavölgyi vasút vonalán fekszik, hatalmas méretű Szent Ilona-szobor áll. Határozott, nagybecsű művészi alkotás, mely soká leköti az utas figyelmét. Valamelyik Festetics-grófnő sok pénz árán, fogadalomból készíttette. A sok izlésteleu kőfaragó-munka utáu, melyekkel az utszéleket ellátják, ez a szép szobor kellemesen lep meg benuünket. Keszthely felé közeledve, az úttól kissé balra, Uj-majort találjuk. Itt született Petőfi Sándor felesége: Szendrey Júlia 1829-ben. A költő feleségének édes atyja Szendrey Ignácz 1826— 1830 ispán volt e majorban. Még most is fennáll az a hosszú, egyszerű tisztilakás, melyben Szendrey Júlia született. Szendrey Ignácz Keszthelyről költözött Erdődre. Szendrey Júlia ott serdült fel, ott lett Petőfi Sándor felesége. Keszthelyhez közel, a szabad fürdőt látjuk. A szerényebb viszonyok között lévő polgári osztály s a szegény nép jó időben százával jön ide ki fürödni. Nincs itt fürdőbódé. A hölgyek és férfiak elég bizalmas közelségben a pázsiton vetkőzne k. Visszatértünk Keszthelyre, kiindulásunk kedves helyére. Á városban még mindig nagy sürgés-forgás vau. Egész nyáron át egyre tart a vendégek érkezése. Alig pihentünk a lakásunkon, szivü nlc ismét csak a szép Balaton partjára vágyik. Még mindig nem tudunk betelni attól a gyönyörtől, a mit a Balaton káprázatos színváltozása, az égnek a vizzel való összenevetgélése, a vidék derűje, avagy a viz haragja fölött érezünk. A ki a Balatont igazán megszerette, mir kora hajnalban partjához siet. Epedve leji, a hajnal mikor borítja szét fényes palástját a vidéken, a tüzkévéje mikor tör elő a láthatárt bezáró hegyek mögül. A reggeli órákban, mikor a nappal szemközt állunk, a Balaton egész felülete vakítóan ragyog. Az előtérben a csillámló apró hullámok mesteri játékot űznek, mig messze benn, a ragyogás fényes ezüstmezővé olvad össze. A hegyek misztikus homályából, kápolna

1' i ró tornyai bontakoznak ki. A szellő az ezü engésü harangoknak imára hívó szavát hoz felénk. Ha a nap a kék égbolto felebb haladt, sugarai már csak széles ezüsítíon. verődnek vissza. Ettől jobbra és balra a kék , fürdik a Balatonban, avagy a smaragdszin ü a viz felületére.