Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-12 / 7. szám

IV. év, Zaiaeqersieg, 1903. február 12. 7. szám, MEo-jELEnsrirK: HETENKÉNT osTirTóRTöKiöiisr ESTE. £jy érr« 4 koron*. Pél ém 2 korona, fogyod ém 1 kor. Sgyos száa 8 fillér. Hazai dolgok hirdé tése féláron : egy old. 20 K. Nyllttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlasslcs-u. 26. i társaskörről. Vagyis a Zalaegerszegi Társaskörről. Erre akarok egy pár megjegyzést tenni. Eddig azért nem szólhattam róla, mert pro domo tűnt volna fel a dolog, még akkor is, ha a legtisztább, a legszentebb szándékkal szóltam volna is róla. Ez alól az eshetőleges vád alól most fel vagyok mentve. Ide s tova tiz éve, hogy megalakult ez a Társaskör. Nagy mértékben nem lehet dicsérni a megalakulását, de annál nagyobb mértékben dicsérni kell a fennmaradását. A mindenáron való egyletalakitásnak nem lehet barátja az ember. Kivált ha a fától nem lehet látni az erdőt s ha a sokféle társadalmi alakulásban elvész a társadalom. Ha pedig csupán a feltűnés vágya vagy épen a bosszú hozza létre egyiket másikat: bátran rokonszenvetlenül is maradhat. Hogy miféle vezéreszmék teremi ették ezt a kört, arról most nem szükséges szólani. Talán nem is vezéreszme teremtette, hanem megfordítva: a megszületett egylet teremtett magának vezéreszmét. Hogy most van eszméje, az bizonyos. S ez az eszme a barátság. A társadalmi rétegeknek a barátsága. IgeD, mert ez a Társaskör nevű egyesület olyan természetű, legalább a mai szellemében olyan természetű, hogy a gentelmsn-eket, vagyis a nemes embereket keresi, öleli magához és szereti. Csakhogy nemes emberek alatt nem a kirakatokba való diszes embereket érti ; nemes embereknek tartja azokat is, a kiket Br. Jósika Lajos és dr. Felméri Lajos: a becsületes embereket. És ezen a mezőn a társadalomnak legkülönbözőbb rétegjei is találkozhatnak. Ez az a barátság, amit emiitettem. Nem baj, ha demokracziának nevezzük is. Ennek az eszmének az ápolására mindenütt szükség vau, ahol a művelődést előbbre kell vinni. Talán sehol sincs annyira szükség ez eszmének az ápolására, mint Zalaegerszegen. Minthogy itt legtöbb rétegje van a társadalomnak. Legtöbb rétegje van — ámbár hogy egy fajtájú nép lakik itt, csaknem egy valláson és egy sorsban, a szegénység sorsában. Alig találsz három embert, akik nyíltan, vagy csak tükörbe nézve, ne tartanák magokat másoknál különb legényeknek. Egyiket őse, másikat közvetlen születése, harmadikat hosszú neve, negyediket kurta nemessége, ötödiket nagy tudománya, hatodikat hivatala, pénze, sógorsága, czimborasága — van olyan is, akit a szakála emel mások fölé, mint a gyapjasokat a gyapjú a csupaszbőrüek fölé. Pedig a huszadik században nem ugy születik az ember készen a nemességgel, mint Minerva a Juppiter fejéből csillogó sisakkal, pánczélosan. huszadik században nincs hozzáragadva az emberhez a nemesség, mint a medvéhez a bunda. Ha nincs, megszerezheti akárki, s ha megvan, elhullathatja akárki . . . Nem akarok messzemenni. A Társaskör demokracziájáról van szó. Ugy tetszik nekem, hogy ez az egylet a széthúzó társadalomnak összekötő kapcsa, a hivalkodások betegségének a gyógyító orvosa, egy mécs, egy kis tűzhely a zalaegerszegi kászt szellemnek hideg barátságtalan éjszakájában. Az egylet tagjai jobb választást nem csinálhattak, mint vasárnap, mikor Várhidy Lajos polgármestert megválasztották elnöknek. Az uj elnöknek nem az egyéni tulajdonságait kell itt érinteni, ámbár evvel is összefügg a dolog. A polgármester a városnak első polgára. Nem akarva is kénytelen a különféle rétegeknek összekötő kapcsa lenni, az összetartozandóság eszméjét képviselni s a mai értelemben vett nemesség érvényét diadalra juttatni. Ám, nem szükséges mondani, hogy, amint helytelen példa volt már reá, ne hivatali tekintélyével fegyverezze fel magát. Elég erre személyi ereje is. A vezér vonz és nem kerget. Borbély György. Akkor és ma. Ha sok századdal visszaképzeljük magunkat, az akkori világ látszólag egészen más képet nyújt és nehéz dolognak látszik találni csak egy oly érintő pontot is ama nagy kérdések közt, melyek ama távolesö kor közéletét mozgatták s a melyek a jelenkor nagy társadalmi és politikai problémáit is képezik. És mégis bebizonyítható, hogy annak a régi múltnak kulturális életét s a mi korunkét is ugyanazon életérütés mozgatja és hogy a történelem, az a nagy hatalmas folyam, a mely ugyanazon czél felé siet. Annak a régi múltnak a világa semmit sem hallott a politikai szabadságkérdésekről, sammit sem a mai kor nagy socialis kérdéséről. Ellenben az idők nagy mozgalmainak jelszavát képezA KisRészlet Sági Jánosnak „A Balaton Írásban és képben\ cz. müvéből. A Kis-Balaton különálló mintegy 13 [H km. területű víz, melyet a közelfekvő Balatonnal csatolna köt essze. A Zala-íol) ó a Kis-Balatonba ömlik s ezen keresztül folyva, a csatornán át jut a Dagy Balatonba. A Kis Balalont r.ádrf Dgeleg környezi. Ezért vizére más uton, mint a csatornán keresztül, alig juthalunk. A Kis-Balatont lürdésre nem használják. Elhagyott, misztikus világa van annak. A Kis-Balalon za\artalan vizén, nádasának hozzáférhellen rejtekeiben millió és millió vízimadár tanyáz. Teiitett asztal várja itt a költöző madarakat. Itt fészkel a hófehér tollú gyönyörű nemes kócsag és a kis kócsag. Értékes fej- és szárnylollai miatt nagyon irtják őket. Félő, hogy egészeri kipusztulnak. A hoss?u lábu, tarka gémek, a láimás bibiczek, a »tlui«-zó gojzerek, a fehér ruháju kanalasgtmek, a nagyhangú bölömbikák, a gágogó vadludak, arikácsoló nádi rigók, a csiripelő nádi vei ebek, a bukdácsoló szárcsák, az úszkáló vízityúkok, az éneklő kék begyek, a harsogó harisok, ajaj füttyös vízicsibék, a »krik«-elö csergő réczék, a »hu-irr«-ozó sipoló réczék, a karcsú testű halászmadarak, a szokatlanul bizalmas jeges tuvárok, a vijjogó, rémes szavú sirályok nagy társaságának hangversenye üdvözli a felkelő napot. A hcsszu csőrü, barna íbiszek nagy területen fészkelnek. A nép »íbíszfa)u«-nak nevezi ezt a lármás tanyát. Mikor a madarak meghallják az evezőcsapásokat, ezerszámra lebbennek tel s éktelen Hrmát csapnak. Ha ügygyei-bajjal beevezünk a nádasba, száz ós száz fészket találunk, melyek egymás tőszomszédságában vannak. Felejthetlenül kedves, érdekfeszítő látvány jutalmaz, ha csendesen leselkedünk. A pelyhes madárflókák, a primitív nádfészken türelmetlenkednek, várják a gondos anyának hazaröpülését. Végre megérkezik s ízletes ballal táplálja helyes kisdedeit. A nádasban álló fűzfák ágain itt-ott megpillantjuk a függő czinkének mesterien alkotott bársompuha fészkét, majd a nádszegélyekben éjjelező tolvaj seregélyek felrebbenése vonja magára figy elmünk et. Eayszer-másszor a villámröptü halászs-s hasítja keresztül a léget, lemerül a vízbe s 3— 4 másodpercz alatt karmai között tekintélyes nagy hallal tovaröpül. Még a fülesbagolyt is megpillantjuk, a mely a Kis-Balaton füzeseiben elhagyott madárfészkekben keres olcsó lakást. Midőn tekintetünk a parton növő nádas belsejébe hptolbat, menekülő hermelineket, menyéteket pillantunk meg, melyek kövérhusu madarakra leselkednek. A Kis-Balatonnak állandó zsiványai még a szürke varjak és a réti héják, melyek madárfiókákat és tojásokat rabolnak, szegény megsebzett madarakat üldöznek. Nem ritka az eset, hogy a nádasban 10—15 őzecskéből álló csapat törtet végig. A mocsarakban teknősbékák restelkednek. Nem messze a halak rettegett réme, a vidra iparkodik biztonságba helyezni drága bőrét. A vizben halak ficzkándoznak. A Kis-Balaton kedves ívási helye a víz néma lakóinak. A zöld nádtenger őszszel megsárgul, megérik. A parti lakók a nádat fél- vagy harmadrészért a jég tükrén aratják, kévékbe kötik. A parton a levágás után megmaradt nádrészeket tavaszszal meggyújtják. Felséges látvány az, mikor sötét éjnek idején, a túlsó parton tűztenger festi vörösre az eget. A nád a Balatonnak zalai és veszprémi partjai mellett díszlik. A somogyi part homokjában, hullámos vizében nincs maradása. A termés legnagyobb részét a balatonmenti házaeskák fedésére használják. Télen melegen, nyáron bűvösön tartja a szegény ember lakását. Keszthely vidékéről a nádat mennyezetek és falak bélelési czéljaira messze vidékekre is szállítják. A Balaton másik növénye a sás. Bosz takarmány, inkább alom. Csomókba is kötik s mint jó szö]őkötÖ7Ö anyagot a piaczon árusítják. A Balatonon itt-ott zöld növény-foltokat, egy-egy káka-csomót látunk. A nád között növő gyékény buzogányát makart-csokrokhoz szedik. Hazánk más vidékén a sást és gyékényt háziiparilag földolgozzák. Dísztárgyakat, gyékényponyvákat, szatyrokat készítenek s nagy értékben visznek ki Németországba sőt Amerikába is. A Balaton sok sása, gyékénye kárba vesz. Pedig felhasználni, termeszteni kellene. A Balaton vidékének télen ráérő népe jó jövedelmet láthatna belőle. A Kis-Balaton vízi növényzete a Balatonénál sokkal változatosabb. A szépséges fehér tündérrózsa, a habrózsa, a pontypénzlevelü fű, a vízi ló-sóska, a kányafü s ki tudná még elősorolni, hány növénynek zöldelö levele borítja a csendes vizet. A Balatonnak legnevezetesebb füve a hinár. A csónakázó társaságok a víz felszínén elterülő