Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-05 / 6. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. február 5. pedig 3Vs esetleg 4°/o-os papírokban fekszik, melynek szelvényeit idóközönkint félrevonulva megelégedetten lenyirbálni a legnagyobb élvezet lehet előttük a világon. Én megélek, mással pedig nem törődöm! ez a »jelszó« tökepénzeseinknél. Hogy miért nehéz nálunk valamit összehozni? Azt is megmondom. Azért, mert minden egyes tőkés szakértelem nélkül a tervbe vett vállalatnál 20.000 koronás fizetéssel igazgató akar lenni. Minthogy egy táborban harczoló harczos mind tábornok nem lehet, igy inkább lemondanak minden harczról s a vele járó dicsőségről. Ha azonban egy ötödik takarékpénztár alapításáról volna szó, akkor bezzeg lennének a részvenyre vevők, mert mindegyik számítana arra, hogy ha Igazgató nem is lehet, de leszek napi biztos 6—8 korona napi dijjal. Ez a rideg és minden számítás nélküli merev felfogás juttatja zátonyra a legszebb terveinket­Magyarországban általános az a feliogás, ha már 20.000 frtom van, annak kamataiból megélek és 30—40 éves korában már élvezi a jól megérdemelt nyugalmat. Másutt pedig az ellenkezőjét vallják. Ha 20.000 frtom van, most megkétszerezett szorgalommal dolgozom, hogy 50.000 frt vagyonom legyen. A munka nem szégyen, mert ha szégyen lenne, akkor Angolországban nem lehetne gyár­tulajdonos miniszter. Nézzünk csak át Ausztriában, Csehországban, hogy ott kiknek tulajdonában vannak a gyára!; ?, Ném legnagyobb részben az aristokratia kezében ? S kiknek vaunak nálunk gyáraik állami subveutióval'? Megint csak német, belga, cseh és angol társaságokkal találkozunk. Az idegen elemek a mi gyöngeségeinket fel­használják s bennünket kizsákmányolnak s jól a markukba nevetnek. A tőkepénzesnek legyen elve állami erősbö­désfínk. S hogy ha pedig erősbödni akarunk, akkor iparral kell foglalkoznunk. Mezőgazdaságunk jelenlegi stádiuma elijesztő képét tárja elénk fokozatos gyengülésünknek. Az állam ezen szomorú való tudatában mindon füt­fát megmozgat, de a mozgató tényezők merev­ségükön minden igyekezet hiába valónak bizonyul. Az épület szilárdságát csak is az alap falak­erőssége biztosítja. A minden nélkül álló szegény ember állami létünkhöz csak hazafiságával járulhat. De nem ugy a tőke pénzes, kinek módjában áll pénzével a haza jövőjét és boldogságát előmozdítani. fcttEDiSQES": "-tr. .- --.^t v, .'•a t.u jr w ' m i l' X MII U M I III WiliM.J'HJiJ!J_lfWJJ-UlLl kedvezőtlent mondunk erényükről: mint szépsé­gükről. És Marivaux : Sok nő sokkal szeretetreméltóbb lenne, ha elfelejtené, hogy — szeretetreméltó. Dubrasin pedig igy szól: A férfi soha sincsen megelégedve magával s tetteinek eredményeivel, ha szelleme mindjárt az egekig hatna is; de a nő csak tükörbe tekint s fölkiált: íme, itt vagyok! A legokosabb nő haragra gyulád az ellen, a ki okosságát dicséri, de kétségbe vonja szépségét. Két ut vezet a nő szivéhez: a szeretet és a hízelgés; az első — szük létra, a másik — széles grádics, mondja Huemer. És Narrey: Ha azt akarod, hogy a nök ked­vesnek tartsanak : akkor magasztald szépségüket. Ha akarod, hogy kitűnőnek mondjanak : dicsérjed kedvességüket. Akarod, hogy szellemesnek tart­sanak : bámuljad szellemességüket. * * A hiúságról 'évén szó eszembe jutott Lessing nek egy ie: je, melynek tartalma körülbelül a következ* Volt egyszer egy liba, ennek tollai legyőzték fehérségükkel s nfegszégyenitették az újonnan leesett hó fehérségét. A természetnek ezen káp íztató adományára, a büszke lud azt hitte, hogy ő inkább hattyúnak mint libának születatt. E' It tehát többi ludtársaitól s a tavon ide s tov fenségesen úszkált egyedül. Majd nyakát is i^ijtogatta, akarván igy némileg segí­teni áruló övidségén, (majd ismét természetes A múltkori czikkünkben említett gőzmalom eszméje több oldalról igen helyesnek találtatott s kellő támogatásban is fog részesülni, ha az ige megtestesülésének tervét oly egyének veszik kezükbe, kik nevük és anyagi hozzájárulásokkal az érdeklődést össze hozni s kapcsolni képesek. Mindössze 2000 darab 250 koronás részvény­jegyzése, a helybeli pénzintézeteink, ugy a váro­sunk kellő támogatása és érdeklődése mellett biztositható volna. A malommal kapcsolatban a villany-világítás eszméje is megvalósítható lenne, s igy nemcsak a liszthez, hanem a vil ':gitáshoz is olcsóbban jutnánk, s melyhez még járulna a harmadik haszon, hogy a részvénynek 4°/o helyett 6—8°/o osztaléka szintén városunk és vidékén maradna. A városnak kellene adni a malomnak ingyen telket melyhez legalkalmasabb hely lenne a ló-vásártér a vasúthoz közel. Ugyancsak a város raját téglaégetőjéből az épí­téshez a téglát önköltségen kell, hogy adja és sok még egyéb aprólékos kedvezményt kellene biztosítani a vállalat részére, hogy városunk anyagi ióléte egy lépéssel előbbre juthasson. Egyik ipari vállalat teremti a másikat. Ha tőke­pénzeseink látják, hogy az ipari vállalat nem csak a város és vidék jólétének biztosítását, hanem a befektetett tőke igen tisztességes ka­matát és meghozza, akkor nagyobb kedvvel fognak hozzá látni jövőben az oly eszmék megvalósítá­sához, mely Nemzetünk vagvonosodását s ebből folyólag annak erősbödését mozdítja elő. A munka teremti meg a megelégedést, a meg­elégedés pedig a boldogságot, igy tehát dolgoz­nunk kell. Minthogy dolgozni pedig akarunk, igy kérjük tőkepénzeseinket, liogv a boldoguláshoz szükséges tökét fektessék oly hasznos ipari czé­lokra, melyek a közjólét és a haza érdekét a munka szorgalmával megvédhetik. A Társaskörről. — A főtitkár felhívása — Már 1894. év óta áll fenn a zalaegerszegi TársasKör, — azóta sok megpróbáltatásnak volt kitéve, s mondhatom hogy volt Í8, nem is, — többször alvó félben volt. 8 ismét feléledt, sólet jelt adott magáról, meit nem egyszer láttuk hazahas ünnepségeit, az elmúlt évben is nagy lelkesedéssel ünnepelte meg mátc/áus 15-ét, most újból megmutatta életképessoget, a létjogosult­ságát. Iuazolta ezt az általa f. hó 2 ári rende­aránylag rövid nyakának törekedett adni a gyönyörű hajlást, mely a hattyúnak, mint Apolló madarának a méltóságteljes tekintélyt adja meg. De hát mind hiába! A lud nyaka igen merev volt és minden fáradozása, erőlködése daczára többre nem vitte, minthogy nevetséges libának maradt a nélkül, hogy valaki csak egy perezre is hattyúnak tartotta volna. Igy a — mese! A pirosító, hajpor, szemöldökfestés, ajak s köröm kenés, drágakövek, arauvlánczok, kar­pereczek, fülbevalók hordozása a nőknél, jele annak, hogy az emberiség keletről származik; hogy mindez mai napig Európában is fenmaradt, jele a nő határtalan hiúságának. De hogy mind­ezt a férfiak is megengedhetőnek, sót szükséges­nek és szépnek találják, az bizonyítéka a czivi­lizáczió által kipusztítandó nyereségnek és annak hogy a természeti szépség iránt csekély az érzé­kük és hogy a nőt még szebbnek kívánják, mint a minőnek a Teremtő maga akarta. Különös rajongók ezek a férfiak! A ki páratlanul s igazságosan itél, meg kell vallania, hogy a hiúság nemcsak a nőknek, de­a férfiaknak is közös tulajdonsága. Tényleg a nők, ha kellőleg jellemezni akarnák valamely barátnőjük nagy hiúságát, azt mondhatnák róla : Nézzétek, ez oly hiu, mint egy — férfi! És igazuk is volna; mert a szakállas teremtmények épp oly dicsvágyók, piperészkedésben épp oly fontoskodók, személyi előnyeik miatt annyira zett családias jellegű estélyével, a mely erkölcsi sikerét tekintve páratlan. Aki ezen az estélyen részt vett, méltán kér­dezheti hogy miért is beszéltek erről ugy, mint mostoha gyermekről? Miért van enn 'koly kevés tagja ? Hiszen ez van hivatva egybe gyűjteni mindazokat, akik feljebb s lejebb nem akarnak helyt foglalni. Rizouy bátran lehet kérdezni, hogy miért nem tömörülnek a Társaskör zászlaja alá többen is ? Kellene 200—300 tagjának lenni. Igen kelleneI mert városunkban (a vidékeket nem is számítva) van vagy 500 olvan egyén, aki a Társaskör szellemébe tartozik. Mert nem lép be? annak okát nagyon szeretném tudni . . . . Hiszen a Társaskör a Iegpuritánabb demokrati­kus szellemet valja, befogad tagnak szegényt, gazdagot, hivatalnokot, kereskedőt, iparost, ma­gáuyzót, ós földraivelőt vallás különbség nélkül, szóval mindazokat akik nem akarnak hátra ma­radni a világtól. Neve elég jó ha jgzásu mert a polgárság össze­ségót magában foglalja. Ha tetszik azonban vál­toztatni isjlehet. Et nem lényeges Azt pedig min­denki jól tudja, hogy ez a Társaskör nélkülöz­hetlen városunkban teljesen^; erre szükség van épen a sok széthúzó kásztszellem miatt. Karoljuk fel, emeljük fel, uraim, arra a polezra amulyet tényleg megérdemel, mutassuk meg, hogy az egyesült erő többet ér, mint száz külön osztály. A köri viszonyaink alapján a Társaskör jövő­jének biztos alapja vari, mert elég tágas téren mozog. Az erősebb alapot letenni csak akkor Jehet, hogy ha a társaskörnek a mainál valamivel több tagja van. Első sorban tagokra s azután erélyes vezetésre van szükség; ha ez kellőleg meg van, akkor a Társasköt virágozni fog. Most a közgyűlés előtt alkalmas idő van a belepésre. — A választmánynak bármelyik tag­jánál lehet jelentkezni. Veszélyes kalaqd. — Hohonczy Károly. — *-ra mentem adóösszeirásra. — Hideg, kemény idő volt, a hó sürü apró alakban szállinkózott s a heves szélrchamoktól hajtva, vérpirosra fes­tet.'e aiczát a lihegő utasnak. Gőzkazan módjára fujtatva törtettem előre a számtalan árokkal megszakgatott mezőségen; s csak toronyiráuy­ban mentem a czélul kitűzött község feló. — A hóval betemetett árkok csalóka, sima felülete gyakran lépre vezetett, mert alig fele utamon már vagy tizenötször feküdtem bele a hóval be­hordott árkokba azon boldog tudattal, hogy tizenhatodszor is lesz módomban valamelyikben megfordulni. Epén a huszonnegyediket hömpölyögtem, mikor a birói házhoz értem, melynek falán diszeskedett elfogultak, hogy felülmúlják még a leggyakorlot­tabb kaczérnőt is ! Nem nehéz dolog bármely férfiúnak uralkodó hiúságát felfedezni, ha valamely társaságban meg­figyeljük — kedvencz thémáját. Mindegyik legtöbbet beszél arról, a miben leg­inkább feltűnni szeretne. Ragadjuk meg őt csak ezen oldalán s akkor legbensöjébe nvultunk. A hires Sir Walpole liobert, igen művelt, okos ember, soha se volt fogékony a közönséges bizeljésekre. Azonban az volt uralkodó gyönge­sége, azt hitte magáról, mintha különös tehetsége volna — udvariasságra; holott tényleg éppen ezen tulajdonság meglehetősen távol volt tőle. Mégis ez volt kedvencz themája a társalgás­ban ; s a kik éles látásukkal meglesték és ezen gyöngeségének hódoltak : azokat nagy és sok kedvezményben részesítette. (*>k — győztek! De hát létezik-e valami gyógyszer a hiúság ellen, legyőzhető-e az valami fegyverrel? Igen, van olyan gyógyszer, létezik olyan fegyver; ez pedig a következő igazság követése: Wahre Empfindung ist dar Tod der Eitelkeit 1 Cselkó József.

Next

/
Thumbnails
Contents