Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-31 / 53. szám

2 M A GYA R PAIZS 1903.. dec/.ember 31. Ébredés. (III. Folytatás.) Az emiitett furcsaságok, fonákságok, az áliamfentartó elem s az iparososztály elszegényedése, eladósodása, a vereezkei szoroson eddig történt és folyamatban levő bevándorlás, véreinknek koldusbottal és tarisznyával elijesztő mértékben való kivándorlása, a magyar tö!d nagy részének ide gen kézre való jutása, a megmaradt résznek pedig igen nagy mértékben való megtefheltetése, az idegen elemnek, s a nemzetiségeknek fejünkre növése; mind csak annak következményei, mert dacára nagyjaink, s különösen halhatatlan Széchenyink minden erőfeszítésének nemzetünk önérzetes, tudatos, erős es hafgimas tevékenységre annak idején föl nem ébredt, a látnoki szózatot nem követte, össze nem tartott, s nem egyszer magyar verte le a ma ;y?rf. Még most is az ország nagy részében birka türelemmel, összetett kézzé' szemiéiik a magyarok a magyarság érdekeinek folytonos sülyedését. Egy ié,<ze azonban már felvette a küzdelmet, s ébred. De hát a többi hol és miért késik, s miért tétlen kedik ? Ami iga/, az igaz, hogy a magyarság gyengítésére az 1526-ikr szerencsétlen mohácsi vesz óta a hatalom részéről is minden lehető elkövettetett. Fejedelmek, kormányok, buzgólkod tak azon, hogy hazánknak ne legyen ipara, kties kedelme csak azért, hogy Adriának a téren is a legnagyobb hasznot biztosítsák ; egyébként is elnyomni törekedtek; miért is azóta nem szűntek meg a közjogi küzdelmek ; letet, szabadságát és függetlenségét kellett folytonosan védenie a magyarnak, a igy nagyon kevés ideje maradt anyagi jólétének előmozdítására, s vjgyoni megerősödő sére; & ezek mellett graszzált az ezeifele uzsora, és ktvés gond fordíttatott annak idején a szegény magára hagyatott és magával is tehetetlen nep vedelmére, s igy nem csoda, hogy szomoiua magyarnóta, már negvtdfelszáz esztendő óta És csak biztatgatták a szegény magyar népi : Ne búsuljatok szegények, majd jobban lesztek szegények ! . . A jóslat alaposan teljesült; s aktuálissá vált a sutén-, szekely-, délvidéki nemzetiségi, be és kivándorlási-,. leM> teai-, jauukásyidelmi . Kulturális , és szövetkezeti mentési akczió. Mindegyiket magyar szívvel es lélekkel kell felkarolnunk, mert mindegyikre égető szükségünk van. — Az akcziót és ennek felkarolását mindenféle téren érteni. Tegyük azt mindannyian, mi a magyarságnak javára, — s kerüljük azt, mi kárára szolgál. Önuaguiíkon kell az akcziót megkezdenünk az alábbiak szerint. Egy vagyonában és erkölcseiben megfogyatkozott nemzetet éle re ébresztem, erőssé hatalmassá és virágzóvá tenni, máról-liolnapia nem lehet; de igen is lehet öntudatos előrelátó eljárássá', egyszerű takarékos életmóddal, alapos tanú ássál, összetartással és kitartó szorgalmas munkával. képes minket a társadalmi élet sok árnyoldalá val kiengesztelni. Előbbi időkben az újévi ajándékok elválaszthatlanul hozzátartoztak az újévi üdvözlésekhez és bizonyos mérvben ezek őszinteségének bizonyítékát s intensitásuk mértékét is képeztek. Alapjában véve a dolgot, ma már Európában nem igen divatos a valódi újévi ajándékozás, kivéve Francziaországot, a hol az az »étrennés«ben megtartatik. A többi népek karácsonyra tették át az ajándékozási szokást. Ez alatt azon ajándékok értendők, a melyeknek alapját képezi a barátság, ragaszkodás vagy pedig a szeretet. Francziaországban ez másképen van; s itt az újévi ajándékozási szokás még teljesen uralkodik, sőt növekedőben van. Fennáll pedig e szokás főleg a hölgyekkel szemben és az ajándékok, melyek rendesen ékszerekből és drága virágcsokrokból állanak, rettenetes pénzösszeget nyelnek el. Egyébiránt a világok ajándékozása bizonyos fokban nálunk is megmaradt; s nem egy szép szem nyugszik meg újévkor gyönyörködéssel Flórának szép gyermekein, melyeket tiszteletünk vagy háladatosságunk jeléül azon női lényeknek szoktunk fölajánlani, a kik főleg társadalmi életünkre bírnak jótékony befolyással. Szép és megérdemelt óra ez, melyet a nemeslelkü nők iránt tanusitunk az újévi üdvözlések alkalmával! Vale, vive! Cselkó József. Mielőt"-. a nemzeti ébredés további fejtegetésébe fognánk, lássuK a legnagyobb magyarnak gondolat világából nehányjszemelvényt, gondolkozzunk azok fenséges igaz tartalmán, vessük azokat lelkünkbe és szivünkbe, legyenek ezek vezércsiüagaink nehéi napjainkban és fárasztó küzdelmeinkben. IhlesseueK meg ezek minden magyart: rázzák fel őket álomkórrágukból. — Adjanak ezek erőt, ha iankadui, s vigasztalast, ha csüggedni akarnánk b — Tisztítsák meg azok lelkünket minden salaktól, hogy igy megtisztulva és feivertezve sikerrel fejezhessük be kü dálmeinket, s teljesedósbemenjen alegnagyobb magyarnak hőóhajtása! Széchenyi — Szemelvények: „Felhevült s rendetlen kepzelet-e vagy a tavasz életkornak szóval ki nem fejelhető édes vágya ? nem tudom: de azon álom, egy nagy dicső nem zethez tartozni,' szivein leytitkosabb húrjait édeni harmóniában ringatá mindenkor, llyesekkei kérkedni nem mertem sőt. titokban tartani inkább ; mert nagyobb kin alig van, — s forróságban jeges vízbe ugráshoz hasonló : mint hideg visszavonulással s zárt kebellel találkozni a haza szeretettül lángoló táit szívnek. Marathón mezein, Püié 'hasadasi kö/t en is . . . legódesbeket álmodtam — s mily kicsinynek, mily szűknek leiéin hazámat! — — A rothadás szaga ébreszté fel, összezsugorodott mellembe temet'm el szivem kínjait. Lelkem oly báyyadt volt! S midőn a hon minden eieineit mély halálnak látszó önfelejtett elmeriüesben talalám. s oly néma vo't körültem minden, vérzett kebleru egy darabig, s igy tollászkodi'au fel: haj! boldoyab') létre lenne tán méltó a magyar, s nemesebbre tán én a halálra vált nemzet szerencsétlen tagja' a haza sirboitjátul könnyező szemekkel szakadtam el." „Munkám tarlalmábul kiki »zt fogja látni: hogv a vegső-egeket s tulsagokat gyűlölöm, s í békites barátja vagyok, szeretném a számos fei le kezet et egyesíteni, s inkább a lehető jót akarom I elérni közép uton, mint a képzelt jót, melyet tau j csak más világon lelendülik tel, levegő utakon, j i Netn né/ek en, megvallom, annyit hatra, miit j • sok hazámfia, hanem inkább etőre ; nincs annyi gondom tudni valaha mik voltuuk, de inkább j atne/.ii!, idővel mik leletünk, s mik leendünk. A mult elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vágjunk. Ne bajiodjunk azért hiabavaio reminiscentiakkal, de biijuK inkább elszánt hazatiságunk s hiv egyesülésünk által drága an>,aföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják-. Magyar \ ország — volt; — en azt szeretem hinni: tesz !" i „Azért, ha másnak hazaja fejős tehén gyanánt jelenik is meg, nekünk azon remény maradjon mindig legszebb örömünk, hogy magyar honunjt mind mugusbra fog emelkedni még; s leszünk-e tanúi annak, vagy sem, a hatalmas, Istenekre bízzuk, s ugy fáradozzuuu mint halhatatlan lel küek, kik az ídó mohatol mentek. S ki tudja, ha soha többé halotti álmunkból nem ébrednénk is fel, ki szerencsésebb: az-e, ki a fákat ülteié, ápolyatá, s azok la~su, de meg nem szűnő növését tapasztala; vagy az, ki megnőtt korukban nyugodott, s henyélt csak árnyékuk alatt ?" „A magyarnak vezérek alatti vol a: születés ; szent István, S/„eut Ltszlo ideje: gyermekkora; 1 ső Lajos s Mátyás alaíti: südülő ideje. Mária Theresia alatti tiitilsága. Mi vagyunk férfiai. A jövendő lesz emberi kora; — s csak tőlünk függ eszközleni, hogy valaha egészség sziue fény ledezzen — e neme3 tekintetén, s szép "fehér szakai lengjen számos esztendőkig a vén magyar ajkai közül, vagy hervadás, halvány kép s eletunaiom legyen nemzetünk véghatára; s csak mi hatalmunkban áll oly pályát járni, hogy valaha az öreg magyar öröm szivdobogással nézhessen vissza fértikorára, s ne leg)en arra kárhoztatva, a mire .sok halandó — hogv rája nagyobb áldás nem szállhat, elfelejthetésnél." „Ami pedig értelmi erőnket, s erkölcsiségünket illeti, ki akarja, s veheti azt kérdésbe, ki Cfrak egy szót is hallott vagy olvasott a múltról, hogy annak summája mai időkben hasoniitha'lanul nagjobb, mint a régiben?" „Tapasztalás a bölcseség anyja, s egyenlő eszbelr eiővel, s tudománynyal kettő közt az bölcsebb, ki több tapasztalásu." „A tudomány emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ezek statisztikája az Qr>zág legérdekesb, — !c;'inteiessán.->abb — része Nem termékeny lapáuy, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Ljazibb suly s erő az emberi agyvelőntt nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje." „Fényleni soknak legfőbb czélja, nem — használni." „A becsüle'es férfiú mindenkinek megadja az övet, s a másé elvé'elet szintúgy gyűlöli, mint önmaga jusáról könnyen nem mond le, <,őt azt védni tudja." „Végezni kell előbb az első iskolát, aztán a magasbakat. Az Angol nem kezdette gyarapodása talpkövjt pénzzel, de multával — jól elrendelt, eszes, systema izalt munkával." „E derű és a bátorságot c<ak ed/.i, s a derék uj erőre gyúl, hol a közember elgyengül," „Semmi sem emelheti fel anyaföldünket, csak agyvelőnk s kezeink " „Kiki. ha praktikus jó gaz iának nevét méltán akarja viselni, jövedelménél kevesebbet költs m J „Van olyan is, kit mirdenek e.'őtt hazája elmaradása érdekel, s kmek minden ügye, s munkája annak felemelésére czéloz; de egv pír év alatt s/ázadra kiterjedő műik r, s fordulást akar végbevinni, sehol sem szánt, harn m mindjárt vet, a hónapos .salátának, mert az szapoiáu nő. Örvend. s csak azt öntöz', midőn azonban a íiacal c>er

t, niivrl lassan zöldül meg és/re se veszi, s a valaha felségessé leendő erdei királyt vigyázatlanul elgá/o'ja. Erről is azt monduiím: be kár, hogy ily rövid időre v in esze " „A legmagasb kiniiivelt^ég legközelebb jár a tis/ta természethez. A nemes egyszerűség egynek mint másnak legszebb bája. „Ne oszoljon meg a magyar erő többé soha." „Minden felsőbbség jobbára idomitáslót függ. A rosszabb lé, ha idomított, meggyőzi i jobba , mely idomítva nincs. — Epuhulhat lassan-lassan egy egész nemzet, mely valaha fél világot megrázd mint viszont hosszas ostrom alatt végre méq az asszonyok is megszokják a bombákat s ágyugolyóbisokut. Annyi ereje van az idomulásnak, a szokásnak." „Csak a gyenge szereti önm.igát, az erős egész nemzeteket hordoz szivében." ,,Nincs oly bölcs a világon, ki még igen sok hasznsssal ne nevelhetné tudományit, mi.it viszont alig van oly tudatlan a tóid kei ken, kitől egyes h mást nem 1 hetoe ruig haszonnal tanulni. Mindeu emberben van valami ja, uii.it virágokban méz." „Éii azt s/.eretem hinni, minden jobb lelkű ember bizonyos vágyást hordoz szivében, —• habár sejtetlen — magán, felebarátin, s mindenen, a ni őtet környezi, szüntelen javitni. E :en a -'ökeletesbhez ellentállhatatlan vonzódás legszebb tulajdona az emberi léleknek ; s a mint hallhatatlan része jobban s jobban fej.edez, antul inkább no s erősödik a'. benne. e szünetlen vágyás következésében leend lassan a vad Esiiuimaux emberré, az által emelkednek egész nemzetek előbb-utóbb tökéletesb, virágzóbb, boldogabb létre, s annak minden napi előmenetelét gátolni akarni, éppen oly hasztalan munka, mint annak ügylétét tagadni, öncsalás. " „Előbbre s magasabbra törekedik az ember, es kétséget nem szenved, s mi azt minden tárgyban láthatjuk." ,,Hogy minden időben volt, van, s lesz is panasz : természetes; de igen különbölik a javitni kívánástól. Amaz magával embertársaival, kormánynyal, egy szóval mindennel való elégedetlenségből foly, s többnyire alacsony haszonkeresés, vagy romlott sárepe nyavalája. Emez pedig embertársihoz, hazájához s a tökéleteshez vonzó szeretetbül ered, és szebb lelkek sajátja." (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal*