Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-31 / 53. szám

1903. deczember 31. MAGYAR PAIZS Az elment és jött főispán. A változásról adtunk már hírt, még pedig legelsőnek. Többet nem is akartunk ii ni ebben a lapban erről a változásról magának a változásnak megemlítésén kivül, mert nem láttunk rá elég okot. Laptársunk hosszú czikkben búcsúztatja a volt főispánt és hosszú c/ikkben üdvözli az uj főispánt. Ezért tehát pár szóval mi is teszünk egy néhány megjegyzést, természetesen, a mi szokásunk szerint kritikailag, mert ok nélkül dicsérni nem tudunk senkit. Laptártunk kűlönesen a távozott főispánt magasztalja négy hasábos nagy czikkében ; de mi nem helyeselhetjük azt a hiányos eljárást, hogy a dicséretet kellőleg nem okolja meg; nem sorol föl tényeket, melyek igazolnák a dicséretet. Csak igen általánosságban emliti fel okul azt, hogy dr. gióf Jankovich László főispán ur jószivü ember. A mi lapunk gáncsoskodik, ha van ok reá. De magasztalni is szeret, ha van ok reá. Hanem az okot sem olt, sem itt nem szokta elhallgatni. Szívesen ré.szt veszünk volt főispánunknak a di elérésében, de csak az okok eiejéig. A társadalomban jószívű s a táisaságckban páratlanul barátságos, lekötelező. Ez az ember. S az ilyen ember megérdemli a dicserest. Csakhogy igy mégis mgyon sok emberről kellene vezéic.ákket ii ni. Egy főispánt mar más tekintetekből is keli jeilt me-ni. Az elhangzott dicséretnek indokaiul, kiegészítéskepén, nézzük volt főispánunk főispánságának kellékéit, melyek részben erdemeiül is Írandók. Eiső kellek az, hogy nagy mértékben gazdag ember. Ez egy kis formai kellék csupán, de nem személyi érdem, mÍLt hogy a vagyon örökölt. Második a gróü c/.im. Ez az orököit vagyon bol száimázott és sem nem kellék, sem nem érdem. 3. Lkolákat járt és tudori okleveleket is szerzett. Ez rum kellek, de éidem. 4. A közigazgatásban megelőzőleg kisebb hivatalokat \iselt s igy a gyakorlati oldallal >s meghmeikedett. Ez kedek is éidem is. Di nem páratlan. Magáiéi a bet es feleves főispánságnakaz idejéről mit kel! feljegyezni? Van egy törtenetiroi mondái-, hogy: Boldog az a nép, a melynek nincs töiténete (s az az ember is.; Valságbau nincs, prebara nincs kitéve, a szenvedest nem ismeri, bem a vereseg fájdalmán nem kesereg, sem a győzelem di«dalmári nem ujjong, Följegyzesíe melto különösebb esemény nem lörtent emeg\eben sem a főispán nevével egybekapcsoltad. Törtenete nem volt. Tehát boldog a megye is, a főispán is. De ez a szerencse nem eid m. S minthogy nagyobb meretü esemeny niocá, feljegyezzük az app bbakat. Nem lévén zalai embei, talán évért mások tanacsat is elfogadta, a mi néha erdein, néha nem. A tiszt vrselőséggel szemben önállóan, általában embutegts indulattal viselkedett. Érzekeny szive kLáija, hogy maga kezdeményezésével butiiuek is bántaimat'oküzzon. Ez érdem, de csak negatív érdem. Megy egy ülésekkor több száz embernek dús ebedeket id vala. — Ez mur positiv érdem. De csak az örökölt vagyonnak az e* deme. Hivatalaba vágó eideme, hogy politikai dolgokban mm koifeíktdett sem egyik sem másik párt nstlhtt. Ez teljesen krmciy érdem s egyúttal eleg nagy ana, hogy ezéit távozzék. A humánus egyleteknek, irodalomnak, színháznak, művészetnek is pá tolója voit, ha fölkérték xá. Iiyuikor áldozott is vagyonából. Sőt közvetve is jótékonyságot gyakorolt, vagyis gyakoroltatott; mert a bol megjelent, rendesen egy állandó kör követte a veit fénysugárban fürödve. Ez még ngg;olb eidem. De ez már inkább az emberi hiúságnak az érdeme, nem az ő részéről, hanem az őt követő kőinek a részéről. Igazi éideme, közvetlen, egyéni érdi me gróf Jarkovich László volt főispán urnák az, hogy némely íinnepi alkalomkor, ujev napján stb. a mint titkári megbízottja emliti, százával mentek hozzá a kérő levelek, s egy sem maradt elintézetlenül. Mindenüvé kiterjesztette jószivét és nemes kezét, S minthogy itt sok a nyomoiult egylet, sok a a koldus ember, sok az ehező család, kiosztogatott százakat, talán ezereket. És mindezt trombita, síp és dobszó nélkül. — Ez már érdem. Igazi érdem. — De nem főispáni érdem. I Mindegy. Emberi érdem, amely elismerést, hálát és köszönetet érdemel az emberiség nevebeti De itt álljunk meg egy kissé. Én sem vagyok rosz lelkű. Én is adok a kéregetőnek két fillért, a pinczérnek négyet, s ha széles jó kedvem kerekedik, néha még egy koronát is. S fel sem tűnik senkinek. Dr. gróf Jankovich László ur, reális alapon számítva, hozzám való viszonyában, valahányszor jókedve kerekedik, mindannyiszorjkétszáz korona trinkgeldet adhat, a nélkül, hogy feltűnést kellene keltenie ; mert 200 szórta több a jövedelme, mint nekem. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy adnia kellene. Épen nem. Sőt nem helyeslem, hogy százakat és ezreket osztogat ki a szegények között. Nem alamizsnát kell adni a magyarnak. Nem született az koldusnak. Rendezetlen állapotok közt lehet zsivány betyár, rendezett viszonyok között békés munkás polgár, de koldus nem. Munkát kell adni s majd ad neki a munka kenyeret. De ingyen osztogatással a munkátlanságot, a henyélést, a tétlenséget terjesztjük ; kiöljük belőle az önérzetet, a magyar büszkeséget s megtanítjuk az igazságtalan életre. S lehet be lőle „czuczilista," anarchista. A nyomorult pénzosztogatásnál többet vár a szegény magyar társadalom. A kinek a kezében van a pénz, a hatalom, a tekintély, a méltóság: az közvetve vagy közvetlenül segíthet a nepen a nélkül, hogy saját magát megkárosítaná vagy a nepet megalázná ; az adhat irányt, tanácsod, eszmét, uj életrendet, — mert hallgatnak rá, létesíthet, intézményeket : társadalmit, államit, vagy magán intézményt ; adhat, vagy adathat munkát a népnek s ebből lesz kenyér; előljáró lehet abbau, hogy a föld értékét jobban kivegyék az emberek, hogy a faragatlan tárgyak műszerekké váljanak, hogy a henyélő koldus-tömeg önérzetes muukás és jóllakott poigáiság legyen. Ha nem kezdeményezőként, de legaiább segítő társként oda sz.e gődhftnék, a hol a magyar faj megmen'ésén dolgoznak, hol azon fáradoznak, hogy ae vándoroljon külföldre a roágyír pénz, s hogy ne hozzák nyakunkra a külföldi nyakravalót, mely miatt százanként, ezrenként pusz'ulnak el kisiparosaink. Igen, ha segítne az ilyen tekintélv « ember ezeknek az eszméknek, — ha gyárakat állítana vagy állíttatna fel a szegény nép között, honnan a kalapács csattogásából kihallanék a vig nóta — — akkor nem kellene alamizsnát adni. Csakhogy a volt főispánunknak a honi ipar pártolására nézve sajátságos elméieta volt. Ugy gondolkozott, amint egy lapból olvastam, hogy : majd páitolja maga magit az az ipar. A szövetkezeti eszmének meg épenséggel nem volt barátja. I\d>g Különös dolog, h^gv egy tanult ember ne ismeije lel az idők rajzát, ha akarja, Nt m éidekh'dött ezek iránt sem vidéke szerint sem országosan. Nem sokat bántotta a megye sze.khelye sem. Újévkor szívesen kiosztogatta vsgy kiosztogattatta a ezegenyeknek az alamizsnát, aztán ritkán látta a város a megyegyüleseken kívül Magasabb eszme nem hevite:te. Pedig nagyot jelent az, ha minél többet tartó/köd k a székhelyen a megye lőispánja. Da liát nem is lehet talán kívánni. Szlavóniában vannak a birtokai, Scmogymegyében hivataloskodott es szerzett otthoníasabb baratokat, Z.Iához csak a főispánság fűzte. Volt főispánunknak még van egy társ dalmi tevékenysége. Elnöke volt a kaszinónak. Ez a kaszinó p<;dig egy holt tetem. Évi tagsági dij 24 koiotia. A tagok száma pedig rendkívüli sok. Mert hogy urnák számitiassék az ember, keli, hogy tagja legyen a kaszinónak Benne naponként, négy ember olvas, n^olcz kártyázik. Egyéb semmi. Ha valamelyik tag véletlenül azt indítványozná, hogy tartsunk egy hazafias ünnepélyt — Petőfinek, vagy Kossuthnak, vagy Rákóczinak az emlékére : azt menten a bolondok házába zárnák. Nem azért, mintha az einök talán nem lenne elég hazafias s azt megakadályozná, de a tagok a túlbuzgósággal s néminemű járatlansággal ugy képzelik, hogy a Rákóczi név kormányellenes, s az einök. a ki a kormány megbízottja, feszelyezve lenne valami ilyes ünnepély miatt. Ezért nem alkalmasak a hivatalosan kormánypáiti emberek társ?dalmi egyleteknek az élén. Lehet, hogy volt főispánunk csak ezért nem tölthette be teljes mertekben a kaszinói elnök séget. Ámbár hogy lehetne ott más általános kulturális dolgot is művelni, a Kossuth kultuson kivül. Taiá n már mindent elmondot'am, a mi szükséges. Legfeljebb még azt említem meg a kép kiegészítéséül, hogy gróf Jankovich Lászlő főispánsága alatt történt meg az az eset, hogy a vármegye egyik iparvédő és szövetkezeti eszmét védő hírlapjának a szerkesztőjétől elvettékvo't. a szerkesztői jogot, elvették pedig mir uichst,dir nichst, szó nélkül, nyomozás nélkül, előzetes vizsgálat nélkül, ugy a miként derült égből hull le a menykő s pozdorjába töri a fát. Ez pedig nem történhetett meg a sajtószabadságnak s az alkotmányos szellemnek irgalmatlan arczulcsapása nélkül. Az is a gróf Jankovich László ur főispánsága alatt történt csak most a napokban, hogy egy hü megyei tisztviselő s kiváló derék ember Keszthelyen elvesztette a kenyerét. Naivok hihetik, hogy talán félreértésből. Lehet. De azért én nem merném azt mondani, amit a laptársunk mond, még a legjob j emberre sem, hogv feltétlenül minden ember szereti, tiszteli és becsiili. Az ilyen beszéd jó lehet egy elröppenő s szembedicsérő pohárhöszöntőben, de nem jó az oknyomozó hirlapirásban. Én összeszedtem a jó és kevésbé kielégítő tulajdonságait a volt főispánnak, mert fel valék rá hiva. A mit tudtam, igazságosan szedtem össze. E/ek is csak adatok. A jellemzést végezze az olvasó. Az uj főispánra pedig mos! csak annyi a szava ennek az újságnak, hogy üdvös cselekedeteinek a — reménvében üdvözli. — Láió. Újév. Éjfél van. Még rezegnek a messze elhangzó tompa éraütések, melyek oly jelentőség teljesen, de uj reményt keltve egy jobb jövő iráíi', jelzik && idő örök haladását. Sötéten, hatalmasan s titokzatosan emelkedik ki belőle egy uj időkolosszus : az uj év ! S daczára a sylveszterí vig lármának, aggodalmas kérdés környékezi szivünket: mit hoz a jövő? Mi lesz velünk 12 hosszú hónap alatt? Nyílhatnak-e még ajkaink boldog kivái.almakra ? Taríhatja e még kezünk az örömpobaiát ? Vagy halvány lesz-e már az első, porladozóban az utóbbi ? — — — Ki tudhatja. Igy tehát az jívfordulat soknak, sőt megszámlálhatatlan ezreknek, csak egy mély lélekzetvétel, amely felemel a lelket s gyorsabb lükte'ésre készteti a szivet ; a melyben a bánattól sújtott is felemelkedik egy pillanatra, bizva bánata elmúlásában ; ahol a munl ában meggörnyedt isrendezheti eláradt gondolatait, hogy egész évi ténykedéséről számot adjon s örömmel s uj munkakedvvel tekinthessen a jövő felé. De bármit rejtsen is számunkra mellében a jövő, lelkesítsen bennünk a jobb iránti bizalom ; akarat és munkakedv legyőz, minden akadályt, nem hágy időt bánatra szivünkben, hiszen örök időké i fogva férfi sorsa: a küzdés Tegyük a multat szegény vagy gazdag tartálmával emlékezetünk tárházába, a hounet c-ak a boldogságnak emlékezés fiókjait nyissuk ki olykor, ohfor es sötét feledés lakai ja a bánatos multat. Erős hittel álljunk sikra, akármit hez is a jövő! hiszen bátoré: a jövő, buó é: a remeny s hívő é: a szeretet! S e háromság emelje szivünket Igenhez keive tőle — Boldog uj évet! Hugciuft Ede. Felhívás. Tekintve, hogy épen a tisztelt olvasóink, magok az előfizetők említik leggyakrabban, többször szemrehányólag is, hogy a Magyar Paizs igen olcsó lap, mert mesebeli olcsóság egy évig lapot olvasni négy koronáért; tekintve, hogy jóindulattal és méltánylással vannak előfizetőink az újságkiadónak áldozatkészsége iráüt és a szerkesztőnek ingyen munkássága iránt, tekintve ezeket, tisztelettel kérjük olvasóink egy részét, szíveskedjenek az 1903. évre járó lapdijat minél előbb elküldeni, hogy önzetlen munkásságunkat annál jobb kedvvel folytathassuk -— elengedve miuden munkadijat.